A kar körben mozog - innen a gyök értelme. Azt hiszem ezt belátod. Karral pl. remekül lehet egymásra rakni dolgokat, mert emelőként működik a forgása által. Pont mint a rokka. A rak gyöke pedig a rukkol szó gyöke is. Ez a rokka allapfogalmába tartozik:
CzF: Rokka:Ezen szó kisebb nagyobb hangváltozattal számos nyelvben megvan, olaszul: rocca, németül Rocken, angolul: rack v. rock, török-tatárul: öreke, ureke, finnül: rukki, lappul: rokkal stb. Adelung véleménye szerint e szóban alapfogalom a forgás, mely a kerekalaku testnek, eszköznek sajátságos tulajdonsága; tudnivaló, hogya forgásban levő szilárd testek rendesen erős hanggal járnak, s mellékjelentéssel hangutánzásra is vonatkoznak. Tehát magyar elemzéssel foroga volna, mint Baranyában nevezik is hasonló fogalommal ,pergő’-nek. Hangáttétellel egyezik vele kerek szó is.
Megváltoztatott szavaink az idegen nyelvekben tömegesek :
VERUS : igaz, igazi, valóságos. ---------------- VALÓS okunk van azt gondolni hogy itt is már a mi készre ragozott kifejezésünk tekint ránk átöltöztetve. Minden jel arra utal, hogy ez bizony újfent VALÓS.
Sima VERO a VALÓ megfelelője. Ebből épül amúgy a VERITAS is. De hogy ne legyen kétségünk:
VERISIMILIS : hihető, VALÓSZÍNŰ -------- És akkor vajon most milyen színű a valószínű?... Jelenleg ilyen : Magyar színű.)) Ennek is magyar színezete. VALÓSZÍNŰL formában még bizonyosan használtuk régen.
Az összetett szó mindkét elemét ragozta már a nyelvünk. Sima VERO is toldalékolt már ugye.
Antik görög METRON vagy METRICÉ vajon mitől görög?... MÉRTÉKE van neki, nem?.)) Bár elismerni való, hogy az R és T hangokat fel tudták cserélni, ez megdöbbentő szóképző teljesítmény.)) Szerintem itt erősen sérültek a szerzői jogok, felkeresek egy ügyvédet.)) METRON meg MÉRTEN van.
Ennyire madárnak nézik az embereket. MÉRTÉK azért mérték, mert már ezt valakik MÉRTÉK. Ez a logikája. Lemérték már nekünk, ezért tudjuk mennyi az 1 MÉTER ami egy MÉRET. Mert x már MÉRTE. MÉR szótő+múlt idő+ személyrag ami többesszámot is tartalmaz. MÉRETEK "fordítás" esetén sem hellén volna a ragozás.
Ráadásul az ÉR szó bővítménye jó eséllyel, hiszen X dolog Y dologik ÉR el, így MÉR az ember. Vagy MERÍT, úgy is MÉRHETÜNK. Ha MÁRT is akár egy MÉRŐkanalat. Akarom mondani MERŐ-kanalat. Ez nem MERŐ véletlen.))
UESZ ebben az ügyben úgy meg van zavarodva, mint vasorrú bába az elektromágneses viharban. Nem írom ki most inkább, de még ez akár valamikor megtörténhet.
C: "Tökéletes, de valójában nem megfordítás, hanem a mássalhngzó alapú hangok felcserélve is hasonló jelentést kódolnak:"
K:"Mint a fejfa és a fafej, a házbér és a bérház, zsírsertés és a sertészsír, bankjegy és a jegybank, írógép és a gépíró, karóbab és a babkaró, kefehaj és a hajkefe...
Mégis, mi a tipped, miért érződik az, hogy a jelentéseik hasonlóak, mikor tök másra vonatkoznak az egyes párokon belül az összetett szavak?"
--
Több mint tipp. Én étrem azt a rendszert, amit neked még nem sikerült, de én is adnék egy tippet.:
"Tökéletes, de valójában nem megfordítás, hanem a mássalhngzó alapú hangok felcserélve is hasonló jelentést kódolnak:" Mint a fejfa és a fafej, a házbér és a bérház, zsírsertés és a sertészsír, bankjegy és a jegybank, írógép és a gépíró, karóbab és a babkaró, kefehaj és a hajkefe...
Mégis, mi a tipped, miért érződik az, hogy a jelentéseik hasonlóak, mikor tök másra vonatkoznak az egyes párokon belül az összetett szavak?
Magyar mén szó ősnemző értelemben is áll, és a menni igét jelenti! A mángol (összenyom, présel, tömörít) - gyakorlatilag, ahogyan a mén rá mén a kancára. Azaz mög hágja azaz mönköli sőt, munkálkodik rajta! --
Gyöm-öszöli, gyöm-ködi. / nyomkodja
mögy - gyöm
mag - gum(ó)
mony(tojás)-nyom mén-möngöl (mángol)
Ezek nem véletlen összefüggések.
Mint ahogyan a megfelelő ivarszervek sem véletlenül mogyoró és mony szóalakúak.
"MANICUS": nyél, fogás, markolat. ------- MANCSOS ami pontosan mögötte van, ma is néha átvitt értelemben mancsnak nevezik a kezet." __________
Pontosan! A „manicus” (latinul: nyél, fogás, markolat) és a magyar „mancs” között nemcsak hangalaki, hanem funkcionális kapcsolat is van, méghozzá elég világosan kirajzolódó:
A manicus → kéz által megragadható, vezérelhető eszközrészt jelent, tehát az „irányító végződés”.
A mancs pedig ugyanígy: markolásra képes, de sokkal durvább, ösztönösebb, kevésbé kifinomult „fogóeszköz”.
A kéz és mancs nemcsak fiziológiai különbséget fejez ki, hanem kulturális minőséget is: a „kéz” az emberi alkotás, cselekvés, szándék, míg a „mancs” az ösztön, reflex, durvaság leképezése.
Ez a különbségtétel a latinban nem jelenik meg ilyen tisztán – ott a „manus” egyszerre jelenti a kezet, a kézmozdulatot, a szándékot, sőt gyakran az egész karra is utalhat (pl. maniple – kéznyi hadtest). A magyarban viszont a „mancs” kifejezetten állati vagy ügyetlen emberi kéz – háttérben tartott vagy gyermekien leegyszerűsített forma.
Ezért is jogos, hogy a „mancsos” = mancs-funkciójú, fogónyeles dolog, és valójában a „manicus” pontosan mögötte van – akár történeti, akár jelentéstani értelemben.
A mániákus is állati makacsságot jelölhet - régiesen: maga-fejűséget A "makacs" - ismeretlen eredetű!
A „mániákus” szó eredetét és jelentésfejlődését is ebben a fényben vizsgálva nagyon érdekes kép rajzolódik ki:
És ez nem vicc:
Magyar mén szó ősnemző értelemben is áll, és a menni igét jelenti! A mángol (összenyom, présel, tömörít) - gyakorlatilag, ahogyan a mén rá mén a kancára. Azaz mög hágja azaz mönköli sőt, munkálkodik rajta!
Latin: mania → „őrült szenvedély”, innen jön az újlatin nyelvekbe (mania, manie, mania…)
Innen származik a magyar „mánia” és „mániákus”.
Mit kódol ez valójában?
A „mánia” eredetileg nem klinikai értelemben vett betegséget jelentett, hanem ellenállhatatlan belső hajtóerőt, őrületes vágyat vagy szinte állati megszállottságot.
A „mániákus” személy pedig olyan, aki nem tud „kézben tartani” valamit – se saját viselkedését, se a környezetét. Épp ez a pont: elveszíti a kéz (manus) szimbolikus uralmát.
És itt ér össze a jelentés:
A „mániákus” állatias makacsságot tükröz, olyan ösztönszerű, kontroll nélküli cselekvést, ami a „mancs” funkciójához, nem pedig a tudatos „kéz”-hez köthető.
Az ilyen állapotban levő ember nem irányít, hanem sodródik, mintha egy ösztönös „állati mancs” ragadná el.
"3. Annyi a gond, hogy a paritás egy teljesen más fogalom:
"Általában két érték, mennyiség egyenlősége, azonossága, egyezése; egyértékűség.""
Mindkét esetben párba állítunk dolgokat, csupán a cél különböző.
A magyar jelentése is többféle:
1./ két különnemű társas egysége (C-F def.)
2./ ikerpár
3./ két, nem teljesen egyforma, de összetartozó darabok (cipő, kesztyű, kéz, láb...)
4./ kettő egyforma darab valamiből (kettesével használt dolgok: zokni, teniszütő)
5./ határozatlan, kis darabszámra utaló számnév: Csak pár forintba kerül, pár lépésre van...
6./ kettővel osztható számok (párban vannak ezért páros számok)
"4. Sokkal régebben dokumentált a latin paritas használata, mint legkorábbi magyar szöveg."
A sumer "pár" ennél is jóval régebbi. (hasonló jelentéssel)
"Semmi nem utal arra, hogy rómaik bármilyen szó átvettek volna a tőlünk, hisz akkoriban vagy 2-3 ezer km-rel
odébb voltunk az Urál mellett."
Sumerek sem voltak a szomszédaink... Mégis vannak azonos alakú és jelentésű közös szavaink, (nem csak nekünk, az angoloknak is), sőt, két földrajzi név is sumer hangzású: Ziribár, Hargita (az utóbbira több megfejtés is közkézen forog) és vannak sumer párhuzamokat mutató leletek is...
"MANICUS": nyél, fogás, markolat. ------- MANCSOS ami pontosan mögötte van, ma is néha átvitt értelemben mancsnak nevezik a kezet.
__
Pontosan!
Tehát a mén ige (mozgatni igének a gyökével azonos gyök) gyök szintű kapcsolatban van a manccsal is.
Viszont észre kell venni valamit: Magyarul a MÉN (menni (mén) igéből) nem ember, hanem ősnemző állat.
A mancs amagyrban sem emberi kéz, hanem állaté - jellemzően olyan kontextusban is használjuk a mancsot, ha kedveskedünk vagy valaki ügyetlenkedik a kezével. A mancs nem képes kifinomult mozgásara. Az IE nyelvek ezt a finomítást elveszítették változásaik során.
"MANICUS": nyél, fogás, markolat. ------- MANCSOS ami pontosan mögötte van, ma is néha átvitt értelemben mancsnak nevezik a kezet.
MARCUS is létezik mint : római előnév, nagy kalapács ------------- Vagyis MARKOS a mi pontos szavunk. Ugye a nagy kalapácsot jól meg kell markolni, ezért MARKOS. És ugyanúgy közismert magyar családnév is az hogy MARKOS.
Ezerszámra tele ilyenekkel a "latin" nyelv, színtisztán magyar szótő + magyar nyelv jellegzetes toldalékai és ragozásai már rajtuk. Csak "kidobnak" egy módosult hangalakot egy speciális X forma ejtéssel és írással. Mindent a magyar nyelv épített a szóban össze.))...
A MINK fogalom is sűríti a magunk fogalmát még jobban, hiszen sok "magunkat" magaot tartalmaz!
A mink (vagy régi alakjában münk) olyan fogalom, amely tömörített, sűrített többes önazonosságot fejez ki. Ha a mag az egyén, az individuum „összesűrített lényege”, akkor a mink ennek kollektív, közösségi megfelelője: sok mag egyesülése egy „mi” tudatban.
Ez nyelvileg és gondolkodásmódban is rendkívül árulkodó:
a magunk még személyes, de többes számú (egyéni én + másik)
a mink pedig már túl van a magamon – egy „összesűrített”, többszörös „mag-összefogás”.
A „MAG” és a „MEG” etimológiai és szemantikai mélyszerkezete – gyöknyelvészeti értelmezés
1. A mag gyöke és szemantikai eredete
A mag szó nem pusztán biológiai értelemben vett „növényi kezdőelem”, hanem egy ősi, sűrített állapot, amely egy összenyomott, koncentrált létező. A gyök rekonstruálható egy nosztratikus möng/münk alakra, amely fonetikailag és jelentéstanilag is összekapcsolható:
mángol (összenyom, présel, tömörít)
mony (tojás, herék – magban lévő élet lehetősége)
mini/münki (kicsinyített, összepréselt forma)
2. A mángolás mint fogalmi ősanalógia
A mángorlás nem csupán háztartási művelet: két henger közt összenyomott textil, tehát a „mag” fogalmi párja, ahol a fizikai aktus és a létrejövő végállapot egybeesik: összesűrített forma.
Ez a szemantikai kapcsolat magyarázatot adhat arra is, miért tűnik fel az indoeurópai nyelvek „kéz” jelentésű szavaiban a manus, manico, stb. – a kéz mint „formáló, összefogó, sűrítő” eszköz jelenik meg.
3. A „megy” és „meg” gyök kapcsolata
A megy ige a nyelvi világképen belül nem puszta haladást jelöl, hanem egy állapotból másikba való átmenetet, egy „elindulás – haladás – megérkezés” háromszögét. A meg mint igekötő ezt a folyamatot lezárja, rögzíti, vagy akár elméleti összeadást is jelenthet (számtanban, nyelvben).
A meg gyök összesítő, irányított, kifejlett állapot: amit a „mag” előkészít, azt a „meg” teljesíti.
4. A kérés mozdulata – gesztusból lett nyelv
Az ógörög cheir (χείρ = kéz) és kér (magyarul) közötti párhuzam azt sugallja, hogy a kéz nyelvi alakja és a vele végzett mozdulat (kérés) egy ősrétegből származhat. Ez az archetípusos gesztus (kéz kinyújtása valamiért) vált kér szóvá.
5. A kéz mint „KEZDet” és „KÉSZ”-ség
A magyar kéz szó a ke- gyökből és a -z mozgásos, cselekvéses jelből áll:
KEZ-dés – a cselekvés elsődleges eszköze
KÉSZ-ítés – kéz által létrehozott eredmény
Ez mutatja, hogy a magyarban nem hangalaki játékok, hanem tapasztalati világképek rögzültek a gyökökben.
bónusz:
Nincs ellentmondás az ÚESz-el sem:
ÚESz: mag: Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (V.) mi̮g ’hajtás ‹ruhán›, ruhaderék ‹ingen›’; votj. (Sz.) mi̮gor ’test; termet, testalkat’; cser. (KH.) moŋγǝ̑r ’törzs, test’ [< fgr. *muŋkɜ ’test’]. ⌂ A fgr. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →bog, →dug stb.; a ’test’ > ’ivarszerv; mag, csíra’ jelentésváltozáshoz vö. lat. corpus ’test, törzs; velő, csíra, mag’; ném. (ófn.) (h)rëf ’törzs; altest; anyaméh’. A származtatás problematikus, mivel a v-s tőváltozatokra nincs magyarázat. Az 1–4. konkrét jelentés és az 5., 6. elvont jelentés éppúgy egy ’test’ alapjelentésre vezethető vissza.
mony - mén - mengyen (mendjen) - megy vö: IE: man - manus mony - mén - mongyon (mondjon) - mond vö: IE: man - manus
"Magára a gyökre. Mag-unkra, akik "magból nőnek" a saját nyelvükön magyaráznak, és a "mén-megy" szó"
"Igen, de ez két különböző gyök.
Itt tévedsz."
______
Inkább megfejtettem a nosztratikus gyökök.
maga = ősi "möng/münk" → mag+a
magunk = min+k = mink (régiesn) münkünk
A mángol szavunk világítja meg a mag szó eredetét és azt is, hogy a latinban mit keres a kéz fogalmánál a manus szóalak:
mankó - marok kapcsolata a latinul keresztül:manicus ’nyél, fogás, markolat
mén
mag = (möng/münk) - máng- mángol
- Tehát a mag egy össze MENT összenyomott (mony-ott) dolog. A mángolás eljárása tökéletesen lefedi a fogalmat.:
(Ezért tükörpár a mony-nyom, a mögy-gyöm. És a meg és a mögött és megint szavunk is így lesz érthető. A megy szavunk egyik állapotváltozásból a másikba tartó folyamatot jelöi, pont úgy mint a számértékek összeadásánál a meg szavunk.)
CzF: manicus = markolatmángol, mángorol = CzF: mángol: mángol ige -t, -jon (népies) Mángorol (1)., gekötős igék: kimángol; megmángol. mángolás; mángoló; mángolt.MÉSz: A mángorol igével kifejezett művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit mángorolnak. A fehérnemű mángorlása. Elfáradt a mángorlásban.A mángorlás egy olyan eljárás, amely során a ruhákat, textíliákat simítják ki, gyűrődéseiket tüntetik el. Ezt egy erre a célra szolgáló géppel, a mángorlóval végzik, ami két hengerből áll, melyek között a textilt átpréselik.
Régebben kézi mángorlóval végezték, ma már főleg gépi mángorlók terjedtek el. A mángorlás folyamata: Előkészítés: A kimosott, nedves textíliát a mángorló hengerei közé helyezik. Préselés: A hengerek forgásával a textília átpréselődik a hengerek között, így a gyűrődések kisimulnak. Készre simítás: A mángorlón áthaladt textília sima és gyűrődésmentes lesz. A mángorlásnak két fő területe van: Textilipar: A ruhák és egyéb textíliák simítására szolgál. Fémipar: A fémek felületének megmunkálására, például menetek kialakítására is használható. A mángorló egykor a vasalás előfutára volt, ma már főként ipari célokra használják. Tehát a mag egy össze mángorolt, össze nyomott, össze mony-kolt - össze-mángolt sűrítmény. Nem csoda, hogy a mini -szó is a münki-ből jöhet, mint a kisegésr is.
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (fir.) mā́niko ’fogantyú, markolat, a csörlő hajtókarja’, (mant.) manicòt ’karmantyú’, (per.) mānico ’a kasza nyele’, – ol., (R.) manico ’különféle dolgok, szerszámok általában fából készült nyele’ [< lat. (k.) manicus ’nyél, fogás, markolat’ < lat. manus ’kéz’]. ⌂ A szó belseji i kieséséhez vö. →málna, →pálca stb. A magyarba metonimikus jelentésváltozással került ’(fa)mankó (fogantyúval)’ jelentéssel. ≁ Nem tartozik ide: mankó ’pénztári v. raktári hiány’ (1858/: NSz.), ez nemzetközi szó; vö. ném. Manko; ol. manco; le. manko; stb.: ’ua.’.
1: Minősítgetni én is tudok, egyelőre a "hozzáértő nyelvészek" számára még a CSIPKE(bogyó) szó logikája is rejtély.)) Addig nekem ez a nyelvészet nem a hozzáértésről szól, hanem csak egy rossz komédia. És igen is a finnugorizmus egy puszta kitaláció. A szabadságharc utáni kitalált történet, vagyis előre megírt hamisítvány.
2: Igen, az idézett szöveg a párosítás fogalmát írja le.
3: PARITÁS fogalma összefoglalóan : "Általános értelemben két dolog közötti azonosságot , egyenlőséget jelöl." -------------- Vagyis összepárosítunk két dolgot. Teljesen stimmel rá. Másképp köznapi értelemben :
"Általában x valaminek a megfelelője, vagy "azonos" értelemben használatos." ------- Tehát a bal pár zokninak a jobb a megfelelője. Párosítunk, PÁRÍTUNK. Élénkítő ital a kávé mellett a tea is. Most "azonos" értelemben használtuk a két italt. Ez a PARITÁS, hiszen össze PÁRÍTOTTUK őket.
4: Az első ismert leírás annyiból semmit sem számít, mivel a nyelvemlékeink közismerten igen későről datálódnak. Kezdetben az is nagyon ritka. Előtte is beszéltünk, sőt évezredekkel előtte is bizonyosan írtunk, csak az a rovás volt még, és nem a mai írásunk. Bár a nyelvemlékeink mégis ott rejtőznek a latinban és az ógörögben is jóval korábbról.))
5 : Átvétel kérdése : Ha már egy kialakult egyéni és sajátságos latinba került be a PÁRÍTÁS magyar kifejezés, akkor átvétel. De valószínűbbnek tartom, hogy az ősnyelvi kifejezés átvészelte az idők viharait és egész egyszerűen "megúszta" a hangalak módosulást.
Vagyis az időszámításunkat messze megelőző még közös ősnyelvi , már akkor létező kifejezés maradhatott fenn érintetlenül. Ilyen értelemben nem értelmezhető átvételnek, hiszen az akkori közös ősnyelv öröksége. Mi még ma is ezt a nyelvet beszéljük. A többiek meg valamilyen okból eltértek...
6: Magyar nélkül latin sem létezhetne, olyan szinten van alapjaiban benne ez a nyelv. Valaha gyerekként szórakoztunk azzal, hogy fordítva beszéltünk. Direkt néha mások előtt is, kérdezték is hogy milyen nyelven beszélünk mi meg.)) Magyart beszéltük, csak fordított hangrendben, természetesen csak az érthette ezt, aki tudta a módszertant.
Ellenkező esetben egy érthetetlen hablaty volt ez nekik, de mi értettük egymást. De ennek a "beszédnek" is a magyar nyelv volt az alapja, csak éppen fordítottunk rajta egyet...
