Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ha Te MIG-et üzemeltettél, akkor biztosan akad olyan kolléga Kecskeméten, aki fedélzeti lokátort üzemeltet. Ott is ilyen tápvonal van, csak az a kisebb hullámhossz miatt kisebb méretű.
Persze, hogy nem találták. A vietnami mestere volt az álcázásnak. Nézd meg azt a képet, amit Te magad raktál fel. A PAA alig látszik ki a sok bokor alól. A repülőről meg mit kerestek? technikát. De csak növényzetet találtak. Nem véletlenül találták ki az Orange B-t. Ez a sok bokor csak akkor volt macerás, amikor vizes volt a növényzet, mert ezt a hullámhosszt félelmetesen csillapította a víz.
Azt is írták még, hogy a "könnyített" osztályok rakétáit terepszínűre festették, de ettől az elektronika a rakétában megfőtt, és leromlott a megbízhatóság.
Iván nem véletlenül gyártotta ezeket fehérre - ezüst színűre.
Na persze úgy könnyű, ha nem mindent viszek. Bár a szűk keresztmetszet akkor is a PAA kabin volt. Viszont a P-12 telepítése nem sokáig tartott, és anélkül a komplexum félig vak. Bár a vietnamitól kitelt egy pár érdekes dolog.
Hiszem, ha látom. Messziről jött ember azt mond, amit akar. Másrészt a PAA tetején kettővel kevesebb antenna, ennek megfelelően fele annyi tápvonal volt. Ott a bontás-telepítési normaidő is egy órával rövidebb volt. Másrészt nem elég elcsomagolni, hanem úgy kell elcsomagolni, hogy amikor odébb mentél, össze is tudd rakni. A telepítés után meg be is kellett ám üzemelni a dolgot.
Egyébként meg csak gyakorlás kérdése volt az egész. Mikor még nálunk is csak Dvinák voltak, akkor még lépten - nyomon gyakorolták a települést. Akkor a normaidő alatt jóval, - 40 perc - is megcsinálták. De a beüzemeléssel együtt.
Én a PV-t összesen ha tízszer telepítettem, de ezért is el kellett mennem mindenhova, ahol valakik csinálták. Az én időmben már nem volt annyira divat ez az áttelepülősdi. Igaz ilyen kevés gyakorlással is meg tudtam csinálni a normaidőn belül.
Mindenesetre volt olyan is, hogy három nap alatt tudtam megcsinálni, de akkor extrém körülmények voltak.
A telepítési normaidő 2,5, a menetkésszé tétel ideje 3,5 óra volt. A fő különbség azért volt, mert a csőtápvonalakat bontás után óvatosan el kellett pakolni a szállítókocsin a saját ládájukba, és ez elég macerás volt. A tápvonal szögletes keresztmetszetű, vörösréz falú cső volt, amiben a villany az adóberendezéstől az antennáig eljutott. Ez a lokátor olyan magas frekvencián dolgozott, (3 - 5 cm) hogy ott a villany már nem vezetékben folyt, hanem elektromágneses tér formájában tápvonalban terjedt. Erre kellettek a tápvonalak, amik elég sérülékenyek voltak, tehát nagyon vigyázni kellett rájuk. Ráadásul merevek voltak, tehát a fixen álló kabinból valahogyan el kellett vezetni az antennákhoz, amik meg a kabinhoz képest mozogtak (le - fel) Úgy csinálták meg, hogy a kabinból kijövő tápvonal egy átkapcsolóba jutott, ami képes volt egyik irányba az antennához, illetve egy műterheléshez kapcsolni az energiát. Innen indultunk. (1) A tápvonaldarabokat - görbe, egy két méteres darabok voltak - be kellett játszani a rácsszerkezet belsejébe, ahol a lassú forgáspontok voltak. Ezek négyen - a tápvonal elforgatását lehetővé tevő elemek voltak, de sajnos a képen nem látszanak, mert az antenna takarja a helyüket. (2) Innen már mereven rögzítve ment minden antennára egy - egy tápvonal, amik a képen látszanak is. (3, 4, 5)
Lehet, hogy félreérthető voltam, de nem csak az 1. az indulási pont, mindegyik antennának megvolt a sajátja, de csak ez az egy látszik valamennyire.
Tehát a telepítésnek az egyik nehezebb eleme volt az, hogy a tápvonalakat úgy kellett bejátszani, hogy ne sérüljenek.
A nagy darab vasakkal nem volt különösebb gond, mert azt kötélen vezettük a helyére, meg nem is voltak nagyon nehezek. Jó darukezelővel egyszerű volt. Jó darus meg mindig akadt. Én mindig úgy vizsgáztattam a darust, hogy a 3,5 tonnás próbasúllyal kellett becsuknia egy gyufásdobozt úgy, hogy ne roppantsa össze. Nehezítésnek ott volt a gyufásdoboz alatt a karórája is. Ha valami még nem tiszta, kérdezz.
Volt hozzá egy daru - az én időmben URAL-8T 210A - meg néhány katona. A technikus általában a kabin tetején ugrált, és szerelte össze az antennarendszer elemeit. Volt mellette egy katona, aki madzagon húzgálta fel azokat a dolgokat, (pl. tápvonaldarabok) amiket nem lehetett dobálni. Volt egy főkezelő, (tiszthelyettes) aki lent irányította az antennáskocsikat, és az antennákat ő erősítette fel a darukötélre (speciális kötélzete volt). Néhány katona meg a nagyobb antennaelemeket vezetgette kötélen. Általában kézi munka folyt.
A kabin a II. Vh. korabeli orosz 100-as légvédelmi ágyú talpán volt. Az elején ezeket is ugyanúgy le lehetett ültetni, amint az ágyút, a Volhové már nem volt ilyen.
Egyébként az egész kabin telepítve 14 tonna volt, menetkészen (antennák nélkül) 10,5 tonna. Legnehezebb volt az a rácsszerkezet, ami az antennákat tartotta. Azokban az irdatlan nagy antennákban többnyire levegő volt.
Kérlek szépen rendre kell utasítsalak az összes volt kollégám nevében. Ezek nem nélkülözhetetlen kiegészítők, hanem ezek az eszközök a rakéta irányítása legfontosabb eszközei. Mondhatnám azt is, hogy a két felső a rakéta irányítása maga. Sorendben: SZ-75M2 Volhov M3-asra átalakítva, Vega K1 kabin, Nyeva UNK kabin.
Kérdés: Hol van ez, Mert én hasonló harcrendi elemeket fedezek fel a képen, mint a valamikori Dvina osztályoknál, csak a kevéssé megerődített jelleg itt még annyira sem igaz. Kb. úgy néz ki, mint egy tüzelőállás ideiglenes állapotban. Viszont szépen felismerhető rajta majdnem minden. Középen az SZNR két nagy kabinjai egymás véhébe vannak állítva, köztük meg valami olyasmi lehet, amit harcálláspontnak használnak. Kicsit jobbra, de egyedül van a tűzvezető lokátor, amit sajnos nem ismerek fel, mert eléggé szétesik a kép. A két nagy kabinra merőlegesen láthatók az agregátorok és az áramátalakító. Körülötte a hat indítóállvány, itt körkörös harcrendbe vannak telepítve. Fel lehet ismerni a három szakaszfedezéket is, ami itt csak két földhányás. Némileg az indítóállványok körén kívül vannak, és a felül levőben van egy szállító-töltő kocsi is rakétával. Ami felette van az az öt darab egyforma, azok valószínűleg üres töltőkocsik. Az egyik felderítő lokátort a bal felső sarokban vélem felismerni, a másikat nem látom. Az viszont tény, hogy a növényzet nem burjánzik valami túlságosan, tehát ez nem Vietnam. Néhány fát, bokrot látok mindössze.
Szép felvétel.
Ps. Nem tudom, de mintha az állványokon lévő rakéták egy része fehér lenne, a többi meg ezüst. Akkor viszont ez Volhov, mert a Dvina rakétája teljesen ezüst volt.
Legalábbis nálunk. És miért vittek volna másnak másfajtát.
Ide érdemes elnézni: www.globalsecurity.org/eye Műholdfelvételek Moszkva légvédelmi rendszeréről, katonai célú atomreaktorokról és urándúsítókról Algériában, Észak Koreában és Iránban, katonai repterek, stb.
Lehet az akármi is. Lehet egy raktárbázis, lehet egy rádiótechnikai alakulat, választék éppen van, hogy mi lehet. Az biztos, hogy egyik fajta honi légvédelmi alakulatra jellemző formákat sem ismertem fel. Márpedig mindegyiknek nagyon jellegzetes körvonalai vannak. És ítt nem a kerítésre gondolok, hanem az egyes elemeket összekötő úthálózatra. Azokat nem lehet összetéveszteni semmivel.
