Az lemaradt, hogy ugyanebben a levélben Szt. Ambrus azt is írja, hogy a napéjegyenlőség március 21-re esik ("ab aequanoctio qui dies est duodecimo kalendas Aprilis").
A KERESZTÉNY IDŐSZÁMÍTÁS ELŐZMÉNYE A HÚSVÉTSZÁMÍTÁS
Vissza kell térnünk a kezdetekhez, az első keresztény gyülekezetekhez, amelyeknek tagjai zsidókból tevődtek össze, a zsidók ünnepeit tartották. Amikor a kereszténység a páli mozgalom révén a pogány jellegű gyülekezetek szervezése felé fordult, egyre általánosabbá lett, hogy a hét első napját, a vasárnapot ünnepelték meg szombat helyett, amelyet fokozatosan „úr napjának” neveztek.
Vasárnap a keresztények a feltámadást ünnepelték. A zsidók két nagy ünnepét, a húsvétot és a pünkösdöt is megtartották a keresztények, azonban már igen korán új tartalommal töltötték meg. Húsvét Krisztus feltámadásának, pünkösd pedig a Szentlélek eljövetelének az ünnepe lett. A Húsvét megünneplése nem volt egészen egységes. Általában az volt a szokás, hogy a feltámadás napját az első tavaszhónap, Niszán 14-ét (a zsidók húsvétja) követő vasárnap tartották, előtte való pénteken pedig Krisztus halálára emlékeztek. A kisázsiai keresztény közösségek azonban minden körülmények között Niszán 14-én tartották Krisztus halálának emléknapját, függetlenül attól, hogy az a hét melyik napjára esett. A zsidók a tavaszhónap, azaz Niszán 14-én este ették a húsvéti bárányt, 15-én volt a húsvétjuk első napja.
Jeruzsálem pusztulása után (hagy. AD. 70) szokásba jött a zsidóknál, hogy a tavaszi napéjegyenlőség napján (azaz március 21-én) tartották meg a peszachot (húsvétot). A keresztények egy része követte ezt a szokást. (Gecse, 121.)
Megjegyezni kívánom, hogy i. sz. szerinti 70-es évek környékén a csillagászatilag visszaszámolt tavaszi napéjegyenlőség egy márc. 22-et jelez, míg a Hungár naptár szerinti jeruzsálemi templompusztulás az i. sz. 268-as évre teendő, amikor a tavaszi napéjegyenlőségek dominánsan március 21-re esnek!
A 2-3. században jelentős eltérések alakultak ki a húsvét megünneplésének az időpontja körül. Ráadásul az ünnep jelentése is más volt keleten és nyugaton; a tizennégyesek (quatuordecimanusok) a húsvétot inkább az utolsó vacsora és kereszthalál emlékére ülték, míg a nyugatiak azt a feltámadás ünnepének tartották. A húsvétot szabályozó újholdat és holdtöltét azonban nem csillagászati számítással határozták meg, nem is megfigyeléssel, mint a régi zsidók, hanem a holdváltozások sorának szabályos ismétlődésén alapuló időkörök vagy ciklusok által. Az ilyen ciklust, amelynek elteltével a húsvéti holdtölték ugyanazon sorrendben körülbelül a hónap ugyanazon napjaira térnek vissza nevezik húsvétciklusnak; a húsvétok napjainak egy vagy több ilyen ciklusra előre kiszámított sorozatát pedig nevezik húsvétkánonnak, vagy húsvéttáblázatnak. A III. századból már több ilyen húsvéttáblázatot ismerünk. A legrégibb kezdetleges húsvétciklusok a nyolcéves cikluson alapultak. Ilyen volt Hippolütosz (Hippolytus) húsvétkánonja a III. Század első felében, amelyet Euszebiosz említ. (Székely, 211)
Nem kívánok belemélyedni Hippolütosz kétszer nyolcéves (16 éves) ciklusába, amely Alexander Severus császár uralkodásának első évével kezd (hagy. AD 222 ápr. 13.), inkább csak gondolatébresztőnek említeném a jövő kutatásának, hogy vajon miért márc. 20. és április 21-e között helyezkednek el a húsvétünnep határai? Hiszen a hagyományos AD 222 környékén a tavaszi napéjegyenlőség még mindig márc. 21-re esik!
Nem tudták volna mérni a tavaszi napéjegyenlőség bekövetkeztét?
Á dehogy…
Alexander Severus császár a Hungár naptár szerint éppen 198 évvel később i. sz. 420-ban kezd uralkodni, amikor a mai naptól történő visszaszámolással, abban az évben április 14-én következik be a holdtölte!
Ráadásul ebben az időszakban a tavaszi napéjegyenlőség dominánsan márc. 19-i értéket mutat. Remélem, nem kell ezt megmagyaráznom.
Természetesen azért azt meg kell vizsgálnunk, hogy mi alapján kezdte Severus császár első évével táblázatát. Ebben az időben Sextus Julius Africanus tanúsága nyomán Hippolütosz úgy tartja, hogy Krisztus születése a Ter. U. 5500-ra tehető. Gondolja ezt azért, mert Ádám a teremtés hatodik napján lett megalkotva. Hippolütosz további pontosítással is szolgál, nevezetesen, hogy a születés Augustus császár uralkodásának 42. évében, a.u.c. 752-ben (hagy. B.C. 2.) egy szerdai napon április másodikán született. (Strobel, 124.)
(Gondolom, nem kell a kedves olvasó figyelmét felhívnom arra, hogy a hét napjának pontos megnevezése merő anakronizmus, Hippolütosz túlbuzgó, visszaszámoláshoz értő másolójának utólagos beavatkozása, hiszen ilyen korai időpontra vonatkozóan nem ismerhették még milyen is volt a szökőévkiosztás BC 4 és AD 5 között. E nélkül pedig egy adott dátumra nem lehet megnevezni a hét napját.)
Szenvedése 30 évvel későbbre teendő a.u.c. 782. évre, egész pontosan Tibériusz császár uralkodásának 15. évére.
A keresett keresztre feszítés éve 2002 óta ismert a Hungár naptár olvasói előtt napra pontosan. 227. április 19! [HC-CE 227.]
Hippolütosz egész pontosan meg is nevezi a két római konzult – Rufust [C. Fufius (sic!) Geminus] és Rubellio [L. Rubellius Geminus] személyében. (Bickerman, 154.)
Semmi szükség felesleges teóriákat gyártani, hogy miért a következő évvel kezdte húsvétciklusát, mert megnevezte pogány forrásait, a konzulokat és Augustus császárt. Hippolütosz még nem ismeri a később Krisztus születéséhez kötött dec. 25-i mítoszt, így nincs azon sem mit morfondírozni, hogy melyik évben esik márc. 25-ére egy péntek, vagy vasárnap. Húsvétciklusát a keresztre feszítést követő évtől – i. sz. 228 – számítja 192 év hozzáadásával. [=420!]
Ez nem más, mint 2db 84 éves ciklus kiegészítve egy 16 éves és egy 8 éves ciklussal, de felfogható 12 db 16 éves ciklusnak is.
„Ezer esztendő annyi, mint egy nap” Hippolütosznál aki 5738-ban írt, csak azt jelentette, hogy a „végső napig” még hátravan 262 év! (Vanyó, 291.)
Mint említettem a nyolcéves ciklusra alapozott számítás meglehetősen hibás, állandó korrekcióra szorult. Alexandriában már a III. Században áttértek a 19-éves Meton-ciklusra, illetve annak többszörösére építették a húsvétszámítást. Függetlenül attól, hogy kezdeti formája 76 (4X19) éves vagy 95 (5X19) éves volt Alexandriai Anatoliosz nevéhez kötik, aki a hagyományos kronológia szerint AD 270-280 körül tevékenykedik, és készíti húsvéttáblázatait. Ennek a ciklusnak a lényege az a felismerés, hogy a holdfázisok 19 év eltelte után, vagyis 235 holdhónap után ugyanolyan sorrendben következnek be, vagyis a napév ugyanazon szakaszaira esnek. (365.25X19=6939,75 nap, míg 29.53059X235=6939,6886)
Ennél speciel nem jelöl forrást, de a továbbiakban Eusebius, Ecclesiasticae historiae-re hivatkozik (Caesareai Eusebius püspök maga is részt vett a Nikeai Zsinaton )
"A niceai zsinat csak azt határozta, hogy a Húsvét vasárnap legyen (azt meg minden illetékes tudta, melyik vasárnapról van szó). A március 21. Gergely pápa csillagászainak eredménye."
Szt. Ambrus konkrétan írja, mindössze 60 évvel a zsinat után, hogy a Niceában összegyűlt atyák a "leghozzáértőbb kalkulátorok segítségével" elfogadtak egy 19 éves tervet, amit aztán ciklikusan használtak a következő években.
(Ambrosius 23. levél)
Az általa megadott néhány konkrét húsvétdátum szinkronban van a normális kronológiával.
Erre céloztál? " A nicea-i zsinat valószinűleg ezen változtatott és döntött a J.caesari új hónapbeosztás mellet, és igy került március 21-ére a napéjegyenlőség ." A niceai zsinat csak azt határozta, hogy a Húsvét vasárnap legyen (azt meg minden illetékes tudta, melyik vasárnapról van szó). A március 21. Gergely pápa csillagászainak eredménye.
Hol itt az újítás?
Ráadásul, ha egy kicsit mélyebben kutakodunk, kiderül, hogy Alexandriai Cirill csak AD 512-ig készített számításokat. Ginzel ezt a logikai csúsztatást úgy hidalta át, hogy valószínű egy ismeretlen komputista kiszámolta a hiányzó 19 évet. (Ginzel III, 235.)
Azt már csak halkan merem megjegyezni, hogy mi fog akkor történni, ha kiderül a Diocletianus-éra nem más, mint koptok ma is számolt „mártír-érá”-ja. Első pápájuk Szent Márk mártírhalálától számolva!
Csak Rómában a kéziratokat félreértették. A világháló 100 milliós nagyságrendű szókészletében semmiféle bizonyítékot nem találtam egy ilyen éra szerinti évszámlálásra évdokumentálásra.
Azért egy kicsit bizarr!
Az is furcsa az 513-531 közötti előtétben, hogy nem jelzi a szökőéveket, pedig ott vannak. (1. Melléklet)
Mert ha nem lennének, vagy nem olyan sorrendben lennének, bizony a táblázat egyből kiesne a „vinkliből”!
Miközben a „Mű” és „Előtét”-e közötti összefüggés az indikció segítségével biztosítva van.
Miért nem tüntette fel a szökőéveket?
Vagy netán az zavarta, hogy Alexandriában egy kicsit el volt csúsztatva a szökőév mondjuk a római, vagy a bizánci időszámításhoz képes?
A rómaiak és a bizánciak vajon azonos módon számolhatták-e az éveket?
Ilyen kezdet után sajnos a körmére kell nézni a „Kis Szkítának” hátha találunk még egyéb gondokat is. A NASA honlapján több ezer évre megadott Holdfázisok segítségével nagyon gyorsan megállapítható, hogy az „Előtétben” szereplő Holdfázisokat (teliholdakat) nem számolhatták 100 évvel korábban, de még csak AD 513-531 között sem!
A kutatók nem győzik hangsúlyozni a húsvéttáblázatokkal kapcsolatban, hogy hibásak, ne várjunk tőlük túl sokat, nem tükrözhetik a csillagászati tényleges helyzetet, stb.
Ez így is van, csak egy apró „de” beiktatásával. Az úgynevezett egyházi módszerrel számított hold kezdeti korának megállapításához is egyszer fel kellett nézni az égre. Meghatározni azt a bizonyos LUNA I-t, amelyből már számolható a LUNA XIV. És a felállított további szabályokkal a húsvét. A Meton-ciklus végeztével, mint említettem, az egyes holdfázisok újra a napév ugyanazon napjaira esnek. A hibája mindössze 1.5 óra! Tizenhat 19 éves ciklus lefutása után a holdfázis egy nappal lesz öregebb. [304 év]
Fiatalodni az idő előrehaladtával sajnos nagy átlagban nem képes!
Bármennyire is hangsúlyozzák, hogy az egyházi hold kora csak hozzávetőlegesen felel meg a csillagászatinak, azt csak annyit jelent, hogy a LUNA I. előbb jelenhet meg, tehát öregebb, mint a húsvéttáblázat mutatja. A különböző helyeken eltérően kiszámolt, említett Húsvét hibája pedig soha nem abból adódott, hogy előbb érzékelték az első tavaszi holdsarlót, mint látták. Sehol a legkisebb nyomot az irodalomban nem találtam. Az alábbi táblázatban az 1-es mellékletből kiírt „Luna XIIII.” adatokat összehasonlítottam a NASA holdfázisaival UT időre. (Ez természetesen egy óra hibát jelent, amelynek nincs jelentősége.)
" Mikor is élt, számolt a „Kis Szkíta”?
Az uralkodó tanítás nézete szerint az 5/6. század fordulója táján már Rómában szerzetes és egészen pontosan az általa meghatározott AD 525-ben tette le az asztalra korszakos munkáját, a továbbfejlesztett alexandriai 95 éves húsvéttáblázatot. Egy kicsit hihetetlenül hangzik továbbra is, hogy valaki ilyen pontosan eltalálja a sötét középkorban Krisztus születésének időpontját és a mától visszaszámított csillagászati időt, még akkor is, ha ő netán személyesen a „Nagy Dionysius”!
D. E. nagy érdeme volt, hogy az alexandriai szabályokat egészen elfogadta, továbbfejlesztette, a latin egyházzal elfogadtatta s ezzel hosszas húsvétvitáknak véget vetett. Dionysius, Petronius püspök és mások tanácsára számolta, szerkesztette meg előre húsvétkánonját. (Székely, 214.)
Magyarán a húsvéti holdtölték és húsvétvasárnapok dátumát. A kész mű kísérőlevelének dátuma szerinte Krisztus 525. éve Probus konzulsága alatt. Ez a dátum az óta is alappillére hagyományos kronológiánknak, nem szokták kétségbe vonni. Táblázatait is dicsérik, állítólag asztronómiai számításaiban nem is található tévedés. De vajon tényleg így van-e ez? Teres Ágoston, BIBLIA és ASZTRONÓMIA könyvéből a magyar olvasó fontos részleteket tudhat meg a munkájának megszületésével kapcsolatban;
„Cirill püspök első ciklusát a Diocletianus-éra 153. évével kezdte és az utolsót ugyanannak a zsarnoknak 247. évével fejezte be.” (Teres, 212.)
Ez egy mai olvasónak annyit jelent, hogy AD 437 és AD 531 között 95 évre adott megbízható húsvéttáblázatot Alexandriai Cirill. Szerencsénkre D. E. az utolsó 19 éves ciklust elécsatolta munkájához, és így az is megállapítható, hogy az AD 532-vel kezdődő számítás nem egyéb, mint ennek a „kész, átvett” 19 éves ciklusnak a kiterjesztése AD 626-ig. (1. Melléklet)
Hol itt a számítás? Hol itt az újítás?
Ha a 190 év lufit kihagyjuk , akkor DE nem AD525-ben élt és alkotta meg táblázatát AD532 évkezdettel , hanem 200 évvel korábban . Ezen sejtésem alakult ki , amikor olvastam Teres Ágoston : Biblia és Asztronómia c. művét.
Irodalmi működése: Annales ecclestiastici a Christo nato ad annum, 1198 (12 kötet)
E nagy művét Nerii Szt. Fülöp felszólitására irta a magdeburgi centuiatorok ellen a katolikus egyház védelmére. Baronius művének több folytatója akadt.
Emlitetted Bonizo-t is. (Bonitho) 1078-tól sutrii püspök. Munkát irt az egyháznak a világi hatalom által való gyakori elnyomatásának történetéről 312-től 1085-ig.
IX.Pius 1850. a vatikáni levéltárban adott neki állást, 1855. a levéltár prefektusa. Ez időtől kezdve a pápai gazdag okiratkincset felhasználva az egyháztörténelemre rendkivül fontos forrásgyűjteményeket adott ki: Vetera Monumenta Hungariae (1859); Poloniae et Lith. (1860-64) stb. Visszélései miatt, amennyiben titkos iratokat árult el, méltóságától és hivatalaitól megfosztották.
Már 1859-ben láthatólag titkositott iratok voltak a Magyarország történetével kapcsolatosak.
Ha bizonysággá válik , hogy luft van a pápalistában , akkor azonnal hamisitvánnyá válik Dionisius Exiguus táblázata , mert egyetlen sora sem fog kijönni helyesen, ha a lufit kiiktatjuk!! Azaz csak a benne lévő üres évekkel együtt jó igazán , de az csak visszaszámolással jöhetett akkor létre.
Én a Révai Lexikonomban próbáltam utánanézni a Liber Pontificalis áltzalad emlitett iróinak, de csak Bonizo (Bonitho) -t találtam.
--- Bonizo 1078-tól sutrii püspök, de már 1082.-ben IV.Henrik elűzette. De ő csak az egyháznak a világi hatalom által való gyakori elnyomatásának történetét irta meg 312-től 1085-ig......
---A Liber Pontificalis cimszónál az alábbiakat irják:
" Felmerült a XVI.sz.-ban olyan vélemény , hogy a L.-t a IX.sz.-ban Anastasius római könyvtáros szerkesztette , de ez teljesen alaptalan.
Az eredeti L. csak V.Istvánig (891) terjed; a továbbit később toldották hozzá. A legújabb kiadás 1431. év vel végződik. Kiadta Biamchini (1718-35,Róma)., Vignoli (1724-43,u.o.) , legújabban Duchesne (2 köt.,1886-92) és Mommsen (1898). V.ö. Duchesne, Étude sur le Liber Pontificalis (Bibliotheque des Écoles francaises d`Athénes et de Rome I. 1877.), Zeitschrift für kath. Theologie (1897). "
"I.MIKLÓS=II. MIKLÓS!
A kb. 38 éves Miklós archidiakónust, egy városi elöljáró fiát a papság, a nemesség és a római nép – az éppen Rómában tartózkodó II. Lajos császár helyeslésével AD 858 áprilisában [i.sz. 1048 április] választotta pápává. Felszentelése április 24-én történt meg.
A történészek úgy tartják, hogy Miklós a legkiemelkedőbb személy a IX. század minden pápája között. Álláspontjai szilárdságának és döntései fontosságának köszönhetően pápasága jelzi kezdetét a középkorban annak a teokráciának, amely VII. Gergely, III. Ince és VIII. Bonifác pápákban teljesedett ki. (Mondin, 139.)
A legkisebb ellentmondást sem érzem ajánlott kronológiámmal kapcsolatban, hiszen I. Miklós i. sz. 1057-re tehető halálát követően i.sz. 1073-ban kezdődik VII. (Szent) Gergely pontifikátusa. Annál nagyobb baj lenne, ha 200 év sötét korszak után jönnének elő ugyanazok a prioritások, tervek, amelyek már egyszer testet öltöttek Miklós pontifikálása alatt. Amennyiben netán mégis igaznak bizonyulna a 200 évnyi reális sötét korszak, inkább arra kellene gondolnunk, hogy nem késői visszavetítése-e a történetíróknak Miklósnak fenti tulajdonságokkal történt felruházása.
Mindenki elismeri, hogy fáradhatatlan tevékenységével döntő módon járult hozzá a római székhely tekintélyének megszilárdításához a helyi egyházak fölött és a lelki hatalom értékének megnövekedéséhez, szemben az egyházi kérésekbe gyakran tolakodó módon beavatkozó világiakkal.
Egy évtizedes pápaságát számos esemény szőtte át mind Nyugaton, mind Keleten és Miklós közbelépése ezek tekintetében mindig meghatározó volt.
Az idő helyes rekonstruálása érdekében nem kívánok foglalkozni Miklós apostoli tevékenységével Nyugaton, mindenki előtt ismert, hogy sok erőfeszítésre volt szüksége, hogy a nagyravágyó ravennai érseket Johannest kényszerítse a pápai primátus elfogadására, és megnyirbálja önállóságát. Miután Hinkmar reimsi érsekkel is sikerült megegyezésre jutnia, hátra maradt a keleti kérdés rendezése.
Ez a kérdés Photiosz konstantinápolyi pátriárkává kinevezésének érvényessége körül zajlott.
Phótiosz, a jelentős tudós és teológus, a császári kancellária és a szenátus tagja volt, amikor Methodiosz pátriárka halálakor Theodora császárnőnek sikerült saját jelöltjét, Ignác szerzetest a helyére léptetni.
Pár évvel később a császárnő fivére, Bardasz, megfosztotta méltóságától Theodorát és a fiatal Mihályt kiáltotta ki császárnak, Ignác is kegyvesztett lett. Helyére Bardasz Phótioszt jelölte és meg is választatott pátriárkának. Ignác hívei tiltakozásul ez ellen összegyűltek a Hagia Irénében (AD 859/i.sz. 1049 február), leváltották Phótioszt és az egyetlen törvényes pátriárkának Ignácot nyilvánították. Az események azzal folytatódtak, hogy a konstantinápolyi zsinat (AD 861/i.sz. 1051) a pápai legátusok jelenlétében Ignác hivatala alóli felmentés mellett döntött. Miklós pápa viszont elutasította a zsinat döntését, ezzel saját küldötteinek a véleményét is.
AD 863/i.sz. 1053 augusztusában a Lateránban tartott egy szinódust, ahol semmisnek minősítette Ignác leváltását, és Phótioszt felmentette állásából.
Konstantinápoly ezt természetesen nem tudta elfogadni, és ennek hatására Photiosz ellentámadásba lendült. Rómát eretnekséggel vádolta, s többek között és főképp azzal, hogy a Filioque szövegbe való bevételével meghamisította a nikaia-konstantinápolyi hitvallást és követelte a pápa elmozdítását székéből. Jedin egyháztörténete szerint, „A tisztán egyházfegyelmi és kánonjogi tárgyú vita így alakult át évszázados hitkérdéssé.”
Mondin véleménye szerint „minkét fél túlzott buzgalma lobbantotta fel annak a súlyos hitszakadásnak a szikráit, amely azután a keleti és a nyugati egyház szétválásához vezetett.” (Mondin, 144.)
Karl Heussi, EGYHÁZTÖRTÉNETI Lexikonjából még azt is megtudhatjuk, hogyan is zajlott le ez az ellentámadás;
„Photiosz a keleti pátriárkák támogatását maga mögött tudva az AD 867-es konstantinápolyi zsinaton kimondta I. Miklósra az átkot és a hivatalvesztést. Minderről azonban a pápa, aki AD 867. november 13-án meghalt már nem értesült.” (Heussi, 179.)
Egy kicsit nekem hihetetlennek tűnik, mivel a kommunikációs sebességet abban az időben négy hétre tettek Róma és Konstantinápoly között. A zsinat pedig nem történhetett szeptember 24-e után, mert a konstantinápolyi zsinaton elnöklő III. Mihályt ekkor ölik meg. Utólag ezt úgy is felfoghatjuk, hogy a kiközösítés egy olyan pápára vonatkozott személy szerint, aki nemsokára, még a kiértesítés előtt meghalt. Komplikálja a helyzetet az, hogy szeptember 24. után a császárgyilkos I. Baszileiosz meneszti Photioszt.
Itt meg kell állnom, hiszen az AD 867/i. sz. 1057-től megbízhatatlanná válik az LP, hiszen mint említettem Hadrianus életrajza hirtelen félbeszakadt, senki sem folytatta, ugyanakkor az elkövetkezendő sötét korszakot prognosztizálja az ismeretlen [Anastasius?] szerző.
Javaslom, lapozzunk előre a hagyományos kronológia szerint készült történelemkönyvekben 200 évvel előre, mi is történik ott.
1054 „A konstantinápolyi pátriárka és a pápa kölcsönösen kiátkozzák egymás!
Újabb, ezúttal végleges szakadás következik be a görög (keleti) és a római egyház között.” Vagy,
„Umbre bíboros, IX. Leó pápa követe, megbízatását túllépve Bizáncban a Hagia Szophia-templom oltárára helyezi a Kerulláriosz Mihály bizánci pátriárkát kiközösítő bullát. A kereszténység ezzel két részre, keleti és nyugati egyházra szakad (schizma) Konstantinápoly és Róma központtal.”
A csillagászati idő ugyanaz, még a pápák sorrendje is megközelítően jó;
IX. Leó 1049-1054
X. Benedek (ellenpápa) 1058-1059
II. Miklós 1058- 1061
(Megjegyezni kívánom, hogy a Liber Pontificalis folytatása nem tud ilyen pápákról.)
I.Miklós(858-867) és VIII.János(872-882) idejébe is belenyúlik e harc. Photius konstantinápolyi patriarcha Ignác elűzése után.Kölcsönösen letették egymást I.Miklóssal.Egy kis időre egyházszakadás állt elő. /
És 190 év múlva mi történik? Megint egyházszakadás... 1054!
És az igazi I. Miklós nem más mint a visszafelé számolt II. Miklós...
---I. Adorján(772-795) római születésű pápa, Nagy Károly belső barátja. Iréne gör. császárnővel egyetértve A. hivta össze a II.niceai zsinatot a képtisztelet visszaállitására.
---II.A. (867-872.jul.8.) szent, római születésű. A törvényes örökös II.Lajost támogatta a Lotharingiáért versengő Kopasz Károly és Német Lajos ellen. Az ő pápasága idejére esik a Photiussal (szül.820-megh.891 körül) vivott nagy harc . /megj. még I.Miklós(858-867) és VIII.János(872-882) idejébe is belenyúlik e harc. Photius konstantinápolyi patriarcha Ignác elűzése után.Kölcsönösen letették egymást I.Miklóssal.Egy kis időre egyházszakadás állt elő. /
---III.A. (884-885)
---IV.A.(1154-59) angol származású szerzetes (Breakspeare Miklós). I.(Rőtszakállú) Frigyes császár pártfogoltja.
---V.A. csak 38 napig volt pápa 1276-ban.
---VI.Adorján (1522-23)
Anonymus is Adorján volt (valószinűsitik , hogy III.Béla jegyzője volt). Lásd bővebben az Anonymus tropikot.
