Ha az ember elkezdi olvasgatni a cikkeket, lassan körvonalazódik, miről is van itt szó.
Ellenben nem szabad mindent szó szerint venni, hiszen még nincs végleges elmélet a Higgs-re.
"The Higgs mechanism is a type of superconductivity which occurs in the vacuum. It occurs when all of space is filled with a sea of particles which are charged, or, in field language, when a charged field has a nonzero vacuum expectation value. Interaction with the quantum fluid filling the space prevents certain forces from propagating over long distances (as it does in a superconducting medium; e.g., in the Ginzburg–Landau theory)."
A vákuum nyílván nem folyadék, hiszen abban nincsenek transzverzális rezgések.
Az inflatonnak becézett valami, a fénysebesség „négyzetével” tágulva növelte az univerzumot. Ez a sebesség, az első három percben történt. Hogyan lehet akkor %/óra-ról beszélni?
Többek között "ősrobbanás tágulási sebessége" fogalom értelmetlensége miatt. Az ősrobbanás egy hipotetikus esemény, nem tágul, az univerzum az, ami tágul, de nem "km/óra" egységben kifejezhető sebességgel, hanem mondjuk "%/óra", azt viszont hogy haladja meg a graviton.
Egy fórumtársunk szerint, az ősrobbanás tágulási sebességével haladó tömeg nélküli graviton részecskék, töltés részecskékkel való egyesülése hozza létre a tömeg nélküli fotonokat, amelyek ettől fénysebességre lassulnak. A tömeg, a fénysebességnél nagyobb körpályán lévő energiacsomag, részecske tehetetlenségéből ered, és nem a Higgs mező generálja. Mi a véleményetek róla?
Hát hogy a relativisztikus és a nemrelativisztikus részecskék közötti egykori szimmetria sérül a Higgs-mező miatt, nem? Nélküle minden fénysebességgel menne, 0 tömegű volna, ilyesmi.
Azt írja az angol "Spontán szimmetriasértés" wikipedia cikk, hogy az anyag legtöbb fázisátmenete megérthető a Spontán szimmetriasértés "lencséjén" keresztül.
Például egy jég-kristány forgásszimmetriája nem ugyan olyan, mint fázis átmenet előtt volt.
Az Higgs-mező egy Tachyon-kondenzációnak nevezett folyamaton esett át az ősrobbanás után. Az angol ezt "second-order phase transitions." nek nevezi. Ilyen például a ferromágnesség.
