Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Na persze azt sem felejtsd el, hogy az KUB kivételével az összes légvédelmi rakéta komplexum '50-es, '60-as évek fejlesztése volt. (A Dvina rakéta egy változatát például legelőször hadihajón lehetett látni, utána csináltak belőle szárazföldi eszközt.) Akkor még a nagy testvér elektroncsöves berendezéseket alkalmazott, és ezekben a berendezésekban meg is maradt annál. A későbbi fejlesztésű dolgoknál aztán áttértek a félvezetős berendezésekre.
Ha javítani kellett, az elektroncső feltétlenül előnyösebb, mint a más aktív elem, hiszen azt csak kiveszem, kidobom, és rakok be egy újat. Félvezetőt énn még nem nagyon láttam úgy hogy az üzembiztos kontaktusok érdekében ne forrasztottak volna be. Tehát, ha gyorsan akartál valamit javítani, akkor a csöves berendezés egyszerűbb. Arról nem is beszélve - bár ezt szerencsére nekem nem bizonyították be, - de az elektroncsöves áramkörök a nukleáris sugárzást is jobban elviselték, mint a félvezetős berendezések.
Az SZ-200 K-2 kabinjában volt egy CVM nevű berendezés. Ez az általam ismert rakétaeszközbe elsőként telepített digitális számítógép. Na az már félvezetős és IC-s áramkörökre épült. Az SZ-300 teljes egészében ilyen volt. Ott már csak a nagyteljesítményű elemek (adóberendezés oszillátor csöve) voltak hagyományosak.
Az újabbakat sajnos már nem ismerem ilyen mélységig.
Egyébként valahol korábban találsz egy linket, ami SZ-300 indítást reklámoz. Ha azokat a videokat figyelmesen végignézed, akkor ott láthatsz érdekes dolgokat. Én például láttam azt a hordozható számítógépet, ami az IGLA kompplexum szakaszparancsnokának a nyakában lógott, a gép segítségével tudott tüzet vezetni. Ez saját tapasztalat, nem az Igla címszó alatt szerepel.
Köszi, ez egy érdekes információ volt. Így már sokkal tisztábban látok.
A fejlődést gátló tényezőt úgy értettem, hogy így kénytelenek voltak alapvetően egy bizonyos elektronikai technológia mellett maradni (elektroncsövek pl.). Ez harci helyzetben tényleg lehet előnyös (ahogy az oroszok mondták: nem baj, hogy a mi rakétánk nehezebb, úgyse a hátunkon visszük). Volt arra példa, hogy a meglévő rendszerek elektronikája nemcsak a képességeiben javult, hanem az elektronikában is generációváltás történt (IC-k)?
Az alkatrészek nem csereszabatosak voltak, hanem inkább fogalmazzuk úgy hogy az összes elektronikus berendezésnél ugyanazt a néháy száz féle elektronikus elemet használták. Csak a nagyon speciális elemek különböztek. Hogy gátolták volna? Potom 7 évig üzemeltettem Volhov PV kabint, és ezalatt legalábbb négyszer csináltak rajta valamilyen szintű fejlesztést, korszerűsítést. És ezeket a fejlesztéseket anélkül lehetett megcsinálni, hogy a régi dolgokat ki kellett volna dobni. Érdekes volt, hogy az elektronikus egységekben ott maradtak a régi áramkörök is, csak éppen inaktiválták őket. (nem volt benne aktív alkatrész) ha valami komoly baj volt, akkor a berendezést üzemképessé lehetett tenni akár úgy is, hogy a még működőképes régibe belepakoltam az elektroncsöveket, és ha kissé gyengébb paraméterekkel is, de ment minden a maga útján. Harcban ez igen lényeges szempont. És minket annak idején a harcra készítettek fel. (egyébként nemcsak minket)
Ez így van, ránk az elektronikai fejlesztéseket osztották a VSZ munkamegosztásán belül. Viszont van ellenpélda is. A csehszlovákok fejlesztettek egy páncéltörő rakétát, ami jobb volt, mint a szovjet megfelelője (ez a 9K111 Fagot volt azt hiszem), és persze a szivjet gyártmányt rendszeresítették.
"(Azaz ha magad fejlesztettél valamit, akkor is az orosz típust rendszeresítették.)"
Azt azért tudni kell, hogy az orosz gyártmányú T-72-esekben magyar fejlesztésű R-124 rádió volt. Jelentős része magyar gyártmány is volt. A VIDEOTON-ban gyártott rádiókat az egész VSZ-ben megtaláltad.
Az orosz nagyon sokáig a Kalasnyikov bácsi átal "feltalált" AK-47-et használta. Ez egy viszonylag egyszerű szerkezet volt. Egészen addig az volt nekik, amíg a Magyar AKM-63-ban először kifejlesztett és alkalmazott tűzstabilizáló rendszert át nem vették, és abból lett az AKMSZ. Lehetne ezt még folytatni, ha utána kotorászna az ember.
Az, hogy a "nagy szovjet birodalom" (nem is tudom, miért nem nagy betűvel írtam) ennyiféle eszközt gyártott, annak a következő magyarázatát tudom.
Először is ők megkülönböztették a telepített honi légvédelmi eszközöket, és a csapatokkal kivonuló csapatlégvédelmi erőket. Ez már két nagy kategória. Mindkét kategóriának más lehetőségekkel kell rendelkeznie, más a harci alkalmazása, mások a paraméterei. Mindkét nagy kategórián belül voltak hatótávolság, magassági alkalmazhatóság közötti eltérések. Olyan technikát nyugaton sem fejlesztettek ki, amelyik távolságban 0 métertől 500 kilométerig, magasságban 10 métertől 40 kilométerig jó volt. Az orosz ezt négy kategóriára osztotta fel. Közeli hatótávolságú (Sztrelák, Igla, Tor, Silka, Tunguzka-M); kishatótávolságú, kismagasságú (Nyeva, Pecsora, Kub, Buk); közepes hatótávolságú (Krug, Dvina, Volhov); nagyhatótávolságú (SZ-300, SZ-200) eszközök. És ez mind az aerodinamikai elven működő repülőeszközök ellen volt. Az interkontinentális eszközök eddig még szóba sem jöttek.
Ha hiszed, ha nem, a Magyarország honi légvédelmében használt három kategóriájú eszköz - tény, hogy mindhárom ugyanonnan származott - zömében hasonló felépítésű, majdnem ugyanolyan alkatrészekből álló berendezés volt. Viszonylag kevés volt azoknak a speciális alkatrészeknek a száma, ami csak egy berendezésbe volt jó - na persze azok voltak a legspeciálisabbak. A szakemberképzésről (mert akkor még volt): A katonai főiskola is, és a tiszthelyettes iskola is leginkább csak alapképzést adott, de azt igen magas szinten. Az alapok birtokában nem volt olyan nagyon lehetetlen a szakma specifikumait elsajátítani. Akár hiszed, akár nem, a magyar légvédelemnek jól képzett szakember gárdája volt, szinte a kezdetektől fogva. Úgy gondolom, megálltuk a helyünket. Na persze volt, aki nem, de az nagyon hamar lemorzsolódott.
A tudásunkat mindkét "szövetséges" elismerte. Az orosz is, mert ők rendszeresen teszteltek bennüket, meg az amerikai is. Látnod kellett volna azt a megdöbbenést, amikor egy amerikai szakmabeli tisztnek elmeséltem, hogy én saját magam üzemeltettem és javítottam a technikámat.
"Állítólag a németeknek sem volt jobb és meg is akarták szerezni maguknak a..."
Meg is szerezték. De nemcsak a németek, hanem az orosz is, hiszen az általam korábban említett PUAZO-4 - hogy is mondjam - "egyes elemeiben erősen hasonlított" a Gamma Juhászra.
Ez így -első látásra- nagyon erős érv (ismerem őket).
Azonban: ez viszonylag sok ország, míg a Szovjetunió/Oroszorszég csak egy (igaz elég nagy és régebben a fél világ ellen). Az orosz GDP különben kb. a belgának felel meg (ez nem vicc!!!).
Viszont ha megnézed egy-egy országban ezek a rendszerek nincsennek egy időben, mind rendszerben.
A franciák pl. sok légvédelmi rendszert exportra fejlesztettek (a Crotale pl a Közel-Keleten lett sikeres, az ADATS meg egy elég drága többfeladatú rendszer). Tehát nem a fejlesztéssel van bajom, inkább sok rendszer együttes fenntartásával kapcsolatosan vannak aggályaim.
Emellett az oroszok csak az utóbbi évtizedben kezdtek el szabadon a világpiacra dolgozni, régebben állami megrendelésre, nem feltétlenül versenyeztetve készültek a fegyverrendszerek. Tehát azért van ennyi különböző rakétarendszerük, mert a szovjet vezetés ennyi megrendelést adott, és azért vannak rendszerben, mert az állam rendszerben akarja tartani őket (nincs pénz a cserére?). Ma egyszerűen nincs még egy olyan ország, ahol ennyiféle különböző légvédelmi rakétarendszer lenne rendszerben, mint Oroszországban.
A felsorolt országokban viszont (legalábbis részben) magáncégek, a világpiacra, egymással versenyezve fejlesztettek. Ott van magyarázat tehát a sokszínűségre. Viszont, ismétlem, a felsorolt rakétarendszerek zöme nincs rendszerben. Amelyek igen, az nem is túl sok típus: Roland-2, Crotale, Rapier, Hawk, Patriot, ADATS, mindez elég sok országra.
Emlékeim szerint a VSZ propaganda kifejezetten utalt is arra, hogy a nyugatiak egymással versenyeznek, míg mi szépen megosztjuk egymással a technikát. (Azaz ha magad fejlesztettél valamit, akkor is az orosz típust rendszeresítették.)
Úgy értem, hogy ennyi különböző típusú és hatékonyságú rendszer együttes fenntartása gazdaságtalan. A fejlesztésekkel nincs semmi bajom. Viszont minél több a különböző rendszer, annál több különböző alkatrészt kell gyártani, felhalmozni, annál több különböző szakembert kell képezni... stb.
Egy nem teljesen Magyarország-specifikus megjegyzés és kérdés.
Tisztában vagyok vele, hogy a volt Szovjetunió légvédelmét alapvetően más alapelvek határozták meg, mint az USA-ban vagy Nyugat-Európában, logikusan az eltérő katonai-földrajzi okokból kifolyólag. Ettől függetlenül feltünt, hogy míg a NATO-ban viszonylag kevés légvédelmi rendszert fejlesztettek ki, és a régebbi rendszereket rendre ki is vonták (a Nike rendszert pl., ami kb. a Dvina kortársa volt), addig a Szovjetunió, illetve Oroszország rengeteg különböző rendszert tart fent. Ez igaznak tűnik a VSZ tagállamokra is.
Például rengeteg új rövid hatótávolságú rakétarendszert fejlesztettek ki a hetvenes-nyolcvanas években, amelyek alapvetően ugyanarra feladatkörre alkalmazhatóak.
Hallottam ugyan a mondást, hogy "Iván semmit sem dob ki", de úgy gondolom, hogy ennyi új rendszer kifejlesztése és fenntartása nagyon gazdaságtalan, és így - végső soron - a hadrafoghatóság rovására megy.
Közben rákerestem a "Gamma Juhász"- ra, és azt írja a fegyverismeret weblap róla, hogy 1932- ben mutatták be, több ezer db- ot gyártottak le belőle és 16 országba exportálták a Gamma Juhászt. Sajnos ahhoz, hogy a németek akkor hogy jöttek ebbe a képbe már nem emlékszem.... (Talán gyártani akarták, vagy egy továbbfejlesztett változat kellett volna nekik és nem szerettek volna fizetni érte???)
Nahát, micsoda régi dolgok kerülnek itt elő! Amikor középiskolába jártam Szegeden, a technika tanárunk (egyébként többszörös feltaláló volt) mesélt a "Juhász Gammá" ról (Ő így nevezte).
Azt mondta róla, hogy amikor megszálltuk Jugoszlávia Bácska- Bánát- i részét, egy jugó gép jött Szegedet támadni, amit a Juhász Gamma lőelemképzővel felszerelt légvédelmisek azonnal le is szedtek. Állítólag a németeknek sem volt jobb és meg is akarták szerezni maguknak a Juhászt Gammát. Még a németek akciójáról és magáról a Juhászról is mesélt valamit, de hát ez több mint 35- éve volt, ki emlékszik ma már erre.....
Szerinte korábban minden 400. lövés találta el a légicélt, de a Juhász Gammával a találati arány lényegesen jobb volt.
A Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bólyai János Főiskolai Karának légvédelmi szakcsoport épületében működik a Hadtörténeti Múzeum egy kihelyezett kiállító tere. Az épületben különféle kézi és más fegyvereket, légvédelmi tüzér relikviákat (ki hitte volna) és egy Volhov komplexumot láthatsz kibontva. Vinniczai Ferenc alezredes a múzeum atyja, és előzetes egyeztetés után be lehet menni nézelődni.
Mindenképpen visszanézek oda valamikor! (Minden kedden van nyitva?)
Ez alakulatonként változó. Az biztos, hogy mindenütt 7-es épületnek nevezték a rakéta tároló épületet. Ha az alakulat nagy laktanyában volt, akkor a laktanyában a többi épület neve nem is volt érdekes. A készenléti épületet, ami a technikai területen volt, azt többnyire 10-es épületnek nevezték. A többinek nevet nem adtak, esetleg az új tüzelőállásokban a gépkocsi tároló épület volt a 7/A. Egyéb épületnek kitüntetett nevéről nem tudok.
Magasabb készültségi fokozatok:
AHKSZ - Állandó Harckészültség
FHKSZ - Fokozott ...
HVHKSZ - Háborús veszély ...
THKSZ - Teljes ...
Készültségi fokok1980-ig:
III. fokú készültség (innen az I. fok elérése alakulat - illetve hely - függő volt, 35 - 90 perc)
II. fokú készültség (Innen az I. fok elérése 6 perc, teljes állománnyal 35 - 90 perc)
I. fokú készültség
I. fokú készültség teljes állománnyal.
Készültségi fokok 1980. után:
Készültségi szolgálaton kívül
II. fokú készültség
I. fokú készültség
Minden osztálynál - és ez készültségi foktól független volt - annyi rakéta volt indító állványon, amennyi egy csatornára szükséges volt. A Nyeva egy célcsatornához két rakétacsatornás volt, (vagyis egy célra két rakétát volt képes önállóan vezérelni), tehát a Nyeva két rakétát tartott készenlétben. Ugyanakkor a szakaszfedezékekben annyi rakéta volt szállító töltő kocsin, hogy az állványokat teljesen fel lehessen töltei.
A Volhov osztálynál 3 rakéta volt fent folyamatosan, a Vegánál pedig tűzcsatornánként 2 darab.
Általában az ezred (dandár) osztályai közül minden harmadik volt II. fokban, a többi III. fokban, illetve készültségi szolgálaton kívül. I. fokba csak akkor kellett lépi, ha valami volt, vagy gyakorlás céljából rendelték el.
Ilyenkor először a kezelők foglalták el a helyüket, az RKU kezelő azonnal indította az áramátalakítót és az agregátorokat. Mire készen lett, addigra általában az ügyeletes kezelők a helyükön voltak. Az ügyeletes rávezető tiszt vezetésével elkezdték a komplexum működési ellenőrzését. Ez egy komplex ellenőrzés sorozat volt, amit max 4 perc alatt meg kellett csinálni. Miután készen volt a működési ellenőrzés, (a lokátorokban is) le kellett jelenteni az elöljárónak a készenlétet. Ekkor még illett annyi időnek maradnia, hogy a rakéták felkészítését meg lehessen csinálni. A 6. percben képesnek kellett lenni a rakéta indításra.
