Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Konkrétan az összes tönk ment a kukába, már amit hazahoztunk abból, a kalapok kb. fele volt menthető.
Ma délben volt 2 óra szabadidőm, kiugrottam a gödöllői havasokba, hátha elcsípem az óriás pöfit. Sajnos lecsúsztam róla, már csak az elmúlást tudtam megörökíteni.
Tegnap a L**lben láttam 16-án csomagolt rókát. Műanyag tartó + fólia. :D Szokásosan szobahőn, a zöldségeknél. Némelyik széle már kezdett enyhén tocsogóssá válni, de összességében simán felszedtem volna őket.
Hát, ennek valós értelmét talán lábon száradtnál, pontosabban szikkadtnál (szemre mint a friss, de érezhetően könnyebb) látom. Arról elhiszem, hogy vesz fel a felszín alatt is rendesen vizet. Egyébként múltkor megmértem, egy rakat friss, kifejlett esetében a hűtőben, 4 fokon, kb. 24 óra alatt 5 %-ot párologtatott. Kicsit meglepett. Szedéskor (sem) volt vizes, nem az száradt le.
Ez így, már nagyon messzire visz...VISSZAFELÉ... Bár, ha a gondolatod végén visszajutunk az ősember/állatok életritmusához (már ahhoz a szellemiséghez, hogy CSAK annyit veszek el a természettől, amennyi aktuálisan szükséges) örülni fog a lelkem :-) :-)
Ez is több oldalról megközelíthető kérdés....de az már régen rossz, ha a haszon oldaláról kezdjük. Ez is egy hobbi, mint sok másik csak a megtalálás örömét még megkoronázza az elfogyasztás öröme is( egy bizonyos mennyiségig). Szerencsések azok akik 10-20 km-en belül tudnak gombázni, a többség ennek a többszörösére kénytelen elutazni, ahogy egy jó fürdésért, vagy pecázásért is. Nálam a fejenként 2 kg/nap mennyiségből 0,3-0,5 kg elegendő a friss fogyasztásra, a többi szárítva/porítva tárolásra kerül.
A lemez + homok kombóval egyáltalán nem vitatkozom. Valamelyik nap írtam (elnézést az ismétlésért), a nedves szivaccsal való áttörölgetés nagyon bevált a tinóruféléknél. * Én személy szerint megpróbálom elkülönítve szedni a földes és tiszta példányokat. És akkor mindkettő mehet össze-vissza. A földesnél sokszor alapból van az alján is. Illetve ezeket is megtörölgetem kézzel. Ami le akar jönni, az jöjjön le bepakolás előtt.
A falevél maradvány valóban csak esztétikai jellegű. Nem karcolja a fogzománcot (lásd még ókori fogazat állapota az akkori gabonaőrlési technológiák következtében). De azért mindig lehalászok 1-2 darabkát a kucsmás ételek tetejéről.
Egyébként homoki papsapkával találkoztam, amik egy homokplatón nőttek. Azokat bevállaltam volna (vigyázat, alapvetően mérgező), ami a feldolgozásukat illeti.
Amivel viszont gondban vagyok, az a nem teljesen tiszta trombita. Az idei 0. adag ilyen volt. Le lett szárítva. Serceg. Szerintem a szocreál kávédarálónk se viszi szét a kvarcszemcséket. Az első adag már hibátlan lett, talán majd a többi is.
* nem próbáltam, de egész biztosan jó még a mikroszálas kendő is. A bolyhos fajta, ami beleakad minden bőrhibába a kézfejen.
Nálunk homok van, de tudom tisztán gyűjteni a kalapokat, nem kell trükközni a forgatással kosárban.
Ha kicsavarod a talaj(homok)ból általában csak a tönkje homokos. Azt vagy le lehet hámozni pengével, vagy ecsettel homokmentesíteni vágásig, mert az alját ott helyben levágom.
Őzlábat eleve csak kalapot teszek kosárba.
Kemény kalappal rendelkező fajokat felülről is le lehet simogatni.
Esőtől felcsapott homokot, vagy sarat viselő példányt meg nem szedem fel.
Róka meg bírja a rövidebb áztatást, folyóvizes mosást.
Mondjuk nem tudom szedtél-e már homokos területen gombát. Én mindig elálmélkodom, a fényképeiteken, ahol a vargányák nagy többsége össze-vissza hányva, talppal fölfelé van a kosarakban. Ha ezt a környékünkön megpróbálnátok, garantáltan 0 élvezeti értékű lenne a gombászás végeredménye. Homokon kínosan kell ügyelni, hogy felhasználásig lemezekkel (spóra tartókkal) lefelé tarts minden egyes gombát a szedéstől a megtisztítás végéig, különben korcog a fog alatt, gyakorlatilag kidobandó az étel: szedéskor kizárólag kalappal lefelé rakható, egy rétegben a gomba a "kosárba" (ezért én papír alma ládákat használok, a kosárakban ez megoldhatatlan), ha hozzáér a kalap tető a másik kalap aljához, az utóbbi akár ki is dobható. Mosáskor a hüvelyk ujjal a kalap közepét, a gyűrűs újjal a tönköt megtámasztva, körbeforgatva a vízsugár alatt, kizárólag a spóratartókkal (lemezek, csöves rész) lefelé mosandó a gomba. Ha a tenyered a kalap alá vezeti a vizet, megint csak kidobható a gomba, mert lemezek közül, csöves spóratartókból eltávolíthatatlan, kimoshatatlan a homok...
Szóval bármikor szívesen megeszek egy kis rátapadt levéltörekes gombakalapot, ami számomra csak esztétikai hiba, szemben egy rosszul begyűjtött, vagy megmosott homokos példánnyal, amitől csak meggyűlölni lehet a gombát, ahogy meg-megcsikordul a homok a fogad alatt.., brrrrrrrrrrr!!!
Vesz fel vizet, a felszínén (nagy felület a redők miatt), amitől tovább tart a zsírjára sütés (ha úgy készít valamit az ember). De "anyagában" szerintem nem szívja meg magát. Olyasmi, mint a süveg a kucsmáknál: nagy felületű, de nem porózus anyagú. Vagy pl. a pereszkék esete. Azok is inkább csak a lemezek között fogják meg a vizet a kapilláris elv mentén. Ártani nem árt különösebben.
Általában próbálom betartani a központozás szabályait. Kérlek, olvasd el még egyszer. Ha továbbra sem érthető, akkor valahogy átfogalmazom.
A pereszkék ritkán kukacosodnak, illetve van, hogy néhány kukacos, a többi meg teljesen hibátlan. Kb. olyan az arány, mint a rókák esetében. De a lényeg, hogy van annyi boszorkánykörünk, hogy legalább magunknak bőven elegendő megterem rajtuk. Továbbá megengedhető az a luxus, hogy a kukacosokat már terepen, csípőből eldobjuk. Vargányánál jön haza a kukacos tönkű is, mert van, hogy a kalap teljesen hibátlan / tönk fölött járatos / totál járatos / aszimmetrikusan járatos (= egyik oldala járatos, a másik hibátlan), és így otthon válogatjuk, szeleteléskor.
neked árt az 1-2 órán át tartó mosogatásuk... és azért de, vesz fel vizet, ráadásul a rozsdásodó róka eléggé törékeny. ettől függetlenül muszáj megmosni, nélküle ehetetlen(ül ropog).
