Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A gond az, hogy nem biztos, hogy a hajtómű mindíg ment is. Ha a 60s alatt meg is tette a 43 ezer métert, akkor 717 m/s átlagsebesség jön ki, ami kb. 2581 km/h.
Az nem a rotordóm baja volt, hanem az erősen alultervezett hajtóműé. Hiába volt rajta két darab dugattyús csillagmotor, hiába volt a helikopter rettentő könnyű, nem volt elég. Ha csináltak volna hozzá egy rendes sugárhajtóművet, fele akkorából is meg lehetett volna oldani. Bár azt hozzáteszem, hogy ilyesmit sose tanultam.
1986-ban a debreceni kiképzőbázison. Honi légvédelmi rakétás rajparancsnok volt. Nekem Volhovról beszélt, erre kifejezetten emlékszem. Viszont nem volt szakértő, gondolom azt mondta, amit neki is mondtak.
Ha tudod emellet azt ist, hogy mennyi üzemanyagot égetett el, és mennyi volt a hajtóanyag kiáramlási sebessége. Plusz korrigálj a légellenállással is. Jó munkát! :-)
Kérdés. A bátyád mikor volt ott katona? bár ha Volhovról beszél, akkor csak 1978. augusztus 19. és 1981 január 12. között lehetett.
Az az egy azért kapaszkodott a rakéta orrába, hogy a rakéta stabilizátorait rátöltéskor - pontosabban a töltő és indítópálya egyeztetésekor - még csak véletlenül sem üssék oda az indítóállványhoz. Meg lehetett volna ezt oldani úgy is, hogy a farkát emelik, de így a mérleg hatást kihasználva egyszerűbb volt.
Hogy lekötötte? Azért volt az a raj. az volt a dolguk. Képzeld el, hogy a Vietnami háború idején a vietnamiaknál a kannibál rajok dupla létszámúak voltak.
A hajón ez egyébként automatikusan ment, az indítóberendezés alatt a fedélzeten belül volt a tartalék, és az indítópályát csak függőlegesre kellett állítani, és máris jöhetett az új répa.
Azt azért meg kell említeni, hogy a Vegánál már részben automatizálva volt a rátöltés, de amíg a rakéta odakerült, hát volt vele egy kis munka.
Ha tudod emellet azt ist, hogy mennyi üzemanyagot égetett el, és mennyi volt a hajtóanyag kiáramlási sebessége. Plusz korrigálj a légellenállással is. Jó munkát! :-)
Ráadásul a KA-26 olyan is volt, mintha a gulággal fenyegetőzés hatására tervezték volna. Úgy olvastam, hogy a motorteljesítménye annyira alacsony volt, hogy 95% körüli teljesítményen ment szinte mindíg. Nem volt elég teljesítménytartaléka.
Amikor a főkonstruktőre Magyarországra jött, és látta, hogy mit mernek a magyar pilóták a KA-26-tal művelni, nem mert beűlni melléjük. Hiába, ő tervezte...
Azt a makettet nézve nem tartom kizártnak a több évig készítést. Bár ahogy ismerem az oroszt, csak egy kis Gulagot kell neki beigérni és máris szárnyakat kap. Állítólag a KA-26 rotordómja is így született.
Egy hajón piszok sok helyet vehetett el egy ekkora rakétával felszerelt rendszer. A bátyám mesélte hogy az egész raját lekötötte a szf-i Volhov kilövőállvány újratöltése (beleértve az egy főt, akit a többiek felemeltek az állvány végére csimpaszkodni, hogy a súlya lehúzza). Hajón nem egy hátrány, ha ez automatizálható.
Azt azért tudnod kell, hogy a Dvinát is hadihajóra építették fel először, meg a Nyeva is hajón volt. A hajós Nyeva nagyon jó volt abból a szempontból, hogy nem volt állócél, és az UNV? nagyon magasan volt a vízszinthez képest. Az a Nyeva 11 méter magasan mindent leszedett. Érdekes, ott az SZDC is csak viharban, erős hullámzás esetén kellett.
Mindkettőt egy leningrádi haditengerészeti múzeumban láttam, és szakértő? szemmel azonnal felismertük az antennaerdő között azt, ami nekünk ismerős lehetett. Képzelj el egy 10 méter hosszú élethű makettet. Valamikor előtte csináltam néhány légvédelmi harcjármű makettet, de amikor azt a hajót láttam, megevett a sárga irigység.
A fenti link a Görögországnak szállított Tor M1 (SA-11) komplexumokról szól. Négy darabot adtak el a görögöknek belőle, amiket kénytelenek voltak AN-124-esekkel leszállítani, mert a rendszert orosz vasúti kocsikra, nagyobb nyomtávú szerelvényekre tervezték, és az európaiakra nem fért fel. Félő, hogy beragadt volna az alagutakba.
Az APP stimmel. Az volt az a berendezés, ami a cél mozgási paraméterei alapján az indikátorra felrajzolta a zónahatárokat.
A 6 másodperces taktusnak meg az volt a legfontosabb oka, hogy ha a cél az első rakétára csinált egy manővert, akkor a második rakéta már tudott valami kis ellenlépést tenni. Ugyanakkor ha 2 másodpercenként indítottunk volna, akkor a második rakéta is manőverbe került volna. Ez a 6 másodperc optimális időnek tűnt. Hat másodpecen túl egyébként lehetett, csak rövidebb idő alatt nem.
Az 1950-es esztendőkre az Ő téves tervük (1. Ötéves terv), 2,3 milliárd forintot iránzott elő, 1951-re 5 milliárdot. Ráadásul akkori forintban. Szerintem ez az egymillió valami urban legend lesz, mert Dunapentele/Sztálinváros prioritást kapott.
Tény és való, nagyon sokáig képes volt fluoreszkálni anélkül, hogy meg kellett volna világítani. Na meg az a megvilágítás sem volt valami híres, hiszen a kabinban többnyire félhomály volt. Hogy a méréseket rendesen meg tudjuk csinálni, jó időben sarkig kinyitottuk az ajtókat, egyébként meg a garanciaidő lejárta után majdnem minden kabinban volt beépítve külön világítás. Általában fénycső. Csak a PV kabinba nem tudtunk rakni, mert az olyan alacsony volt, hogy a 173 centimmel nem tudtam kiegyenesedni. Képzeljétek el, volt 192 centi magas sorkatonám.
