Bizony, az amerikai protestánsok az Ószövetségben találhattak és találtak is éppen elég szellemi muníciót az indiánok kiirtásának eszmei megalapozásához. Viszont az egymást váltó amerikai kormányok a 19. sz. második felében sosem engedték, hogy az "extermination" a hivatalos kormányzati politika szintjére emelkedjen. Pedig a nyugati territóriumok fehér telepesei részéről mindig nagy volt a nyomás erre vonatkozólag. A legkirívóbb mészárlásokat általában a különböző félkatonai gárdák és polgárőrségek követték el, vagy a polgárháború alatt a környékbeli telepesekből toborzott önkéntes katonai alakulatok, melyek a déliek elleni harc helyett inkább az indiánkérdés "megoldására" koncentráltak. Persze az indiánok rezervátumba zárása, gyermekeik erőszakos elszakítása, a fehérek iskolájába kényszerítése, az, hogy az indiánokból megpróbáltak fehéreket csinálni manapság már (egyébként nagyon helyesen) szintén népirtásnak számít, de akkoriban ezt még az indiánokkal szimpatizáló fehérek többsége is üdvös dolognak tartotta.
Szia Tibbie!
Készséggel elismerem, hogy az indiánok is követtek el attrocitásokat a fehér telepesek ellen, sőt sok indián háborúnak gyakorlatilag ez volt a kiváltó oka. Ugyanakkor véleményem szerint ilyen esetekben a fejlettebb vagy fejlettebbnek tartott kultúrának kellett volna bölcs önmérsékletet tanúsítani és nem egész falvak, törzsek kiirtásával reagálni szórványos gyilkosságokra. Az amerikaiak azonban, bár formailag a keresztyén, pontosabban a protestáns civilizáció prominens képviselői voltak, szemmel láthatólag nem bővelkedtek a könyörületesség keresztyéni erényének gyakorlásában. Sőt azt lehet mondani, hogy inkább az ószövetségi zsidók kegyetlen, bosszúálló szellemiségét gyakorolták az indiánokkal szembeni bánásmódban, mintsem az újszövetségi krisztusi könyörületességet….
Annyit tennék hozzá a teljesség kedvéért, hogy a janákat nem az amerikai hadsereg irtotta ki szinte az utolsó szálig 1864-ben, mindössze néhány hónap leforgása alatt, hanem a "gárdisták", akik környékbeli bányászok, farmerek, de leginkább a a véresszájú kocsmai söpredék soraiból kerültek ki. Az indulatokat az korbácsolta fel, hogy 1863 júliusában indiánok elraboltak három fehér gyereket, akik közül kettőt megöltek, a harmadiknak végül sikerült megszöknie. Erre válaszul a gárdisták bosszút álltak: persze nem a az elkövetőkön, hanem a békés majdu és vintun indiánokon. A következő év augusztusában indiánok két fehér nőt gyilkoltak meg, ezután végképp elszabadult a pokol: decemberig a gárdisták megöltek 2-3000 jana indiánt, mindössze kb. 50 túlélő maradt (nem számítva a jahikat).
Igaz, az az, csak ahogy látom, elírtam: Dr. Saxton Pope. A könyvet pedig le lehet tölteni , ha valakit érdekel az újkori íjászat eredete (ugyanis az angolok is Ishitől tanulták vissza a longbowzást..):
"A fehérek legelső letelepedése óta állandóak voltak az ellenségeskedések és ennek eredménye volt, hogy a fehérek évente szerveztek expedíciókat a Yana indiánok ellen, és ezek nagy számú indián lemészárlásával végződtek. A legutolsó nagy hadjárat 1872-ben volt, amikor a törzset éppen aratás közben lepték meg. Ekkor a fehér fegyveresek olyan nagyszámú indiánt öltek meg, hogy a terület elkárhozott volt a holtak tetemeitől. Pontos beszámolót ezekről a napokról Wattermann újságjából nyerhetünk. /American Archeology and Ethnology, 13. kötet, 2. szám./ Az egyik utolsó rajtaütéskor egy kis csapat Yana asszony és gyermek bújt el egy barlangban. Megtalálták, és hidegvérrel leöldösték őket. A csapat egyik tagja lakonikusan mondta, hogy revolverével loccsantotta ki agyvelejüket, mert a karabély túlságosan bemocskolta volna a barlangot. Így történt, hogy 2-3000 Yana indiánból mintegy tucatnyi menekült meg a kiirtástól. Ezek is főleg öregek, asszonyok és gyerekek voltak. Ez a maroknyi törzs a Deer Creek canyon áthatolhatatlan bozótjában és vulkánikus sziklái között keresett menedéket. Itt elrejtőzve és bujkálva éltek miként a vadállatok, távoltartva magukat a fehérektől, mígnem teljesen elfeledkeztek létezésükről."
Egyszerűen döbbenet. Ezért mondtam, hogy az ilyenek miatt az US-t nyugodtan felelősségre lehetne (kellene?) vonni népirtásért...
Volt egy Emory őrnagy nevű amerikai katonatiszt is, aki - azt hiszem, hogy az 1870-es években - teljes komolysággal egy törvénytervezetet nyújtott be a Kongressushoz, amelyben az Államok területén élő összes indián teljes kiirtását javasolta. Szerencsére nem fogadták el.
A janákhoz meg még annyi kiegészítést, hogy volt egy Yahi (jahi) nevű altörzsük, amelynek utolsó élő tagjáról, Ishiről egy könyv is született, Ishi, az utolsó vadember címen.
Szomorú história ez.
Bár a hsz-eimől láthatjátok, hogy nem vagyok egy érzelgős ember, de ilyen történetek hallatán néha még nekem is könnybe lábadt a szemem....:((((
Dr. Saxton Pose könyvében áll, amikor a jana törzs maradékát, főleg nőket és gyerekeket, egy barlangban kapták el. A tiszt saját szavai szerint a gyerekeket revolverrel lőtte főbe, hogy ne fröcsögjön annyira a barlangban a vér.
"mert az apacsok még az 1880-as években is harcoltak."
Ez így kicsit sarkos, Nj!
Az igazság az, hogy az apacsok túlnyomó többsége az 1870-es évek közepétől békésen pengette az életét a rezervátumokon az amerikai katonák Springfield-puskáinak fenyegető árnyékában.
Csak néhány javíthatatlan lázadozó, mint Victorio, Heronímó, Nana, Tanana, Chato, Loco, Ulzana és Naiche folytatták pusztító portyáikat Arizona és Új-Mexikó déli határvidékén, míg aztán az amerikai és a mexikói hadsereg huzagolt csövű puskái le nem kaszabolták vagy megadásra nem kényszerítették valamennyit...
No mi van, rajtam kívül senki sem akarja felelősségre vonni az Egyesült Államokat az indiánok kiirtásáért?
Féltek a csillagos-sávos lobogós szuperhatalomtól, ugye?
Gyáva nyulak:-)
Én egy másik topikban már az Oszmán Birodalmat, ill. annak jogutódját, a Török Köztársaságot is felelősségre vonattam a magyarországi török pusztításokért:-)
1878-1879-ben még távolról sem volt teljes béke az Északnyugaton.
Ha a lakota és északi csejenn konfliktusoktól el is tekintünk most, akkor is legalább három fegyveres indián konfliktus volt ebben a két évben, amik az amerikai történetírásban kiérdemelték a megtisztelő "War" - háború titulust:
1) The Bannock War - 1878
2) The Sheepeater War - 1879
3) The White River War - 1879.
Ez utóbbit hívják Ute War-nak, azaz jút háborúnak is, bár a jútoknak csak egy csoportja vett részt benne.
Ennyi erővel akkor Spanyolországot és Portugáliát is elő kéne venni a dél- és közép-amerikai indiánok kiirtása miatt.
Ezenkívül nem nagyon vagyok a kollektív bűnösség elvének híve, a jenkik között is voltak olyanok - ha nem is sokan - akik felemelték a szavukat az őslakók kisemmizése és kiirtása ellen.
Végigolvasva néhány témával foglalkozó könyvet meg ezt a topikot is, az jutott eszembe, hogy az Egyesült Államokat nem kéne beperelni népirtásért a hágai nemzetközi törvényszéken?
Bizonyíték van dögivel, szerintem megállna a vád.
Egy próbapert legalább megérne.
Ha már a MÁV-ot be lehetett perelni a holokausztban való közreműködésért....
No persze a jenkik biztos megmagyaráznának a bizonyítványt, hogy ők csak méltányos önvédelmi erőt alkalmaztak a gonosz, terrorista indián csoportok ellen....
Azért 1878-79-ben a cheyennek még kitörtek az oklahomai rezervátumból és északra vonultak, tehát teljesen nem értek véget a harci cselekmények.
Én inkább 1881-ra, Sitting Bull megadására tenném az északi prériken az ellenségeskedések végét, hiszen addig még a kanadai lakoták is vissza-visszajártak nyaranta az USA területére egy kis bölényvadászatra, ami esetenként összetűzésekbe torkollott.
Én ugyan nem vagyok fegyverszakértő, de annyit tudok, hogy a '73-as Winchester egy jó kis ismétlőfegyver volt, de korántsem csodafegyver. A katonák Springfieldjeinek nagyobb volt a hatásos lőtávolsága, ugyanakkor azok egylövetűek voltak. A nimipuk valóban remek céllövők voltak, ez az elhíresült lövés 1877. június 17-én dördült el a White Bird-kanyonban vívott ütközetben. Egy Otstotpoo (Tűztestű) nevű harcos lőtt le kb. 300 méterről egy amerikai trombitást.
Az USA kormányzata valóban nem nézte jó szemmel, hogy ellenséges törzsek ismétlőfegyverekhez jussanak, de a virágzó fegyvercsempészet ellen semmit sem tudtak tenni. Ráadásul esetünkben a nez percék egészen az 1877-es háború kitöréséig baráti törzsnek számítottak, tehát senki sem akadályozta, hogy modern vadászfegyyvereket (főleg Henry- és Winchester puskákat ill. karabélyokat) vásároljanak maguknak. A háború kitörése után pedig sok lőfegyvert zsákmányoltak a kirabolt farmokról + a katonáktól. Éppen a White Bird-kanyonban 63 Springfield-karabélyt. Érdekességként megemlíteném, hogy az egyik farmról sikerült robbanó lövedékeket zsákmányolniuk, és ezeket használták is a hadsereg ellen. Magának Joseph főnöknek egy 1866-os mintájú "Yellow Boy" Winchester-karabélya volt, a megadásnál ezt adta át Miles tábornoknak. A fegyver ma is látható egy amerikai múzeumban.
1877 után pedig valóban nem került már sor nagy csatákra északnyugaton az amerikai hadsereg és az indiánok között, kisebb csetepaték azért néha még voltak. Meg hát ugye Wounded Knee 1890-ben.
Az igaz, hogy a miután 1877. októberében a hideg, fagyos montanai őszben a nimipuk letették a fegyvert, az Egyesült Államok egész északnyugati részén lényegében összeomlott az indiánok ellenállása?
Egy anyagba' azt olvastam, hogy a nimipu harcosok kezében a ’73-as évjáratú, alsókulcsos Winchester nagyon veszedelmes fegyver volt. Egy ilyen puskával egy nimipu mesterlövész állítólag 300-400 méterről le birt szedni egy amerikai lovaskatonát a nyeregből.
A tör fórum fegyverszakértőit kérdezném, mindenekelőtt a Zicherman Istvánt, hogy valóban elképzelhető-e, hogy a ’73-as alsókulcsos Winchesterekkel ilyen messziről célzott lövést lehetett leadni, vagy inkább csak a szokásos indián rablómesékről van szó?
Mi a véleményed, kedves István?
Az azé marha érdekes, hogy az Egyesült Államok kormányzata eltűrte, hogy az ellenséges törzsek harcosainak ilyen veszedelmes fegyver legyen a birtokukban.
Nem tudtak gátat szabni a fegyvercsempészetnek, vagy mi?
1864-ben Sand Creeknél állítólag még durvább dolgok is voltak: várandós csejenn asszonyokat is lelőttek, aztán meg némelyikből még a magzatot is kivágták...
De ezek nem hivatásos katonák voltak, hanem coloradoi milicisták.
