Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A szokásos kiszolgálásokon kívül volt náhány komplexumra jellemző. Ezek azok, amik rendszerszintű beállítások voltak. Ilyekor a rakáták is részt vettek a kiszolgálásban. Felhelyezésre kerültek, és fel lettek készítve.
Öthetenként egy AKIPSZ ellenörzést kellett végrehajtani.
Egy úgy történt, hogy a rakétát a K-3 kabin felé kellett fordítani. A kabinhoz rendszeresített sugárzóval a rakátára fordultunk, majd az imitátorral szimuláltuk az összes követő rendszerekre ható változást, ami a start szakaszon éri a rakétát. Utána a robotpilóta következett. Itt a különböző szögeltérésekre adott vezérlő parancsokat ellenőriztük. Ellenőriztük a követés megszakadáskor lefutó parancsok végrahajtódását.
A végén a hajtómű program mechanizmusát ellenűriztük. Az bemenő jele digitális volt.:-) Ezért kapcsolókat kapcsolgattunk, így vittük be a 8 bites regiszterbe amit be kellett.
A másik egy PU - K-3 - RPC ellenőrzés volt. Ez neveztük távolsági "jusztirozás"nak. Gyakorlatilag ra kelle fordulni a K-1-re. El kellett fogni a K-1 adot a rakáta vevővel, majd távolságban egyeztetni. A K-3 kabinban egy fázistoló segítségével korrigáltuk a kábel éslettetéséből fakadó hibát. A A rakáta vevő modulációs tényezőjével ellenőriztük. Ez az elején jó játék volt. Amíg gyakorlatlanok voltunk, volt, hogy egy felkészítési ckilus is kevés volt az elfogáshoz. Pár év múlva 5 perc alatt megvoltunk mindkét csatornával.
Minden ellenőrzés a pirotechnikai áramkörök ellenőrzésével kezdődött. Ez olyan szabály vol, ami be nem tartása fővesztéssel járt!
Majd kis lépésekkel haladunk, hogy ne offoljuk szét a VOLHOV szekciót. Mivel kannibál voltam inkább innen közelítenék. De az általános harci munkáról még van irányítós ismeretem is.
Akkor először is az elvi különbségről. Az SZ-200 doppler elven működő folyamatos üzemű lokátorral volt felszerelve. A távolság mérést fázis kódmodulációval végezték. Az irányító rendszer végezte a cél elfogását, követését, a visszavert jel nagysága és spektuma, vmit a rep. jellemzők alaján a cél típusának meghatározását.
A K-3 kabinban történt meg a szög és távolsági paralaxis helyesbítés kiszámitása. A K-3 kabin vezérelte a szög, távolság, frekvencia, sebesség szerinti rávezetést, és ellenörizte a hajtóműprogram beállítását.
Az indító állványban 2 db generátor és egy amplidin volt elhelyezve. Ezek állították elő az PU és a rakáta működéséhez szükséges egyen és váltó. feszültségeket, mert a különböző rendszerek más más frekvencián működtek.
(A meghajtó motorok általában 3x380/50, a szögkövető és ismétlő rendszerek 3x220/400 Hz-n működtek. A jellemző egyen fesz. a +27V volt.)
A felkészített rakétát folyamatosan szárított levegővel hűtötték. Erre egy zár, levegőrendszer volt beépítve az állványba, egy nagy cilit konténerrel egyűtt. Ezeket rendszeresen ki kellett szárítani. (jegyzőkönyv...)
A VEGA rakétája is vegyes üzemű. A gyorsító rakátak szilárdak, de nem lőporrudak vannak bennük, hanem öntött töltet. Ez azt jelenti, hogy teljes hosszában, belülről kifele ég. Egy inditó hajtómű kb. 40 t tolóerőt ad le. Működési ideje hömérséklet függvényében 3,5 - 8 sec. A leválás a töltet kiégése után párban történik. A szükséges nyomatékot az orrkúp kialakítása biztositja.
A második fokozat a szokásos hajtóanyagokkal működik, csak egy picit több kell belőle. (pl. 1000 l O anyag )
A második fokozat teljesítménye a rávezetéstől függött. Az optimális röppálya eléréséhez az indítás előtt beállították a megfelelő hajtómű programot. Lehetőség volt a hajtómű leállítására is, valamit a találkozási pont közelében a felesleges hajtóanyag leengedésre, a minél nagyobb manőverező képesség elérése érdekében. (pl. volt olyan program, ami a kifogyás előtt csökkentette a tolóerőt, hogy a hirtelen leállásból minél kisebb legyen a tengely irányú negatív gyorsulás.)
Amúgy elég iszákos egy jószág. Teljes teljesítményen a másodperc alatt képes egy mai átlagos személygépkocsi tankját kiszárítani.
Távoli célokra való tüzelés esetén a repülési szakasz nagy része passziv módban történt. Ekkor a rakáta átlagsebessége a MZ teljes tartományára 1200 m/s.
A teljes összeszerelést, ellenőrzést, tárolást az osztálycsoport technikai osztálya végezte. Az osztályokhoz csak a teljesen feltötött rakáta került ki. Egy osztálynál max. 12 db rakátát lehetett ZM-n elhelyezni.
Ezeken a rakétákon az osztályok periodikus munkák keretében rendszeresen müszeres ellenőrzéseket végeztek.
Azt tudni kell, hogy a légvédelemnél minden javításról, ellenőrzésről, mérési, javítási jegyzőkönyvet kellett vezetni. Minden elvégzett munkát aláírással kellett igazolni.
Rosszul tudod, mert ez is folyékony hajtóanyagú utazó hajtóművel ment, csak abban több O és G volt, (tovább kellett tartania) A Nyeva volt a szilárd hajtóanyagú.
A Vega rakétákat (az összeset) az elején összerakták, és valahogy mostanában szedik szét őket. Valaki megvette belőle a robbanó anyagot is meg a lőport is. A Vegának volt külön bejáratú technikai osztálya, ahol kezelték a rakétákat, ott csomagolták ki, szerelték össze, ellenőrizték és ha kellett, töltötték fel. Ott a méréseket egy AKIPSZ berendezéssel csinálták meg.
A Dvina osztályoknál a két nagy kabinhoz volt ATSZ. Én még Börgöndön láttam, amikor leadtuk az osztály utolsó Dvináját, akkor az ATSZ-ek még egy darabig ott maradtak. Aranyos masina volt a maga kis tömpe orrával, kicsi platójával, és azzal a fertelmes zajjal, amit működés közben produkálni tudott. Egy komplett T-34/85 motor volt benne, és ennek megfelelően zabált is rendesen. Abban a járműben a vezetőfülkében csak páncélos fejvédőben, vagy fülvédőben lehetett kibírni. Csepelen nem ezt gyártották, hanem egy Csepel K-800 típusú lánctalpas vontatót. A kettőnek semmi köze nem volt egymáshoz.
Az osztályoknál még ott voltak a T-141 vontatók, a TZM-eket meg csőrös ZIL-ekkel húzták. A Csepel D-705 vontató és a maga kis PM utánfutója a tartalék rakéták tárolására és szállítására szolgált. Volt osztályonként négy darab.
A Volhov ehhez képest majdnem egyforma vontatókat használt. minden komolyabb technikát KRaZ-255B nehézvontatóval húztunk. A TZM-eknek ZIL-131-es vontatóik voltak. A Csepel D-705-öket Rába U-26 nyerges vontató váltotta le. Elméletileg minden közepes osztálynál volt még egy URAL is, amit a Cikloidához kellett volna adni, de általában elmaradt, nagyjaink úgy lehettek vele, hogy elhúzza azt a ZIL is.
Technikai kiszolgálás: Nem úgy voltunk, mint egy TV-vel, hogy ha nézni akartuk, akkor bekapcsoltuk, aztán meg ha elromlott, hívtunk egy szerelőt. A technikának volt egy időszakos ellenőrzés rendszere, ami kezdődött a heti ellenőrzéssel. Ez Varsói Szerződés szerte mindenhol szerdán volt. Ekkor végre kellett hajtani egy mérés sorozatot, ami az üzemeltetési utasításban részletesen le volt írva, és azt akkor is használni kellett, ha kívülről tudtuk. Az orosz megkövetelte, hasonlóképpen, mint a repülőgépek ellenőrző listáját. Azt is olvassák és úgy csinálják a dolgokat.
Minden ötödik héten volt egy ötheti vagy havi ellenőrzés, ami kedd, szerda, csütörtök tartott. Magába foglalta a heti ellenőrzéseket is kibővítve, meg a technikába kissé mélyebben bele kellett mászni. A tortán a hab a féléves ellenőrzés volt, amit téli - nyári átállásnak is neveztek, ilyenkor általában a technika megbontásával járó ellenőrzéseket is csinálni kellett. A PV-n például olyankor az összes csőtápvonalat át kellett mosni 96 %-os orvosi alkohollal. A rakétáknál más volt a helyzet. Az indítóállvány imitátorával lehetett rajta ellenőrzést csinálni, de nagy feneket nem kellett neki keríteni. Rendszeresen ellenőrizni kellett a rakétában a levegő nyomást, de sok gond azzal sem volt. A technikai osztály évente egyszer az összes rakétán végrehajtott egy ellenőrzést, amit a KIPSZ berendezéssel csináltak. Mezőfalván ez AKIPSZ volt. Ott mindig különcködtek. Mindenhol három javadalmazás volt. Volhovnál ez 36 darab, Nyevánál 48 darab, Vegánál meg a két osztályra 72 darab. A Vegának egyébként az összes rakétája teljesen össze volt szerelve. Konténerben jöttek a rakéták, de Mezőfalván összeszerelték. Utána egy 36-os nevű épületbe került, ahol egy sínrendszeren egymás mögött 3 - 3 darab pihent. Erről töltötték át a TZM-re, majd ment tovább a saját útján. Erről egyébként jobb, ha SZ-200VE kollégát kérdezitek, mert ő Mezőfalván valamivel közelebb volt a rakétákhoz, mint én.
Kétszintű targonca tárol targoncának számított, amin két rakéta fért el fejtől lábig helyzetben, vagyis egyik a másik felett, fordítva. Igazából ez egy közbeeső tárolási helyzetre szolgáló eszköz volt, arra szolgált, hogy a szerelő targoncán összerakott rakétát erre rakták addig, amíg TZM-re nem került. KT volt a neve. Érdekes, ezeknek a targoncáknak nem honosodott meg az orosz rövidítése, mert a másikat meg TSZT-nek nevezték. Mindkét fajta targonca kerekeken gurult, mint a bevásárló kocsi, mindegyik kereke arra fordult, amerre ő akart, így a targoncákat össze - vissza lehetett tolni.
Az I anyag (kivételesen ezt tudom, izopropilnitrát) már a TÜSZ-nél bekerült a rakétába, és ott is maradt, amíg el nem lőtték, vagy le nem selejtezték. Ez kb. olyan veszélyes anyag volt, mint a mosóbenzin. Az O anyaggal összekeverve hajtotta a hajtóanyag szivattyúkat. Nyírtelken volt az az üzem, ahová minden honi légvédelmi rakétaeszköz bekerült az osztályba. Kivéve a rakéták. Mert azzal megesett, hogy az orosz közvetlenül a TÜSZ-höz, illetve Technikai Osztályhoz szállította. De hát ezzel nem volt nagy gond, meg nagy forgalom sem volt vele, mert míg egy közepes osztálynál 3 javadalmazás, vagyis 36 rakéta volt, a TÜSZ-nél lévő tartalék csak 24 darab volt. Legalábbis Börgöndön. A csapatlégvédelemnek is volt egy Nyírtelekhez hasonló rendeltetésű bázisa, ami valahol Kaposvár környékén volt. Én csapatlégvédelmi rakétát sose üzemeltettem, következésképpen nagyon nem is érdekelt, hogy mi van velük. Egy - két alakulatukat tudtam, hogy hol van, aztán annyi.
Bocsánat de úgy látszik már fáradt vagyok... nem akarok ígéretszegő lenni ezért idebököm még ami az MMSz-ről kérdés eszembe jutott,aztán egy ideig majd mélyen hallgatok erről a témáról...
Szóval érdekelne még hogy a Vega technikai kiszolgálása hogyan történt. Úgy tudom hogy ez a rakéta már szilárd hajtóanyagú volt. Ez mennyit változtatott a módszereken? Töltőkre így talán nem volt szükség. Ellenőrizni viszont ezt a hajtóművet is kellett? A méretek miatt kérdezem hogy mi volt a helyzet az összeszereléssel? Itt már "készre szerelt" állapotban mentek ki a rakéták az osztálycsoporthoz? Esetleg néhány kiszolgálóeszközt tudnál-e mondani innen?
Ja bocsánat közbejött a Columbo-effektus, pár kérdés a végére maradt...
A Dvináról azt olvastam egy cikkben, hogy a kabinokat AT-Sz lánctalpas (asszem Csepelen licencben gyártották is emiatt) és Tatra-141 kerekes vontatókkal húzták, emiatt a Cs-705 említésén meg is lepődtem rendesen. A Volhovnál és a Nyevánál mi volt a helyzet? Valami KrAZ-t (214,255?) emlegettél:-) A TZM-ek gondolom Zil-157 és 131 nyergesek voltak.
És a hab a tortán: a Nyeva kiszolgálása is úgy történt amit a Dvinára meg a Volhovra írtál?
Ezzel ünnepélyesen befejezem az MMSz-szel való zaklatásod:-)
Az már talán közérdekűbb kérdés lehet hogy a Nyeva osztály és a Vega osztály rakétakészlete hogyan alakult?
Lassan képbe kerülök, de még volna pár MMSz-re vonatkozó kérdésem ha nem bánod.
Korábban írtad, hogy 6 rakétát KT-2 targoncán tároltak. Ez a tároló targonca lenne? Ha igen akkor mi volt a szerelő targonca típusjelzése? Egyáltalán mekkorák voltak ezek, nincs róluk valami kép vagy leírás valahol ami hozzá is férhető?
A Dvina rakétájáról írtad, hogy a szokásos O és G anyagon kívül volt benne I anyag is. A kérdés ugyanaz mint az előbb: ezzel hol töltötték fel a rakétát, az o.-nál vagy a TÜSZ-nél?
Kicsit más téma: a vasúti szállítással kapcsolatban esett szó egy nyírtelki utadról. Erről a helyről annyit sejtek hogy mintha itt fogadták volna a SZU-ból érkező rakétaanyagot. Na most ha igazam lenne, akkor innen a technikai osztályokhoz kerültek a rakéták? Mi volt ennek az útja? Igazság szerint a légierőlködés történetében olvastam egy 147. Zaranyi Rakétatechnikai Bázisról. Ez hol jön a képbe? Vagy ezügyben Hpasp alapító topictárshoz forduljak? :-)
Pilis? Képzeld el, hogy Börgöndről települtünk át Pilisszentkeresztre, és ez nekünk hatalmas változás volt a korábbihoz képest. Ha bele gondolsz abba, hogy egy légvédelmi rakéta osztálynál a hivatásos állománynak is csupán 30 %-a mehetett el a helyőrségből, és a helyőrség határa általában a lakótelep kerítése volt. Börgöndtől ott volt Székesfehérvár 5 kilométerre, de az ott eltöltött bő két évem alatt nem jutottam be a városba összesen 10-szer. A sorkatonák is ugyanígy voltak, igaz nekik csak a 20 %-uk mehetett ki. Nem volt valami sok. No persze az is igaz, hogy ha lehetett volna, akkor sem nagyon fért bele a dolog, mert meglehetősen sűrűn jutott rájuk szolgálat, ami ugyancsak leragasztotta a fiúkat. A tisztestül, tiszthelyettesestül, sorkatonástul, őrkutyástul együtt is csak kb. 170 fős alakulatnak folyamatosan biztosítania kellett egy készenléti váltást, az úgynevezett csökkentett csoportot, - a többi szolgálatról még nem is beszéltem - ez a csapat volt az, amelyik elméletileg a területen lévő, teljesen szerelt és teljesen feltöltött rakéták elfogyásáig tudott harcolni. Ez max 12 darab. Gondolhatod, hogy nagyon nem sajnáltuk otthagyni Börgöndöt, ha tudtuk hogy Pilisszentkereszten bent fogunk lakni a faluban, emberek között, új lesz a laktanya, új lesz minden, mindenünk meglesz, amit megcsinálunk magunknak. 1981. január 12-én este 20.00 órakor tehát a parancsnak megfelelően felkerekedtünk, és elindultunk az ismeretlenbe. Ugyanakkor Börgöndről még három gépkocsioszlop indult el szanaszét, és az országnak még három pontjáról hasonló nagyságú oszlopok csak azért, hogy a mi manőverünket fedje. Szegény ellenség alaposan meg lehetett keveredve, mikor meglátott annyi mozgó katonai gépjárművet. Na azt azért tudnod kell, hogy egy közepes rakétaosztály teljes manőveréhez 100 feletti valamilyen jármű kell, vontatók, szállítójárművek vegyesen. Képzeld el azt a konvolyt. Én abban az időben Debrecenben egy PV technikusi átképzésen vettem részt, ahol éppen nem volt PV kabin, mert a zsámbéki osztálynál akkor égették le a kabint, és a debreceni tankomplexum kabinját vitték oda a javításig. Tanfolyam tehát rendkívül sokat ért. Én tehát a tanfolyam ellenére részt vettem a településen, sőt, az egész tanfolyamot odacipelték, hogy a kabin mellől engem tudjanak baszogatni, miközben én az antenna tetején táncolok, csinálom a menetkésszé tételt. Akkor kezdtem el nagyon komolyan tisztelni azt a parancsnokomat, akihez annak idején kikerültem, akkorra már máshol dolgozott, de hozzánk mindig nagyon szívesen járt "ellenőrizni", kifejezetten jól érezte magát, hogy már nem az övé volt a felelősség. A tisztelet oka: Bontás előtt elővett engem, mint fiatal tisztet, és alaposan kivallatott, hogy hogy is állok a bontás - telepítéssel. Papíron már nagyon sokszor végigmentem rajta, segítőként kétszer már részt is vettem benne, de az első önálló telepítés mégis mást. A volt parancsnok is tudta, hogy ott a tanfolyam, és hogy azok folyamatosan pofázni fognak, tehát a következőt tanácsolta. A szerszámtartó övet teli szerszámmal csatoljam a derekamra, menjek fel, csináljam a dolgomat, és ha lentről valaki dumál, akkor az első kezem ügyébe eső szerszámot hajítsam el arrafelé. Minden egyes pofázás következménye egy dobás legyen. Azzal fejezte be, hogy ha elfogyott a szerszám, akkor másszak le a kabin tetejéről és hagyjam ott az egész bandát a fenébe. Kíváncsi lettem volna az eredményre, de csak egy eldobott kalapácsig jutottam el, utána csend lett. Este nyolckor, úgynevezett rezsimsötétben indultunk, és hajnali négyre érkeztünk meg az ismeretlenbe. Néhányan közülünk voltak már fent, de én még nem. Én mindenesetre a KRaZ utasaként igyekeztem a parancsnokunk UAZ-a után, mert ő már legalább ismerte a járást. Hajnalban nemcsak az ismeretlenbe érkeztünk meg, hanem a télbe is, ugyanis minket a Pilisen fél méter hó fogadott. A tetőre felérve kiékeltük a kabinomat, hogy el ne guruljon - képzeld el, hol állt volna meg, ha onnan elindul - majd lebotorkáltunk a készenléti épületbe, a tök sötétben, teljesen ismeretlen helyen. Várt bennünket egy jó alapos vacsora - nekem babgulyás annyira még nem esett jól - majd aludni tértünk. Akkor kezdett el esni a hó. Délelőtt felkeltünk, hogy megpróbáljuk harckésszé tenni a technikát, hát az addigi fél méter hóhoz még esett harminc centi. Ott nem volt ritkaság a méteres hó. Nekiláttunk telepíteni, de csak az antennákat tudtam felrakni. A tápvonalakat nem lehetett feltenni, mert hol hó esett, hol havas eső, hol valami más. Akkor még nem volt hideg, csak én szarrá áztam, mert egész nap esett rám valami. Másnapra elállt a hó, ám a hajnali -25 fokos fagy mellé párosult valami 50 km/h-s szél, úgyhogy az előző nap átázott gyakorlóruhám akkor még rám is fagyott. Az antennára nem mertem felküldeni a sorkatonákat, így magam fagyoskodtam odafent, többnyire kesztyű nélkül, mert a villáskulcs meg a hatos anya nem szerette a kesztyűt. Végül is azt a tachnikát, amit 2,5 óra alatt kellene harckésszé tenni, azt nekem sikerült 3 nap alatt. A volt parancsnokom iránti tisztelet akkor még csak fokozódott, mert ugyan nem lett volna dolga, de egész idő alatt ott volt alattam, figyelte, mit csinálok, és tartotta bennem a lelket. Meg félóránként hordatta nekünk a forró teát. Szegény hadtáposaink nem nagyon örültek, de az "Öreg" különféle seggberúgásokat ígért nekik.
Nem tudom, az élet ilyen leírására gondoltál-e, de ezzel kezdődött az élet fent a Pilisen. Egyelőre elégedj meg ennyivel, majd folytatom.
Mindannyiunk örömére nagyon sokat meséltél nekünk a technikáról (remélem ez folytatódik), de engem érdekelnének az emberek is, mégpedig a napi élet.
Gondolok itt arra, hogy például 19xx február van, Pilis tető, 40cm hó, -10fok, legközelebbi lakott hely 5km vagy július 40 fok, olvad az indító állásban az aszfalt, a földkupac alatti fedezékben talán hűvösebb van.
Hogy zajlik itt az élet, mi történik 1 nap, 1 hét, 1 hónap alatt? Monoton-változatos, feszültség van vagy a hozzáértők nyugalma, a szakács csak jót főz, mert különben fejbe vágjátok, stb? Alapvetően nem a laktanyai életre vagyok kíváncsi, mert az nyilván hasonló, mint a mienk volt, hanem az elzárt tüzelőállások életére.
A gyorsított I fokba nem fért bele a normális működési ellenőrzés. Valóban volt olyan, de úgy emlékszem, hogy csak folyamatban lévő MHKSZ vagy folyamatban lévő I fok esetén volt rá lehetőség, mert ha olyankor nem volt a közelben cél, akkor ki lehetett kapcsolni. Olyankor emlékeim szerint lehetett gyorsítottan belépni. Egyébként meg Te is tudod, hogy milyen marha régen volt. 25 éve nem jártam működő PV kabinban. Működő Volhovot sem sokszor láttam. Keréken annál többet. Igaz, hogy 1998-ban Sárbogárdon voltam PV-t telepíteni, de a többi kabinba be sem mentem.
Idősebb kollégáim meséje szerint valami TU bombázóról dobálták, és még azt is el tudom képzeni, hogy igaz.
A PAA és a PV vevője, annak erősítési rendszerei tulajdonképpen ugyanazok. A PV-ben lényegesen komolyabb frekvencia stabilizáló rendszerek működtek, de a vevő tulajdonképpen nem változott. A nagyfrekvenciás erősítés ugyanúgy haladóhullámú erősítő csővel történt, csak a Dvináé a más hullamhossz miatt nagyobb volt. Ám a vevő nem sokat változott. Tehát a Dvina küszöbérzékenysége sem lehetett sokkal kisebb. A PV kabin nagyobb adóteljesítménye a vevőbe nem pofázott bele, csak talán a visszavert jel volt egy kicsit nagyobb.
Amennyire én tudom a Nyeva indítóállások csak Szigethalmon voltak körbebetonozva. Ott is csak a 4-ből 3. Igaz,eredetileg négy készűlt, de az egyiket elmérték, nem ért odáig a kábel és elbontották.
