Topik a csillagos égbolt szerelmeseinek, minden, ami távcsővel, fényképezőgéppel, ccd-vel vagy szabad szemmel elérhető, legyen az bolygó, hold, üstökös, aszteroida, vagy épp sarki fény.
Alternatív tudósok ("kérésre bármit tagadok, cáfolok") a szomszédos topikokban keressenek menedéket!
Meghajlok hatalmas tudásod el?tt, ha elmagyarázod, miért látszik felgyorsulni az óra, ugyanakkor a közeled? mezonoké miért lassul le.
Addig azonban fenntartom, hogy hülyeséget beszélsz.
Egyéb megjegyzés: kösz, hogy válaszoltál helyettem. Nekem nem is ment volna ilyen jól.
Én Dulifulit hagynám magával társalogni, amíg ilyen lekezelően áll a tudományhoz.
> Biztos vagy benne, hogy az a hanta, amit én állítok? Ha igen, akkor mitől vagy benne annyira biztos?
Ő talán nem, de én igen. Csak az okfejtésedért az analízis előadóm letépte volna a fejedet. Kis mebert, de nagyon tud üvölteni. :(
> > "A fénysebességet már a XVII században tudták mérni."
> Meglehet. Egymáshoz képest mozgó rendszerekben is?
Argh!! Te aztán szakértő vagy. Most két kísérlet ugrik be:
1.: Fénysugár, a fényútban egy fogaskerék. Egy üres részen átmegy a fény, megfordítjuk egy tükörrel, szintén átvezetjük a fogaskeréken. Megfelelő szögsebességnél nem fog megszakdni a fény, mert éppen a lyukak közötti résben jut át. A kerék méretéből, a szögsebességből és a fényútból elég pontos sebesség kapható.
2.: Valaki (talan Huygens?) a Jupiter holdjait vizsgálta, észrevette, hogy késnek/sietnek az előjelzésehez képest. Rájött, hogy ennek egy oka lehet: a fény sebessége véges. Amikor a Föld a Nap túl oldalán van, akkor a F-N-J távolság két CSE-vel nagyobb a N-F-J távolság F-J részénél. Kimérte az időkülömbségeket, az eltéréseket, volt valami pontatlan adatuk a CSE-re, ebből jött a fénysebesség.
(Most nagyon pongyola voltam, sokat felejetettem, ebből 1996-ban szigorlatoztam. Akinek van könyv a közelében javítson ki.)
Üdv.:
MoDS
U.I.: Asszem most egy ideig lesz mot olvasgatni. :)
> Kédésem: lehet-e józan ésszel olyat állítani, hogy bárminek a sebessége (amikor a sebesség már eleve viszonylagos) egymáshoz képest mozgó
> rendszerekben azonos?
Nem. De ki lehet mérni és Michelson megtette. Ezzel indít Nagy Karcsi, olvasd el.
>Még egy kérdés: miért éppen a fény sebessége azonos? Miért nem pl. a hangé?
Az elektromágnesesn sugárzás, azaz benne váltakozó mágneses tér elektromosat kelt, az is váltakozó, az meg elektromosat. Ha felírod a fentieket matematikailag (Maxwell egyenletek) és egymásba helyettesíted, kapsz egy szép hosszú parciális differenciálegyenelet, amelyet hullámegyenletnek nevezünk. Ezt azért nevezik így, mert periódikus függvények összegei a megoldásai. Ugyen ez a hullámterjedés egyenelte pl. vízben. Na, most ami a terjedési sebbességnek felel meg, az egy $sqrt({\epsilon}_{0}{\mu}_{0})$ tag. Ez lesz a terjedési sebesség, magyarul a mágneses permeabilitás és a vákuum dielektromos állandójának négyzetgyöke. Ez pedig kb. 3x10^8m/s. (Itt a végén, lehet, hogy pontatlan voltam.)
Ezért.
> nem ártana a fizikusoknak újra átgondolni a dolgokat.
Nem ártana előbb fizikát tanulnod. Ha érted, hogy miért hülyeség, amit kérdeztél, akkor jó úton jársz.
> mi történik/történhetett a háttérsugárzás-fotonokkal? Elérhetik-e a téridő „határát”?
Nincs határ, de ezt már írtam. A fotonok a véges térfogatban azonos energiával rendelkeznek, az energiasürüség lecsökken, ezért a háttérsugárzás (Plant? effektív?) hömérséklete is csökken. Ezért annyi most, amennyi.
Arghhhhhhhh!!!!! Ajanlott olvasmány: Bolyai sorozatból: Differenciálás, Integrálás, Mátrixszámítás, Több változós függvények analízise, János-Tasnádi-Gnadig: Vektorszámítás-I-II-III., majd Nagy Károly: Elektrodinamika, Függelék, ha még élsz, akkor Landau-Lifsic: Elméleti fizika-II., klasszikus erőterek. Az eleje és a vége kell. Előtte köss nagyösszegű életbiztosítást, búcsúz el a családodtól. Ezután vedd meg Perjés jegyzetét, az ELTE jegyzetboltban, hallgasd meg dgy előadásait.
Ezután rájössz, hogy nem vagyok syakértő és, amit írtál, az baromira nem igaz.
> Én inkább azt szeretném kérdezni jelen profiktól, hogy a táguló világegyetemnek (nem az általunk belátható részének és nem is az
anyaggal "kitöltött" részének) mai ismereteink szerint ki tudjuk-e számítani (három dimenziós) kiterjedését? Valamint mivel nem tágul(hat)
> fénysebességgel, mi történik a legősibb fotonokkal (pl. háttérsugárzás), "visszapattannak" a "felületéről"?.
Na, ezért nem akartam beleszólni. A skála nő a tágulásnál. Ez elég kicsi, a tömegvonzás ellensúlyozza galaxisoknál, messzebb észrevehetőbb. Világegyetemnek nincs határa, nem tudnak honnan visszapattanni. Nem végtelen, de zárt. Gömbbel szokták modellezni, de háromdimenziósan.
Ha spirális a galaxis, akkor jó pár milliárd évig zalik a karokban és a szupernova robbanások hatásakétn az indukált csillagkeletkezés. Előbb-utőbb a csillaközi anyag mennyisége erősen lecsökken ("elfogy"), ekkor ez leáll. Addigra erősen beszennyezik az SN-ek és a csillagszelek nehéz elemekkel. A nagy tömegő csillagok fekete lyukká, illetve neutroncsillaggá válnak, a barna törpék kihűlnek, a kisebb tömegő csillagokból fehér törpe, majd fekete törpe lesz (ez nem valószínű pár tíz milliárd év alatt, de nem emlékszem arra, hogy mekkora az elfajult elektrongáz kőkapcitása, illetv ehővezetőképessége). A lényeg: a 0.1, és még kisebb tömegű csillagok, az az a vörös törpék több milliárd évig élnek, ezért még tele lesz velük a galaxis, messziről meg tök vörös lesz. A végén ezek (allítólag vörös óriás állapot nélkül) kíhűlnek, azt ott lesz egy rakás, sötét anyag.
Térben nem szeretném részletezni, időskálát ne kérjetek.
> Csak Einstein papa találta ki, hogy az egyidejűség relatív, de ez hülyeség.
Semmi ilyet nem mondott. A "Nagy Károly: Elektrodinamika" könyv végén van spec. rel. ott írja le, hogy hogyn lehet összehangolni az órákat. MÚ1 beül egy koordinátarendszerbe (MÚ0-t írtam :(), MÚ2 egy másik egy-egy órával. Összehangolni úgy tudják az órákat, hogy fényjeleket küldenek egymásnak. Ezt keverek valamivel.
> csakb, MoDS: hol vagytok ilyenkor, mikor a vártán lenne a helyetek? :)))))
1.: Nem tudtam követni a vitát, mert elég sok dolgom van.
2.: Nem tartom magamat kompetensnek a kérdésben. Alapképzés alatt vizsgáztam spec. relből, ötös is lett, de az elég gyenge. Az ált. relhez nem értek, pedig két félévet hallgattam belőle. Jelenelg Java könyvekket van tele a polcom, meg MI-vel, meg Algoritmusokkal.
Átolvasom, amit írtatok, aztán valószínű, hogy szólok egy szakértőnek. Ha hozzászólok, az nem biztos, hogy helyes, Riemann és differenciálgeometriai, továbbá magasszintű csoportelméleti alapok nélkül maximum precízebb lehetek egy amatőrnél.
"Az általad értelmezett, "sima" tágulás esetén (pl. egy világűrben felrobbanó bombánál) a részecskék a robbanás után egyenletes sebességgel távolodnak egymástól!"
Na, ez nem igaz. Ha egy szomszédos galaxis a robbanás középpontjától majdnem ugyanabban az irányban mozog, mint mi, akkor annak a hozzánk képest való sebessége majdnem nulla, míg ha x fokos szögben mozog, akkor a sebessége talán a 2x sinusával lesz arányos.
A léggömbös hasonlatod jó volt: a távolabbi pontok gyorsabban fognak távolodni, mint a közeliek.
Egyszer egy előadáson hallottam (talán Gazda István volt az előadó, ismeritek-e?), hogy az ősrobbanást nyugodtan nevezhetjük teremtésnek is, merthogy ezek ekvivalens fogalmak.
Igen, az állandó állapotú világ modelljére céloztam, amelynek a nemrég meghalt Fred Hoyle volt a fő szószólója. Azt nem mondtam, hogy jobb, csak hogy ennek is komoly tábora van, ezért csóváltam rá a fejem, hogy "az ősrobbanást nem vitatjuk".
(Én nem fogok igazságot tenni a két elmélet között, nálam sokkal okosabb és képzettebb emberek foglalkoznak ezzel.)
