Tulajdonképpen az ófelnémet egyik területi változata, így aztán olyan nagyon nem különbözik a hasonló korú alemann, bajor és keleti frank Miatyánk-fordításoktól:
Fater unsēr, thu in himilom bist, giuuīhit sī namo thīn. quaeme rīchi thīn. uuerdhe uuilleo thīn, sama sō in himile endi in erthu. Brooth unseraz emezzīgaz gib uns hiutu. endi farlāz uns sculdhi unsero, sama sō uuir farlāzzēm scolōm unserēm. endi ni gileidi unsih in costunga. auh arlōsi unsih fona ubile.
"Ennek a régiónak a nyugati peremén, Heilbronn városától közvetlenül délkeletre van 3 település, ahonnan a családtörténeti kutatások alapján szintén érkeztek telepesek az 1752. évi csoporttal Ikladra:
Unterheinriet (ma Untergruppenbach városka része)
Abstatt
Lehrensteinfeld."
Unterheinietből a Lachenmayer-család érkezett, de az ő családi vonaluk a 19. sz. elején sajnos utódok nélkül halt ki.
Fejezetek Unterheinriet falu történetéből német nyelven:
A következő falu a Heilbronn délkeleti szomszédságában lévő Unterheinriet lesz - ma Untergruppenbach településrésze.
Ez már a Neckar túlpartján terül el, bár ez attól függ, hogy honnan nézzük: ha a Zabergau felől, akkor a Neckaron túl, ha Bajorország felől, akkor a Neckaron innen. :-)
Unterheinrietből is érkezett egy telepescsalád Ikladra az 152-es csoporttal, a Lachenmayerek.
Sajnos férfiágon a Lachenmayer-család sem volt túl hosszú életű a faluban, de erről majd írok.
Nordheimet azért raktam be, mert innen is érkezett egy telepescsalád Magyarországra.
Az 1752-es Ikladra induló sváb csoporthoz csatlakozott Johann Daniel Reiner a feleségével és két gyermekével.
A határ 1753-as első felosztásánál a ma már említett Elias Friedrich Geigl-lel közösen vállalták egy egész jobbágytelek megművelését.
A későbbi ikadi egyházi anyakönyvi adatokban azonban a Reiner-családnak már nincs nyoma, feltételezhető, hogy néhány év tartózkodás után elköltöztek a faluból.
Az első telepescsoportból néhány év után többen továbbálltak, többen a Békés vármegyei Mezőberénybe (Maisbrünn), mások az Arad vármegyei Hadadra, úgy tűnik, hogy Ikladon (egy korabeli pecsétfeliraton németes helyesírással Icklat) sem mindenki találta meg a számítását.
1742. november 20-án kötött házasságot Dürrenzimmernben Regina Reinerrel.
Regina Reiner (1721. október 26., Dürrenzimmern - 1759. augusztus 28., Iklad)
Geigl pék volt Dürrenzimmernben.
Hallgatott a telepítési ágensek szavára és csatakozott az ikladi Ráday-birtokra toborzott 1752-es sváb csoporthoz.
Pedig ekkor már 4 kiskorú gyermekük volt (3 lány, 1 fiú) , az ötödikkel Geigl asszony várandós volt.
Ikladon is születtek gyermekeik, összesen 8 gyermekük volt, ebből 1 csecsemőkorban meghalt, 2 lányról pedig a születési évükön kívül nem tudunk semmit, lehet, hogy más településen mentek férjhez.
Az egyetlen fiú, Georg Friedrich 1755-ben, 10 éves korában halt meg Ikladon.
A többi gyermek mind lány volt.
A lányok közül 4-ről biztosan tudjuk, hogy férjhez mentek,a családkönyv adatai szerint mind a 4 már Ikladon és mind a 4 német nyelvű (sváb vagy osztrák eredetű) férfihoz.
Geigl még megélte mind a 4 esküvőt.
Az öreg Geigl 1790. március 19-én halt meg Ikladon.
Kb. 70 éves lehetett, ami abban a korban igen szép kornak számított.
Halálával az ikladi Geigl-ág férfiágon kihalt, de a géneket a lányok továbbvitték.
Hogy megérte-e a nagy kaland, otthagyni a biztos életet Dürrenzimmernben és az ismeretlen, távoli országban lévő Ikladra költözni, azt csak Geigl tudná megmondani, de mi azt sajnos már nem fogjuk megtudni....