Keresés

Részletes keresés

mosoly123 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2451
kösz, annie, semmi gond, jó lesz később is, kb. 1 hónap mulva megyek, úgyhogy van idő.
Előzmény: annie99 (2449)
Galgadio Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2450

Szia!

A nyelvtudorok szerint a "comanche" szó a jút (Ute) nyelvből származik és ellenséget jelent. A jútok hívták így a komancsokat, tőlük vették át az elnevezést az új-mexikói és texasi spanyolok, majd az angolszászok.

Azért írtam, hogy nem tartom valószínűnek, hogy ez a Comanche név szerepelt az eredeti változatban, de a monda szépségéből ez mit sem von le....

 

Előzmény: mosoly123 (2445)
annie99 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2449
Éppen ott jártam a hétvégén, ha előbb olvasom a kérésed, megnéztem volna a pontos címeket. Így egy kis türelmedet kérem.
Előzmény: mosoly123 (2444)
annie99 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2448

Szia endi!

 

Üdvözöllek a topikon.

Az Ishi szerintem is egy nagyon értékes könyv, ráadásul elég sok antropológiai információval is szolgál, amit gyerekkorában talán még nem annyira ragadja madával az embert.

Szívesen olvasnánk valamit Rólad, hogy kicsit jobban megismerhessünk. És persze a témával kapcsolatos hozzászólásaidat is.

 

 

Előzmény: Törölt nick (2442)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2447

ORIAH HEGYI ÁLMODÓ ÖREG INDIÁN VERSE
 

"Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és mersz-e találkozni szíved vágyakozásával?
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.


Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni ,hogy megérintetted-e a szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e magadba?
Azt akarom tudni,hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül,hogy óvatosságra intenél,
vagy arra,hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi létre.


Nem érdekel, hogy a történet,amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz,hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet?
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétébol ered-e az élet?
Azt akarom tudni,hogy egyutt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy: IGEN!


Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?


Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide....
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy v i s s z a r i a d n á l ?
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni,hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott?
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban ?"


(ismeretlen szerző)
 

Forrás: Mona33 - Határon Túli Magyarok Információs Központja weboldal

annie99 Creative Commons License 2007.09.10 0 0 2446

Sziasztok!

 

Érzem, hogy mindenki vágyik további cradleboardok megtekintésére, engedek a néma követelés szavának :)

Az apacs bébihordozó ovális vagy U-alakú hajlított keretre erősített keresztlécekből állt, melybe a bebugyolált babát bőrszíjakkal kötötték be. A fejvédőt függőleges lécekből vagy vízszintesen futó fűzvessző-fonatból alakították ki. A felső huroknál fogva emelték fel a bölcsőt. Natúr színű és sárgára festett őzbőrrel bevont változatok is léteztek.

 

A fényképészek rémei lehettek ezek a sajtkukac kislányok :) És csodát tudtak tenni, a múltba merevülő pillanatba az el nem múló valóságot lopták bele. A képen újra Naiche - mint scout - és harmadik felesége, Haozinne látható 1898-ban az Indian Congress alatt. A kislány Amelia vagy Hazel, a kisfiú feltehetően Christian Jr. (forrás: SIRIS)  

És persze egy apacs cradle.

 

Ezen a képen elég jól látszik a kötés módja is.

 

Azért mégiscsak jobb kinn. Nem álltam meg, hogy ezt fel ne tegyem, annyira helyes ez a kis apacs husi, ahogy örül a kiszabadulásnak :)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.08 0 0 2445

kedves Galgadio,

 

Comanche volt - legalábbis a könyv szerint. Lehet, hogy ez a név jelent valamit (mint pl. a magyarban a Kovács stb.), vagy gyakori név volt, tehát nem feltétlen erről a főnökről nevezték el a törzset, hanem esetleg egy másik, u.ilyen nevűről. Egyébként először én is arra gondoltam, amire Te.:)

 

Előzmény: Galgadio (2443)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.08 0 0 2444

szia Annie,

 

Kösz az infokat, tudnál adni pontos cimet (taázó, könyvesbolt, indián bolt), mert ha ősszel megyek haza, megnézném őket. Kösz. Abban igazad van, hogy az indián kultúra eléggé ismeretlen Mo-on, s nagyon jó lenne, ha terjedne, mert azok a tapasztalatok és bölcsességek, amelyekkel az indiánok rendelkeznek, igencsak hasznosak lenneének manapság is (fegyelmezettség, türelem, rendszeresség, megfigyelés-analizis páros stb.). Amit ez ügyben tudok tenni, megteszem.

 

szép hétvégét!

 

Előzmény: annie99 (2441)
Galgadio Creative Commons License 2007.09.08 0 0 2443

Kedves mosoly123!

 

Üdv a topikon!

Nagyon szép a történeted, de az eredeti változatban biztos, hogy Comanche volt a főnök neve???

Már csak azért kérdem, mert a komancs népnév nem önlenevezés, a komancsok a legutóbbi időkig nem használták saját magukra.

Meg hát aztán a komancs törzsek egykori lakhelye igen csak távol esik a Grand Canyontól...

Előzmény: mosoly123 (2438)
annie99 Creative Commons License 2007.09.07 0 0 2441

Szia Mosoly!

 

A történet tényleg nagyon szép.

 

Ami a kiadatást illeti, szerintem érdemes lehet megpróbálni. Az elmúlt néhány hónapban a rokonaim lakóhelyén - az Oktogon környékén - pár háztömbnyi területen nyílt egy indián teázó, egy ezoterikus könyvesbolt, (ahol Cseh Tamás könyvét is láttam), és egy dél-amerikai indián bolt. Egy másik dolog: régi barátném egy ilyen ezo könyvesboltban dolgozik, akkora a forgalma, hogy alig tudunk beszélgetni, ha bemegyek hozzá.

A keleti vallásokhoz kapcsolódó irodalommal már eléggé telítve lehet a piac, de az "indián világ" térhódítása talán épp most indul. Persze ezek csak benyomások, nem értek hozzá, de hátha nem tévedek nagyot. Az biztos, hogy két vevőd már van :)

 

 

Előzmény: mosoly123 (2440)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.07 0 0 2440

szia Sher,

 

A forditás nem gond, azt meg tudom csinálni, csak a kiadás és a terjesztés. Tapasztalataim szerint a kiadók nem kockáztatnak, csak az ismert, biztos sikert hozó könyveket adják ki. De lehet, hogy vannak kivételek a kiadók között is.

 

A könyv adatai:

 

író: Gloria C. Sproul

illusztrálta: Michael Meyer

címe: The legend of the Grand Canyon

 

üdv,

 

mosoly

 

 

Előzmény: sher99 (2439)
sher99 Creative Commons License 2007.09.07 0 0 2439

 

 

 Szia Mosoly !

 

 

 Üdvözlet Neked itt a topikon ! Örülök hogy csatlakoztál hozzánk !

 

 Köszönjük az idézetet ! Nagyon szép !

 

 Kár hogy Magyarországon kevés ember van, aki fordít "indián " témájú könyveket. Nagyon sok értékes könyv van, amit le lehetne fordítani. Biztosan sok vevő is lenne rá. Időnként harcot kell vívni egy-egy kiadványért.

 

 Kérlek írd meg a könyv eredeti címét és szerzőjét !

 

 Köszönöm !

 

 További szép napot mindenkinek.

 Üdv.

 Sher

 

  

Előzmény: mosoly123 (2438)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.07 0 0 2438

szia Anni,

 

A Grand canyon legendája könyv egy nagyon szép indián legendát ír le a Grand Canyon keletkezéséről.

 

Valamikor régen, amikor még csak az indiánoké volt Amerika földje, élt egy Comanche nevű indián főnök szép, fiatal feleségével, Kioval. Comanche a törzsének vezetője volt, erős, igazságos, jó embernek ismerték. Egyszer megbetegedett a felesége, s akármit próbáltak a gyógyitók, nem tudtak segiteni rajta, s hamarosan elvitte a Nagy Szellem az Ő világába. Comanche fájdalmában nem találta a helyét, s utána akart halni a szerelmének. Erre megjelent a Nagy Szellem és mondta neki, hogy még nem halhat meg, mert vezetnie kell a népét itt a földön, de megkéri a Legfőbb Árnyat, hogy vigye el a Lelkek Útján a Túlvilágra, ahol még egyszer láthatja a kedvesét. Így is történt, elindultak, s az Legfőbb Árny megyitotta a földet, szétválasztotta a sziklákat, hogy le tudjanak menni a Lelkek Útjára, s annak végére, a Túlvilágba. Amikor elértek az út végére, az Árny magára hagyta Comanche-t, s egyszer csak megjelent Kio. Comanche már futott is feléje, de keze a levegőbe markolt. Akkor újra megjelent a Nagy szellem és azt mondta Comanche-nak: "Menj haza, Comanche! A népednek szüksége van rád. Nem maradhatsz itt, s nem is jöhetsz ide vissza, amíg el nem végezted a munkádat a földön. Csak akkor találkozhatsz a kedveseddel a Nagy Szellem Világában." Azután víz öntötte el a Lelkek Útját, hogy többet senki ne járhasson rajta, s a víz egyre mélyült. Comanche pedig visszament az emberek közé, vezette a népét és amikor ideje beltelt, újra találkozott kedvesével a Nagy Szellem Világában, amelynek nincs eleje és nincs vége, ahol az idő, a béke és a szeretet örök.

 

A szétválasztott sziklákból lett a Grand Canyon, s víz, amely elárasztotta a Lelkek Útját, a Colorado folyó.

 

Ez röviden a történet, a könyvben rajzokkal illusztrálva. Tervezem a teljes szöveg leforditását, s nem lenne bolondság kiadni Mo-on is, mert gyönyörű szép legenda, ritkaságszámba menő néprajzi anyag, és jól követhető a rokonság más népek képzelet- és hitvilágával is (pl. Dante Isteni színjátéka szinte u.az a történet, csak a helyszínek más megnevezésével).

 

Magamról: polgári nevem Őri István, Pasadenában, Los Angeles mellett élek, kiadványszerkesztéssel, digital arttal és irodalommal foglalkozom (vers, próza vegyesen). Amikor megismertem az indián folklórt, tisztasága, igaz volta, szenvedélyessége és bölcsessége nagy hatással volt rám. Talán azért, mert mindezek az erények hiányoznak a mai világ emebréből itt is és mindenütt a világon. Aktív vagyok még az Istenes versek topicban is, onnan találtam ide.

 

Nagyon szép és érdekes ez a topic, örülök, hogy ide találtam!

 

üdv,

 

mosoly

Előzmény: annie99 (2436)
annie99 Creative Commons License 2007.09.05 0 0 2437

 

Sziasztok!

Ez egy nagyon híres kép, a Dee Brown könyv is hozza, Geronimo megadja magát címmel. (1886) A végső megadásról van szó. Már elég sokszor láttam, de a napokban keresgélés közben egy nagyobb felbontású változaton megakadt a szemem az alábbi részleten:

 

Fun volt a neve a jobb oldali harcosnak, aki sajnos félig lemaradt erről a képről, de a lényeg azért így is látszik, a keze. Valahogy mindig azt hittem, hogy a lovat fogja, de itt jól látszik, hogy Naiche combjára teszi a kezét, aki éppen nincs a régebbi megalázkodó és bizalmas hangulatában. Nyugtatás, visszatartás, erősítés? Mindenképp visszaad valamit abból a lelkiállapotból, feszültségből, ami ezt a sorsdöntő helyzetet átitatta. Nem nagy dolog, de talán mégis megláttat valamit az emberi viszonyrendszerből még abban a kevéssé valószínű esetben is, ha a beállításnál a fotós adott ilyen irányú instrukciót. Fun később öngyilkos lett Alabamában, féltékenységből. Mielőtt megtette, feleségét is meglőtte, de az asszony túlélte a lövést.

 

Gyakran olvasom egyébként, hogy Cochisenak két fia volt, Taza és Naiche. Valójában a középső sorban balról a második férfi a  legkisebb királyfi, Alchesay, Naiche édestestvére, fehérhegyi apacs főnök. (Taza más anyától született.)

Alchisay Crook scout-ja volt ezzel a csapattal, és ő is tudott szépeket mondani. Tandori fordítása alapján szeretném idézni a 86 márciusi - egyébként sikertelenül végződő - kapituláció során mondott szavait: "Jó barátaid most ők, és boldog vagyok, hogy megadták magukat, hiszen egy család vagyok velük. Olyan ez, mintha megölsz egy őzet. Minden testrész összetartozik, így vagyunk mi csirikahuák is... Szeretnénk emelt fővel járni végre az utcán és az amerikaiak vizét inni... Ne kelljen hegyek között rejtőzködnünk többé. Hadd éljünk gond és félelem nélkül. Boldog vagyok, hogy a csirikahuák megadták magukat, én pedig szót emelhettem értük." 

annie99 Creative Commons License 2007.09.04 0 0 2436

Szia Mosoly, üdv a topikon!

 

Én nem ismerem a könyvet, és a többiek sem tolonganak úgy látom. Örülnék, ha pár szót írnál róla. És magadról is...

 

(Mastinkala  pedig cserbenhagyott minket, pedig ígért valami folyamatos könyvismertetőt... :)

Előzmény: mosoly123 (2435)
mosoly123 Creative Commons License 2007.09.03 0 0 2435

sziasztok,

 

ismeritek a Grand Canyon legendája c. könyvet?

annie99 Creative Commons License 2007.09.03 0 0 2434
Volt olyan is, amelyiken csukja helyett csuklya volt inkább :)
Előzmény: annie99 (2432)
annie99 Creative Commons License 2007.09.03 0 0 2433

Most, hogy visszagondolok, egyszer én is megpróbáltam utánanézni egy kicsit, de hamar el is akadtam, mert a pajzsoktól kezdve az álomfogókon át a navahó homokfestésig mindent mandalának minősítenek mostanában, ami kerek. Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy a mi nappalinkban egy időmérő mandala lóg a falon :) Persze biztosan ki lehetne bogarászni, csak van, ami jobban érdekel, az időm meg sajnos egyre kevesebb.

De azért ha valami érdekeset megtudsz, szívesen olvasnék róla a későbbiekben is.

Előzmény: Barátocska :) (2431)
annie99 Creative Commons License 2007.09.03 0 0 2432

 

Érdekesnek találom a bébihordozók fajtáit és elterjedését, ha unalmas, akkor bocsi. A fiúktól főleg.

A kajova, komancs, dakota és csejenn törzseknél terjedt el a V-alakú favázra erősített cradleboard. A túllógó váz és a fejrész belsején rögzített íves nyersbőr betét a baba fejét védte, ha véletlenül a földre esett a bölcső.

 

Kajova munka, jól látszik rajta a váz összeállítási módja. A bőrből készült zsákrészt szíjakkal kötötték össze elől. A leggyakoribb gyöngyminták közé tartoztak a különböző levélformák (tölgy, juhar), a leggyakoribb színösszeállítás a sötétkék-piros volt.

 

A komancs példák közül nem hagyhatom ki Quanah Parker családját... A komancs bölcsőket az 1880 előtti időszakban csak rézszegecsekkel és festéssel díszítették, ezen a képen ilyen régi típusú bölcső látható.

 

Komancs bölcső az 1890-es évekből. Amikor a kész bölcsőbe helyezték a babát, a gyógyító ember és a nagyapa vagy egy tekintélyes idős férfi imádságával kísérve "megfüstölték", természetesen a babával együtt.

 

Különlegesen szép ennek a mintának a kidolgozása, sajnos ennél közelibb kép nincs róla. A favázon látható koncsók anyaga "german silver", ami egy rézből, cinkből és nikkelből ötvözött fém.

 

Érdekességként: varjú bölcső. Eltér az előzőekben mutatott tipikus varjú stílustól. Lehet tévedés is, de talán valószínűbb, hogy a kultúrák egymásra hatásának a példája.

 

Csejenn anya Howard Terpning festményén. A csejenneknél a nagymama vagy egy nagynéni készítette a bölcsőt, és a családban továbbadták.

 

A csejenn cradleboard részei általában a következők: faváz, maga az "ágyrész", fedő borítás, párna vagy más fejvédő, szíjak, lábtartó, napellenző vagy csukja, valamint a függesztők és a csüngő-büngők. A gyöngyökön kívül szarvasfogat és dentalium kagylót is sokszor felhasználtak a díszítéshez.

 

Most vettem észre, hogy szegény dakotákat kifelejtettem. Az általuk készített bölcsőket nehezen tudnám kiválogatni a csejennek közül, eléggé hasonlítanak. De ha esetleg hiányérzetet okoztam, szóljatok nyugodtan ;-)

Barátocska :) Creative Commons License 2007.09.01 0 0 2431
Sajnos, nem ismerem ennyire mélyen a dolgot :( Még én is csak most ismerkedem vele.
Előzmény: annie99 (2428)
annie99 Creative Commons License 2007.08.31 0 0 2430

Sziasztok! (Az ígéret szép szó :))

 

A Curtis-sorozatból való ez a kép, varjú indián anya gyermekével. A siksági népeknél a babák több, mint két éves korukig tartózkodtak ezekben a hordozókban. Mérei és Binét híres vizsgálata jutott eszembe, ahol az ugyancsak sokáig bekötözött albán csecsemők mozgásfejlődését vizsgálták, és azt tapasztalták, hogy nagyon gyorsan behozták látszólagos lemaradásukat. (Az indiánok sem az ügyetlenségükről híresültek el.) A vizsgálatok felvetették és nyitva hagyták az indulati életre gyakorolt hatás kérdését, ami tényleg érdekes lehet. Nem tudom, van-e ezzel kapcsolatos kutatás.

 

Flathead bölcső az 1880-as évekből. A család nőtagjai ajándékként készítették a gyermek számára. Ezen a tájon csak egy évig hordták a babákat ilyen bölcsőben. A flathead és nez-perce törzsek stílusára jellemző a felfelé szélesedő ovális hátlap, ami bőrrel van borítva és teljes felületén gyöngy díszíti.

 

Geometrikus vagy virágmintás díszítés volt jellemző. Az oldalt lógó tollak és füzérek egyszerre szolgáltak játékul és spirituális védelmet biztosító amuletként.

 

Kásagyönggyel díszített hátlap: közelről látható, mennyire szép és pontos munka.

 

Varjú asszony lova teljes díszben. A két eltérő típust azért mutatom együtt, hogy látsszon a hasonlóság és a különbség is: a varjú bölcső hátlapja nem szélesedik, elől pedig széles pántok is tartják a babát.
annie99 Creative Commons License 2007.08.29 0 0 2428

 "Az ábrákban minden színnek, minden számnak jelentése van."

 

Ezek szerint itt se mindegy semmi. Gondolom, nem egységes a hagyomány. Léteznek lefektetett szabályok és iskolák?

Előzmény: Barátocska :) (2427)
Barátocska :) Creative Commons License 2007.08.29 0 0 2427
Szia,

én sem vagyok mandala-specialista, de szoktam színezni általam rajzolt mandalákat, és azt tudom, hogy kisebbfajta révületet okoz, pszichés ellazulást, ugyanakkor pedig egy spirituális út részeként a lelki fejlôdést segíti elô. Még én is csak gyakorlom :)))

Ezt találtam róla, röviden:

A mandala szimmetrikus meditációs kép, alapelemei a geometrikus formák, a kör, a négyzet, és a többi sokszög. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmekkel töltik fel ezeket a területeket. Az ábrákban minden színnek, minden számnak jelentése van. A mandalanézés, -rajzolás elterjedt formája a meditációnak, segíti a koncentrációt, harmonizál, kiegyensúlyoz, pihenteti a szellemet, az érzelmeket lecsendesíti. A mandalát nézve, a képre koncentrálva harmonizálhatjuk magunkat, a nekünk tetsz? képpel gyógyíthatjuk testünket, lelkünket, kikapcsolódhatunk stresszes világunkból, és rég elfeledett igazságokra, emelkedett, tiszta gondolatokra ébredhetünk rá.

A képet és az infókat köszönöm, nem csalódtam az indiánokban: szellemviláguk mindig is a szimbólumaikon keresztül volt megközelíthetô számukra, nem csoda, ha "akármilyen" mintákat nem hajlandók belehelyezni a "térbe". Épp ezért szeretem ôket, a hitviláguk közel áll az enyémhez :)))
Előzmény: annie99 (2426)
annie99 Creative Commons License 2007.08.29 0 0 2426

Szia Barátocska!

 

Zavarba hozol :) De igazán örülök, hogy nem csak az én lelkemet melengette meg ez a ruha.

Legkedvesebb rokonom - aki egyébként művészet-terapeuta - szintén a mandalafestéshez hasonlította a gyöngyözést, bár inkább a pszichére gyakorolt hatása miatt, nem a szellemi világgal való kapcsolattartás eszközeként. Én bevallom, nagyon tájékozatlan vagyok mandala-ügyben, szívesen venném, ha írnál róla pár sort, mármint a "működéséről". Láttam már indián mandalákat is, de eddig még nem foglalkoztam velük.

A díszítés folyamatát többféleképp értelmezik egyébként, a "varázslástól" - különféle "erők" mozgósítását értem alatta - az imádságig, ami a Teremtő felé mozduló hálaadó és kérő lelki tevékenység. Azt hiszem, ha az időben meg tudnánk figyelni, az előbbiből az utóbbi felé tartó lassú elmozdulást látnánk. Persze ez durva általánosítás, de mégis ez a benyomásom.

Egy érdekes történetet olvastam arapaho asszonyokról. Egy etnobizniszben érdekelt üzletember megpróbálta rávenni őket, hogy régi quillwork-minták másolásával élesztgessék a hagyományokat. Visszautasították az ajánlatot, mert már nem tudták, hogy a minták mit jelentenek és milyen folyamatokat indítanak el a szellemi világban. Nem merték lemásolni őket. Komolyan veszik ezt.

 

Csejenn kislány az 1910-es évekből. Sajnos nem színes, de azért jól érzékelhető a hasonlóság a megcsodált pow-wow ruhával. A kidolgozottság ugyan nem éri el a mostani ruhák szintjét, de szerintem ez a folyamatos fejlődést mutatja. Attól a perctől kezdve, hogy az asszonyok "rávetették magukat" a póni-gyöngyökre, egyre komolyabb szintre fejlesztették a mesterséget. Művészetnek is hívhatjuk nyugodtan. Persze a felhasznált gyöngyök színválasztéka meghatározza a lehetőségeket is, főleg a színátmenetek lehetőségét. A magas fényű "fire-polished" üveggyöngyök is kellettek az összhatáshoz.

A XIX. századi ruhákból mutattam már néhányat, a mostaniak mellett egyszerűnek tűnnek. De akkoriban is csináltak gyönyörű dolgokat: a bébihordozók gyöngymintái messze felülmúlták a ruhákat. Ha lesz egy kis időm rá, teszek fel néhány közeli képet.

Előzmény: Barátocska :) (2424)
Barátocska :) Creative Commons License 2007.08.29 0 0 2425
Egyébként nagyon örülök, hogy itt vagy, sokat tanulok tôled. :)))
Előzmény: annie99 (2423)
Barátocska :) Creative Commons License 2007.08.29 0 0 2424
Nagyon szép ruha, szemet és lelket gyönyörködtetô. Valószínüleg olyasmi lehetett ilyet készíteni, mint amikor mandalát fest az ember: egyfajta meditáció. Vajon régen is csináltak ilyet tényleg? Úgy értem: ennyire kidolgozott ruhákat?
Előzmény: annie99 (2413)
annie99 Creative Commons License 2007.08.28 0 0 2423

Néhány pueblo-kerámiát már régebben felrakosgattam, de most kifejezetten a Santa Clara Pueblo munkáiból szeretnék mutatni néhányat. A Santa Clara a tewa-pueblok közé tartozik, a Rio Grande nyugati partján fekszik. A térképemen sötétlila, ami itt az Aztec-Tanoan nyelvcsaládot jelenti, míg a sárga a Keres, a kék a Na-Dene, a barackszín pedig a Penutian nyelvcsalád jele.

 

Talán igazságtalan vagyok, mert szinte minden pueblo nagyon szép kerámiákat készít, de én éppen ezekbe szerettem bele. Ez a kép Charles Sabatino alkotása, The Santa Clara Box, ízelítőt nyújt a hagyományos formákból és mintákból.

 

Fénykép 1916-ból. A pueblot egyébként valószínűleg 1550 körül alapították, amikor egy nagy aszály a folyóvölgybe szorította az indiánokat. (Hagyományaik szerint korábban a Puye Cliff Dwellings volt a lakóhelyük.) 

 

Napjainkban a fekete és a vörös kerámiák számítanak klasszikusnak, általában mély, metszett mintákkal. Bár a színvilág és a polírozott technika más pueblókban is előfordul (sőt a "black on black" módszer először San Ildefonsoban alakult ki ), jellegzetesen egyéni a medvemancs minta, amit a kétszájú esküvői korsón láthatunk.  

 

 

Ezek a sokszínű edények az igazi kedvenceim, és mert tudom, hogy az ízlésről még vitatkozni sem lehet, veszem a bátorságot, hogy ebből a stílusból mutassam a legtöbbet. Az első kettő a Gutierrez család munkája, és talán a többi is, de ebben már nem vagyok biztos. Különböző galériák anyagából valók a kerámiák. Nagyon fontos, hogy minden szín (ha jól tudom, nyolcféle), más színű agyagból van, tehát nem puszta festés eredménye a minta. Nem is sokan használják ezt a technikát.

 

A hagyományos minták vallási tartalmat hordoznak. A pueblo indiánokra általában nagyon élénk spirituális élet jellemző, életük minden mozzanata szakralizált, vallásuk lényege - leegyszerűsítve - a természettel való harmónia megvalósítása. Teokratikus társadalmi berendezkedésükben élesen elválik a vallási és a világi vezetés. Vallási szervezeteik felépítését általában magánügyként őrzik, míg a világi vezetés konfrontálódik a külvilággal.  A Tewa pueblók sajátossága volt a Téli Nap és a Nyári Nap egymást váltó kormányzási rendszere. Nem tudom, hogy napjainkban mennyire él ez a hagyomány...  Leegyszerűsítve azt jelenti ez, hogy a törzs két részre van osztva és időszakonként cserélik a vezető szerepet. Mindkét félhez kapcsolódtak vallási társaságok.

 

 

 

 

 

 

 

Gyakoribb családneveik márkajelzésként is szolgálnak:

 

Baca

Cain

Chavarria

Ebelacker

Folwell

Garcia

Gutierrez

Lonewolf

Naranjo

Suazo

Tafoya

Youngblood

 

 

annie99 Creative Commons License 2007.08.23 0 0 2422

Geronimo egészen határozottan állítja, hogy a navahók nem egy vérből valók az apacsokkal, és bár az "összes" apaccsal szoktak tanácskozni, a navahókkal sohasem. Csak kereskedtek velük, és néha "meglátogatták" őket. Hogy a meglátogatás mit takart, azt nem fejtette ki bővebben. Ez a hagyomány és ezt az állítását nem is cáfolta senki, és nem is emlékszem rá, hogy ezzel ellenkező kijelentést olvastam volna apacs tollból. Persze attól még létezhet.

 

A fintorgó navahók a költői szabadságom termékei, mindössze arra alapoztam, hogy mára önálló nemzetként határozzák meg önmagukat, és az Apacs Nemzet nem is számol velük.

Egyszer biztos egymásra fognak találni.

Csak érdekességként szeretném megmutatni az alábbi csirikava szöveget. A témánkhoz annyiban kapcsolódik, hogy a csirikava és meszkalero szövegek megjelenítéséhez  navahó betűkészletet kell letölteni, ezek a nyelvek állnak egyébként a legközelebb a navahóhoz. Tudtommal.  Természetesen nem tudom elolvasni, csak érdekelt, hogy néz ki. A fordítást is felrakom, ez egy nagyon aranyos történet a csirikavák és a komancsok ellenségeskedéséről. Nagyon remélem, hogy olvasható lesz...

 

 

Előzmény: Galgadio (2421)
Galgadio Creative Commons License 2007.08.22 0 0 2421

"A színeken nem vesztek össze, csak a navahók fintorogtak, mert ők nem akartak apacsok lenni, és az apacsok szerint  sem Uszen teremtette őket."

 

Erről van valami bővebb? Ti. hogy a navahók és az apacsok hogy élték, ill. élik meg a viszonylag közeli rokonságot?

Előzmény: annie99 (2418)
annie99 Creative Commons License 2007.08.22 0 0 2420

Ezen jobban látszik, hogyan viszonyultak ezek a renitens medvegyilkos atapaszkák az azték-fajzatokhoz, és egyből helyesbítem is magam, mert azért nincsenek középen.

(Persze, hogy nem mondtál butaságot, sőt ez a térkép a komancsokat és kajovákat egyszerűen az Aztec-Tanoan nyelvcsaládba sorolja, nem bonyolítja tovább. Galgadiotól majd mindjárt jól ki is kapok, hogy miért használok ilyen elavult térképet, mindenesetre eddig így tudtam én is :-)

Előzmény: annie99 (2418)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!