Keresés

Részletes keresés

jahorka Creative Commons License 2013.08.27 0 0 18320

Szép napot kívánok, Kedves Sárkányka, Kedves Gyöngykeresők!

Gratulálok a gyönyörű vershez.Köszönjük szépen:)

 

Farkas Éva:

Felhő szélén üldögélek

 

Felhő szélén üldögélek, 
Megmártózom a kék égben, 
Csillagokat fényesítek, 
Ragyogjanak a sötétben. 

Szél hajtja a vitorlámat, 
Fut velem a felhő hajó, 
Szabad vagyok, és oly könnyű, 
Ha nem álom, így volna jó. 

Friss harmatból kortyolgatok, 
Szárítkozom napsütésben, 
Még elfáradni sem lehet, 
Az édes semmittevésben. 

Ma mindenen csak mosolygok, 
Mintha lelkem égbe szállna, 
Ilyen, mikor teljesülhet, 
Szívem apró, titkos vágya.

2010. június 30.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18312)
jahorka Creative Commons License 2013.08.27 0 0 18319

Boldog szülinapot kívánok, Kedves Meoindil!

 

meoindil Creative Commons License 2013.08.27 0 0 18318

Köszönöm, Sárkányka!

Nagyon szép vers!

 

*****

 

Tóth Árpád
Tárcámban egy kép

Mért jó: meleg szemedbe nézni hosszan?
Mért jó: meleg kis kebeledre búni?
Mért jó: meleg, telt combodtól reszketni?

Mily jó is: elfáradtan öledbe ereszkedni,
Mily jó: langy lehelléssel gyenge bőrödre fúni,
Érezni kicsi térded, amint borzongva moccan.

E két sóvár, égő szem végigragyogja vállad,
Ó, mint két nyomorú és félénk tolvajlámpás,
Mely csak téged kutat éjben, magányban s búban.

Gyengén szorító kerek koszorúban
Ez a két ölelő kar be itt maradna nálad,
Te édes és puha, te illatos és pompás.

Mily furcsa, hogy nekem most tőled el kell mennem,
Mily furcsa, hogy az utcán majd szivarozva lépek,
S lekötnek majd ügyek, gondok és emberek.

S csak úgy viszlek szivemben, mint tárcámban egy képet,
Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet,
Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18316)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.27 0 0 18317

Charles Baudelaire

Az Albatrosz

 

Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,
Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára, 
A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, - most sántit suta félsszel,
Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!

A költő is ilyen, e légi princnek párja,
Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.

Ford.: Tóth Árpád

 

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18316)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.26 0 0 18316

Meoi, kívánok nagyon boldog születésnapot!:)

 

* * *

 

Jószay Magdolna:

Augusztus végén

Vöröslő fátylat von
maga után a Nap,
egyre korábban tűnve el az égről.
Augusztus végére jár,
megnyúlt éjszakákkal
búcsúzni kezd lassan a nyár.
Még tisztán kéklik az ég,
vakítanak a fények
és zavartalan, tiszta a kép,
az ember tudatában még
minden változatlan,
már felejtésbe merül
az izzó hőség.
De augusztus végére jár,
s elillan lassan a nyár.

Ám ez a Te napod most,
mikor az égből rég lehullottak már
a fáradt csillagok,
mikor a habos bárányfelhők mindegyike
csak rád mosolyog.
S így, augusztus végén,
amikor a Nap már más szögből fénylik,
amikor a zöld lombok között
néhány sárga levél is díszlik,
tiszta szívből és szeretve,
hálásan létedért kívánok neked
boldog születésnapot.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.26 0 0 18315

Shakespeare

 

LXXV. Szonett

 

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
        Koldus-szegény királyi gazdagon
        részeg vagyok és mindig szomjazom.

                                                Szabó Lőrinc fordítása

 

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18314)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.26 0 0 18314

Weöres Sándor:
A teljesség felé

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.26 0 0 18313

Neked is szépet, Pannika!

 

* * *

 

Vesztergom Andrea:
Egy vers a nyárról

Valami rejtett képeket fest elő:
mostanában más itt már az est-elő,
talán új őszt hoz. A tiszafa rostja
hártyás, éterin rezeg, mint az ostya,

sugarat rostál, bújtat, kivéreztet
minden ragyogást a napból. Még reszket
a lég, forróság csorog az ősz helyett,
ám a bárányfelhők furcsa közhelyek,

ahogy a tutajjal versenyre kelnek,
vajon a folyó nyer itt, vagy a felleg,
a változó alak, vagy a kopasz fán
átringó sodrás? Az ég szétfolyt, aztán

már nem is látszik. Forró gőzt ereget
az aknafedél, a kövek meleget
szívnak testükbe, a réseik között
kúszik az olvadás. A víz ütközött

egy új anyag átfolyó rendszerével,
kompakt hőcserélő lesz az éjjel,
ahogy a nap fémet izzít. Nincsen itt,
mi ne osztaná hasznosan kincseit,

s ezért olyan tökéletes entitás
a nyár: szépek a titkai. Senki más
nem ily emberi, s nincs így szinte lelke,
hogy elhagyjon egy szürke színtelenbe.

 

Előzmény: Pannika127 (18305)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.26 0 0 18312

Köszönjük; neked is szép napot, kedves Jahorka!

 

* * *

 

Kányádi Sándor:
SZERETNÉLEK

Szeretnélek a tenyerembe venni,
a naphoz egy kicsit közelebb vinni,
hogy melegedj, amikor nagy hidegek vannak,
s hogy enyhüljön éle ősszel a hóharmatnak.

Garabonciásod szeretnék lenni;
szárazság idején hosszúszárú esőt
vinnék langyos záport, gabonanövelőt,
fölfognám viharod bő köpenyegemmel.

Mindened én szeretnék lenni,
s lennék is, ha volna reá mód:
mérnököd, orvosod, tanítód,
mindenkid, aki csak javadat akarja.

De nézd, annyi minden vállamra nehezül,
segíts meg Szülőföld, nem bírom egyedül.

 

Előzmény: jahorka (18307)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.26 0 0 18311

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Komáromi János:

Fonalak

lombjukat földbe rejtik most a fák
lassan visszaszivárognak a könnyek
összegyűrt lepedő lett a világ
hegyek fölé magasodnak a völgyek

reccsen fájdalmasan a nyelv
dióhéjakból pattannak ki a szavak
minden csontossá vált kéreg mögött
zsugorított, kiszáradt emberi agyak

égre meredő barna pókhálóként
lustán vékonyodik el az élet
ragacsos fonalak földhöz rögzítenek
pedig zuhannék neki a fénynek

taszít a gravitáció
lábam alá lassan ég kerül
angyalként akartam élni eddig
...most halni szeretnék emberül

 

Előzmény: Sallai Gabri (18310)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.25 0 0 18310

Heinrich  Heine

 

Az elmúlás

 

Az élet szomorú és nehéz
Főleg,ha az élet értelme elvész
A jó dolgokat keresni kell
Ha nem találjuk,arra a bánat felel.
A rossz dolgokért nem kell küzdeni
De a jó dolgokat nehéz elérni
Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót
Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.
Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad
Hiába a sors dönt,ebbe a szived beleszakad
Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos
És erre gondolva szíved bánatos.
Ahogy a fákról hullanak a levelek
Úgy az élet percei is peregnek
Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni
A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.
Ezért inkább a jónak éljünk
És akikért élünk soha el ne feledjük
Mert a jó dolgokra könnyebb gondolni
Mint a rossz emlékek árnyékában élni.
Nehéz túllépni a rossz emléken,
De meg kell tenni
Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán SZERETNI!!
 

Előzmény: jahorka (18309)
jahorka Creative Commons License 2013.08.24 0 0 18309

 

"A teljességet nem lehet látni, a teljesség szinte észrevétlenül burkolja be, veszi körül, öleli át az embert. A teljesség leginkább egy érzés: a hiánynélküliség érzése."

Boldizsár Ildikó

jahorka Creative Commons License 2013.08.24 0 0 18308

"Fussunk messze, olyan boldog lettem,
Hogy a szembeszálló szembeszéllel szembeszegülhettem,
A naplemente nem vár, csak kettőnké a pillanat,
És hazasétálunk majd a csillagóceán alatt!"

Children of Distance


jahorka Creative Commons License 2013.08.24 0 0 18307

Kellemes napot kívánok, Kedves Sárkányka, Kedves Gyöngykeresők!

Gyönyörű, köszönöm:)

"A boldogság egyszerűen az az anyag, amelyből felépülsz. Maga a lényed, legbelsőbb magod. Az öröm a legbelsőbb magod. Nézd meg a fákat, nézd meg a madarakat, nézd meg a felhőket, nézd meg a csillagokat... ha van szemed, látni fogod, hogy az egész létezés örömteli. Egyszerűen boldog benne minden. A fák ok nélkül boldogok; nem lesz belőlük miniszterelnök vagy államfő, és sosem fognak meggazdagodni, sosem lesz folyószámlájuk. Nézd meg a virágokat - nincs okuk a boldogságra. Mégis egyszerűen hihetetlen, milyen boldogok."

Osho

 

 

 

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18302)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.21 0 0 18306

Fuchs Éva

 

 

Emelt fővel

 

Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat.

 

 

Előzmény: Pannika127 (18305)
Pannika127 Creative Commons License 2013.08.20 0 0 18305

Szép estét, Bűvöskék!

 

ELLEN NIIT

 

(Jó hinni...)

 

 

Jó hinni

hogy van néhány apró csoda

és tudni néhány kis dalt

fejből.

 

Nagy csoda

ugyanis csak ritkán fordul elő

és áriát sem tudsz énekelni

fejből.

 

Mi baj lesz ha kis zsoltárt

dúdolsz

hogy megteljen

néhány üres pillanat.

 

A nagy csoda

elosonhat melletted.

De a kicsi

örökkön ott marad.

 

 

Fordította: Dabi István

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.16 0 0 18304

Orsovszki Tibor

 

A szépség...

 

Egy mosoly a lány arcán,
mely mindent elárul számomra.
Egy pillantás, amit már
annyiszor láttam álmomban.

Egy pillantás, mely igéző
és rabjává tesz azonnal.
A szépség egy istennő,
akit tartok a karomban.

Egy hatalmas nagy ölelés,
ami utat vág a végtelenbe.
Magával ragadó örvénylés,
ami bevillant az életembe.

Hirtelen jött és elkapott,
a szívem mélyén megőrzöm.
A szépségnek rabja vagyok,
és belátom, hogy legyőzött.

Bárhova nézek, ott bujkál
és arra vár, hogy meglássam.
Majd kitör, mint egy vulkán,
hogy ő legyen a mentsváram.

A szépség nem egyetlen dolog,
hanem minden dolog egyben.
Ha szeretnéd látni, láthatod,
csak nyisd nagyra a szemed.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18303)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.16 0 0 18303

Böröczki Mihály:
MINT A FÁK ÖLELÉSE

Ki bánt, anyám, ha látod
az ölelő világot,
ki bánt, anyám, ha téged
rágörbített az élet,
ki bánt azért, hogy voltál
és térdre bírt az oltár,
azt szeretném, ha egyszer
úgy suttognál kezeddel,
ahogy kövek várják
a csermely csobogását,
meg azt is úgy akarnám
a zöld levelek halmán,
hogy kívülről is tudják
a lombbal bélelt utcák,
hogy kettőnk szívverése
két ágnak volt a rése,
s miközben eltűnődöm
kopottas, szép idődön,
már nem is veszem észre,
hisz sose tudtam én se,
hogy erősül magától
a napfény meg a zápor,
s a fák nagy ölelése.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.16 0 0 18302

Jószay Magdolna:

Csillaghullás

Augusztusi hétfőn éjfélre járt már,
s jutott eszembe számtalan kívánság, óhaj,
nehogy váratlanul érjen a szerencse,
hisz villanó pillanat az egész, mint egy sóhaj,
bár csupán egyetlen csillag suhanó
hullásába káprázhatnék bele,
a látvánnyal magával, őrzött örömével is
élménytároló lelkem lenne tele.
Sötétből, nyitott ablakon át éberen
eget kémlelve őriztem a csillagokat,
eszembe jutott, mit anyám sokszor mesélt:
láttam apróságként nem egyet, de sokat,
mikor ott a szülőfalujában augusztusban
karon ülve boldogan sikongtam, tapsikoltam
valahányszor az égen -- sajnos, már nem emlékszem --
átsuhant egy csillag.

Most már fárad a szem, az agy, az érzék,
csaknem feladtam: hisz tény, ami tény,
lakótelepen szinte reménytelen eget vizslatni,
túl sok a látást gátló, környező fény.
Egy végtelen, fénytelen mezőn vagy dombon
lenne jó várni, lesni és őrködni,
látványos, akár tömeges csillagzápor
fenségességében titkon reménykedni.
Már éppen zsibbadó karomnak sziszegtem,
amikor egyszerre szemem kitágult,
egy fényes pont hirtelen nagyobb lett,
egy ferde villanás, mint valódi sugárút
ragyogott fel, s amily valószínűtlenül
sóhajtásnyi pillanat alatt született,
két másodperc alatt a fénynek már helye hűlt...
hogy kívántam volna bármit, elfeledve lett.

Kívánságként mit is találhattam volna,
nem tudtam gondolni egyébre hirtelen,
csak hogy jó anyám, családom, s kedvesem
minél tovább legyenek mellettem.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.16 0 0 18301

Egyed Emese:
ÜZENET

Ezen a nyári reggelen a nap még nem fogyatkozik.
A zöld lombokhoz elmegyünk. Nézzük az erdei mozit.
Ezen a nyári reggelen mégsem kelünk fel hamarább.
Álmokat sem dédelgetünk. Csak alszunk súlyosan tovább.
Ezen a nyári reggelen a szorongás elköltözött
a szívünkből és elveszett ködbe vesző lápok között.

Adj békességet, Istenem, segíts újulnom reggeleddel,
kibontakoznom bojtorjános magamból; szívem nem veszett el,
sem hozzád szálló halk szavam. De mindennek árnyéka van,
a derűnek, a pillantásnak, a nyári reggel varázsának,
a játékos versnek, a csöndnek. A csöndben ismeretlenül
kimondhatatlan sejtéseink nőnek.

Ezen a nyári reggelen harmatot gyűjt a képzelet.
Ösvényt választ nagy hirtelen. Az ösvény fény felé vezet.
Fény felé, megnyugvás felé. (Mert rosszkedvem nem az Övé,
sem aggodalmam, szemem árka. Pedig ha ránéz a világra,
engem is lát így; rosszkedvestől, fonnyadó testestől-lelkestől,
és mert övé, amit teremtett: titkon frissíti fel a kertet.)

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.14 0 0 18300

Csernus Valéria  

 

Nyári varázs

 

 

 

Ma a nap is vidámabban ébredt
sugarai futkosnak az égen,
hajnali kék lágy lehelet kering
ebből a nép lendületet merít!

Az utolsó júniusi reggel
mámorító érzelmeket rezget,
harmatcseppek virágokon futnak
a kelyhekbe kikötőbe jutnak.

Csodálatos ez a nyári világ
rád mosolyog minden kicsi virág,
jó a kedved, mosolyog az ég is
és a tenger oly sötéten kéklik.

Egyik hullám másik után szalad
aztán együtt ütköznek a partnak,
a nyugalom ami ebből árad
ringatja a varázsát a nyárnak!

 

 

 

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18299)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.14 0 0 18299

Szabó Lőrinc:
ERDEI CSÖND

Az erdő arcot cserélt. Tájai
vonzottak már, színváltozásai
s nem a képzelt kalandok. Ami csak
gyönyörű volt benne és ami nagy,
sorra tárulkozott. Legjobban a
nyár tetszett, a fény százezer nyila
a sötét bozót alján, fent meg a
zöld lomb végtelen hullámtorlasza,
a rab gomolygás. A vén fák alatt
néha kísérteties hangulat
állított meg, főleg, ha egymagam
s túlmesszi mentem: még Valaki van
itt, éreztem, s vártam az Idegent
és féltem tőle, s oly nagy lett a csend,
mintha valami isteni titok
készült volna rámszólni: vacogott
a testem-lelkem, – kihátráltam a
szekérútra, s igyekeztem haza.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.14 0 0 18298

"Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok."


(Eric Knight)

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.14 0 0 18297

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Reményik Sándor:

Augusztus, nyárutó

Augusztus, nyárutó...
A Göncöl tengelye,
Mint roppant égi óramutató,
Némán, merőn mutat már ősz fele
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,

Némán, szorongó szívvel nézem én
Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak
A forró csillagokra rálehel, -
S hullnak, mint itt lenn a falevelek.
A csillagok hamarabb kezdik el...
Mi jön? Mi megy?
Mi hull le még?
Nem volt a csillaghullásból elég?

Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Jelek, csodák...
Némán, szorongó szívvel nézem én.
Egy új teremtés reggele előtt
Ez tán az Isten vajúdó, szent láza
És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.11 0 0 18296

FIATAL SZERELEM

Storm

A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint senkién sohase,
szeszélyes lány; de bármennyire lázad,
szive csupa szerelem és alázat.

Már rég előttem ül, álmodozik,
az asztalról himbálja lábait;
most felugrik; duzzog, hogy nem beszélek,
de keze székem támlájára téved.

"Szeretlek!" - "Ah, érdekes! csakugyan?"
"Szeretlek!" - "Az öreg dolog, fiam;
s nincs varázsa csak új s igaz szavaknak...
Ha nem mesélsz, rögtön faképnél hagylak!"

"Hát jó! Kérlek, álmodtam..." - "Nem igaz!"
"De igaz! S azt álmodtam, hogy te az
utcán sétáltál, édes, fiatal lány,
gyönyörü ruhában, egy férfi karján,

s az a férfi..." "Ki volt?" - "Ki? Hát: nem én!"
"Hazudsz!" - "Bizisten, te jöttél felém,
de egészen az ő szemébe vesztél,
én ott álltam, rám se hederitettél."

"Anyuka!" - rohan kifelé a lány,
de elkapom, még idejekorán,
s ajkaim a bűnért, mit elkövettek,
irgalmatlan csókokkal vezekelnek.

(Szabó Lőrinc)

 

 

Előzmény: Patreides (18295)
Patreides Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18295

Yeats

"...

 

Öreg vagyok s nem nyughatok,

 

vándorlok síkon, halmokon,

 

meg kell találnom azt a lányt,

 

megcsókolom s kézen fogom.

 

Gyepszőnyegen megyünk s mig a

 

világ világ: velem marad.

 

Ránk dobja ezüst almáit a hold

 

és arany almáit a nap."

(Képes Géza ford.)

"...

Öreg vagyok már, jártam a
Sivatagban s a dombokon,
De kifürkészem, hova ment,
S kézenfogom, megcsókolom;
S virágok közt járok, s nekem
Termi majd örök ég alatt
Szép ezüst almáit a hold,
Szép arany almáit a nap."

(Szabó Lőrinc ford.)

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18294

Köszönöm Bűvössárkány!

 

 

   

József Attila: Uram! 

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,
Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
Tán már nem is bús fájdalmam lobog,
Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
Erény rongyán, bátorság mentebőrén,
Mégis mindent levetkezem, Uram,
S elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.

Dús életemnek ifju vára omlott
Mohos magánnyá szépült és ma benne
Csak csipkebokrok nőnek, ó pedig
Egy lánynak csókja mind liliom lenne.

Uram, ki küldtél büszke vár urának,
Engedd, már lelkem riadót ne fujjon.
Szelíd remeteként az öregek
Szűk szíve odvas odujába bujjon.

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18293)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18293

Üdv neked is, Patreides!

Nem az a lényeg, milyen műfajú a regény, hanem maga a gondolat, ami szerintem gyönyörű, és híven fejezi ki a lényeget... Egyébként manapság meg igen kiterjedt tábora van (értem ezt sajnos, a globálisan fogyatkozó olvasótáboron belül) sci-finek, fantasyknak... ahogy észlelem, gyakorlatilag egészen biztosan többen vannak, mint a klasszikusokat/kortárs irodalmat olvasók.

Véleményem szerint azért F. Gy. elég neves író, és egy írónak sem tilos kipróbálnia magát más műfajokban, nem kell okvetlen beskatulyázódnia. Szubjektíve meg nekem amúgy is tetszett az a regény...;-)

Kellemes időtöltést neked is!:)

 

* * *

 

Zsiga Lajos:
Az utolsó dal

egy utolsó dalt hadd játsszak el néked
mintha testem hegedű lenne
lelkem húrjain fagyos kezével
a vonót az élet rongyossá tépi széjjel
de még megfeszítem leengedett húrjaim
még a nagy szimfóniát el kell játszani
felverni a világ csendjét
mert egy költőnek meg kellett halni

egy utolsó dalt hadd játsszak el néked
hol a hegedű mellett angyalok énekelnek
dúdol a kórus mint hullámok a partra érve
fáradtan de újra meg újra visszatérve
nem sercen papíron a toll minden elfogyott
az idő meg sem torpan csak tovább oson
mikor lázad az a rengeteg gondolat
a tintával leírt fehér papíron

egy utolsó dalt hadd játsszak el néked
azt mikor a szavak lágyan táncra kértek
repítve egekbe túl a világon a végtelenbe
azt mikor öledbe rejtették könnyes arcukat
a világért sírtak de nem hallotta senki hangjukat
árvák lettek verseid ők is mint jó magad
ne várjatok a szélre mi majd magával ragad
ezernyi verset fúj a szél s lehullnak ők is
mint ősszel az elszáradt falevél

 

Előzmény: Patreides (18289)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18292

Köszöntöm az új jelentkezőket!
Kedves Gabri, aki szereti a verseket és konszolidált módon, topiktípusnak megfelelően jön-megy-közvetít stb., az miért is zavarna? Érezd jól magad.:)

 

* * *

 

Komáromi János:

Óvatosan

rengeteg hit
fekszik szétdobálva
magányos utcákon
szívek hervadnak
és vörös színt
adnak az alkonyatnak

mennyi könnyet sodor
a rohanó folyó
és mennyi
boldogságról álmodó
sötét tűzben égő
csillogó szem
és mindben egy-egy
síró üzenet

de a segítség
bekötött szemmel
fáradtan
részegen botorkál
és nem tud úrrá lenni
a végzeten

mit érzel?
fájdalmat?
hogy tenni
nem tudsz ellene
hiszen
sokkal gyengébb vagy
mint amilyennek
lenned kellene

hullik a földre
a fehér toll
és az angyalok szárnya
már nincs sehol
vércseppek temetik
az ártatlanságot
óvatosan kell
újraéleszteni
a Világot
!

 

Előzmény: Sallai Gabri (18288)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18291

Kosztolányi Dezső

A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.

Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.

Zokogva már hülő keblére fekszem
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...

 

Előzmény: Patreides (18290)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!