A vasútállomástól NY-felé ( távolsági autóbusz pu. irányban) egészen a 67-es út és vasút keresztezésig nincs parkoló, (csak kiágazó kis utcákban van) ha az autóbusz pu. érdekel akkor javasolt az ingyenes Pláza parkoló, de csak nappal!
Sziasztok! Olyankor mi a helyzet ha egy túrát két részletben járom végig, de nem pecsételtem kétszer (ahol abbahagytam)? Vagy ha eltévedtem és csak a kezdőpontnál van pecsételve? Visszamegyek és stemplizek mellé még egyet? Előre is köszönöm a válaszokat!
Az OKT-hoz kapcsolódóan a korábbi hozzászólásomban (34067) írt szakaszon kívül még két részt bejártunk az OKT útvonalán, aminek fényképeiből ugyancsak készítettem egy kis összeállítást, ha van valakinek kedve, az alábbi helyen tudja megnézni.
A települések még csak megvannak, de pl. a Jancsi-hegy-Kövirózsás-Holló-kő-Salgóvár-Magyar-hegy gerincről semmi, hamuházi és Aklok rétje táblám sincsen.
A galyatetői büfében az ajándék előétel -azt hiszem káposztás-hagymás juhtúró- minimum érdekes, fiam imádta!Nekem sem volt rossz,kicsit fura,mint minden újdonság először.
Az a kinti pecsét tényleg nem húzta sokáig...én még működőképes állapotban láttam alig két napja.Nagy volt arrafelé a forgalom,ezek szerint túl nagy...:-(
Bár nekem ilyen esetekben is van egy tippem:gondolj csak bele,kinek nem jó hogy van egy kinti pecsét is?Máshol is előfordul hogy csak pár hetet bír ki,pl Kelemér,ott is van alternatíva...
De az is lehet hogy tényleg csak valami vandál hülyegyerek tette.
Galyatetői büfében remek kiszolgálás, ajándék előétel és pálinka, pecsét rendben, párna is van.
Mátraszentistván csárda előtti, oszlopra kihelyezett pecsét rendben, betintázva, a turista panzió zárva volt.
Az ágasvári tájékoztató táblán lévő kinti pecsét tönkretéve, a gumis rész letépve/öngyújtóval megsemmisítve. Nem húzta sokáig.....a házban pecsételtünk mozgalmi jelentésbe.
Szombaton egy órakor a galyatetői Hegyi Kisvendéglőben ebédeltünk! (bélyegzőhely!)
A másik kérdéskört nem akartam nagyon firtatni, de:
Megvan a bélyegző,viszont ki volt adva egy szálláshelyre ahol turisták voltak elszállásolva.
A másik dolog:nem is tudom hogyan fogalmazzak, ez nem csak az én véleményem, de valszeg így van:
A tulaj olyan emberke hogy ha úgy ítéli meg hogy valaki nem a megfelelő módon kéri a pecsétet, vagy talán arrogáns is kicsinykét ,akkor egyszerűen azt mondja hogy nincs meg. (esetleges arrogancia esetén még tán igaza is van...)
Ezért mondom én mindig azt hogy ha mást nem is de legalább egy kólát vagy egy sört érdemes rendelni mikor betér az ember egy falusi kocsmába ahol a pecsét van (emellett normálisan megszólalni,nem követelőzően), de mindenki úgy csinálja ahogyan akarja.
Véleményem nem vitaindítónak szánom mert én mindig megkaptam mindenhol a bélyegzőt,így nem is érdekel a téma,ez csak egy meglátás.
Én azt is lebeszéltem a gondnokkal, hogy reggelire megkapjam a saját magam szedte rókagombával készített rántottát :))) Nagyon jól éreztem magam, bármikor szívesen visszamegyek.
Nagyon rendes ,normális, udvarias vendéglátók,mindenkihez van egy jó szavuk,a srácnak Lacinak meg nagyon jó a humora is.Rengeteg a visszatérő vendégük,szilveszterre is tele van már a hely.
(harmadszorra voltunk, a család nőtagjai először... búcsúzáskor ilyet szólt: "na,örülök hogy megismerhettem a hölgyeket is,ti sokkal szebbek vagytok mint a fiúk!:-) )
Vasárnap (okt 30.) reggel korán ébredtem...túl korán így mikor kiléptem a "Fogadó a Táncoló Kecskékhez" kapuján még bőven sötét volt,csak valahol a látóhatár szélén derengett a hajnal.Mit tegyek?Kolombusz tojása:bementem a Nagyszállóba (Hotel Galya) pecsételni ahol is két vidám recepciós hölgyike fogadott eme korai órában, és ámulva kérdezték hogy "és nem volt-e nagyon hideg éjszaka az erdőben??":-)
Felvilágosítottam őket hogy az éjszakát azért fedél alatt töltöttem,most indulnék...
Kicsit körülnéztem még odabent majd hat óra után pár perccel nekivágtam a túrának.
emléktábla a Nagyszállóban
A Péter-hegyese nem esett valami jól így reggelire,de ez nem volt hosszú emelkedő,innen pedig sokáig enyhén lejtett az út gyönyörű bükkösben,majd fenyveserdők következtek.Folyamatosan lett egyre világosabb,a nap egyre jobban világította meg az ezerszínű őszi erdőt.Piszkéstetőt hamar elértem,néhol be lehetett látni a fák közt a csillagvizsgálóra.
Az elektromos távvezeték nyiladékában vezetett az út egészen Mátraszentlászló széléig,de előtte, kb 5-600 méterre a kutatóintézet kapujától volt egy kis kiugró tisztás vadiúj pihenőpadokkal,egészen szép kilátással.
1.a fák közt kikukucskál néhol a csillagvizsgáló
2.pihenőpadok kilátással...
3.piciny különbséget véltem felfedezni az eredeti szlovák és a 20-as években adott magyar helységnév közt
Mátraszentlászlótól Mátraszentistvánig aszfalt,hamar elértem a Vidróczki kocsmát amely előtt az oszlopon a ládikában ott van a pecsét.A csárda még nem volt nyitva,10-kor nyit és még 8 sem nagyon volt.Reggeli elhalasztva az Ágasvári th-ig.
Rövid kaptató után keresztülvágtam a Rebeka-kerten amelyet már teljesen ural az erdő,viszont az egykori teraszos művelés teraszai még most is jól láthatók.
Azt már előre elhatároztam hogy az Ágasvárt ezúttal nem hagyom ki,így a kék sáv-kék háromszög kereszteződésnél nekivágtam a kaptatónak,először is a Szamár kőig,majd rövid nézelődés után irány az Ágasvár!Na azért nem volt ez egy fáklyásmenet...folyamatosan emelkedett az út néhol egészen erősen,majd mikor már azt hittem célhoz érek akkor kibukkant még egy hegycsúcs egészen durva,sziklás emelkedővel.Szép lassan azért felértem,amellett hogy szuszogtató azért nagyon szép volt ez a bérces-sziklás igazi magashegyi szakasz,Mátraverebély előtt az utolsó ilyen jellegű rész.
Két vár is volt itt,egy bronzkori és egy Árpád-kori,jelentéktelen falmaradványok lelhetők már csak fel.
őszi Mátra
Lent:1.kilátás a Szamár-kőről
2.-3.úton Ágasvár felé a Mátra-bércen...
Rövid de annál nyaktörőbb ereszkedés után végre kiértem az Ágasvári turistaházhoz.Ezt a kitérőt egyébként csak annak ajánlom a csúcs felé akinek sok ideje van, jó cipője, és nem siet nagyon, mert igen meredek, főleg ha Galyatető felé igyekezve támadjuk meg.(de ki az a mazochista aki M.verebélyről indulva még ezt is bevállalja?:-) )
A tájékoztató táblán és a büfében is van pecsét,a büfében szinte új.
Egy szalonnás rántotta és egy gyógyuncsi után (a nagy izgalmakra) belehúztam,mert el akartam érni a Pásztó felé közlekedő vonatot.Gyönyörű erdőkben vezet itt is a kéktúra,egy helyen visszanézve ott magasodott az Ágasvár is...
Mátraverebély felé közeledve egyre enyhültek a lejtők,a sokszor dzsindzsásnak bizonyuló szakasz ezúttal teljesen rendben volt,jól járható és csodaszép színekben pompázott ez is.
A vasúti megállót elérve bélyegeztem, és mivel volt még 40 percem így meglátogattam a Móricz kocsma nevű műintézményt is ahol is déli 12-re az úri törzsközönség jó része már metálrészegre bombázta magát...
Azért sikerült beilleszkednem...:-)))
Ez olyan jól sikerült hogy még céges bélyegzőt is kaptam,de jelentem megvan a kéktúrás is!
A 12:58-kor érkező vonattal átmentem Pásztóra ahol a család már várt rám kocsival.Nagyon jó kis túra volt,most is megállapítottam magamban hogy ez az október végi-november eleji időszak az egyik legszebb az erdőben.
1. ennyi maradt Ágasvárból, itt sejthetők valamiféle falmaradványok
2. visszatekintve a csúcsra
3. az olykor gazos útszakasz M.verebély felett most szép volt és jól járható
Ez szép gondolatsor volt,teljesen egyetértek vele, főleg az első felével.Galyatetőről M.verebély felé nekem is előjött párszor a "milyen jó volt akkor" feeling az első teljesítésre gondolva aminek része ugyanez a szakasz szinte napra pontosan három éve volt.
Az MTSZ miatt csak azért aggódom mert ha felbomlana akkor ki adja oda majd a második teljesítésért járó plecsnimet mondjuk öt év múlva?? :-))
Tegnap túráztam. Nem meglepő, szoktam. Most viszont olyan helyen jártam, ahol érintettem az OKT azon részét, ahol három évvel ezelőtt meneteltem lelkes kezdő OKT-zőként.
Három év. Nagy idő és sok-sok megtett kilométer. Most, hogy a kéktúra teljesítéssel az utolsó szakaszba értem, kb a célegyenes előtti kanyarba, nem tudtam megállni, hogy a három évvel ezelőtti kéket járva ne nosztalgiáztam volna egy kicsit.
A hulló őszi lombok között haladva felidéztem, milyen volt a legeslegelső alkalom – milyen izgalommal és lámpalázhoz hasonló idegeskedéssel szálltam le Dorogon a vonatról. Milyen volt az első eltévedés Kesztölcnél, majd rögtön az első kilátás a messzeségbe a Hosszúhegy oldaláról. Szinte megint éreztem azt a kimerültséget, amit az első 25km-es túra befutójába éreztem Phidegkútra beérve. Aztán láttam magam, amint sorjázok felfelé Dobogókőre és rájövök, nálunk is vannak magas hegyek. Nógrádba beérve egy életre megtanultam, hogy ha valamit nagyon elszántan csinálok, akkor azt meg is tudom csinálni – akár 40km-et is le tudok gyalogolni egyszerre. Aztán jött a Cserhát a maga nyári mosolyával, a Mátra és a fenyvesek, valamint a szívbemarkoló látvány a Sasbérc szikláiról. Szarvaskőnél megváltozott velem az idő járása. A Bükkben azt is megtudtam, immár felfele is tudok menni sokáig. Mályinka után lett végleg szokásom elköszönni a hegyektől és üdvözölni az új vonulatokat, valamint kevésbé prózai módon ugyancsak itt szoktam rá az édes déli szunyókálásra túra közben.
Mindez és még sok más is történt abban az első évben – három évvel ezelőtt – úgyhogy mire Bódvaszilasra értem, már elmondhattam magamról – megért bennem a túrázó.
Aztán teltek az évek, jöttek újabb kilométerek és az érdeklődés mindenféle fórumokra vitt. A kezdetekben használt kínai sportcipőt, ami sosem törte fel a lábam, akármilyen zoknival léptem bele, felváltottam bakkancsra, majd később spéci csecs túracipire. Azóta minden hosszabb túra után horror, amit a zoknit lehúzva meglátok, de hát ez való egy VÉRTÚRISTÁNAK. Mert igen, az elmúlt időben vértúrista lettem. Sűrű vállveregetések közepette gratulálok magamnak ezért.
Már nemcsak magáért a túráért megyek sokszor, hanem mert ott a szintidő teljesítési sőt! Lepipálási kényszer, a távolsági rekordok felállítása, a „ja én is jártam már ott, egész jó kis hely”. És persze engem is áthatott a magyar vértúrista egyik legfőbb jellemvonása – az „utálom az MTSZ-t”
Tegnap az OKT ösvényen állva és összehasonlítva a három évvel ezelőtti kezdő lépéseket és a mai kiforrott túrázásaimat nem tudtam nem elszomorodni egy kicsit és nem levonni azt a tanulságot, hogy csak a kezdők a boldogok igazán. Mert még nem tudnak semmit, mert még nem érte őket a sár. Tiszták, tudatlanok, érdekmentesek és végtelenül lelkesek.
Mikor mindezt végiggondoltam, megirigyeltem saját magam a három évvel ezelőtti állapotom miatt és eldöntöttem jövőre, mikor eljön a tavasz, úgy kihajítom a spéci túracipőm, mint a macskát szrni és megint veszek valami kínai sportcipőt….
Most viszont még tél eleje van, úgyhogy két gondolat:
Sztem sem jó vitákat hurcolászni fórumok között
Mégis a mostani beírásra némi reakció tőlem – főként mert vértúristaként a legfőbb jellemvonásom lásd fent:
Csak a bolond nem veszi észre, hogy milyen előnyökkel jár, ha minél több weboldalon ott van a neve.
Az MTSZ alapjáraton és normál körülmények között – már csak azért is, mert a neve is az, hogy Magyar, vagyis országos – pontosan annak a szervezetnek kellene lennie, aki egyrészt összefogja, összefoglalja a különféle túraszervezeteket, másrészt pedig tájékoztasson olyan szervezetekről, mozgalmakról, amelyek bár nincsenek betagozódva alá, mégis a közös ügyet viszik. Ez mindössze két menüpont egy weblapon: MTSZ tagszervezetek, Független Túramozgalmak, Túraszervezetek. Persze mindenki nevesítve.
A függetlenek nem a mi kutyánk kölykei, nem fizetnek tagdíjat, de nekik is jó reklám, ha rajta vannak a nagy szervezet weblapján. A nagy szervezet cserébe pedig legyen ott a függetlenek weblapján. Ennyi, pont megfelel a diplomácia ugyanazért ugyanaz elvének. Semmi többlet, vagy hiány.
Ha változást akarunk, akkor ahhoz kell egy vezető személyiség, aki új probléma megoldási sablont mutat be, vezet be, ver át a szervezeten. Aki vezető akar lenni egy ilyen helyen, az már most jó, ha magát elkezdi trenírozni arra, hogy elfelejtse saját sérelmeit és a kívánt célra fókuszál, mert különben ott vagyunk, ahol a part szakad. (Ez baromira nehéz, mert a magyarok genetikailag imádnak hisztizni.)
Javaslom a következő séma feletti meditálást – mely séma egyébként már több helyen sikerrel vizsgázott használatban:
Legkevesebb aggállyal, legtöbb előnnyel járó megoldás elfogadása
Határidő, felelős kijelölése.
Megoldás, határiő, felelős kikommunikálása minden érintettnek
Megoldás bevezetése után X idővel áttekintés – tényleg jó volt-e az, amit csináltunk?
Ha igen, akkor minden okés, ha nem, akkor vissza az első pontra és da capo al fine.
HEV, KVTE gondoljátok végig ez a mostani probléma, ami belinkelődött mennyire volt érzelmi alapon kezelve, semmint a fenti hideg, ugyanakkor letisztult módon.
Ennyi.
Mondtam, hogy hosszú lesz! Bocsi, még tél eleje van…..
Köszönet Neked, megtaláltuk a Malom-völgyben az Encián kódot! Igy sokkal könnyebb volt, hogy tudtuk, mit kell keresni.
Mégis Törökmező felől mentünk. Minden átkelésnél minden fát körbejártunk. Volt 3 izgalmas átkelésünk, ezek kb. 2 éve még nem igy néztek ki. Ahol a kódos fa van, ott a szemből jövő páros nem is merte bevállalni, elindultak a túloldalon. Ha kicsit magasabb a patak, akkor szerintem kettőn mi sem tudunk már átmenni.
Generációs különbségek...? Alapszabály számomra, hogy más fórumból/oldalról nem importálunk vitát - érdekes, de számomra, meg gondolom többek számára sem meglepő, amit ott lehet olvasni. Pont.
itt még használható volt
emléktábla a Nagyszállóban
őszi Mátra
