lehet, hogy ő igen, én meg kettőről, amiket könnyű összekeverni (HDR és Tone Mapping). Láthatóan a Tone Mapping-ről ír, miközben a HDR kifejezést használja.
amit írsz, az szvsz a tonemapping, és nem a HDR. A tonemapping valóban olyan, mint a többi dinamikakompresszió, csak lokális. Pont attól olyan ufós, mert a kép egyik felén egészen más dinamikatartományhoz tartoznak ugyanazok a színek, mint a kép másik felén. Ez a HDR-re nem igaz, de a HDR az optimális kiindulóadat a tonemappinghoz, ezért könnyű összekeverni a két fogalmat.
Mielött belegubancolódtok szöggezzük le, az HDR egy lehetöség valahol a layers és a shedow/highlight módszerek mellett. Mint a szürözésel, tül/alul expóval s egyéb "lehetös3gekkel" ezzel is el lehet üszni. A kísértés nagy. Anno egy laboráns mondás volt, hogy nincs olyan print aminél jobbat ne lehetne csinálni. Kiegészíteném ezt a negatív irányba. Én elöször a shedows/highigtal kezdem, s ha nem megy akkor van egy egyszerü automatikus layer módszerem. (Egyszer müár leírtam itt.) Utolsó az HDR. Leglényegesebb, hogy mindegyiket csak annyira "nyomni" amennyire nagyon muszáj, mert rendering vagy aquarel lesz a fotóból.
valószínűleg egyébként nem a század legragyogóbb művészi kiteljesedésének érdekében csinálják így, hanem "nyomjárámósönblurt trendit" grafikai stúdióknak. Lekapják az álló reklámozni kívánt autót, aztán húzzon rendesen csíkot a fényszóró, ha mégis százzal kell tépni a plakáton.
hogy érted a nagy felületet? Odáig egyetértünk gondolom, hogy csak a motion blur kedvéért elég marhaság HDR-ezni, mert egyszerűbb megrántani a fényképezőt, mint állvánnyal sok képet csinálni. Mindenesetre erre kifezejetten alkalmas egy már (pl tonemapping szándék miatt) elkészült HDR kép.
a motion blur ugye digitális formában kétféleképpen készülhet. A triviális mód az, ha egy irányba kiátlagolunk egymás melletti pixeleket, tegyük fel vízszintesen, ilyenkor tehát elmosódás lesz, de csak ebben az irányban, függőlegesen éles átmenetek maradnak. Ha erős fényforrás van a képen, ami beégett egy kis részen, akkor a rajta keresztülhúzódó ilyen átlagolások hatása az lesz, hogy csökken a világosság a szomszédos, átlagba beleszámolt pixelek miatt. A kapott kép nagyon különbözik egy hosszúzáridős valódi bemozdulástól.
A másik mód a beégés-csíkok reprodukálására egy maximumkiválasztás az átlag helyett, de ez sem igazán jó, mert mindenhol máshol meg ronda.
Ha viszont HDR képen simán átlaggal csinálnak motion blurt, amit aztán visszaraknak LDR-be, akkor tökéletes a hatás.
Az itt olvasottak alapján arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a HDR technikával készült képek nem jeleníthetők meg a mai eszközökkel és levermelve kell kivárniuk mit hoz a jövő.
Természetesen nem. Tonemapping mellett egyfelől simán használhatóak hagyományos kép készítésére más-más expo mellett, másfelől bizonyos effektusokhoz nagyon jól jön. Nem véletlen, hogy a motion blur az egyik megcélzott terület, ha utánanézel, HDR képből gyártott motion blur-ból tonemapping nélkül, tehát simán lineárisan vagy kis szeletet kiválasztva sokkal valósághűbb kép jön ki, mint egy LDR motion blurból.
A többivel egyetértek. (utána akartam nézni ezeknek a fotósoknak, Adams tanulságos volt, de erről a White-ról nem találtam semmit. nem írtad el a nevét, vagy ennyire nem híres?)
Bocs, de ez rettenet! :-D Értékelem a próbálkozásodat, és kitartást és sok sikert kívánok hozzá! Lesz ez még jobb is! ;)
_Szerintem_ a bemeneti képeknél egy jobban túlexponáltat (is) kellett volna csinálni, és kevésbé alulexponálni a legsötétebbet. Mondom ezt én úgy, hogy még csak elhatároztam, hogy csinálok ilyen HDR/tonemapping v mineknevezzem képet. Szóval tapasztalatom még nincs, de majd lesz. :)
Amúgy szerintem nyelvészeti kérdéseken vitatkoztok legtöbbet itt a topicban... épp kialakulóban van a magyar szókincs ebben a témában! ;)
A megjelenítő eszköznek (monitor, papírkép, diavetítő, projektor stb) lehet olyan tulajdonsága, amely meghatározza a kontraszt megjelenítési képességének maximumát, azaz mekkora maximális dinamikát vagy árnyalatterjedelmet tud produkálni.
A megjelenítő eszkezők többsége kisebb "fizikai" dinamika tartományt - denzitométerrel vagy fénymérővel egzakt módon kimérhető - tud megjeleníti mint a képrögzítő és tároló eszközök rögzíteni vagy tárolni. (CCD/film, adatfolyam/film)
Szerintem ezért van szükség dinamika kompresszióra.
Ez a dolog nem új keletű a f-f negatív árnyalatterjedelme nagyobb mint a barit vagy RC papíroké. Mégis van rá mód analóg módszerekkel is, mind a mélyárnyékokban, mind a csúcsfények közelében részletező modón lenagyítani egy nagatívot.
Lásd: Ansel Adams, Robert White.
********
Szerintem azon lenne érdemes vitatkozni, hogy a HDR technikát vagy az ezzel az eljárással készült képi állományok információ tartalmát hova helyezzük el a
KÉP-rögzítés-tárolás-megjelenítés folyamatban.
És azon, hogy egyáltalán mikor van értelme használni.
Az itt olvasottak alapján arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a HDR technikával készült képek nem jeleníthetők meg a mai eszközökkel és levermelve kell kivárniuk mit hoz a jövő.
Én nem igy gondolom.
Szerintem épp az a HDR technika lényege, hogy egy nagy dinamikával, azaz nagy témakonraszttal rendelkező fotótémát a meglévő közepes árnyalatátviteli képességű eszközeinkkel rögzítsük valamilyen módon, majd a megszokottól jóval nagyobb dinamika kompresszióval megjelenítsük a még szükebb képességű megjelenítő eszközeinkkel.
Mindezt úgy - és szerintem ez nagyon fontos - hogy a szemünknek, megszokásainknak és esztététikai elvárásainknak megfeleljen.
Nekem úgy tünik ez utóbbi az ami a technikai definiálásától gyengébben megy.
A téma dinamikája (árnylat terjedelme) a téma különböző részein mérhető max. megvilágítás különbség.
Egzakt módon kimérhető. Eszköztől és képtárolási módtól független
így van.
Kép dinamikája (árnyalatterjedelme) meg a leképezendő elemeken mérhető max. megvilágítás különbség.
Egzakt módon kimérhető. Eszköztől és képtárolási módtól független
Tegyük fel, így van. Nem érdekel bennünket, hogy a valóságban az egyik pixelre eső irányban a téma milyen világos volt, csak a reprezentált érték érdekel bennünket.
Szerintem egyiknek sincs köze egy akármilyen digitális ábrázolási tartományhoz.
Csak akkor van köze, ha egy adott téma és a róla készült kép között akarunk párhuzamot vonni.
De mi van akkor, ha lefényképezem a bányabejáratot a maga feneketlen feketéjével a nappal együtt totálba, mondjuk egy közepes ISO 200, 1/200, f16 beállítás mellett? Akkor lesz olyan pixel, ami teljesen fekete ÉS a feneketlen fekete bányabejáratra esik (persze lesz sok másik teljesen fekete körülötte, ahol az árnyalatoknak kéne lenni), és lesz egy olyan fehér pixel, ami a napba esik (és persze még sok fehér pixel, ahol az árnyalatoknak kéne lenni).
Kétféleképpen lehet hozzáállni. Az egyik Tejminátor hozzáállása, aki úgy tűnik ezt az eredményt úgy kezeli, hogy mivel egy képen egyszerre van két olyan pont, ahol a téma dinamikájából adódóan nagy eltérés van, akkor ez már elegendő reprezentáció, csak az S görbe teteje és alja baromira lapos. Vagyis tökegyenes, de nem probléma.
A másik hozzáállás a dinamika fogalmának egy olyan használata, hogy melyik az a megvilágítottság, ami mellett az árnyalatok még látszanak. Ez egy jóval szűkebb tartomány, mert sem a beégett, sem a feketén maradt (pontosabban csak képzajt tartalmazó) pixelek nem számítanak bele, eszerint a hozzáállás szerint ezek kilógnak az ábrázolható tartományból (nem feltétlenül azért, mert annyi biten nem leírható, hanem egyszerűen nincs értékes adat) a kép dinamikájából.
És ez utóbbi gondolatmenet nem feltétlenül digitális, analóg módon is értelmezhető a granulátum szemcséit mint pixeleket behelyettesítve. Sok tökegyformán teljesen elfeketedett fényérzékeny anyagszemcséből nem lehet tudni, hogy 1Fé-vel vagy 20Fé-vel volt világosabb a téma az ábrázolhatónál.
Az első hozzáállás szerint a HDR egy hülyeség, mert a téma meghatározza a dinamikát, tehát ha más Fé-vel fotózunk, akkor csak rontunk a helyzeten. Szvsz ez az állítás nem igaz.
vagyis:
A fényérzékeny médiának vagy a kép tárolási metódusnak lehet olyan tulajdonsága, amely meghatározza a kontrasztátviteli képességét, azaz mekkora maximális dinamikát vagy árnyalatterjedelmet tud rögzíteni illetve tárolni.
A téma dinamikája (árnylat terjedelme) a téma különböző részein mérhető max. megvilágítás különbség.
Egzakt módon kimérhető. Eszköztől és képtárolási módtól független
Kép dinamikája (árnyalatterjedelme) meg a leképezendő elemeken mérhető max. megvilágítás különbség.
Egzakt módon kimérhető. Eszköztől és képtárolási módtól független
Szerintem egyiknek sincs köze egy akármilyen digitális ábrázolási tartományhoz.
A fényérzékeny médiának vagy a kép tárolási metódusnak lehet olyan tulajdonsága, amely meghatározza a kontrasztátviteli képességét, azaz mekkora maximális dinamikát vagy árnyalatterjedelmet tud rögzíteni illetve tárolni.
ez egy beégett kép, ha jól látom. A beégett rész (nagy fehér háttér) azért van beégve, mert kilóg a dinamikatartományból. Akkor lenne benne ez a rész a dinamikatartományban, ha látszanának a részletek.
Itt látszik jól, hogy miért hibás a "maximum/minimum" abszolútértékű hozzáállás a dinamikához. Ha egy képen lefényképezem a napot felül és egy bánya-alagutat alul, akkor a minimális fényességű és a maximális fényességű DOLOG, amit fényképezek, óriási arányszámot ad. Amikor lefényképezem, akkor lesz tökfehér és tökfekete pixel a képen, és simán mondhatnám, hogy lám a tökfekete a 0 a tökfehér meg a napvilág, tehát a képem dinamikája vagy 50Fé. Pedig egy nudlit, mert az árnyalatok jelzik, hogy bennevagyunk-e még a dinamikatartományban.
Miért nem mész inkább politikusnak?? Ott is így készülnek sztorik. Bevágunk egy mondatot és rágódunk rajta, hogy ez milyen felháborító kijelentés volt.
Szerintem ez a kép simán belefér egy 8 FÉ dinamikába, azonban mégsem lehet egy képpel megolgdani, mivel az érdekes árnyalatok egyszerűen összemosodnak és az árnyalatok közti különbséget nem látjuk már egy képen. Ez pont annak köszönhető, hogy csak középső 4-5 FÉ használható legjobban. ( Az én monitorom csúcs kategória: legalább 200:1 kontraszttal rendelkezik, de még itt is látszik a lényeg. A képet nem én készítettem csak kimásoltam valahonnan. ) .
milyen "eredeti kép"? Van egy szituáció, ahol bizonyos pixelekre bizonyos mennyiségű fény esik. Ha eleve feltételezed, hogy ezek a mennyiségek beleférnek a szenzor dinamikájába, akkor tökfelesleges HDR-ezni. A helyzet az, hogy ez sokszor nem igaz, pl szobából ablakon kifényképezve napos időben ez tuti nem igaz.
"Ha -2Fé-vel készítek egy képet, akkor annak dinamikája eleve lecsökken 6-ra ..."
A gondolatmenetedben már itt kezdődik a probléma. Amit idéztem tőled, az egy vaskos tévedés. Így tehát már a kiindulási feltételed sem igaz. A fényérték változtatásának nincs hatása a gép dinamikájára.
Nem is értem, hogy gondolhatod, hogy van egyetlen egy általad "S" karakterisztikájú dinamika görbének nevezett valami, ami meghatározza a gép dinamikáját, s ha ezen elmozdulunk valamelyik irányba, akkor a dinamika-tartomány lecsökken a kimaradó résszel. Szerinted ha a görbe szélességével megegyező FÉ-nyit elmozdulunk valamelyik irányba, akkor a dinamika nulla lesz? Vagyis ha van egy témánk, ami tartalmaz napsütötte és árnyékos részeket is, akkor pl. az árnyékos részen nem is tudunk fényképezni, mert a dinamika nullává válik? Most én vagyok kénytelen azt mondani, hogy fussál neki újból és gondold át ismételten.
De segítek. A valóság az, hogy a különböző expozíciós értékekkel készített képek mindegyikének megvan a saját "S" görbéje (itt jegyzem meg, hogy persze csak akkor, ha a JPG kimenetet nézed), amelyek éppen az expozíció FÉ-ben kifejezett különbségével vannak eltolva egymáshoz képest az x-tengely mentén. A HDR lényege meg éppen az, hogy le tudja tárolni a legbaloldalibb görbe bal szélétől a legjobboldalibb görbe jobb széléig terjedő tartományt is. Egy JPG fájl nem képes erre. És nem megjelenítésről van szó, hanem tárolásról. Ha az előbbi módon értelmezett tartományt meg szeretnénk nézni, akkor ezt a széles tartományt kell beszorítani egyetlen egy JPG-nek megfelelő "S" görbébe, és ez az, amit "tone mapping"-nek nevezünk.
Mekkora a dinamikája egy képnek, ha korábban készült ugyanarról a témáról egy olyan expo, amelyen látszik minden részlet ( minden árnyalat ) és ezt követően készül egy pl +2FÉ-vel?? ( Ha ez eredeti kép dinamikája 8 FÉ volt. )
szerintem igazam van :D sokat segítene, ha ráböknél hogy a gobdolatmenetben szerinted hol tévedek. Ott, hogy a hosszabb záridővel szerintem nem csökken a dinamika?
vagy te azt gondolod, hogy a 8Fé, amit a szenzorról írnak, az úgy értendő, hogy az egyik fele az f22 iso50 alagút, a másik meg az f1.2 iso3200 napbabele? Én azt gondolom, hogy egy képre adják meg az adatokat, tehát ami egyszerre kijön a szenzorból.
És mivel csak az arányt adja meg a dinamika, tehát az alja és a teteje arányát (pongyolán fogalmazva, pontosabban a legkisebb lehetséges eltérés és a legnagyobb lehetséges eltérés arányát - magyarul persze hogy lehetséges egy képre egy feneketlen feketét és a napot rákomponálni, az egyik baromivilágos, a másik tökfekete, de részletek egyiken sem látszanak, mert a kis eltéréseket nem képes a szenzor rögzíteni a nagyokhoz képest, mert nem elég nagy ehhez a dinamikája) adja meg, ezért egy másik képen a tartomány máshol lesz ugyanakkora.
Szerintem tévedsz, amikor kijelented, hogy -2Fé-nél csökken a dinamika. Neked kéne ezt megindokolni, mert szvsz elég hülyén hangzik, hogy 1/60-ad helyett ha 1/250-eddel fényképezek, akkor lerontom/feljavítom a dinamikát :DD
