Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A 21-est is rendszeresen üzemeltették tábori repterekről pl Siófok-Kiliti. A 23-as futóműve viszont nem bírta talajt, túl mélyen ült a géptörzs. A beton viszont a 23-as hajtóművét nem bírta, forszázson (utánégető) olyan szúróláng volt a gép mögött hogy a 80-as évek közepén fel kellett újítani a pápai betont mert teljesen szétégette a kifutópályát... A szovjetek egy különleges adalékanyaggal keverték a saját betonjukat, erről nagyjaink "természetesen" nem tudtak a 23-as rendszeresítésekor...
A 29-es azért alkalmasabb a légiharcra mert eggyel magasabb generációt képvisel a 21bis-nél. Ezalatt filozófiaváltás kezdődött a szovjet repgéptervezésben. Ráébredtek arra, hogy pénzügyileg úgy legatyásodott a birodalom, hogy a sok lúd disznót győz elvét többet nem tudják alkalmazni. Igyekeztek egy távoli légiharcra (látóhatáron túlra indított rakéták) alkalmas típust kifejleszteni a MiG-nél is, mert rájöttek arra, hogy a rövid hatótávolságú fegyverzettel és kis érzékelési távolságú lokátorokkal még azelőtt lelövik a gépeik többségét, hogy a rgv megtudná honna jön a támadás. Ez lett a 29-es 9.12 és 9.13 gyártmánya, aminek az alapfegyverzete 4 közeli hatótávolságú R-73 és 2 közepes hatótávolságú R-27 légiharcrakéta, új besugárzásjelzőt kapott és a 9.12S és 9.13S változatoknál a púpban (elektronikai rekesz a gép hátán) megjelentek a beépített ECM berendezések. A szárazföldi célok elleni fegyverzetet hagyományos bombák és NIR képviseli. Nem véletlen, hogy vadászbombázó feladatra itt is külön akartak egy 9.14-es sorozatot gyártani de csak a prototípusig jutottak:a törzs alatt egy Rjabina lézeres céljelölő konténer, a szárnyakra 2 R-73 és négy pilonra pedig H-25 és H-29 irányított rakéták vagy MDB2-U2TI bombazárak, amikre egyenként 2db 500 kilós bombát függeszthettek.
Megfordítva: a 21bis nem alkalmasabb földi célok ellen. A fegyverzet alapvetően hagyományos, amit tetéz az hogy az általam ismert fegyveres elmondása szerint az ASzP-5PFD-21 célzókészüléknek nincs bombázó üzemmódja ezért a pilótának szinte "érzés után" kellett bombáznia. A szovjetek számára szállított sorozatoknak RP-22SzM lokátora volt, aminek létezett egy tűnyaláb üzemmódja: ekkor a gépet a cél előtt siklásba vitte a pilóta és a lokátor tűnyalábját a célon igyekezett tartani- ezzel a MiG-23-on (is) rendszeresített H-23 rakéta módosított változatát tudták célravezetni, jele H-66, hatótávolsága 10km körül.
Pápán azt hiszem hogy bisek voltak, sztem az MF csak a szovjetnél hordozott irányított rakétát (H-66). A 23-ason a H-23 volt rendszeresítve, ez egy rádióirányítású rakéta volt amihez a gépekre kellett egy Delta-NM típusú irányítókonténert is függeszteni. Ebben az a kellemetlen csak, amikor az ellenség elkezdi zavarni a konténer hullámhosszát (márpedig tudjuk hogy a NATO ilyen viccesfiú) és a rakéta mindenhova repül csak a célra nem, hatótáv itt is 10km. De mindig hiányzik valami jegyzetem, előkeresem hogy a 23-asra és a 21-esre mit rendszeresítettünk és ha érdekel emilben elküldöm hogy ne offoljam szét a topicot.
Pár szót ejtenék a mezőfalvi laktanyaról, és napi életről a területen. /kannibalok/
Es ami cikkből kimaradt: a laktanya saját szennyvíztisztitó teleppel is rendelkezik.
Mivel az időnk nagy részét a "A" területen töltöttük, igyekeztünk azt minél konfortosabbá tenni. Miből is állt ez. A HAP kivetelevel, ezeknek a fedezekeknek a falat mar nem burkoltak be. Minden pk. olyanra pingaltatta ki, amilyen festeket tudott szerezni. Nekem nagyon jo festom volt. Lamberiat es teglafalat festett labazatnak. Egeszen a felszamolasig sikerult megoriznunk. Maga a helyisegek kialakitasa.... A sorallomany reszeben volt egy levalaszto trafo es a vv.felszereles, es menekulo nyilasok. A trafo allandoan zugott. A zsufoltsag leginkabb egy tengeralattjarora emlekeztetett.
A masik helysegben voltak a pancel szekrenyek, a koncentrator kezelo, TV. A pancelok mogott volt egy agy, ott aludt a start tiszt.
A fedezekben egy WC volt es ott egy hideg vizes csap. Volt egy 5 L-es bojler, de allandoan tonkrement a magas halozati feszultseg miatt. Nehany nap utan erosan szaglott a tarsasag.
A helyisegekbe futest nem terveztek. A futest hosugarzokkal oldottuk meg.
A komfortossaghoz tartozott a "kurilka". A dohanyzo hely. Ez az alapito tagok koze tartoztam, igy sikerult megfelelo ennyisegu betonhoz es faanyaghoz jutnom. (Akkor meg javaban tartott az epitkezes, amikor mint leendo uzemeltetok bekoltoztunk a laktanyaba. De ez egy kulon tortenet.) Szoval az elcsort anyagokbol es egy ugyes acs kezemunkajabol egy olyan dohanyzo epult, ami meg most is all. Ahogy dohanyzot kibetonoztuk, korbe ultettettem kulonbozo meretu akacokkal. A megfelelo novekedesi sebesseget egy-ket zsak, szinten szerzett, viragfolddel tamogattuk meg.
Volt sajat zoldseges kertunk es egy pincenk. Ezt sikerult ugy bevajni az egyik prizmaba, hogy meg a parancsnokom sem tudta. (Vilagitas is volt.) Itt taroltuk az a "Szedd magad" akcioban szedett almat. Hetvegi kimaradas alkalmaval szdtek a katonak, es a tisztek sajat kocsival szallitottak be a laktanyaba. Telen kaja kiegeszitesnek kapta az, aki keszultsegi szolgalatban volt.
1. Értem mire gondolsz, de ne felejtsd el, hogy a 21-et is inkább egycélúan vadásznak tervezték, minimális fegyverterheléssel, alapvetően légiharcrakétákkal.
Az egy másik kérdés, hogy bombát, rakétakonténert szinte mindegyik katonai gépre fel lehet pakolni, vadászra, gyakorlóra, még némelyik teherszállítóra is, de attól még nem lesz támadógép.
2. Erősen kétlem, hogy a frissen kifejlesztett AMRAAM-ot az akkor már harmadvonalbelinek számító F-104-re és inkább csak bombázónak használt (tudom, a német Phantomok kivételek, de azoknak más baja lett volna) F-4-re integrálják elsőnek.
Folytathatom a mesémet? Tudjátok mit? folytatom. Mikor is repült Farkas Berci? 1980-ban. Akkoriban a hadsereg minden egyes alakulata kapott két csomagot, az egyikben Berciről és Kubaszovról voltak a dolgok, a másik csomagban Magyari Béláról és a párjáról. Csak parancsra lehetett bontani a csomagot, ám amikor a parancs megérkezett, a politikai helyettesünk - mert akkor még az is volt - rossz csomagot bontott. Így volt nekem nagyon hosszú ideig magyaribélás kártyanaptáram. A Polh. meg valami fertelmes letolást kapott, de más baja nem volt.
Na de amit el akarok mesélni. Tudni kell, hogy Farkas Bercit körbehurcolták az országon, mint a véres kardot, és mutogatták nagy büszkén mindenkinek. Egyik alkalommal éppen az építő dandárt, mint alakulatot látogatta meg, azok meg elhatározták, hogy megmutatják Bercinek a munkájukat. Mit mutattak meg, pont egy olyan munkaterületet, ahol az építők még építkeztek, mi meg már ott voltunk. Ez valamikor márciusban lehetett. Lehet, hogy akkor Pesten már jó idő volt, és átmeneti öltönyben és vékony ballon kabátban lehetett mászkáni, viszont nálunk még kemény foga volt a télnek. Ahol nem takarítottuk el, ott még méteres hó volt, meg kemény minuszok. Nos egyik nap reggel hét óra körül megjelent egy építős alezredes egy fekete Volgával, és mire meg tudott állni, addigra mennie kellett két kört. Ugyanis a készenléti épületünk mellett rendes meredek volt az út, és nem volt olyan egyszerű megállni rajta. Mi azt csináltuk, hogy a kocsi kereke alá beraktunk néhány faragott követ. Ezt ez az ürge tudta, de mire talált egy alkalmas katonát, aki a köveket tudta kezelni, addigra kellett egy kicsit kocsikázni. Na nagy nehezen megállt, és akkor jött a meglepi. Kipakolt a készenléti épület folyosójára nyolc pár vadonatúj fehér mezőgazdasági tornacipőt, meg nyolc pár vadonatúj hófehét kapcát. Parancsnokunk - aki a mintapéldája volt a klasszikus tirpák parasztembernek - kíváncsian megkérdezte, hogy mire fel a nagy előkészület. Erre a vendég azt mondta, hogy ez azért kell, nehogy a Farkas alezredes elvtárs lába sáros legyen. Parancsnokunk erre fennhangon elkezdett röhögni, és majdnem az anyjába küldte a vendéget azzal, hogy "Te marha! Hát reggel minusz 23 fok fagy volt. Egyébként meg az egész terület eleven szikla. Hol akarsz Te sarat találni." Na Berci megérkezett, elkezdték kísérgetni, de a végony ruhában majd befagyott szegénynek a segge. A parancsnokunkkal nagyon jól megértették egymást, hiszen földiek voltak. Persze nem sokáig volt kíváncsi a technikára sem, meg a kilátásra sem, pedig az hidegben nagyon szép volt, hamarosan a látogatás elsődleges célja a harcálláspont lett, mert ott legalább meleg volt. Na így látogatta meg Farkas Berci az építő dandárt. Nagyon sokáig a kellemesebb sztorik között emlegettük a dolgot. Ám most jön a tortán a hab. Valami dolog miatt fent (vagy lent) voltam a dandárnál, és amikor estefelé a busszal megyek hazafelé, két buszsofőr (az egyik valóban a buszt vezette) kezdett el beszélgetni a busz elején
- Te! Itt volt a bázison a Berci (mármint nálunk.)
- Ja.
- Tudod-e minek vót itt?
- Na minek?
- Tudod odafent a hegyen egy interkontinentális rakétabázis van, és Berci eljött megnézni a Béla (Magyari) helyét, mert ő lesz itt a parancsnok.
Mikor hazaértem, első dolgom volt elmesélni a parancsnokunknak, hogy fúrják főnök. Azon is jót kuncogtunk egy darabig. Az ilyen történetek tették elviselhetővé az amúgy kemény fentlétünket, mert azért nem volt egyszerű megélni azt a néhány hónapot. Na mára ennyi elég volt.
Tudod Te, hány tartalék repülőtér volt ebben az országban? Rengeteg. Pl. az M-7 és a többi autópálya szinte teljes hosszában. A MIG-ek meg nem voltak különösen érzékenyek a pályára. A 29. pl. fűre is le tudott szállni. A kopoltyúkat nem véletlenül találták ki.
Egyszer hallottam a vadaszgepek tervezett elettartamat (nem oraban, hanem legiharcok szamaban), a pontos szamra nem emlekszek, de arra igen, hogy 1 es 2 kozott volt (termeszetesen VSZ terv).
Én 4-5 javadalmazásnyival számolnék, persze az első Tornado hullám után nemigen lett volna hová leszálni...
Nem véletlen, hogy a szovjetnél a frontvadász ugyanúgy fogyóeszköznek számított mint a PV-kabin, az első pár harcnap után a MN légierőre már nem számított a szovjet, keletről vontak volna alakulatokat magyar repterekre is.
Ez jól hangzik, de nem igaz.
Egyszer hallottam a vadaszgepek tervezett elettartamat (nem oraban, hanem legiharcok szamaban), a pontos szamra nem emlekszek, de arra igen, hogy 1 es 2 kozott volt (termeszetesen VSZ terv).
Nemrégen volt itt egy polémia a kétféle folyékony hajtóanyagról. Ma elkaptam, és alaposan kivallattam egy kollégámat, aki Börgöndön volt töltős sorkatona. (Érdekes, ő emlékszik a dolgokra, a volt főnöke nem. Mit is csináltunk volna a sorkatonák nélkül.) Nem tökéletes az adat, mert nem száz százalékos az emlék, de több, mint a semmi.
"O" 75 % salétromsav. 25 % szennyezőanyag
"G" 50 % Szilidin (nem biztos, hogy jól van írva) 50 % Trietilamin
Bocsásd meg meglehetősen amatőr szintű kérdéseimet, de a 29-es miért jobban optimalizált légi harcra, mint a 21-es? Vagy fordítsuk meg, a 21-es mennyivel alkalmasabb földi célok ellen?
Beszeljunk 2 konkret tipusrol, pl. MIG-21 MF-rol es a nalunk alkalmazott MIG-29-rol. Az elobbi a fegyverzete 4 pylon-on van, ezek kozul a 2 belso tartalmazhat nehezebb fegyverzetet (iranyitatlan kisraketablokkokat, 250 es 500 kg tomegu bombakat, AA-2), a kulso csak a legiharchoz valo R-13, AA-2, AA-2-2 Atoll raketakat. Ez utobbiak igen kezdetlegesek mai szemmel nezve, 6.5 km-es hatotavolsaggal rendelkeztek (infravoros oniranyitasu es felaktiv radariranyitasuak).
A MIG-29-nel annyiban nott a foldi tamado kapacitas, hogy nem 2, hanem 4 pilonra lehet ilyen fegyvert szerelni, azonban maguk a fegyverek lenyegeben valtozatlanok: iranyitatlan raketak es bombak, vagyis osszesegeben minimalisan fejlodott a foldi tamado kapacitas. Ezzel szemben a legiharcban egyresz osszehasonlithatatlanul mozgekonyabb, masreszt fegyverzete nem csupan 2 pylonnal tobb lett, hanem minosegileg is elore lepett: a R27 AA-10 Alamo raketa maximalis (szembetamado) hatotavolsaga 95 km, az R73 AA-11 Archer is 30 km-es hatotavolsaggal rendelkezik, es infrvoros lete ellenere szembol/oldalrol is tamadhat, es a legtobb raketat megszegyenito modon 60 fokos szogben latszodo celra is indithato (a MIG-29-es sisakcelzonak is koszonhetoen).
A fentiekbol latszik, hogy foldi celokkal szemben nem tortent komoly elorelepes (pl. lezeres vagy televizios vezerlesu raketak, bombak alkalmazasanak lehetosege, ami a joval oregebb SZU-22-esnel mar rendelkezesre allt).
Azért abban az időben, amikor volt 60 db 29-es az országban, akkor még nem volt AMRAAM a Starfighteren és a Phantomon emlékeim szerint:)
Huzos kerdes: 1988-ban adtak at az elso AMRAAM-ot, tehat lehetett itt belole, de nem egy "tomegtamadnyi".
..hamár a repülőknél tartunk,azért a 29-esek is csináltak földi lövészetet,anno 88'-ban volt szerencsém látni a lacházi MIG-eket lőni a kunbábonyi lőtéren,szüret közben..elég félelmetes volt,mikor a fejünk felett fordulóztak,s az út másik oldalán,a mezőn egymás után csapódtak,hol a földbe,hol a roncs járművekbe a nem irányított rakétáik..
Azért pár dologban vitatkoznék veled, mégha ez itt OFF is...
Szóval a 21-est és a 23-ast nem sorolnám a teljes értékű honi légvédelmi vadászok közé még akkor sem ha kis hazánkban ezekről (is) azt hitték hogy ha valamit légvédelminek nevezünk, akkor a frontvadász csiribú-csiribá átváltozik légvédelmi vadásszá...
Napersze az ellen SAAB-105 -ösei (csak gépágyúval:), az F-104G -k, és -S -ek sem jelentettek nagyobb fenyegetést a MiG-21bis -nél.
A Tornadók jelentették a legnagyobb fejfájást (mint célpontok), ők alapvetően csapástmértek volna.
Nem véletlen, hogy a szovjetnél a frontvadász ugyanúgy fogyóeszköznek számított mint a PV-kabin, az első pár harcnap után a MN légierőre már nem számított a szovjet, keletről vontak volna alakulatokat magyar repterekre is.
Ez jól hangzik, de nem igaz.
A légi közelharcra tervezett 60db MiG-29 meg nemtom mihez kezdett volna az AIM-7 és AIM-120 rakétás F-104 és F-4 ellen (összesen 180 darab)-lásd a szerb légierőt 1999-ben.
AIM-120 hordozásra egyedül az Avianoi F-16 -o század lett volna alkalmas, de ők inkább 1-1 bombát hoztak volna...
Az Sparrow képességei meg összemérhetőek az R-27 -essel.
Szóval véleményem szerint kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, mind minőség, mind mennyiség tekintetében. Értelmetlen olyan konfliktusokkal összehasonlítani, ahol az amcsi légierő fele győzött le egy kis országot. ON
Bocsásd meg meglehetősen amatőr szintű kérdéseimet, de a 29-es miért jobban optimalizált légi harcra, mint a 21-es? Vagy fordítsuk meg, a 21-es mennyivel alkalmasabb földi célok ellen?
A 23-as szárazföldi fegyverzete miért volt gyengébb (és minél)? Erre már irányított rakéta is került (még a pápai MF-ekre is).
Azért abban az időben, amikor volt 60 db 29-es az országban, akkor még nem volt AMRAAM a Starfighteren és a Phantomon emlékeim szerint:)
Jogos a kétpont, de már korábban volt egy kis vita itt arról hogy mennyire lett volna hatékony a frontlégierő egy tömeges légicsapás esetén. Offtopic téma ugyan, de a honi légvédelemhez érintőlegesen kapcsolódik ezért ebben a témában egy utolsó véleménnyilvánítás a részemről:
A frontvadászok a szovjetnél a 29-est kivéve nem légvédelemre voltak optimalizálva, hanem meg kellett felelni a vadászbombázó feladatoknak is. Ebből egy öszvér megoldás született, mert a csöves elektronika korlátai miatt nem tudtak igazi többfeladatú gépeket gyártani ebben a kategóriában-a 21 és a 23 félhatékonysággal voltak képesek mindkét feladatot ellátni. Mégegyszer hangsúlyozom nem a PVO-ról beszélek, hanem a frontlégierőről és azért, mert a felsorolt gépek a képességeik alapján 21-től 23-ig ide tartoznak!Példák: a 29-es szárazföldi célok elleni fegyverzete a hazánkban megforduló 9.12 és 9.13 gyártmánynál még a Mig-21bis 75-ös gyártmányénak a szintjén van, mert ott a fő szempont a légiharcképesség volt. A 23-asból a frontvadász 23M és MF után külön kellett fejleszteni a "vadászbombázó" 23B,BN és a légvédelmi 23P,ML,MLA,MLD változatokat, persze a másik képesség rovására. Ugyanez a helyzet a 21-esnél, ahol külön csináltak légvédelmi (75P, AP) változatot, ami annyiban különbözött a frontvadász 75,75A-tól, hogy volt benne LAZUR, ami a gép rávezetését könnyítette meg. Hogy ezek közül miből volt és mennyi Magyarországon azt vszleg Te tudod jobban az eddigiek alapján :-)
A legnagyobb számban használt 21-esnél a fő gond a sárkány formája volt, mert a "kályhacső" orra olyan kis keresztmetszetű volt hogy abba elektroncsöves technikával csak gyér képességű lokátort tudtak tenni-lásd 21F13 (74-es típus):SzRD-5 Kvant rádiótávmérő, vagy a 21PF,MF,bis lokátorai, (RP-21,22 vagy R1L,R2L) amelyek teljesítménye a lokátor élettartamával arányosan csökkent-visszaemlékezések szerint a PF (76-os típus) kivonásakor (Gerecse nevű szégyen) a lokátor érzékelési távolsága 10km körül volt. Jójó egy század a légtérben felfejlődhetett lokátorláncba de ismerve a lokátoraik érzékelési képességét és fedélzeti rakétáik hatékonyságát nemtom mit kezdtek volna egy olyan nyugati géppel ami aktív zavarással fűnívóban söpör végig a Duna mentén. Erre volt jó a légvédelmi rakéta, bár erre a taszári Szuhoj-század rácáfolt egyszer. Emiatt ezek a gépek erősen függtek a földi vadászirányítóktól, egy erős támadást amit zavarás is támogat, szerintem korlátozottan tudtak volna csak kivédeni. A 23MF-ben (front vre) asszem volt LAZUR, de ennek a szárazföldi célok elleni fegyverzete volt gyérebb, viszont a 21-eshez képest nagyságrenddel jobb fedélzeti rendszerei voltak. Szóval a 21-est és a 23-ast nem sorolnám a teljes értékű honi légvédelmi vadászok közé még akkor sem ha kis hazánkban ezekről (is) azt hitték hogy ha valamit légvédelminek nevezünk, akkor a frontvadász csiribú-csiribá átváltozik légvédelmi vadásszá... Nem véletlen, hogy a szovjetnél a frontvadász ugyanúgy fogyóeszköznek számított mint a PV-kabin, az első pár harcnap után a MN légierőre már nem számított a szovjet, keletről vontak volna alakulatokat magyar repterekre is. A légi közelharcra tervezett 60db MiG-29 meg nemtom mihez kezdett volna az AIM-7 és AIM-120 rakétás F-104 és F-4 ellen (összesen 180 darab)-lásd a szerb légierőt 1999-ben.
Ez persze sarkított megközelítés mert mégegyszer mondom tömeges és együttes támadást feltételez, a kép vszleg sokkal árnyaltabb ennél. A magyar és a kifelejtett szovjet osztályok pedig valóban elég erőnek tűnnek. Hát '89 utánra nem igazán ez már nem mondható el, megérne egy misét hogyan lehetne gazdaságosan lefedni a légterünket légvédelmi rakétákkal...
A legmagasabb szervezet a dandárharcálláspont volt, ahol ezzel foglalkoztak. A LRP HÁP és a hadtest HÁP csak azzal foglalkozott, hogy ezt az irányt, vagy ezt a célcsoportot semmisítse meg ez az egység. A többi az a dandárparancsnok dolga volt. Érdekes egyébként, hogy volt nekünk a Vektor és a Szenyezs vezetési rendszerünk, ezek mindketten nagyszerűen végezték a dolgukat, ha nem avatkoztunk be, akkor mindenben optimális döntéseket hoztak, csak egyetlen dologgal nem foglalkoztak, a rakétafelhasználással. Ezért nem volt szabad ráhagyni mindent. Ha kevés cél volt, akkor nagyon jó volt. Akkor rá lehetett hagyni a vezetést, akkor szó nélkül megcsinált mindent. De a rakétákkal nem foglalkozott.
Az oroszt nem mi vezettük, de a Szikla képes volt rá, időnként még gyakorolták is a dolgot.
Pedig akkor még igencsak titkos volt ezen a téren minden. Képzeld el, hogy a teljes üzemeltetési dokumentáció még mindig titkos, mert egy államközi szerződés az orosszal így határozza meg. Vagyis a forrás csak erősen TIT szintű lehetett. Vagyis mondott is valamit, meg nem is.
Akkor Dvina már nem volt rendszerben az országban 15 éve, hacsak az álcakomplexumokat nem számítom. Most ezek a vén Dvinák mind ott vannak Nyírtelken, és már nem benőtte őket a gaz, hanem az erőszakosabb gaz keresztül nőtt rajuk.
Egy osztálynál O és G töltőből is csak egy - egy darab kellett. Ez a két darab volt a töltősor. Nem volt annyi rakéta, hogy az a két gép ne boldogult volna vele.
Rivalizálás? Na csak az hiányzott volna! A valagunkat úgy rúgták volna szét, hogy össze nem vakartuk volna többé. Egyébként nemhogy rivalizálás nem volt, de volt olyan kolléga is, aki életében sem járt a szomszédnál. A viszonyunkat meg nagyon szigorúan megszabták. A parancsnokok általában szerettek volna a legjobbak lenni, de ez nem mindenkinek sikerült. Én a hasonló technikával felszerelt valamennyi osztálynál (Volhov) jártam, de nem vendégségben, hanem dolgozni. Időnként úgy le volt gatyásodva a légvédelem, hogy alig volt technikus. 1984-ben az egész dandárnál én voltam az egyetlen "tapasztalt" PV technikus. Kölcsönkérni nem kellett, mert a nagy testvér koordinálta a dolgokat, én meg valamikor délután megkaptam, hogy holnap reggel nyolckor jelentkezzek ennél és ennél az osztálynál. Én meg mentem. Egy - egy ilyen kirándulás általában három napig tartott. Családom nem volt, kaját adtak, inni is volt mit, és hamar eljutottam oda, hogy ott volt az otthonom, ahol berúgtam a papucsomat az ágy alá.
Elolvastam ezt a cikket. Én annak idején ott alapító tag voltam, és most is ott lakom, ahol annak idején nekünk építettek lakásokat. Igaz, közben volt két vargabetű. Ez a KOvács Zoltán őrnagy ráadásul a szomszédom, és ha most nem olvasom ezt a cikket, akkor biztos hülyén halok meg. Ez a pók ugyanoda járt középiskolába, mint én, csak kicsit később. A terület egyébként borzalmas. Ami oda be van zsúfolva, azzal egy hadsereget fel lehetne szerelni. Amikor legutóbb arra jártam, akkor éppenséggel annyi llángszóró volt bent, hogy két feltöltött gyalogos zászlóalj minden tagjának jutott volna, még talán az őrkutyának is. Most egyébként a Nyeva komplexumokat bontják. A kabint kibelezik, üresen eladják, a bele meg szemét. Jó mi?
Igen először hülyeséget írtam mert csak egy osztállyal gondolkodtam, de aztán helyesbítettem osztályonkénti 36 rakétára. Egységes tűzrendszerrel már másképp fest a helyzet:-) Ha jól veszem ki a szavaidból, a tűzvezető rendszer számon tartotta a rakétafelhasználást (is). Csak ha a központ Kievben volt, akkor ez ott történt vagy a magyar háp-okon helyben? Vagy ilyesmivel a magasabb elöljáró már nem foglalkozott? Meg a másik jó kérdés, hogy a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet osztályok harcát is a magyar Szikla vezette vagy nem voltak ránkszorulva ezügyben?
Az az igazság hogy ezt a felsorolást egy légvédelmi rakéta fegyvernemről szóló újságcikkből vettem még valamikor '99 környékén és örültem is mint majom a farkának hogy végre találtam erről a témáról valamit. Azt nemtom ugyan hogy honnan mert a forrást mint annyiszor nem írtam fel. Amúgy a cikkben volt még szó a Dvina módosításairól, olyan mintha bulletinmunkák lettek volna. Idepötyögöm mindjárt ezeket is, egyrészt azért mert már akkor sem igazán értettem amikor olvastam, meg azért is, mert érdekelne hogy mennyire megbízható. Ami a 6-6 O és G töltőt illeti, volt egy lérakos kollegám aki azt hiszem TZM-ekkel dolgozott, de ne kérdezd melyik alakulatnál-annak idején mint ifjú és bohó ka. erre nem kérdeztem rá. A lényeg hogy ő is 6-ot mondott ezekből-vagy lehet hogy a töltősorra gondolt?
A "közvetlenül" egymás mellé települt osztályok, pl Urak asztala, Lom hegy, Pilistető, milyen viszonyban álltak egymással? Esetleg voltak rivalizálások vagy valami hasonló, vagy voltak egymásnál látogatások, a másik osztállyal közös "programok"? Átjártatok "bratyizni" vagy teljesen elszigetelve müködött minden? Esetleg ha vmi miatt hiályvolt technikusból lehetett e kölcsönkérni egymástól? stb.
Ha megengeditek, folytatom. Tehát Pilis. Az egész technikai terület még csak éppenhogy készen volt, a beton dolgokról leszedett zsaluanyag még ott volt, persze csak tavasszal találtuk meg, amikor elolvadt róla a hó. Az építőknek hétvégi eltávozás előtt adták ki feladatnak a kerítést, ők meg is csinálták. Arról volt szó, hogy amikor készen lesz, akkor mehetnek haza. A betonoszlopokat nagyon sok helyen csak ledöfték a hóba, rá a drótot, és már készen is volt. Ám ez csak tavasszal derült ki, amikor az egész kerítés kezdett kidőlni. (nekünk csak egy kerítésünk volt, nem volt nyomsáv és dupla kerítés, mint a síkvidéki osztályoknak.) Igazából a területet, és a benne lévő létesítményeket csak a technikának és az azt kiszolgáló kb. 40 embernek tervezték. Minden létesítmény erre a 40 emberre volt méretezve. A víz is. Képzeljétek el, hogy odafent volt vízhálózat, csak közben hiányzott a vízvezeték. Így kénytelenek voltunk tartálykocsival felhordani. Ami nem is volt egyszerű, mert akkor még a laktanya sem volt készen, így Csobánkára kellett lemenni vízért, ott volt a legközelebbi olyan vízcsap, ami elbírt bennünket. Így tehát az egyetlen Csepel tartálykocsink már öt órakor elindult vízért, és az utolsó fuvarral este 23 óra körül végzett. Lefelé egy eleven kocsi volt, de felfelé gyalog meg tudtam előzni. Elfogyasztott 100 kilométeren 60 liter gázolajat, 30 liter motorolajat és 2 sofőrt. Felfelé menet egy vastag olajcsíkot húzott maga után, és ez már csak azért nem látszik, mert abban az időben divat volt utat építeni. Saját konyhánk sem volt, a kaját napi három alkalommal az akkor már készen lévő Izbégi laktanyából hordtuk át. Szinte az egész osztály abban a kis épületben lakott. Csak az őrszakaszt és a családokat hagytuk Börgöndön. A parancsnoki állomány a készenléti épületben lévő három irodában lakott, a hivatásos állomány meg az egyik tanteremben. Emeletes ágyakon laktunk, egy nem is túl nagy helyiségben vagy harmincan. (Ott láttam először külföldi TV adót, mert szinte egy szál drótot elég volt kidugni a tetőn, és máris pindent összeszedett. Ha az osztrák TV-t akartuk, azért el kellett menni a P-12-be, mert annak az antennája nagyszerűen fogta a bécsi adókat.) A sorkatonák sem voltak zsúfoltabban. Viszont volt feladat, volt cél, és volt parancsnoki elvárás. Na meg a kaja is jó volt, és meleg volt. Legalábbis bent az épületben. Olajkazánnal fűtöttünk, amiről a készenléti épület és a 7-es épület fűtése ment. Mást nem fűtöttünk. A technika meleg volt, amikor be volt kapcsolva, a fedezékek senkit nem érdekeltek, hiszen nem kellett ott sokat tartózkodni, a harcállásponton meg csináltunk elektromos fűtést. Mikor kezdtünk, akkor odafent még nem volt rendes elektromos hálózat, pontosabban hálózat az volt, csak a távvezeték nem készült el, ami odahozta volna a villanyt. Így saját magunknak csináltunk energiát, volt hozzá aggregátorunk bőven. Tavasszal elkészült a távvezetékünk, és mivel a komplexumhoz közel nem lehetett elektromos távvezetéket vezetni, ezért a kerítéstől két kilométerre eldugták a föld alá. Valami rohadt drága olasz kábelt hoztak erre a célra, ami meg lépten - nyomon berobbant, olyankor aztán a villanyunk is odalett, megint jöttek az aggregátorok. Az élet tehát abban az időszakban kissé zsúfolt volt a területen. Eleinte sem laktanyánk nem volt, sem tiszti lakótelep. A lakótelepet több lépcsőben május végén kezdték el átadni. Először két lépcsőházat, aztán megint kettőt, végül a maradék egyet. Ha valaki járt arrafelé, akkor a falu közepén már messziről lehetett látni a sorházat piros tetővel, ami végül is nem olyan volt, mint a többi katonai lakótelep, mert az akkori Dunakanyari Intéző Bizottság nem engedett oda akármilyen szart építeni. Érdekes, akkor is volt erre szavuk. Így a szentendrei osztályoknak és nekünk valamivel extrább lakásokat építettek. Én akkor nőtlen tisztként az utolsó lépcsőházban lévő szállón kaptam helyet, így bizony emiatt a június még fent talált a hegyen. Mivel töltöttük az időnket? A sorállományból folyamatosan szolgálatban volt vagy hatvan fő. (a fent lévő százból) A csökkentett készültségi váltás, az áteresztő pont szolgálat hetente váltott, minden pénteken. VSZ szerte mindig pénteken délelőtt váltott a készenléti szolgálat, olyankor váltottak az osztályok is készültségi szolgálatba és -ból. Ezen felül őrség is kellett, alegység szolgálat is. Persze a szolgálaton felül is volt mit tenni, nem győztünk barkácsolni. Az építők tulajdonképpen csak egy üres területet, laktanyát és lakóépületeket hagytak ránk, ha valahová valamit akartunk, akkor azt magunknak kellett megcsinálni. Gondolok itt a kényelmi dolgokra.
Fent a Pilisen nagyon nehezen tavaszodott ki. Abban az évben nagyon sok hó volt, verte az egy métert is. Az odavezető útról a havat csak eleinte takarítottuk, amíg az építőknek ott volt egy BAT-M lánctalpas bulldózere. (kb. február elejéig.) Onnantól kezdve a havat csak letapostuk az útra, és annyi. Az, hogy egész télen az árokban jártunk le - fel, az csak akkor derült ki, amikor az árokban összetaposott hó beszakadt az egyik ZIL-ünk alatt. Még szerencse, hogy üres volt.
Mikor lent Pesten már tavasz volt, akkor nálunk még mindig tél volt. Legközelebb azt is elmesélem, hogy miként járt velünk Farkas Berci, a magyar nép friss mutogatni valója. Most abbahagyom, mert holnap sajnos menni kell dolgozni.
Próbáltam rákeresni, de nem igazán értem el eredményt. Abból amit láttam, a régi lánctalpas alvázú FROG lehet a nyerő. Az is valószínűsíti, hogy azoknál daruzták a rakétát.
