Szerencsére egyre többen fogadnak örökbe sintértelepről, menhelyről kutyákat.
Talán szükség lenne kezdő kutyásoknak ezzel kapcsolatos tanácsokra és tapasztaltabbaknak sem árt tapasztalatcsere. Főként ha felnőtt kutyát vesznek örökbe, akik a ki tudja milyen rossz múltjuk miatt problémásabbak, mint az ismert és kiegyensúlyozott környezetből vásárolt kölyökkutyák.
Szegény tyúkok, megérdemlik, hogy végre jó is érje őket. Biztos szép tojásokkal hálálják meg. :-) A kecskék meg biztos hegyi kecskék, akár cirkuszban is szerepelhetnének. ;-)
Picur és Pajti megvannak, élvezik a nekik sokkal jobb időt. Hatalmas az étvágyuk, a mozgásigényükkel együtt. Imádják a sétákat, a játékok a ligetben, szóval "elsanyarognak" itt körülöttünk. Felőlem tavaszig lehetne ilyen az idő, aztán jöhetne megint a nyár...
Hát, ezeket az "üzemi" pipiket rendesen megdolgoztatják. Majd itt észhez térnek. Kapnak minden földi jót. Most már kajálnak mindentfélét, Pötyi a kakas megtanította őket arra, hogy amit kapnak az ehető. Van köztük egy csoda aranyos leányzó, amikor felé nyúlok rögtön leül és hagyja magát megsimizni. Egyébként szépen tojnak még, így kezdik ledolgozni a beszerzési költségeket. Ma megérkezett a tüzelőnk, délután fahordás volt a program. A kiskecskék a felrakott fa tetején ugráltak, olyan ügyesen szaladtak fel a felső sor tetejére, hogy csak néztem.
Ez igen, ez kimondott állatparadicsom! :-)))) Hagynak valamit télire is? ;-)
Letojt tyúkok? Szegények, biztos ki lettek zsigerelve, de majd egy kicsit helyrejönnek nálad.
Azt hiszem, ha ez az idő maradna, én egész évben el tudnám viselni. Nem kánikula, nem fagy, ez így pont jó lenne. Gondolom, az állatok is beleegyeznének. ;-)
Mind remekül vannak. A szomszédoktól talicskaszám kapjuk a finomságokat, úgy mint kukoricaszár, paprika és paradicsomszár, mindenféle kerti csoda, kivéve a dísznövényeket, azok ellen élénken tiltakozom. De jön répa, karalábé és káposztalevél, hát a fejősök úgy néznek, ki mintha mind viselős lenne. A kukoricaszárat ágdarálóval ledarálom, úgy eszik, mint aki egy hete nem kapott. Vettünk 20 letojt tyúkot a hétvégén. Szerencsétleneken alig van toll, a tarajuk majdnem fejér és a tökre úgy lestek, mintha szellemet látnának. Sebaj, hamar rendbejönnek. Szegénykéim még járni is alig tudnak. Eddigi életüket biztosan ketrecekben töltötték. Kutyukáimnak itt a kánaán, mert potyog a dió. Imádják. Ropogtatják is szorgalmasan. Csak azt tudnám, mit teszek karácsonykor a beiglibe? Ha marad pár szem a földön amit a kutya nem tud összeszedni, azt a kislányom töri szorgalmasan.
Végre, vége a kánikulának, remélem egy pár napig még szép idő lesz. Pajtinak az ilyen hűvösebb idő a remek, ilyenkor az országot bejárná, annyit sétálna szíve szerint. Remélem tudtál pihizni egy kicsit. Az állatkák meg biztosan élik világukat. :-)
Szia! Megvagyok, csak mostanában egy kicsit összetorlódott a meló, kevesebbet tudok a gépnél bogarászni. Csúcs, ahogy a blöki szunyókál a paplan alatt. Én is oda készülök, remélem hamarosan sikerül. Holnap reggel megint korán csörög a vekker, Addig jó lenne egy kicsit pihenni. Pici kecsóim nagyot nőttek, már nagyon ügyesen kajálnak mindenféle kecskének való eledelt. Egy hét múlva elkezdjük az elválasztást és fejni minden napi rendszerességgel a mamát. Kutyukák jól vannak, élvezik az enyhe időt. Velem együtt.
Igazad van, de szerencse dolga az is, hogy milyen "szakértőhöz" kerül az ember. Az első ebkénél még én is mazsola voltam, nem sikeredett nekünk sem a jó suliválasztás elsőre. Emlékszem, az első alkalommal, mikor a néhai német juhász keverék szukával voltam (kedves, csöndes, szelíd eb volt egyébként) a csibészelő megkérdezte tőlem, hogy puha, vagy kemény karral kezdjük. Mondtam, hogy mittudom én, ő a szaktudója. Akkor puha karral kezdte -- de akkorát ordított, mikor az eb ráharapott hogy a pályán a többi kutya-gazda mind összeszaladt. Mert ráharapott azonnal és nem tréfált. Nekem annak idején sokkal többet segítettek ezügyben is a kutyás ismerősök, mint a kutyasuli. Ott még tisztességgel végigcsináltuk, míg meglett az engedelmességi, aztán váltottunk. Szóval nem vitatom, az igazi egy jó szakember, de azért a kutyás ismerősök is tudnak segíteni olykor.
Mi is csak pihegünk és estefelé kezdenek az ebek is magukhoz térni, főleg Pajti. Picur változatlanul napelemmel működik, ő a déli rekkenőben is jól elvan. Én már várom a kicsit hűsebbet. A gyerekek gondolom repesnek az örömtől a sulikezdés miatt. ;-)
Mi is újrakezdenénk ősszel az ebekkel a kutyasulit, mert szeretném főleg Picurral az engedelmességit letenni. Pajtival nem lesz gond. Jó lenne a két kutyával együtt menni, a fiammal négyesben, de nem tudom előre, ha mind együtt vagyunk, az ebek hogy fognak ehhez viszonyulni. De meglehet, kipróbáljuk. Béla bácsi sem lesz fiatalabb, éveket nem szeretnék várni, hogy egyszer az egyik eb, utána a másik. Hát, majd meglátjuk.
Nagy újság nincs. Döglünk a melegtől megfele. Készülünk az iskolakezdésre, a legkisebb fiókám kezdi a harmadik osztályt. Barka és Kolbi holnap lesznek egy hónaposak, de már annyi rosszaságot csináltak, amennyit egy egész kecskenyáj sem képes. Amikor fejek, a hátamon ugrálnak, ha nem a hátamon, akkor a fűrészgép tetején egyensúlyoznak. Esetleg a favágó tőkén táncolnak egy polkát. Aranyosak, de piszok csibészek.
Biztosan tudsz jópár dolgot a kutyakiképzésről, de hadd meséljek el valamit. Van egy öreg keverék szukám, ha visszaolvasol találsz róla egyet s mást. Kormi, aki még mindig vérmesen őriz és véd, fiatal hölgy korában megpróbálkozott a kutyasulival. (Nem ő volt aki feladta, hanem én.) A kiképző elkezdte neki kínálgatni a labdát és azzal a lendülettel el is kapta az orra elől. Majd közölte velem, hogy a kutyával nem is érdemes megpróblálni csibészelni, mert semmi fogáskészség nincs a kutyában. Mondtam, hogy próbálja valami mással. Kormi gyerekek közt él, és jól tudja, hogy a labda nem az övé! Elővett egy rongyot és a kutya felé csapott. Kormi olyan lendülettel fogott a rongyra és rántotta meg, hogy a kiképző jó darabig fájlalta a vállát utána. Utána sem csibészelt vele. Nem volt rá szükség. Kormi támad, harap és elenged, ha szólok. Soha nem tanította neki senki. Az "ereszd" is ment elsőre. Születetten baromi intelligens. Kőbányán laktunk egy darabig, akkor Kormi még kölyök volt. Begurult a labdánk egy jó még gödörbe. Nem értem el, hason fekve sem. Linda nem fért be férte, Kormikán meg látszott, hogy fél a sötét üregtől. Szépen kérleltem egy darabig, hogy hozza ki, legyőzte a félelmét, vagy az útálatát amit az üreggel szemben érzett és kihozta a labdát.
Főleg, hogy nem az a cél, hogy brutálvad kutyát neveljenek, hanem az a próba, hogy ön- és gazdivédésre megvan-e benne a hajlandóság. A félénk kutyák önmaguk védelme helyett inkább eliszkolnának, de a gazdi mellett, ha azt érzi bajban, ennek ellenére mégis ottmarad.
csak halkan jegyzem meg, hgy a "becsibészelés" egyrészt nem egy alkalom és "ismerőst megkérünk", hanem a képzés egy olyan stádiuma, amelyet megelőz sok minden más, mire a valódi hozzáértők azt mondják, szabad csibészeltetni az ebet, anélkül, hogy az rossz irányba forduljon...
A kutyából az ösztönlényt, az agresszióválaszt adót nem nehéz előhívni, azt levezetni, abbahagyatni, csak és kizárólag kontrollált és kívánatos szituációban alkalmaztani, az sok tapasztalat, abszolút hozzáértést kíván!
Ha minden igaz most el tudok küldeni előző kutyukáimról egy képet. A magasabb Gina a túlméretes németjuhász szuka, mellette Lindus a keverék szuka. Apus nyakában Bendegúz, akit mindenáron el akartak érni a csajok.
Köszi a tanácsot. Elgondolkodunk rajta, hogy ki lehetne a potenciális támadó. Hátha megjönne kicsi kutyám bátorsága. Ha sikerül a dolog, természetesen beszámolok. A videó aranyos. Jófej az a kis bohóc, ahogy brusztol a nagyokkal.
Esetleg szomszéd, vagy ismerős becsibészelhetné. Egy ronggyal előtte hadonásszon, aztán gyorsan fogja menekülőre. Persze, a kutya legyen pórázon. Vagy kikötni az ebet és ott állj mellette és a szomszéd, vagy ismerős tegyen úgy, mintha téged bántani akarna, vagy ütne. Ilyenkor a legfélénkebb kutya is átmegy védőbe. Néhány próbát megér.
Egyébként a fiam végre átküldte a videot, ahol Picur a ligetben a nagykutyákkal, cane sorsokkal játszik. Nem a legjobb minőség, de a telefonján csinálta. Ő az a kis stöpszli közöttük szájkosárban. Ha nem lenne rajta szájkosár megennék, mert azért ha beléjük harapna, azt nem viselnék. Igy viszont jól elbirkózgatnak. :-)
Hahó! Merre vagy? Képzeld el, mit veszek észre. Ügyes kezd félni az idegenektől. Az ismerősöket boldogan üdvözli, amúgy meg olyan gyáva lett, mint egy nyuszi. Senki nem bántotta, egyszerűen nem tudom, mi lelte a kutyát. Mi lehet az oka?
Akkor jól gondoltam, hogy egy cseppet elbeszéltünk egymás mellett. Én nem az előéletére, hanem az előzőre utaltam. Szóval érdekes volt a dolog, így viselkedni még nem láttam. Az előző németjuhászunk, Gina szépen elmesélte az előéletét. Hangos szóra, felemelt kézre bepisilt, a kisebbséget meg határozottan gyűlölte. Ebből azt hiszem minden kutyás ugyanazt szűri le. Egy évbe került, mire megtanult igazán megbízni bennünk.
Aki eltanácsolta őket, az nem a mama, hanem az unokanővérük, most négy hónapos. Ő már komoly hölgy, nem ereszkedik le a kicsikhez ilyen habókos ugrabugrálásra. Te el tudnál valamit mondani az előző életedről? Én nem, pedig már megpróbáltam visszamenni és belelesni. Nem sikerült. Apropó: Szóke nő meséli a barátnőjének: Képzeld drágám, beiratkoztam egy reinkarnációs tanfolyamra. Elvégre egyszer élünk?!
Tündéri aranyosak :-))))))))) Valami hegyikecske-fajta szorult beléjük? A mama meg egy idő után milyen határozottan eltanácsolta onnan őket. :-))
Én is komolyan gondoltam, hogy az előző életéből ismerhette a kutty - de nem kérdeztél rá? Ha ilyen rossz emléket ébresztett a kuttyodban, bizony kifaggattam volna !
Komolyan gondoltam, hogy esetleg az előző életükből... Egyébként neki is, vagyis a barátnőjének van kutyája és nagyon jól kijönnek egymással. Más: azt hiszem végre sikerül neked megmutatnom a legkisebbeket: Barka és Kolbi épp ma két hetesek. A videó tegnap készült. http://www.youtube.com/watch?v=0lh38Hmu6Kg Reményeim szerint, ha bemásolod a címsorba, akkor meg tudod nézni őket.
