OKT
[Parádfürdő] - Domoszlói kapu - Sirok vá.
Sokáig tartott, míg megtaláltam a megoldást, az is lehet, hogy végzetes lesz a késedelem.
A lényeg azonban az, hogy összejött a túra.
Kényelmeskedve indultam, a reggeli közvetlen járattal (Recsk). 10:00-kor végeztem a kávéval és a "tankolással".
Parádfürdőn nem volt köd, jókedvűen és bizakodva indultam a forrás felé, a jól ismert úton.
Be volt tervezve, de nem nagyon bizakodtam, végül félmegoldás lett, egy erdész felvett, és egy darabig elvitt.
Mint később kiderült, ennyi pont elég volt.
A csevice után a P+ jeleket követve értem el az erdészházat, mely tök üres volt.
Innen a piros meglehetősen kacifántosan vezet, de nem tévedtem el, kijutottam az "elhagyott" útra, majd kikapaszkodtam a völgyből.
A nyeregben köd, zúzmara, na és egy tábla, Sirok 11,6 kilométer.
Az idő 11:30 volt.
Kényelmesen felkapaszkodtam a Jagus "oldalán", a nagy fák alatt jó sok jég, na és köd mindenhol.
Nem sokat láttam, de legalább már a kéken haladtam.
Ereszkedtem lefelé, balra a Nagy-Zúgó hetyke csúcsa látszott, csak a hegy tetején van néhány fa, a hegyoldal kopasz.
Sikeresen bejutottam az elzárt területre, és addig bámultam a tarvágást, míg "túlfutottam".
Gyanús volt a magányos fán a nyílban végződő jelzés:-)
Szerencsére hamar eszméltem, és visszafordultam.
A jelzés az ellenkező irányból az ösvényen érkezőnek mutatja, hogy jobbra.
Az ösvény nehezen kivehető, és csak később van jelzés.
Pár éve ki volt tisztítva, most meglehetősen gazos ez a rövidke szakasz.
Kikászálódtam a létrán keresztül, majd irány a Kis-Zúgó.
Sok a kidőlt fa, kerülgetni kellett.
Szemben a nap "fénypontja", a Szederjes-tető.
Előbb egy kicsit lefelé, majd a vastag avarban kemény kaptató, és már ott is a csúcskő.
Készítettem fényképet, majd irány lefelé.
Ettől a lejtőtől féltem leginkább, nem alaptalanul.
Egyre rosszabb az ösvény, a köd is leszállt, hó is volt.
Végül elértem a kutat, 15 percet használtam fel a 30 perces tartalék időből.
Nem sokat időztem, mert a köd vastagodott, az idő hűlt, a zúzmara félelmetesen csillogott a kerítéseken.
A széles úton jó tempóban haladtam, még egy "domb" volt a megmászandó.
Meglepően jól sikerült leküzdeni, a vastag avar miatt jól járható a máskor sziklás hegyoldal.
Lassú ereszkedést követően elértem a kilátót, a látótávolság minimális.
A kő feliratát lehetett látni, mást nem.
Gyorsan tovább mentem, mert féltem a csúszós ösvényen.
A tervezett 45 perc elég volt, 13:30-kor indultam, még 5 kilométer Sirokig.
Ekkor történt, hogy a kikerülhetetlen "égi áldás" miatt kegyetlenül "eláztam".
Hullott a sok jég a bokrokról, próbáltam a botokkal leverni, de nem sok sikerélményem volt.
Jó 1,5 kilométer bújócskát követően, végre kerítés, előbb egy kis létramászás, majd ösvény.
A változatosság kedvéért most a magas aljnövényzetről potyogott a jég a bakancsomra, és a nadrágszáramra.
Még jó, hogy két nadrág volt rajtam.
Még 3 csúszós létra megmászása volt a "penzum".
Mikor elértem a keskeny műutat, már nem volt zúzmara, a vastag avarban jól lehetett haladni, igaz a völgy hullámzott, de idő volt bőven.
Eseménytelen ereszkedés, a kis ház előtti kunkor még mindig nincs jelezve, de elég volt egyszer eltévedni:-)
Elértem az országutat, innen jó 300 méter a ház, melynek postaládájában ott lapult a bélyegző.
Kellet némi finesz, de megoldottam.
A lépcső melletti "laposon" megtörtént az adminisztrálás, nem csekély megkönnyebbüléssel.
11,6 kilométer kemény mátrai szakasz végét jelzi a bélyegző.
Sirokig nem kellett elmennem, mert tanítási napokon egy busz "kijár" Kőkútpusztára, és csak ezt követően megy Egerbe.
Ezzel mentem, menetrend szerint 15:14-kor indult.
Vizes zoknik le, száraz, vastag fel, külső nadrág felhajtása, majd száraz kiskabát fel, és már utaztam is Egerig.
Pár percet kellett várni az express járatig.
Az is jó meleg volt, 18:05-kor értem Budapestre.
A lábam alaposan elfáradt, a sok ereszkedés nem múlt el nyomtalanul.
Még van 8,5 kilométer MÁTRA.
Most pihi van, remélem az időjárás kegyes lesz hozzám, mert a ködből, a jégből és a hidegből elegem van.
Annira nem fontos a határidő, hogy teljesen kikészítsem magam, majd elválik.
