Hát erről az ügyvéd/jogászdolgról jut eszembe, hogy karácsonyra vettem egy könyvet :" rablóhalak " a cime. Sok hülyeséget összehordott az író. Mind ügyvéd volt és ráadásul alkalmazott, sok pénzt kerestek minden munka nélkül. Ennyi hülyeséget egy rakáson (ennél már csak a polidili hülyébb ).
Azért ebben az is benne van, hogy régen az emberek beköltöztek egy házba-lakásba, oszt' onnan tolták ki őket a Farkasrétre. Én jelenleg a kilencedik lakásomban élek, ebből 3 volt saját. Ezt a stílust nem bírja semmiféle beépített bútor. Persze lehet azt mondani, hogy ez extrém (én sem így terveztem), de egy legénylakás, első közös lakás, családi "nagy" lakás a gyerekekkel, nyugdíjas éveinkre összébb húzzuk magunkat lakás simán belefér. Az simán 15-20 évente költözünk projekt.
Az attól függ. Ha a drágábbat eladom, jön vissza belőle pénz, főleg ha antik darab. Az olcsóbból maximum tüzifa lesz, abból sem a legjobb minőségű...
Ha én jogász lennék, valószínűleg én is megtehetném, hogy x évente lecserélgetem. Plusz az sem utolsó szempont, hogy igen jól el lehet tüntetni az ilyenekkel a piszkosszürke ügyletekből származó forrásaidat :D
"Már bocs, de a dédszülőknek pont hogy egy szett bútorjuk volt :D"
Igen, ezt mondom. :-)
"Ha hatvanévesen nem azt akarod nézegetni, akkor tedd félre a pénzt. Másnak meg az a fontos, hogy ne kelljen két-három évente pozdorja bútort venni a fürdőbe. Összességében drágább az olcsóbb verzió."
HA nem akarod sosem lecserélni. Ha viszont valamiért mégiscsak (mittomén, költözöl, vagy csak nem az tetszik ötvenévesen, mint huszonöt évvel korábban), akkor meg a rövid távon drágább a drágább hosszú távon is.
Apámék első konyhabútora (még a szolgálati lakásban) is egy ilyen családban kapott, masszív darab volt, apám (frissen végzett jogász) mázolta újra. Tuti, hogy még mindig bírná a strapát, sőt ha az lett volna a cél, még tán én is megörökölhetném majd egyszer, de valahogy lecserélték nemsoká. Vajh miért?
Már bocs, de a dédszülőknek pont hogy egy szett bútorjuk volt :D Ne mondd, hogy nem láttad még azt a tipikusan sötétbarna, nehéz, lyukacsos szekrényeket :)
Ha hatvanévesen nem azt akarod nézegetni, akkor tedd félre a pénzt. Másnak meg az a fontos, hogy ne kelljen két-három évente pozdorja bútort venni a fürdőbe. Összességében drágább az olcsóbb verzió.
Meg azért egy tömör fenyő bútort én odaadok az asztalosnak, lecsiszolja, lekeni, esetleg más színre, és kész. Megnézném ezt a tucatbútor hogy bírja. Persze ha nincs pénz, csak az olcsóra, akkor az olcsót fogják venni. De nekem speciel zavarná a szemem ahogy esik szét, jön le az a műanyag szirszar amit rávasaltak, nem tudom hogy hívják...
Egyedi kézműves termék. Igen, ha megtalálja a fennmaradáshoz szükséges vevőkört. Átlagember nyílván nem a nyugati turistáknak árult mézet fogja mindennapos használatra vásárolni :D
Meg valamilyen szinten helyfüggő is, mert nem biztos, hogy egy jobb kézművesért az ország másik felébe fog valaki utazni. A netes vásárlás meg annyira még nem terjedt el.
Korábban emlitettem, hogy hajókonténerből épitünk házat.
elérkezve a külső burkolathoz, arra gondoltunk, hogy táblás szigetelés helyett a befújt cellulózt választanánk, mivel egyszerübnek tünik, főleg a nagy magasságokt miatt.
a konténerek külsejére rögzitett favázba fujnánk osb lapok mogé kb 20-25 cm vastagon. Majd erre jönne a légrés és a külső sárga fenyő burkolat vázszerkezete.
Van tapasztalat a cellulózzal kapcsolatban? Nekem körnezetbarátabbnak tünik és mivel nem éghető, ezért még szimpatikusabb, nem beszélve a jó hőszigetelő tulajdonságáról.
Csináld úgy hogy az oszlopokat tedd mélyebbre ezeket csináld meg először. majd jöhet a köztes rész. Összekötni meg betonvassal. Az oszlopoknál lehet úgy megoldani bedőlés ellen hogy leversz egy lemezt arra az oldalra ami szélesebb mint a kiásandó gödör.
"Az én megrendelői köröm sajnos olyanokból áll tömegével akik a gyártásdolgot sem tudják megfizetni, de a szolgáltatási oldalát szeretnék megkapni.
Az egy dolog, hogy ők mit akarnak, a másik meg az, hogy én ezt így nem tudom nekik nyújtani. Nagy részben tőlem független okokból kifolyólag (gazdasági környezet stb.)."
Foglaljuk össze: a megrendelőid olyat szeretnének, ami nincs, de te azért megpróbálod előállítani. (Mit értek félre?) Azt hiszem, ez nem az adórendszeren múlik, sajnálom. :-(
Kerítésépítés előtt állok, és van pár problémás dolog, amiben nem vagyok teljesen biztos.
Tömör zsalukő kerítést szeretnék építeni, azonban a kerítés vonala mentén, kb a jövendőbeli alap mellett fut a víztisztító szivárgócsöve kulékavics ágyban, kb 20cm föld maradna az alap és a kulékaviccsal feltöltött árok közt.
Ez több problémát is felvet, egyrészről ha végigárkolom, a teljes hosszban, az alapot, akkor félő, hogy bedől a kulékavics, másrészről mit szól majd a kerítés alapja a szivárgó vízhez?
Arra gondoltam, hogy bizonyos távolságokban csinálok sávalapot, pillér szerűen, mondjuk 80cm mély és 60cm széles és 30cm vastagságban. ezek közé tennék a talaj tetejére polisztirol lapokat, és erre öntenék rá hosszában egy vasalt gerendát.
Így a víz el tud szivárogni, tudom szakaszosan csinálni a betonozást, és a polisztirol lapok nem engednék, hogy a fagy szétnyomja a kerítést, ami nincs a fagyhatár alatt.
A kerítést nem önteném ki telibe betonnal, csak a pillérek felett csinálnék vasalt oszloprészeket, a többi helyen üreges maradna a kerítés.
Mit gondoltok, ez a megoldás életképes, és elbírna egy 2m magas kerítést?
"Több sebből vérzik a példa így ránézésre, de persze akár tévedhetek is."
Mondjuk úgy, hogy igazad van, meg nem is.
Adott példából kiindulva:
Amit én csinálok az egy gyártás, és egy szolgáltatás határmezsgyéje.
A gyártáshoz képest drága, a szolgáltatáshoz képest olcsó a dolog.
Az én megrendelői köröm sajnos olyanokból áll tömegével akik a gyártásdolgot sem tudják megfizetni, de a szolgáltatási oldalát szeretnék megkapni.
Az egy dolog, hogy ők mit akarnak, a másik meg az, hogy én ezt így nem tudom nekik nyújtani. Nagy részben tőlem független okokból kifolyólag (gazdasági környezet stb.).
A munkaszervezési részt külön köszönöm.
Szerintem tanácsot ott kéne adni, ahol van valami ismeret is.
pl. Írod, hogy egy gyengébb munkaerővel kell csiszoltatni...
Én vagyok az egyetlen munkaerő ebben a relációban.
Egy 1-3 fős műhelyben nagy különbségek csak ritkán vannak az "emberanyagban"...
1 fősnél meg gondolom nem kell ecsetelni.
Írod, hogy "vajon tényleg ennyi időt kell eltölteni egy ilyen szekrény legyártásával vagy lehetne ezt gyorsabban, ügyesebben csinálni?"
Igen lehet. Mindig mindent lehet még racionalizálni. Ezt is.
Csak valahogy az adott áru minősége fogja megsínyleni...
pl. Én a szekrényeimet hagyományos módon tiplizem. A szakma kb 20 éve behozta a lamellózást. Ezzel gyorsabb. De! a végeredmény kb 10% al gyengébb minőség. A piac ezt nem fogja fel... Vagy itt van éppen a fiók kérdés. A fiókon az asztalosok zöme egyetlen fillért nem keres...
Egyszerűen nem lehet beépíteni az árba a tényleges költségeket. Amennyiben ezt teszem akkor olyan mértékű áremelés kellene alkalmazni amit már senki sem fizet meg (magyar utcai színvonalon). Csinálhatom én is szarul és akkor kapsz egy szart, de legalább olcsón...
Az én szintemen ez így nem megy. Tudom, hogy így sem, de van egy szakmai minimum amit ell kell érni, mert különben szembe köphetem magam a tükörben.
De a lamellót követte egy másik gagyi.
Ez pedig az összecsavarozás. bumm bele 3 csavar oldalanként, és kész a szekrény...
Az, hogy a lamellóhoz képest ez -20% minőségromlás az tuti... plusz ronda mint a bűn... De van már matrica, és lőn, hogy a csavar fej nem látszik (annyira...) Ez egy rakás szar.
De a piac azt mondja, miért vegyem meg az Erzsébetitől 100 fabatkáért a cuccot mikor van ilyen csavaros is 60 fabatkáért.
Aztán eltelik 2-3 év, és azt mondja ugyanez a piac, a fene egye meg ezeket az asztalosokat! Szart sem érnek a bútoraik! Nekem meg csendben összeszorul az öklöm...
csak ha az összes tanár, áploó stb ....tűzoltó rendőr elmenne kőművesnek vagy ácsnak ki csinálná meg azt a munkát, ki tanítaná a gyerekemet??? stb... a megoldást nem tudom, de biztos nem az hogy legyünk a kőművesek országa.
Persze, írtam is, hogy ez az "úgy teszünk, mintha dolgoznánk, úgy tesznek, mintha fizetnének" korszakában mehetett el, ma már azért nem itt kéne tartani. Ugyanakkor komolyan nem értem, ha valaki a látványosan nem megbecsült alkalmazottól (ez elsősorban bérezés, de lehet sok minden más is) még azt is elvárja, hogy törje össze magát nagy igyekezetében.
sok más technikai cikkről is elmondható ez (csúcs az elektronika azok oly gyorsan avulnak hogy látni lehet ) ) de pl. nekem van vagy 8 -9 rádióm. Apám mesélte hogy a nyilasok begyűjtötték anno a rádiókat, amire nem volt idejűk, azt vitték a ruszkik, mert akinek rádiója volt az burzsuj is vót egyúttal . De komolyra fordítva szót első biciklim 7 .-es koromba lett - a gyerekeimnek meg kb. 4évesen.
és még mindig bicikli, szintén apám mesélte, hogy 2 háború között a fazekas gimnázium ban egy iskolatársnak volt biciklije és az egész oskola csodálta. Most meg pont a hétvégén lopták el a lányom bicaját az 5. eket, szintén nyócker, mondtan neki ezért nevegyél drágát a nyócban úgyis lába kél.
"de ha nem teszi meg, talán soha nem derül ki, hogy ki hol és mit cseszett el :-)"
Talán soha, de talán mégis. :-) Ismerem a felállást, hogy mi mindent megoldunk, cserébe tényleg mindent meg is kell oldani, mert ilyen a munkaszervezés. Én is szoktam más kódjában turkálni, de ha saját maga turkálna benne, sokkal gyorsabban meglenne a hiba, talán még az adminisztratív overhead mellett is. :-) (Ennek a hátránya amúgy, hogy ha tényleg bugot találok az SDK-ban, azt nem hiszik el nekem...)
A cikk amúgy a fene tudja, kit támaszt alá, szerintem is kábé arra példa, hogy teljesen más munkaszervezéssel teljesen más dolgozói mentalitás jár együtt. A kommentárjával is nehéz azonosulni innen, hogy ne oldjuk meg a más okozta problémát, hanem hulljon vissza az ő fejére, és hát rövid távon ezzel valóban szívunk, mert nekünk lesz tovább megoldatlan gondunk, de hosszú távon ez segíti az evolúciót -- ugyanakkor akiknek jobban megy, azok így csinálják...
