Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Úgy nézett ki a dolog, hogy a P-12/18 késnyalábja kisebb nyalábokból alakult ki, mint ahogy a rajzon látod. Nem véletlenül volt rajta annyi YAGI antenna. Azt a lokátorban meg lehetett állapítani, hogy melyik nyalábban van visszaverődés, és a visszaverődési idő alapján meg kijött a radiális távolság. A kettő adatól máris kijött a saccolt magasság, amit a lokátor meg tudott határozni. Azt korábban írtam, hogy ez csak saccolás volt, és meg tudom érteni, miért nem oktatták, amikor volt sokkal pontosabb módszer is.
A vezetési század stimmel, az irányító rendszer is, a kannibálok is, de az őrök csak szakasz voltak, és akkor megfeledkeztél az ellátó szakaszról. Igaz az nem lehetetlen, hogy mivel Ti a Vasváriban laktatok, nem volt ellátó szakaszotok. Az NRZ nekem ugyanolyan régen volt, mint az összes többi. Biztosan már nem emlékszem rá, úgyhogy ezt sem nem cáfolom, de meg sem erősítem. (mint politikuséknál.)
Úgy oktatták Érden nekünk a kiképzésen, hogy az NRZ által beazonosított cél duplán jelenkezik az indikátoron, vagyis nem egy vonal, hanem két párhuzamos. Nem tudom mi igaz ebből, mert sosem láttam ilyet. Vagy az NRZ nem működött ( mint ahogyan a P-15 lokátor sem Bián. Ezt nem tudta a törzsfőnök, közös megegyezésben a HV század pk.-jával hallgattunk róla...), vagy nem volt igaz, amit a dupla jelről regéltek. Egyébként az osztályhoz 4 század tartozott: - HV , vagyis vezetési század ( P-18, P-15, Cikloida , TTK, ) - RT , rádiótechnika, ök kezelték a rakéta indítása után a dolgokat, valamint az UNV antennát (ha így kell írni) - PU ,a kannibálok, - És egy Őrszázad
A 4 század 112 főt számlált, amikor katona voltam.
Na most annyit szögezzünk le, hogy a Vegának a MIG-25 nem volt ellenfél. Az a komplexum olyan jó paraméterekkel bírt, hogy igazán kár volt kivonni. Igaz, hogy kis magasságon nem sokat ért, de nem is ez volt a dolga. Az eset elképzelhető, de nem emlékszem rá. Amire viszont emlékszem, az valamikor 1982. és 1985. között történt Pilisszentkereszten. Annyit az ismertető előtt tudnotok kell, hogy nem gyakorló rakétát indítottunk, hanem csak elektromosan imitáltuk a rakétaindítást és a követést. A berendezés imitátora képes volt ezt produkálni, és csak annyi volt a különbség, hogy elmaradt a durranás. Ezért is hívták némalövészetnek. Nagy magas elöljárónak gondolom előre bejelentették az EFEF ellenőrző célt, meg minden repülési adatot meg is adtak. Ám mi csak akkor tudtuk meg a dolgot, amikor riasztottak. Megcsináltuk a riasztást és a bekapcsolást, és hamarosan jött is a géppár, amiről a sebessége alapján rájöttünk, hogy csak MIG-25 lehet. Természetesen csináltuk a dolgukat, és dokumentáltunk is mindent. Ez abból állt, hogy az egyik tervtábla kezelő a komplexum által mért adatokat folyamatosan rajzolta egy vaktérképre, és a rávezető tiszt pultjával szemben elhelyezett fényképezőgéppel folyamatosan fényképeztük a rávezető tiszt pultját. Látszania kellett mindkét indikátornak, a közöttük lévő órának, és amit alul láttok két nagyobb karikát, azok az oldalszög és helyszög kijelzők voltak, tehát azokat is. (A két nagy kör közötti zöld és piros gombok voltak az indítás és a csatorna visszahívás gombok.) Tehát mindennek látszania kellett, és fényképezni kellett a felderítéskor, onnantól számítva fél percenként (ekkor elrendelték a 20 másodpercenkénti fényképezést) de mindenképpen kép kellett a rakéta indításokról és a megsemmisítés pillannatáról. Csináltunk is mindent szorgalmasan, és a két gépet a zöld vonal szerinti repülési pályán végigkövettük, lelőttük, stb. Az elkészített vaktérképet és a filmet azonnal külön futárral fel kellett küldeni a dandárhoz, ahonnan hamarosan visszaszóltak, hogy szar az egész, mert a repülők nem ott jöttek. Nekik ugye megadták a tervezetet, de egy piros vonal szerinti repülési útvonallal. Kezdhettünk mindent elölröl. Szerencsére éppen ott volt nálunk egy AKKORD nevű imitátor kabin, amivel tényleg mindent elő lehetett állítani. Megcsináltuk rajta a dandár által megadott repülési utat, antennára kapcsoltunk, hogy látni lehessen az álló célokat, és hagy menjen. Megcsináltuk az újabb kontroll anyagot, és elküldtük azt is. Természetesen az első anyagot megsemmisítették, hogy a "baklövésnek" ne maradjon nyoma. Elégedetten felterjesztették Kijevbe az egész anyagot, amikor válaszolt az orosz, hogy elnézést, de eltoltuk, mert egy kicsit más útvonalon repültek a gépek. Mivel a MIG-25-ön jó felderítő műszerek is voltak, a lokátorok kisugárzási helyeit pontosan be tudták mérni, és csodák csodája megadták azt az útvonalat, amit mi mértünk. Kezdhettük elölről, meg is tettük, de gondolom Kijevben erősen csóválták a fejüket. Azt persze gondolom, nem a mi balfaszságunk miatt, hanem elöljáróink miatt. Ennyit a mindenáron való megfelelési vágyról.
Tehát a két kép. Az elsőn a rávezető tiszt pultjának erősen sematikus rajza. Amiről írtam, azokhoz kell magyarázatnak. A második kép a két repülési pálya rajza az osztályhoz viszonyítva. Csemegézzetek. Bocs, ha túl hosszú voltam, de a történeti hűséghez kellett. Még annyit, hogy akkor a 11/2. készültségi szolgálatban volt, és én voltam az ügyeletes.
Ha isten is úgy akarja, akkor volt kollégáimtól hamarosan megkapom a szovjet hadsereg diszlokációjának listáját, abból talán okosabbak leszünk. Megigérték
..ez nagyszerű,már nagyon várom,mert az orosz is érdekel,ha nemcsak a lv.alakulatokat kapod meg,a többit is tedd fel kérlek..:)
..a másik topikban már írtam,az Aranysasban megjelent anno egy cikk a VEGA-ról,s ott azt írták,hogy Mo.-on nemcsak nekünk volt ilyen,hanem a DHDSCS-nek is,áll.Szombathely térségében telepítve.. ..egyedüli,amit találtam az oroszról,s a légvédelmükről,az a Fertőd-süttőri laktanya..
..más:ti voltatok,akik megleptétek az oroszt azzal 1986.09.26.-án,hogy Nagykőrös magasságában az általuk küldött ellenőrző célra(MIG-25)gyak.rak. indítottatok?..:)) (úgy tudom,szegény ruszki nem akarta elhinni,hogy ez lehetséges,mert eddig ilyen nem volt,hogy egy közel M3 repülő gépre valakinek sikerült sikeres elfogást csinálnia!)
Az 1.foknál biztos, hogy Érdre diktáltam, mert a cimborám volt az ügyeletes TTK-s a HÁP-on, és nem ő vele kommunikáltam. Az NRZ két henger volt, egy kisebb és egy nagyobb. Egy gyurmapecséttel lezárt fadobozban lehetett csak őket a HÁP-tól felvenni , és azonnal menni kellett kicserélni váltáskor. Utáltam a kódcserét, mert akkor mindíg fel ébresztettek. ( Jobbára aludtunk a lokátorban, még fokos héten is, mivel kisugárzás nem volt, és csak ügyeletet kellett adni.)
Az érdi harcállásponton nem csak a PRV-17-esek voltak, hanem két P-37-es is. Ez az öt lokátor alkotta együttesen a K-66 (kabina) komplexumot. Azok a magasságmérő lokátorok tehát nem a ti P-18-asotook adatait pontosították, volt nekik saját pontosítani való. Egyébbként emlékezz vissza, a P-18-al is lehetett magasságot mérni, csak persze jóval pontatlanabbul, mit a magasságmérő lokátorokkal. Ez inkább olyan 1 - 200 méteres pontosságú saccolás volt. A kódokra emlékszel még? lokátoronkénnt két darab volt, egy kiseb és egy nagyobb.
Te már egy jóval modernebb technikával dolgoztál kb. 10- éve. Sokszor elmerengtem az utóbbi időben azon, a megnövekedett légiforgalmat vajon hogyan tudták a technikával nyomon követni? Mert a nyári időszakban amikor nyüzsögnek a gépek néha már akkoriban sem volt könnyű a gépeket nyomon követni. Azóta pedig többszörösére emelkedett a repülőgépek száma....
Nálunk a TTK-sok voltak a belszolgálat a HÁPon, vagyis nekik ha jól emlékszem 4óránként jelenteni kellett Érdre ( az volt a Bp körüli légvédelmi gyűrű kozpontja, ha jól tudom ott voltak csak PRV-k, amik a magasságot mérték a P18 álltal leadott koordináták alapján). Bia kódneve Holdfény folt, Nagytarcsáé Ítélő. Kb 4 óránként egy lepecsételt dobozban be kellett mindíg vinni nekik a lokátortól az NRZ kódokat, és felvenni az újat( ez volt, ami a barátságos gépet különboztette meg az ellenségestől). Ez kb 2 darab konzervdoboz nagyságű alumínium henger volt, amit a lokátorba kellet "bedugni" a megfelelő helyre. Az NRZ antenna kb akkor volt, mint egy fél ping-pong asztal, ami szinkronban forgott a lokátorral mellette.
A géptávírászokkal fordult elő, hogy ilyenkor elaludtak. Álltak a távírógépek és nem volt mit beolvasni mert nem volt gép a légtérben. Aztán, ha nagyon mélyen elaludt a fószer, és egyszer csak megjelent egy gépről a jelentés volt olyan, hogy a távírógép elindult a katona meg csak aludt tovább. A jelentés pedig csak jött, jött és a szalag -beolvasatlanul- már métereket ért el. Ebből aztán gondok (fenyítés) lettek általában! Mi, tervtáblakezelő katonák nem igen aludtunk el, mert ha nem volt légiforgalom, beszélgettünk erről, arról, leggyakrabban a nőkről. Én még emlékszem, verset is költöttem ilyenkor néha.
Én Bián voltam sorkatona 94-95ben. Sárbogárdra vonultunk, de az alapkiképző bázis elvégzése után volt egy úgynevezett embervásár, ahová az osztályoktól odajött "embervevők" kiszipkázták a saját osztályuknak az újonnan vonultakat. Addig a napig semmi szakmait nem oktattak, csak jobbra-át balra-át meg ilyenek. Aztán engem kb12ed magammal kiválasztott "szjmh" (hozzászólás 81), és átvezényeltek a Vasváriba, Pestre. Onnan jártunk ki minden nap busszal az Érdi harcálláspontra tanulni a P18 lokátort honvédi szinten. Ez 2 hónapig tartott, a szakmai képzés végén vizsgázni kellett, ami elektronikából és diktálásból állt. Csak a Bia -i diktálás maradt meg a fejemben, az valami ilyesmi volt, ha pl. a diktálás parancs utáni első cél koordinátáit kellett továbbadni : 00-11-01-11-01-286-6osnak a 4esében. Ez azt jelentette, hogy a "00" az a TTK-snak (tervtábla kezelő, aki a plexi üvegen a térképen húzta a cél útvonalát és tükörírással kellett írnia) a HÁP-on, hogy figyelem, a 11 es osztály első célja az aktuális koordináta rendszer 286os kockájában a 6os kisebb kockájának a 4esében van. Ez volt a legelső cél. Ha feljött egy második cél is, akkor az 00-11-02-11-02-286-6osnak az 5ösében... ez elég közel volt az előzőhöz, és ha nem volt éppen cél, akkor a két célt folyamatában egyszerre:00-11-01-11-01-286-6osnak az 5ösében(mert egy osztást arrébb ment a cél az előző koordináta megadáshoz képest),00-11-02-11-02-286-7esnek az 1esében. Ha több cél volt, ami elég jellemző volt, akkor aztán volt számáradat. A lokátor indikátora egy kb60 cm átmérőjű kerek sötét üveg volt, és a célokat, amikor éppen lediktáltuk az aktuális koordinátát, akkor zsírkrétával odahúztuk a képernyőre, és melléírtuk, hogy hanyas cél éppen. Az idővonal 6szor fordult percenként, ami elég komoly szaktudást igényelt egy komolyabb gyakorlaton, ha 1es fokot nyomtak ( teljes harckészültség). Ez a gyakorlat egyszer volt , amíg katona voltam. Jól vizsgáztunk. Kb 4havonta a törzsfőnök Szabó szds, aki maga is P-18asként kezdte, osztályozó vizsgát tett a lokátorosok között, amikor is beröffentettük a lokátort, és diktálni kellett neki, amint ő is a lokátort nézte. A lokátort beröffentéséhez csak az ütit kellet felhívni, engedélyt kérni gyakorlásra. Én, mint váltásparancsnok sokat csináltattam a kopterekkel. Az alap a 3as szintű kezelő volt, a legjobb az első osztályú. Az 1. oszt. zsoldja majdnem háromszor annyi volt, mint a 3.ad osztályúnak. Érdekes, hogy a Kékestető állandó célként jelentkezett mind Érden, és mind Bián is.
Régen volt, én 75 februárjában szereltem le, most éppen 30 éve lesz.
De ahogy itt leírjátok a dolgokat, jut eszembe nekem is egy,s más a régi időkből.
Éjszaka, főleg télen a HÁP-on rohadt nagy csend volt mindig úgy 01- óra után. Olyankor még a légiforgalom sem zajlott, pláne így volt 30- évvel ezelőtt! Óránként max 1 - 1 légicél vánszorgott keresztül az országon, pláne ha az turbólégcsavaros gép volt, mint az IL 18- as, akkor tényleg csak vánszorgott! A jelentésbeli kódjára még most is emlékszem: 420- volt. A sugárhajtóműves polgári gépeké pedig: 230. Akkoriban a repülőgépek hangjából meg tudtam mondani, hogy az éppen milyen magasan repül!
A HÁP- on csak a két óra percegése hallatszott, ahogyan a másodpercmutatók ugrottak megállás nélkül. Olyankor veszélyes volt, hogy el ne aludjon az ember, mert a váltásparancsnokok legtöbbje csak szundikált a kényelmes bőrfotelben. Aztán ilyenkor néha a hadosztálytól ellenőrzésképpen lekérdezték a tervtáblán fennlévő légicélokat. De olyan is előfordult, hogy kamu gépről kamu jelentést adattak le, főleg ha a valós légiforgalom kicsi volt és utána kérdezték csak vissza. Ha valami hiányzott, akkor aztán gond volt!
Úgy van. És ha még emlékszel az "Adott parancsok - vett jelentések" naplójára, abba mindent moszkvai idő szerint kellett beírni. Bár azt nem moszkvai időnek, hanem Hadműveleti időnek becézték.
Na ezt a dolgot úgy képzeld el, hogy a magyar honi légvédelem irányítás tekintetében alá volt rendelve a Varsói Szerződés EFEF honi légvédelmi parancsnokságának. Kijevben volt a központ, minket is onnan irányítottak. Még akkor is, ha itt a legfelső irányító szerv a OLP, 1. Hlé. Hds. Pság. LRP. stb. Következésképpen nemcsak "M" esetén működtünk velük együtt, hanem minndig.
A csapatlégvédelem? Azok a szárazföldi haderő alá tartoztak, és amikor kellett, akkor vonultak a szárazföldi csapatok után. Velük csak annyibannn volt meg az együttműködés, hogy békében a légi tevékeységüket a légvédelem irányította. Már amennyiben kitelepültek "harcolni".
Ha isten is úgy akarja, akkor volt kollégáimtól hamarosan megkapom a szovjet hadsereg diszlokációjának listáját, abból talán okosabbak leszünk. Megigérték.
Az én tudomásom szerint nyolc ezredük volt ezredenként 4 - 5 közepes osztállyal. (Többször korszerűsített SZ-75 M1 Volhov osztályaik voltak, legalábis én azt láttam. Egyszer megdöglött a kabinom nagyfeszültségű tápegységének stailizátor csöve, és mentünk egyet kölcsönkérni, de nem tudtak adni. Az M1-es Volhovnak még más tápegysége volt.) Volt nekik Nyeva komplexum is, de azt a repülőterek oltalmazására alkalmazták. Volt nekik jó néhány kisebb nagyob csapatlégvédelmi ezredük - dandárjuk - is, de az kívül volt az én szakmámon.
Tudod, ez egy megszokott emberi tulajdonság, hogy mindenki azt próbbálja csinálni az egyszerűbb. Na ha a vizuális figyelőnek az élete múlt volna attól, hogy figyel, akkor nem az árok alján fekszik.
