"És azt egyébként lehet tudni, hogy mely (nagyobb) törzsek, milyen eredetűek? "
Valahol van a gépemben egy angol nyelvű genetikai tanulmány Amerika benépesüléséről, de egyrészt elég nehezen érthető, másrészt így konkrétan törzsekre lebontva nem megy bele, csak egy-két érdekességet említ, mint az Ojibwa törzs esetét.
Annyi biztos, hogy a szibériai mongolid jellegek és génmarkerek északon erősebbek, de kimutathatók Dél-Amerika egy részén is.
Egyébként az erősebb szibériai hatás nemcsak a genetikára vonatkozik, de bizonyos kulturális sajátosságokra is: pl. a szibériai sámánizmus és egyes észak-amerikai törzsek sámánizmusa között meglévő kétségtelen kapcsolatok.
Egyedül a nyelvészet az, amelyik eddig még nem tudott eredményt felmutatni a tekintetben, hogy melyik indián nyelvcsaládok melyik óvilági nyelvekkel állnak rokonságban.
A nyelvtudomány jelenlegi állása szerint ilyen nyelvrokonság nem létezik, az indiánok ősei által beszélt nyelvek a jelek szerint kihaltak az Óvilágból.
Sajnos, nem láttam a filmet. És azt egyébként lehet tudni, hogy mely (nagyobb) törzsek, milyen eredetűek? Úgy értem, melyik eredet a domináns, hiszen éppen a az újdonság (legalábbis számomra), hogy itt komoly keveredések voltak.
Mert az ojibwa-példából kiindulva az sem feltétlenül igaz, hogy az északon élők mongolidok, a déliek más eredetűek.
A legújabb genetikai vizsgálatok pl. meglepő módon azt mutatták ki, hogy egyes őslakos észak-amerikai népességekben (pl. Ojibwák, egyes Kelet-USA-beli törzsek) magas azon genetikai markerek aránya, amelyek valószínűsíthetően Európából származnak.
Egyébként már az alaposabb antropológusoknak is kilógott a lóláb, hogy az összes indiánt a mongolid nagyrasszba akarták beskatulyázni, miközben egyes indián népcsoportok (pl. USA-ban a kaliforniai indiánok, a puebló törzsek egy része, Brazíliában a keleti magasföldeken élő törzsek egy része) testi jellegeiben szemmel láthatóan nincsenek vagy alig vannak mongolid jellegek.
Egyébiránt maga a feltételezés, hogy Amerika őslakói nem nind a szibériai mongolidoktól származnak, nem újkekletű.
José Imbelloni, a neves olasz származású argentín antropológus (1885-1967) már az 1930-as évek végén felállította azt a teóriáját, amelyben több ősi bevándorlási hullámot (ha jól emlékszem 10-et) határozott meg és mindegyikhez egy, esetleg több indián rasszcsoportot kötött.
Ő pl. a Tűzföld (Tierra del Fuego) őslakóit tasmanid, Kelet-Brazília ősi törzseit pedig melanezid rasszjellegűnek határozta meg.
Elméletét ugyan később elvetették, és előtérbe kerültek a monogenikus származáselméletek, amelyek szerint az Amerikák egész őslakossága egyetlen, viszonylag kis lélekszámú mongolid (szibériai) bevándorló leszármazottja.
Az újabb embertani leletek (pl. az ún. Kennewick-férfi vagy a NatGeon bemutatott Waco melletti (texasi) leletek) és a modern genetikai kutatások inkább a poligenikus származáselméletet valószínűsítik, amely szerint Amerika benépesítése időben és térben több hullámban zajlott le és a bevándorlók különböző helyekről (Bajkál-vidék, Kelet-Szibéria. Amur-mellék, Kurili-szigetek), sőt akár különböző kontinensekről (pl. Nyugat-Európa) érkezhettek.
Tegnap a NatGeon adtak egy dokumentumfilmet Amerika első lakói címmel.
Elég sok új megközelítésű kutatási eredményt tárt a közönség elé, a NatGeo átlagos színvonalához képest kifejezetten érdekes és színvonalas volt.
Megpendítette, hogy a legrégibb emberi maradványok genetikai és embertani vizsgálatai alapján esetleg nem a ma élő észak-amerikai indián törzsek ősei voltak a kontinens legrégibb lakói, hanem egy ősi, ma már kihalt vagy legalábbis beolvadt emberfajta, amely embertanilag az ajnukkal (a Japán-szigetek őslakossága), ill. egyes csendes-óceáni csoportokkal (pl. melanézek, Tasman-szigetiek stb.) állhattak rokonságban.
A Szibériából és Alaszkából bevándorló mongoloidok csak kb. 13.500 évvel ezelőtt tudtak délre, a mai USA területére hatolni, amikor a melegedés következtében észak-déli irányú folyosó nyílott a jégpáncélon.
Egy másik kutató azt is pedzegeti, hogy kb. 15-16 ezer évvel ezelőtt a franciaországi Solutré-kultúrából származó europidok is elérhették a kontinenst a mai Virginia magasságában.
Ezt az elsőre meghökkentő megállapítását Virginiában talált Solutréi típusú lándzsahegyekre alapozza, de ennek a nézetnek az elfogadottsága ma még nagyon csekély a tudósok körében.
Mindenesetre azt már régóta feltételezik, hogy az indiánok nem csupán a Szibériából bevándorló mongoloidok leszármazottai, hanem más népcsoportoké is.
Segítséget szeretnék kérni : ha valaki felvette az HBO 2- ről a Wounded Knee-nél temessétek el a szívem című filmet, kérném szépen másolja át nekem is, szívesen küldök kazettát vagy az átvétel költségét megtéríteném.
Csak a hsz-emet valami miatt a tiedhez kapcsoltam...
Nos, egyébként az Oglala+Brulé cca 13.000 fő by 1862 számadathoz mit szólsz?
Elméletileg még akár igaz is lehet, de akkor a lakoták összlétszámát min. 20 ezer főben kéne meghatározni, hogy a Hunkpapák, Miniconjouk és a három kisebb csoport is beleférjen a létszámkeretbe:-)))
Gondolom, hogy az ezer fő körüli létszámot azért egyenként a Two Kettle (Oohenunpa), Sansarc (Itazipakola) és Blackfoot (Sihasapa) csoportok is elérték ...
Fort Tottent 1867-ben hozták létre a Cuthead Yanktonai-ok számára, míg a Sissetonok és Wahpetonok maradékai ugyanebben az évben South Dakotában, a Lake Traverse mellett kaptak rezervátumot.
1870-ben pedig egy csapat keresztény Santee elhagyta a nebraskai Santee rezervátumot (büdös volt a pogány rokonság???) és a kormány engedélyével South Dakotában telepedett le, ahol a Flandreau rezervátumot jelölték ki számukra.
Pananapapi (Strike-the-Ree) (1804-1888) egyébként a Yankton törzs egyik legnagyobb főnöke volt, 1862-ben már jó ideje katolikus hit szerint élt.
1858-ban ő kötötte meg az US-sel azt a szerződést, amelynek értelmében a Yanktonok a Yankton rezervátumon kívül minden földjüket eladták az US-nek.
Hogy ez mennyire volt jó bolt, azt nem tudom, tény, hogy Strike-the-Ree következetesen távol tartotta törzsét a sziú háborúktól.
Ez sem mentette meg azonban teljes mértékben a törzset a pusztulástól, az 1910. évi US Census szerint a Yankton rezervátumban élők létszáma már csak 1753 fő volt.
"Pananapapi (Strike-the-Ree), head chief of the 3000 Yankton, and a Catholic, had steadily held his people loyal and the great Brulé and Ogalala bands of the Teton, 13,000 strong, had remained neutral. "
Ez is érdekes:
-e szerint a Yanktonok 1862-ben már csak 3 ezer körül lehettek, tehát kevesebben, mint a Yanktonaiok.
- a beollózott szöveg szerint a Brulék és Oglalák együtt 13 ezer fő körül lehettek 1862-ben, de szerintem vagy ez az aadat túlzó, vagy pedig Richard Dillon adata nagyon alábecsült, amely szerint a lakoták 1860 körül 16 ezren lehettek.
Ugyanis szerintem Ülő Bika népe, a Hunkpapák is legalább 3 ezren voltak, de inkább többen, ez esetben viszont 13+3=16, tehát a Miniconjuknak és a három kisebb törzsnek (Two Kettle, Blackfoot, Sansarc) már egyáltalán nem maradna létszám:-)
