Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Megkérdeztem. És bizony alaposan meglepődtem a válaszon. Az osztályoknál tárolt rakétákon felül a Börgöndi Technikai Osztálynál volt 40 darab Nyeva és 24 darab Volhov rakéta. A többi technikai szolgálatnál is hasonló arányban lehetett.
Annak idején a lőtéren megnéztem egy kiállított LA-17-et. Meg kell modjam, erősen "szovjetesen" volt kidolgozva. Úgy volt összegányolva, hogy el sem tudtam képzelni, mitől repül. Aztán mégiscsak fent maradt vagy két órát. Az volt vele az egyetlen bajunk, hogy ha nem találtuk el rendesen, ez a szemét még sérülten is képes volt repülni. Az RM és Belka már más volt. Ha sikerült rendes közelségben találatot bevinni, akkor azonnal lezuhant. Eltekintve attól, hogy nem volt egyszerű felderíteni, nem volt nehéz cél. A lőgyakorlatos technikák sora mögött volt még három orosz komplexum, akik biztosítónak voltak ott. Ha valamelyik lövő osztály elszalasztotta a rakétákat, akkor ők biztosan lelőtték. Állítólag a lőtér történetében egyetlen egyszer fordult elő, hogy ez nem sikerült nekik.
Volt szerencsém személyesen is látni az RM-207-et, az a régi SCUD-A volt. Ám volt még egy másik rakétájuk is célanyagnak, az RM-209, de arra csak a végefelé lőttünk. Az ugyanazt, amit a másik, kis magasságon tudta. Ez amit Te mutatsz, lehet az is. Ilyent soha nem láttam.
A berendezés imitátora képes arra, hogy teljes mértékben leképezze a valóságot. Ezt a valóságot persze úgy kell érteni, hogy azért az állócélok nem látszottak az indikátoron. De képes volt céljeleket, több céljelet, különböző manővereket, kevéske kis zavarást, és végül, de nem utolsósorban rakéta indítást, és rávezetést. A tevékenységet tehát úgy lehetett legegyszerűbben gyakorolni, hogy bekapcsoltuk a berendezést, aztán az imitátor segítségével produkáltunk valamit, és már lehetett is gyakorolni. Kissé bonyolultabb volt a dolog akkor, amikor antennára kapcsolással, valós célokra gyakoroltunk, és az imitátor csak a rakétával kapcsolatos dolgokat produkálta. Na ez volt a némalövészet. VSZ szinten minden kedd és csütörtök volt a repülési nap, azokon a napokon mertek a levegőbe emelkedni "dicső sólymaink" (idézet egy volt parancsnokomtól) Mi természetesen - amennyiben a profilaktikus munkák nem szóltak bele, akkor célkövetést gyakoroltunk. A kedd és a csütörtök nálunk is szakmai összeszoktató gyakorlattal telt. Volt egy AKKORD nevű kabin is a dadárnál, ami egy felfújt imitátor volt, na azzal már bonyolult doilgokat is lehetett imitálni. A rakétával kapcsolatos dolgokat viszont akkor is a saját berendezés imitálta.
Az én időmben a közepes osztályok vagy négy, vagy öt rakétát indítottak. Volt egy LA-17 Miseny, ami egy robotrepülőgép volt, egy olyant indítottak minden osztálynak. Arra minden osztály hármat indított. A másik cél az RM-207 volt, amit a régi SCUD-A-ból csináltak, arra két osztály lőtt tűzösszpontosítással. Ekkor amelyik először derítette fel a célt, az lőtte az elsőt, a második a másodikat, és az első lőtt rá még egy harmadikat is. Ment tehát a verseny, hogy ki tud többet lőni.
Végül is erre sok lehetőség van, csak egy kis homokot kellett rakni a harcirész helyére, és már nem is robbant a rakéta (Voltak ilyen súlyrahozott makettek.). De elég volt az is, hogy egy csatlakozót nem dugtál össze.
A fene tudja. De viszonyíthatsz azzal, hogy Mezőfalván bontják szét a régi rakétákat, és egy holland cég állítólag 200 tonna trotilt és hexogént vett meg. Ha pontosabb adat kell, akkor a Börgöndi TÜSZ utolsó törzsfőnöke jelenleg kollégám, Tőle megkérdezhetem. Csak most mindketten betegszabin vagyunk.
Olvastam a könyvben, hogy az ütegparancsnoki járművön volt rádiópellengátor is. Ez pontosan mit tudott? (Gondolom, az elektromágneses kisugárzást észlelte passzív módon, de milyen távolságon, milyen feltételekkel, stb?) Egyébként azt hiszem, egy ilyen jármű lehet kiállítva a Bólyain, hátul, a Vega rakétája és Krug lokátora mellett. Úgy emlékszem, azon láttam az indítókonténerek között egy kis tányérantennát. Az volt az?
Bár ez csak legenda lehet, de az a makett állítólag közelről az ember tágra nyitott szemét is képes volt követni. Bár ha azt veszem, hogy az ember szeme a legmelegebb pontja, akkor talán még hihető is.
ez igy van, én anno tanultam sztrelát (1-2-10) és a mikor a teremben a szerelőpadon volt a rakéta, próba képpen meggyújtottunk egy cigarettát, és több méterről szépen követte a "fejével" a cigit... érdekes volt.
Láttam a csapatpróbáját. Mert ugye nem elég az, hogy ezer éve használta az orosz, nálunk ki kellett próbálni, egyáltalán működik-e. Szárazföldi lőtéren próbálgatták, és azt hitték az okosok, hogy a rakétát megoldhatatlan feladat elé állítják azzal, hogy a céljelnek kijelölt viharlámpát felrakták az alakmozgató kocsira (1600 méterre). Végül is sem a távolság, sem a sebesség nem volt ellenfél, csak az volt a meglepő, hogy a rakéta észrevette az alakmozgató motor kefeszikrázását egy domb mögött, és szémen rárepült. Annak rendje és módja szerint ki is emelte a helyéről a motort.
Mikor bevonultam anno, akkor hamar megtanultam vállat voni olyankor, amikor valamit nem értettem. Na ez is egy olyan dolog. Akik akkor döntöttek, azok nálam bizonyára sokkal okosabbak voltak. Vagy legalábbis sokkal magasab volt a beosztásuk. Nekem akkor mindenesetre Dunaújváros sokkal szimpatikusabbb volt, mint Szabadszállás.
Amire emlékszel, az jó. Mindenhol volt, és a legközelebbi távolfelderítő adatait lehetett vele venni. Börgöndön a Velencei Rt. század P-14-ese volt az adatforrás. Mikor 1980-ban telepítették a Vektort, akkor értelmét vesztette, hamarosan le is bontották.
Az egyik legfontosabb magasabb szempont p-vel kezdődik, és énz-zel folytatódik. Gondolhatod, hogy ha úgy lett volna rá pénz, mint ahogy nem volt, akkor nem lehetett volna sokkal optimálisabban elhelyezni az osztályokat? Ám az többe is került volna.
Igazából minden komplexumnak az lett volna jó, ha egy síkság közepén terpeszkedő hegy tetejére telepítették volna (Somló). Ám az a baj, hogy ilyen nincs. Minden egyes állásterület kijelölésénél figyelembe vették a kismagasságú tűzlehetőségeket, a potenciálisan számbajöhető ellenfél lehetőségeit, az együttműködők lehetőségeit, és végül mindezt összevetették a feladattal, és úgy döntöttek a telepítés kijelöléséről. Emellett meg voltak úgynevezett "magasabb szempontok" is. A Kisalföldön nem figyelt Vega.
Annak volt valami oka, hogy míg a kisebb hatótávolságú lérakokat felrakták (lehetőleg) a hegytetőre, addig a Vega ott figyelt a Mezőségben meg a Kisalföldön, a laposban? Hegytetőről nem jobban ki lehetett volna használni a nagy hatótávolságot?
