Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A tesódékat jó alaposan átverték, mert a két anyaghoz semmi köze. A neve alapján az O (Окислитеьно) G (Горючее) a rövidítés tartalma. Hogy jól írtam-e abban nem vagyok biztos, de valami oroszul írástudó tud lektorálni. Az O hordozta az oxigént. a G meg a hajtóanyagot. Egyszer beszéltem egy kollégával, aki hajdanán töltős volt Börgöndön, és érdekes, még mindig kívülről fújta a kotyvalék összetételét. Még meghallgatni is nehéz volt nekem, aki középiskolában egy évig tanult kémiát és azóta sem.
Ebből nemigen számolod ki az égésvégi sebességét. Ugyanis ezek szerint a menethajtómű csak fenntartotta sebességet, és nem tudjuk, hogy mekkora utat tett meg a rakéta a gyorsítás alatt (a gyorsítórakétákkal). Két számítást végeztem, de egyiknek sem hiszek. Ha végig gyorsított volna a rakéta, akkor 60s égésidő alatt 36 km-t 20m/s2 átlaggyorsulással tudott volna megtenni, ami nagyon alacsony, az csak 2G. Ha egyenletes gyorsulással 22 s alatt tette volan meg a 36 km-t, akkor az 149 m/s2, azaz kb 15. G, ami egészen hihető, csak talán mégsem 22 másodpercen át...
A tesóméknak azt mondták, hogy "Oxigény" és "Gidrogény", ami persze ebben a formában hülyeség, legfeljebb oxidálóanyag és tüzelőanyag. Van valahol egy könyvem, ahol le vannak írva a rakétahajtóanyagok, amire emlékszem, az a szimmetrikus és az asszimetrikus dimetil-hidrazin. Mindekettő mérgező, az utóbbi ráadásul még instabil is.
Ha tudod az üzemanyag mennyiséget, akkor sem biztos, hogy ki vagy segítve. Én például pontosan nem tudom, csak abban vagyok biztos, hogy az egyik durván duplája volt a másiknak (700 és 1400 kg.). Azért sem vagy kisegítve az üzemanyag mennyiségével, mert én például azt sem tudom, hogy mi volt a két komponens összetevője, mert nem volt vele dolgom, de nem is érdekelt. Ha lehetett, akkor messziről elkerültem még a környéket is, amikor rakétát töltöttek, vagy a hajtóanyaggal csináltak bármit.
A közelmúltban vitték el Mezőfalváról Felcsútra az összes megmaradt hajtóanyagot, onnan meg átfejtés után vitték ki Ukrajnába. Képzeljétek el azt a töketlenkedést, amit a szerencsétlen rendőrök műveltek, amikor elmeséltem nekik, hogy mi is az az anyag. Addig fogalmuk sem volt róla, és a hadseregtől az igénylésben is csak annyi jött, hogy O és G anyag.
A rakéta hatótávolsága némi tartalékkal a megsemmisítési zóna távoli határának felelt meg. A Volhov rakéta aktív hajtóművel a papírok szerint 36 000 méterig ment el. Azon túl már csak a lendület vitte. Bár lendület azért még volt bőven.
A gond az, hogy nem biztos, hogy a hajtómű mindíg ment is. Ha a 60s alatt meg is tette a 43 ezer métert, akkor 717 m/s átlagsebesség jön ki, ami kb. 2581 km/h.
Az nem a rotordóm baja volt, hanem az erősen alultervezett hajtóműé. Hiába volt rajta két darab dugattyús csillagmotor, hiába volt a helikopter rettentő könnyű, nem volt elég. Ha csináltak volna hozzá egy rendes sugárhajtóművet, fele akkorából is meg lehetett volna oldani. Bár azt hozzáteszem, hogy ilyesmit sose tanultam.
1986-ban a debreceni kiképzőbázison. Honi légvédelmi rakétás rajparancsnok volt. Nekem Volhovról beszélt, erre kifejezetten emlékszem. Viszont nem volt szakértő, gondolom azt mondta, amit neki is mondtak.
Ha tudod emellet azt ist, hogy mennyi üzemanyagot égetett el, és mennyi volt a hajtóanyag kiáramlási sebessége. Plusz korrigálj a légellenállással is. Jó munkát! :-)
Kérdés. A bátyád mikor volt ott katona? bár ha Volhovról beszél, akkor csak 1978. augusztus 19. és 1981 január 12. között lehetett.
Az az egy azért kapaszkodott a rakéta orrába, hogy a rakéta stabilizátorait rátöltéskor - pontosabban a töltő és indítópálya egyeztetésekor - még csak véletlenül sem üssék oda az indítóállványhoz. Meg lehetett volna ezt oldani úgy is, hogy a farkát emelik, de így a mérleg hatást kihasználva egyszerűbb volt.
Hogy lekötötte? Azért volt az a raj. az volt a dolguk. Képzeld el, hogy a Vietnami háború idején a vietnamiaknál a kannibál rajok dupla létszámúak voltak.
A hajón ez egyébként automatikusan ment, az indítóberendezés alatt a fedélzeten belül volt a tartalék, és az indítópályát csak függőlegesre kellett állítani, és máris jöhetett az új répa.
Azt azért meg kell említeni, hogy a Vegánál már részben automatizálva volt a rátöltés, de amíg a rakéta odakerült, hát volt vele egy kis munka.
Ha tudod emellet azt ist, hogy mennyi üzemanyagot égetett el, és mennyi volt a hajtóanyag kiáramlási sebessége. Plusz korrigálj a légellenállással is. Jó munkát! :-)
Ráadásul a KA-26 olyan is volt, mintha a gulággal fenyegetőzés hatására tervezték volna. Úgy olvastam, hogy a motorteljesítménye annyira alacsony volt, hogy 95% körüli teljesítményen ment szinte mindíg. Nem volt elég teljesítménytartaléka.
Amikor a főkonstruktőre Magyarországra jött, és látta, hogy mit mernek a magyar pilóták a KA-26-tal művelni, nem mert beűlni melléjük. Hiába, ő tervezte...
Azt a makettet nézve nem tartom kizártnak a több évig készítést. Bár ahogy ismerem az oroszt, csak egy kis Gulagot kell neki beigérni és máris szárnyakat kap. Állítólag a KA-26 rotordómja is így született.
Egy hajón piszok sok helyet vehetett el egy ekkora rakétával felszerelt rendszer. A bátyám mesélte hogy az egész raját lekötötte a szf-i Volhov kilövőállvány újratöltése (beleértve az egy főt, akit a többiek felemeltek az állvány végére csimpaszkodni, hogy a súlya lehúzza). Hajón nem egy hátrány, ha ez automatizálható.
Azt azért tudnod kell, hogy a Dvinát is hadihajóra építették fel először, meg a Nyeva is hajón volt. A hajós Nyeva nagyon jó volt abból a szempontból, hogy nem volt állócél, és az UNV? nagyon magasan volt a vízszinthez képest. Az a Nyeva 11 méter magasan mindent leszedett. Érdekes, ott az SZDC is csak viharban, erős hullámzás esetén kellett.
Mindkettőt egy leningrádi haditengerészeti múzeumban láttam, és szakértő? szemmel azonnal felismertük az antennaerdő között azt, ami nekünk ismerős lehetett. Képzelj el egy 10 méter hosszú élethű makettet. Valamikor előtte csináltam néhány légvédelmi harcjármű makettet, de amikor azt a hajót láttam, megevett a sárga irigység.
A fenti link a Görögországnak szállított Tor M1 (SA-11) komplexumokról szól. Négy darabot adtak el a görögöknek belőle, amiket kénytelenek voltak AN-124-esekkel leszállítani, mert a rendszert orosz vasúti kocsikra, nagyobb nyomtávú szerelvényekre tervezték, és az európaiakra nem fért fel. Félő, hogy beragadt volna az alagutakba.
