A gőzvontatású vasútvonalak voltak az ipari forradalom első kézzelfogható jelei ebben a viszonylag elmaradott Somogy vármegyében.
1861-ben került átadásra a Déli Vaspálya Társaság Buda - Fehérvár - Kanizsa (ma Budapest - Székesfehérvár - Nagykanizsa) vasútvonala, ez a Balaton déli partján fut, a megye belsőbb területeit nem érinti.
1868. május 6-án nyílt meg a Pécs - Barcsi Vasúttársaság Pécs - Barcs vonala, majd 1868. szeptember 1-jén a Déli Vaspálya Társaság Murakeresztúr - Gyékényes - Barcs vasútvonala, ezáltal ez a vonal kapcsolódott a Déli Vaspálya Társaság hálózatához.
Ez a vármegye legdélibb részein halad keresztül.
A vármegye belső vidékei is hamarosan megkapták a maguk vasútvonalát:
A Zákány–Dombóvár–Báttaszék-vasútvonalat 1872. augusztus 14-én helyezték üzembe, ez kapcsolatot teremtett a vármegye székhelye, Kaposvár és Dombóvár, ill. Kaposvár és Gyékényes között, ez utóbbi pedig a Déli Vaspálya Társaság hálózatával.
A kaposvári és a barcsi fővonalakat összekötő Somogyszob - Barcs vonalat a Somogyvármegyei Egyesült HÉV 1890. szeptember 17-én nyitotta meg, de ennek a vonalnak a déli szakaszát az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció alapján 1976. december 31-én bezárták, majd meg is szüntették.
Ma csak a rövid Somogyszob - Nagyatád szakaszon van forgalom.
A Somogyszob - Balatonszentgyörgy vasútvonalat a Somogyvármegyei Egyesült HÉV társaság 1893. október 24-én nyitotta meg.
A Kaposvár - Felsőmocsolád szakasz 1894-ben nyílt meg, ezt 1906-ban meghosszabbították a Balaton-parti fürdővárosig, Siófokig.
A Kaposvárt és a Balaton-parti Fonyódot összekötő vasútvonalat csak a Millenium évében, 1896. július 15-én nyitották meg.
Fennmaradt, és még eredetibb állapotban is szerencsére és majd azoknak a képeit is adom.
Azt jó dolog megérteni, hogy a történelmi házakat mig az Alföldön lebontották (150-200 éveseket) addig a Dunántulon igen nagy számban fennmaradtak, falubként akár 20 is, csak sajnos átalakitották.
Most külföldiek gyakran megveszik és visszaadják nekik eredeti történelmi formáját: zsalus ablakok, fa nyilászárok, gyakran még nádtető is, és fehér sima hagyományos vakolás és sok virág.
A kaposfői Bödő ház. A 19. század derekáról, a ritka sokoszlopos tornácos somogyi házak egyik fennmaradt képviselóje. Ekkroa, sokoszlopos házat csak Karádon, Berényben, Andocson, Nagydobszán láttam.
Kaposfő eredeti neve Szomajom volt, német település Somogy szivében.
Konkrétan arra gondoltam az előző hsz-em megfogalmazásakor, hogy a két zsandár, aki elesett a bűnözőkkel vívott tűzharcban, azért megérdemelne valamiféle emlékművet vagy legalább valami emléktáblát.
Mondjuk úgy, hogy én általában inkább a törvény embereivel szimpatizálok ezekben a betyártörténetekben, mint a többnyire véreskezű, kegyetlen, sok esetben rablógyilkos betyárokkal...
Ez azért is különös és igen nagyjelentőségű kép, mert a Patkó-kutató levéltáros, egy fiatal ember, Bekő Tamás, megvádolta Gönczi Ferencet (1865-1944), hogy felületes volt és a pördeföldei csatának utána sem nézett és nem is tudott róla. Hogy Gönczi mennyire tudott róla, bizonyitja a fénykép, de való igaz, a monográfiájában nem emlitette (lehet hogy csak legendának tartotta, eléggé szűrte a betyárokra vonatkozó információkat, csak azt tette bele a könyvébe, amit 100%-ig bizonyithatónak tudott be). Ma már tudjuk, a pördeföldei csata nem legenda, hanem vlóság és Bekő Ferenc volt az aki a levéltári nyomát is megtalálta a bűnügyi iratokban.
A Patkó cikket itt olvashatod a 271. oldalon, benne a reális Patkó János képmással. A bűnügyi leirások szerint.
'A történet 1862-ben „játszódik”,amikor virágkorát élte a betyár világ.A helyszín,Pördefölde,de nem jó vége lett az eseményeknek.Talán úgy idézhetjük fel a legjobban,mi olvasók,ha az akkori,novai főszolga bíró jelentését olvassuk el.A történetnek azóta sok változata jelent meg leírásokban.A tény,hogy a két csendőr a pördeföldei temetőben van eltemetve.Sírkövük ma is látható,igaz a feliratot az idő vasfoga lekoptatta róla,de szerencsére van róla fotó még jobb állapotában.Kicsit hosszú a jelentés,de szövegezése által kis időutazást tehetünk.
Méltóságos Fő Ispáni Helytartó Űr! Folyó évi május 7-én Pördeföldi helységben f. május 6-án három fegyveres csavargó által legyilkolt két csendőr lelövöldözéséről tett jelentésemhez az alábbiakat vagyok bátor jelenteni. A merénylet elkövetése után május 7-én Pördeföldén a helyszínen megjelentem, és az előzetes vizsgálatot teljesítettem, melyből kiderült, hogy három fegyveres csavargók, kik közül egyet társai Patkónak neveztek, már május 5-én estve Pördeföldi birkásnál bé szállásoltak, bárányt metszettek, sütöttek és főztek Kövér János birkás bojtárnál, a faluban lévő birkás laktól 2 jó távolsági lövés messziségre fekvő kotsmából bort hozattak, a háznál lévő nőkkel tántzoltak, másnap reggel 6—7 óra között Bründl Béla ispán úrhoz átmentek, a juhász gazdát és Kövér János bojtárt magukkal át hajtották, bort parancsoltak, az Ispánnak velők köllött inni, borozás közben a bíró egy írást vitt ki az Ispánhoz olvasni azt is ott fogták, s az urodalmi jáger is közbe jött, és együtt déli 11 és 12 óra közig, még egy ember jelentést vitt az Ispán Űrhöz, hogy ebédre Lentiből vendégjei érkeznek, mulattak, akkor mindannyian által mentek a birkáshoz, — de már ezen átmenet előtt három csendőr, kik szinte Pördeföldén a faluba háltak, az esetről annak dacára, hogy a kis bírótól kérdezték, nints e valami hír, az azt eltagadta, mit sem tudtak, — az ispánhoz indulva a majorokat megvizsgálták, hol senki őket ezen esetről nem értesítette, sőt egy cseléd mondotta, hogy az Ispán felkelt, bátran bemehetnek, mikor a folosóra felértek, a szoba ajtó előttük kinyittatott, ők beléptek egyszerre meglettek lepve, mikor három fegyverest felhúzott fegyverrel célba véve előttük láttak, zavarba jöttek, s egyszerre lefegyvereztettek, az asztal mellé ültettek, és nekik kellett poharazni mindaddig, míg a juhászokhoz á nem indultak — a csendőrök kényszeritettek velők menni, s itt ebéd után 1 óráig mulatni, — ekkor indulóra készültek, a csendőröknek fegyverüket visz-szaadták, a juhász lakból felhúzott fegyverrel kikísérték, a csendőröknek 6f.30x ajándékoztak, őket összecsókolták, és kézszorítás közt egymástól elbúcsúztak, — a csendőrök Dömeföld felé indulva, a fegyveres csavargók pedig a faluba mentek be, — azonban a csendőrök az Ispán lak mögött a gabonákközti úton a falufelé vissza tértek, és a falu alsó végin be mentek, — csavargók már a kocsmában voltak, mint a csendőrök közeledését észre vették, a kocsmából ki vonultak, a csendőrök egyike a haranglábnál, a másika napkelet felől egy házszegletnél kertsoroknál, a parancsnok egy pár lépéssel hátrább egy más háznál vettek állást, — a csendőrök kezdették meg a tüzelést, — de csak tüzelés közben, miután a csavargók is folyvást tüzeltek, kétszer tölthettek, a 2-ik lövés után a csavargók által rohammal támadtak, mely roham közben csendőr lelövetett, — egyik csendőr elesése után is egyik rablóval megvívott, annak bal combját szuronnyal meg is sértette, mellyel a csavargó még jobban felbőszülve szuronyos fegyverét kezéből kiragadta, s maga fegyverével agyonverte ,a csendőr harmadika, vagyis a parancsnok meg futott, ezt üldözvén, ezt el nem foghatták, és minden fegyvereket, s egyik köpönyegjét magukhoz vették, kabátjokat magukra vették, és a kocsmába visszatértek, hol a megsértett a kocsmárosné előtt pajtásoknak a csendőrtől kapott lába szúrását megmutatta, azonban ezen ütközetkor a falu birkásai közül a csendőrség felszólítására senki segítségükre nem ment. Ezen eset után a rabló zsiványság mit sem késedelmeskedett, kettő által ment az Ispán Űrhöz, annak kocsisával befogattak, egy pedig végig ment a faluban a nőknek megparancsolta, hogy a holtakat házakhoz vigyék be, mert azok a császár emberei, — a kocsi megérkezvén a falu végén megállott, és a kocsis bemondása szerint a szuronyos csendőri fegyvereket magok mellé két felől a kocsiba tették, hogy ott minél jobban látzassék, a csendőr kabátokat magokra vették, arra felül duhaj szőröket öltöttek, s a kocsissal hajtattak, mint csak a ló mehetett, így utaztak Lasztonyán, és Kerettyén hosszat, és Tolmácson felül a falutól egy puska lövis távolságra megállították a nagy vágás mellett, a kocsisnak 1 forint borravalót adtak, magok a vágásba bevonultak, minden elvett fegyvereket és ruhákat magokal vittek.
Foto Cracowius
A Pördeföldei kihalt (kihaló) apró falu régi temetőjében a zsandárok sirja
Igen, én is csak fenn a korusbol tudtam fotozni, mert mint latod lent a régészek felbontották a padlózatot. Zárva van a templom, szerencsém volt hogy akkor épp nyitva felejtették.
Köszi. Nagyon jó olvasni a Xantus Jánosról írt wikipedia oldalon, hogy életének Amerika földjén tett első lépései mennyire egybevágnak Karl May "Old Shatterhand" figurájának történetével. Persze közismert, hogy Xantus volt a karakter modellje, de még ennek tudatában is megdöbbentô a hasonlóság.
Jó érzés, hogy szűkebb hazám (zalai vagyok, így Somogy már majdnem az nekem) fiai ilyen példaként szolgálhattak a 19-20. századi ifjúság számára.
Egyben szomorú, hogy manapság a gyerekek már nem ismerik ezeket a történeteket.
Hedrehely is csodás. A kastély fel van ujitva és magántulajdonban van, az eldugott kis falu tornácos 150-170 éves házai sajnos pusztulóban.
Csokonai Somogyban
A költő azt írta búcsúlevelében: „Elmegyek Keszthelyre és csak édes emlékezetedet viszem el magammal. Űres lesz az én szobám tetőled: de szívemben mindenkor jelen leszel.” A szakítás utáni napon, fejében öngyilkosság gondolatával, Keszthelyre indult. Szerencséjére útitársa akadt. A komáromi születésű debreceni iskolatárs, Szokolai Dániel éppen ekkor kelt útra, hogy Somogy megyében, Hedrehelyen elfoglalja a tanítói állást.
Útközben a vidám cimbora vigasztalta; Keszthelyre érve elváltak egymástól. Szokolainak sietnie kellett, hogy hivatalát időben elfoglalhassa, Csokonai pedig habozva, egyelőre maradt. A keszthelyi tanári állást már nem szorgalmazza, hisz csupán Lilla miatt vállalta volna. Szokolai viszont egész úton csábította, hogy menjen Somogyba. Hedrehely közel van Nagybajomhoz, ahol Pálóczi Horváth Ádám lakik, s még közelebb Csökölyhöz, ahol Kis Bálint, debreceni származású diáktársuk a segédlelkész.
Akkor Csokonai Demeter és utódai tán az enyingi Török család szolgálatában álhattak?
Török Ferenc (Bálint kisebbik fia) kb ez időben volt dunántúli főkapitány, sok somogyi település, köztük Csurgó ura. Valamint ebben az időben a családé volt Debrecen városa is. Ez nekem elég feltűnő ugyan, de csak egy hirtelen jött teória. Nem olvastam utána, hogy volt-e tényleges kapcsolat, lehet nincs is rá forrás.