Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
Sziasztok! Kérnék egy kis segítséget! Szeretnénk eltölteni 4 éjszakát az Őrségben az urammal és a kiskutyánkkal. Megnéztem az őrségi teleház honlapját,nagyon sok szállás van...A bőség zavara...Cifrázzuk is egy picit a dolgot, üdülési csekkel fizetnénk,a szállással e tekintetben nincs is gond,találtunk nagyon sokat, node az étkezés...Félpanziót szeretnénk, namert hogy ugye inkább bicikliznénk meg túráznánk, semmint a főzéssel töltsem az időt, de sehol sem jelzik külön, hogy a kaját is ki tudnánk fizetni üdülési csekkel. Szóval ha van tudomásotok olyan szállásról,ami július 25 és augusztus 20 között szívesen fogadna bennünket, és a fenn említett feltételeknek is megfelelünk, kérlek írjatok! Előre is nagyon köszi!
Köszönöm az érdekes képet! Véletlenül elég jól ismerem a valaha szebb napokat látott tábla történetét. Néhai Tóth Tibor fafaragó készítette, különösen büszke volt a tetején lévő, fából faragott madárra, ami sajnos elveszett azóta. Miközben a madarat faragta, arról beszélt, hogy a Trabantja tetejére egy hatalmas csúzlit fog erősíteni s azzal lő majd kézigránátot Göncz Árpád akkori köztársasági elnökre (persze mindebből csak a Trabantja volt meg). Mi S. L. néprajzkutatóval jókat röhögtünk rajta, amin komolyan meg is sértődött. Bizonygatta, hogy fejben már össze is állt a terv, ha adunk papírt, le is tudja rajzolni. De persze nem adtunk, egyrészt mert akkor részesei lettünk volna egy sokak, de talán nem mindenki által helyeselt dolognak. Legfőképpen azonban azért nem kapott papírt, mert akkor abbamaradt volna a madár faragása, amire kíváncsiak voltunk. A madár aztán vagy 10 évig szolgált hóban, esőben, fagyban és napsütésben - mígnem az ideje lejárván, ki kellett vonni a forgalomból. Közben Tibor barátunkat is eltemettük, Árpi bácsi is átadta a helyét másnak, a madarat meg elnyelte valamelyik cserépkályha. Így múlik el a világ dicsősége.
A veleméri falusi turizmus is erősödik. Most négy ház fogad vendégeket (egy-két további talán bekapcsolódik az idén) és Cipó Művek is tervezi néhány szoba felépítését és üzembe állítását. Mindez pénzkérdés és persze az elöregedő lakosság egyre kevésbbé bírja a szolgáltatásokat elvégezni. Csak ott működik szállás, ahol fiatal tulajdonos van. Sajnos, Veleméren már ide kell érteni a 60 éves embert is.
Az őrségi falusi turizmus egyre több támaszponttal rendelkezik.
A szálláshelyek évről évre csinisodnak, bővülnek és szaporodnak. A vendégek száma talán nem nő ezzel együtt, ezért azokon a helyeken, ahol nem tudnak valami plusz szolgáltatást, vagy kínálatot felmutatni, az lehet az érzése a gazdának, hogy a fizetőképes kereslet csökkent.
Valójában talán az lehet a helyzet, hogy széthúzódik a mezőny. Azon keveseknek, akiknek a pénz nem jelent akadályt, csak a legjobb, legérdekesebb felel meg. Mások az olcsóbb szálláshelyeken próbálják megtalálni az igényeiknek megfelelő környezetet.
Ebből a versenyből az Őrség is, meg a vendégek is győztesen kerülhetnek ki. Ha szerencsénk van és sokat dolgozunk az ügyért.
Pár napja jöttünk haza Velemérről, másfél hétig nyaraltunk ezen a fantasztikus helyen. Jól bejártuk a környéket, szerintem ez a legszebb település, hasonlót nem is láttam! Csináltam képeket (Velemér, Pityerszer, Őriszentpéter, Kapornak, Domonkosfa, Pártosfalva, Kisfalu), ha valakit érdekel, ide tettem fel:
Nagyon nehéz megmaradni a jóízlés határain belül, ha az ember egy ilyen értékes területen fejleszt, mint pl. Velemér. Én magam is évekig azon törtem a fejemet, hogy Velemért, vagy legalább a Botszeget valamiféle múzeumnak kellene megtartani, vagy inkább a fejlesztéseket ebben az irányban megtartani.
Aztán elkezdtem tervezni egy új házat egy üres telekre. Előbb egy meglévő parasztház alaprajzát vázoltam fel s azt hittem, hogy apró változtatásokkal (fürdőszoba beépítésével stb) megúszom a dolgot. De arra kellett rájönnöm, hogy a funkció (parasztház helyett turizmus) változása miatt teljesen új házszerkezet alakul ki a kezem alatt a papíron. Legfeljebb azt lehet elérni, hogy kívülről úgy nézzen ki, mintha ...
Itt persze az a kérdés, hogy mihez is kell hasonlítanunk? Miért legyen minden ház olyan, mint száz éve s miért ne olyan, mint 250 éve, vagy 1000 éve? Mi alapján dönthető ez el?
Az ember szükségképpen a saját ízlését valósítja meg. S az vagy jó, vagy nem. Csak reménykedni lehet, hogy néha remekművek is születnek. Érdekes és szerencsés dolog, hogy a kódísállásos házak szinte kivétel nélkül szépek.
Bár nem említettük, most a falusi turizmus legújabb veleméri színteréről beszélgetünk, a Csinyálóházról, amelynek megújult a honlapja. Néhány belső képpel gazdagodott (mert most lett berendezve). Remélem, tetszik. A képek nem adják igazán vissza azt a felemelő hangulatot, ami leginkább az emeleti hálószobában megragadja az embert. A fiam csodának nevezte.
