Úgy látszik, hogy Atilla hunjai is a kaukázusi átjárón keresztül érkeztek Európába, s nem a Volgán átúsztatva. Efelé mutatnak legalábbis (bár nem kétséget kizáróan) az egykorú szír feljegyzések.
Fehér Bence (KRE BTK):
„… tudományos közhely, hogy a keleti nomádokról a szír krónikák sok fontos adatot közölnek, elsősorban a hunokról, akiknek Syriába való betöréseit igen részletesen tárgyalják9. Kevésbé köztudott, hogy a szírek ezt a keleti hun inváziót nemcsak saját szűk szemszögükből nézték mint istencsapásszerű váratlan pusztítást (természetesen erre azért van sok példa, ilyen megfogalmazásokkal, hogy „a hunok átkozott népe”10, ez tehát nem nyugat-európai találmány, már csak azért se, mert a források főleg a hunok nyugati dúlásait megelőző időkre vonatkoznak, legnagyobb terjedelemben az Arcadius-kori syriai betörést taglalják), hanem képesek világpolitikai beágyazottságban szemlélni a hun előrenyomulást, a hun–perzsa kapcsolatokat is tárgyalják, sőt a kusánokkal való összeköttetést is említi Edessai Iacob11. Az iráni–syriai hun inváziót legbővebben az ún. Iosue Stylites, azaz Oszlopos Józsué krónikája írja le, összesén 7 fejezete szól erről a műnek!12”
9 Iacob, Hexaemeron p.131., Historia subiectionis p.136., Chronicon ad a. Chr. 1234pertinens, CSCO (Corpus Scriptorum Christianorum Orientalium, Scriptores Syri) 81. SS 36. ed. I-B. Chabot, Louvain 1920. p. 32. (versio: I-B. Chabot, CSCO 109. SS 56. Louvain 1965.), Chronicon Edessenum p.103.)
10Historia subiectionis p.136.
11lacob, Hexaemeron p.179.
12losue Stylites 9.20. 24. 48. 55. 59. 62.
(Szír egyházatyák a Kárpát-medence nomád népeiről; in: Eleink IV/1, 2005, 5. o.)
"Így talált észrevételre pl. Vásáry művében, hogy az onogurok korai története nem Szbériához, hanem Közép-Ázsiához köthető, Bakath városának neve alapján."
Bakath város nevét Vásáry egyértelműen szogdnak tartja:
"Theophülaktosz Szimokattész bizánci történetíró említi meg, hogy az onoguroknak volt egy Bakath nevű városuk, melyet földrengés rombolt le. A név biztosan szogd eredetű, így feltehetjük, hogy e város valahol az onogurok és szogdok szállásterülete közti határterületen helyezkedhetett el. A szogdok lakhelyét viszont jól ismerjük, így az ogur népek lakhelyét a Szir-darja középső folyásának a vidékére, a Kazak-steppe déli részére tehetjük."
Bakács, Bakáts, Bakócz személynevünkkel kapcsolatban is felmerülhet tehát a szogd eredet vagy összefüggés lehetősége. Érdemes lenne Fehértói új kötetében a névnek utánanézni (a kötetet az ünnepek alatt igyekszem majd beszkennelni, de ha esetleg vkinek megvan cd-n, és hajlandó is lenne kiírni nekem, sok pepecseléstől megkímélne -- szóval nagyon megköszönném :) ).
"Nem azt lehet ezzel kizárni, hogy az onogurok nem építettek ki kapcsolatot a hunok felé, ellenkezőleg, a közeli rokonnak vélhető onogundur név ennek az együttélésnek a terméke volt."
Ezzel elismered tehát, hogy az onogundur népnév előtagja azonos a hunok népnevével?
"Ha akadna bárki, aki a magyarok harcainak és hőstetteinek jelen írásunk alapján nem adna hitelt, úgy higgyen az igricek csacsogó énekeinek és a parasztok csalfa történeteinek. Ezek a magyarok harcait mind a mai napig megmentették a feledéstől. (...) Én azonban ezt e művembe nem akartam bevenni, mivel a történetírók egyetlen könyvében sem bukkantam nyomára..."
Természetesen minden korszakban szükség volt, és jelen helyzetünkben is szükségünk van forráskritikára. Ezt azonban nem keverhetjük össze azzal, bármilyen jól hangzó szólamok kíséretében adja is elő valaki, hogy csak a tetszésünknek és ideológiai meg egyéb hasonló megfontolásainknak megfelelő változatokat tesszük közzé. A II. világháborúról szóló, nagy példányszámú szovjet kommentárok így tagadhatatlan előnyt élveztek a maguk korában és földrajzi körében azoknak a litván-lengyel parasztoknak a "hamis meséi"-vel szemben, akik az 1939-ben történteket kissé máshogy adták elő... Ezért mondtam, hogy Anonymus magyarázkodása ezen a ponton meglehetősen átlátszó.
A teut, teuton elnevezéssel kapcsolatban nem árt leszögezni, hogy az valóban még az ezredforduló után is a "németek" egy csoportját jelölte. A nyelvünkben honos tót változata elszlávosodott nyugat-dunántúli, kelet-ausztriai germánokra utalt.
Ami viszont szempontunkból lényegesebb, hogy a Hungaer személynevet Róna-Tas elképzelésével szemben a germánok nem a Teutgaer mintájára képezhették, hanem itt is inkább keverék etnikumról vagy pedig eredetileg egy, az avarok között élő teuton, iletőleg a teutonok között élő avar személyről lehetett szó.
"Ungarus és más ezzel rokon elnevezések elsősorban német, néhány esetben francia nyelvterületen található kolostorokban már a 8-9. században is előfordultak. Térképen ld. Király (1987) 171. Ezek az elnevezések német nyelvterületről származnak, ezért csak a korabeli német nyelvből való eredet lehetőségét kell számításba venni. Király Péter több lehetőséget is felsorolt: Hüne, kfn. Hiune „óriás” jelentésű, ahogyan ófn. Hūni és Hūn. A germán férfinevekben található Hūn tő a „kölyökállat, medvebocs” jelentésű szóval függ össze. Népetimológiaként felbukkan az ófn. Hungar éhség szóval való kapcsolata már az általunk vizsgálandó levélben is. Király Péter ezeket az etimológiai eredeteket társítani próbálja az általa vizsgált névalakokkal. Király (1987) 164-166. Egy további lehetőséget is felvet Róna-Tas András. Szerinte néhány esetben felmerül a hun népnévvel való kapcsolat lehetősége is. Az egyik adat (Ego Hungaer, filius Teutgaeri) szerinte jól példázza ezt az eredetet. A teut a németek neve, ehhez járult a -gaer képző, ehhez hasonlóan történt az avarokra gyakran alkalmazott hun névvel is. Róna-Tas (1996) 219-220. ... Először Olajos Teréz vetette fel az általa vizsgált 860-as oklevéllel kapcsolatban. Olajos (1969). Király Péter adatai is felvetették az avarokkal való összefüggésüket, amire Róna-Tas András talált magyarázatot: „…az adatok többsége 796 utáni, és ekkor keresztelkedett meg az avarok egy része… Elképzelhető, hogy közülük kerültek ki azok a szerzetesek, akik megkülönböztető nevükként az onogur népnév valamilyen formáját használták.” Róna-Tas (1996) 221; Király (1987). Legutóbb Szádeczky-Kardoss Samu vetette fel több avar forrással kapcsolatban. Szádeczky-Kardoss (1998) 218-219, 266."
"Jordanes más esetben is olyan alakokat használ, amit rajta kívűl senki más ... a 'hunuguri' ... láthatóan a hunokkal való tudatos vagy tudatlan egybemosás eredménye nála, ez utóbbiaknak szentelte a műve jelentős részét.
A 'hunuguri' kifejezés és a VIII. századtól felbukkanó 'ungarus', 'hungarius', 'hunger' nevek közt nincs kontinuus összefüggés; a hol felbukkanó, hol nem alkalmazott 'h' a nyugati latin írásbeliség terméke volt."
Németh András tanulmányát nyilvánvalóan ismered, korábban ebben a topikban is idéztük (3044. hsz. skk.):
A Dado-levélben szereplő eredettörténet jelentősége a Hungri népnévvel kapcsolatban
In: Hermann István szerk.: Tanulmányok Ritoók Zsigmond hetvenedik születésnapja tiszteletére; Egyetemi Széchenyi Kör, Bp., 1999
"... a történet ... olyan népre kellett hogy vonatkozzon ekkor, amely a hunokhoz is kötődik, továbbá Hungri névvel jelölik. Mivel a történet ekkori változatában nincs olyan elem, ami csak a magyarokra vonatkozna, az időbeli távolság gyengíti a magyarokkal való kapcsolatát. A történet gondolati bővüléséhez segítséget nyújt Widukind, aki szerint az avarokat olykor Ungariinak nevezik, az avarok pedig a hunok maradványának tekinthetők, velük kapcsolatban csaknem szó szerint közli Iordanes történetét. Elképzelhető, hogy az itt elhangzott történet az avarokra vonatkozott. A történet eme változata ugyanis a területi megjelöléssel (Pannónia, Illíria, Isztria) az avarok által lakott területre utal, ezenkívül az éhség-motívumot Györffy György egy hajdani természeti csapás emlékének tekinti ... az éhínségtörténet a levél keletkezése előtt talán több évtizeddel olyan formában hangozhatott el, amelyben nem volt magyar, de volt avar sajátosság. Az ekkor elhangzott Hungri név használata is tekinthető avar elemnek. Ezt az elnevezést az avarokra is alkalmazhatták, amit több, ezzel rokon elnevezés is megerősít. A nyugati kolostorok nevei is ebbe a körbe tartoznak, melyeket Király Péter gyűjtött össze. Ezek egy része kizárható, néhányuk azonban az onogur névvel is kapcsolatban állhat.
A 760-as Ungarorum, a Paulus Diaconus művében szereplő Ungarus alak, az évkönyvekben a 793-as évnél található Hungrorum, Hungarorum, Vungorum alakok, a Német Lajos oklevelében (860) szereplő Uuangariorum alak és az általunk vizsgált levélben szereplő Hungri alak a források keletkezési körülményei és tartalma alapján az avarokra is vonatkozhattak, és már a magyarok megjelenésétől függetlenül lejegyzésre kerültek ... a szláv és német nyelvterületen a magyarok megjelenése előtt már régen létezett ez a népnév."
"Ha az oly igen nemes Hungarus nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok mendemondáiból vagy a ioculatorok [igricek, regösök, illetve Berenik szerint udvari bolondok] locsogó énekéből mintegy elbódulva hallgatná, nagyon dicstelen és tisztességtelen dolog volna."
A Névtelen jegyző itt mindössze azt tartaná helytelennek, ha a nyugati évkönyvekben már a 793. évnél szereplő Hungarus népnév viselői – akik nála nyilvánvalóan a hazai nemességet jelentik a kor felfogásának megfelelően – eredetükre és őseik tetteire vonatkozóan a rusticusok és a ioculatorok előadásaiból nyernének útmutatást. Sehol nem beszél arról, hogy a parasztok a nemzethez tartoznának.
Az Excerpta egy másik töredékében (588. fr. 19) arról beszél Priszkosz, hogy "az akatzirokra és más népekre rátámadva" a perzsák ellen is hadakoztak a száragurok – vagyis a fehér-avarok –, és a Kaukázustól délre eső ibér, valamint örmény területeket feldúlták
"az egész konstrukció, amit Moravcsik (többek közt Németh Gyulával párhuzamosan) felállított a Szibériából 'lehozott', halász-vadász finnugor magyarokról, teljesen ingatag alapokra épül"
Sinor Dénes ismerte fel, hogy az említett népmozgásban, annak végső fázisában legalábbis, egy délről északra irányuló migrációt kell látnunk, így tehát ezúttal is szépen igazolódna a Kaszpi-tó délről történő megkerülésének teóriája. Moravcsik jó párhuzamokat említ Hérodotosztól a népek azonosítása kapcsán, ám következtetései véleményünk szerint hibásak. Így például alaptalanul veti el Darkó Jenő azon értelmezését, mely szerint "az oceánon a Kaspi-tengert kell értenünk" (A magyarokra vonatkozó épnevek a bizánczi íróknál,15. o.), szerinte ugyanis a hellének földrajzi tudása már Hérodotosz korában odáig ment, hogy thalassza alatt a Kamcsatkát övező tengerrészeket értették...
A szóban forgó töredékek tulajdonképp a szaragurok, az – általában ugorként értelmezett –urogok és az onogurok követeinek elbeszélését tartalmazzák, melyeket azok Bizáncban adtak elő népük vándorútjáról 463 táján. Eszerint korábbi lakóhelyükről a szabírok mozdították ki őket, akik viszont az avarok miatt kényszerültek költözködni, miután azokat az Óceán mellett lakó népek szintén elűzték otthonaikból. Csak a Szúda-lexikon beszél arról, hogy az utóbbiak nyugtalanságát az Óceánból felszálló ködök és a griffek nagy száma idézte elő, arról viszont a rövidebb szövegvariáns (az Excerpta) is számot ad, hogy a szaragurok hódolásra késztették az akatzirokat vándorútjuk során. Az Excerpta (139, 23–24) és Jordanes (V, 36) szerint az akatzirok a Fekete-tenger északi partvidékén éltek. Külön érdekes – erre Moravcsik is rámutat –, hogy az "ajándékozás" a kelet-rómaiak császára részéről már ekkoriban az évi adófizetés vállalását jelentette, azt, amely megismétlődik majd száz év múlva, Baján onogurjainak megérkeztével.
A VII. Konsztantinosz rendeletére összeállított Excerpta de legationibusban található – a szaragurok, urogok, szabírok, abarok mozgásairól emlékező – Priszkosz-töredék és Szuidasz lexikona megfelelő szöveghelyének egybevetése Moravcsik i. m. 5. o. nyomán.
Azokról a szakaszokról, melyek a Porphürogennétosz-féle kompilációból hiányoznak, sokan úgy gondolták, hogy azokat csak a Szúda-lexikon írója toldotta az eredeti szöveghez, míg mások szerint a lexikon írója Priszkosz eredeti munkáját használta. Az utóbbiak be is iktatták Priszkosz-kiadásaikba a megfelelő részt Szuidasztól.
Kitűnő bizantinológusunk érdeme, hogy rámutatott a két forrás szövegének szoros nyelvtani kapcsolódásaira; ezek frappánsan bizonyítják, hogy a két szövegemlék azonos forrásból ered, csak a Bíborbanszületett kompilátorai az eredeti emlék sorait jobban megnyirbálták.
Moravcsik a Hérodotosz művében szereplő mítikus elemek Priszkosz általi feltételezhető beépítéséről (i. m. 7–8. o.):
"Ezt annál könnyebben megtehette, mert hiszen Herodotos ismer egy ́ ’Αβαρις nevű hyperboreost, aki nyilával bejárta az egész földet (IV. 36), s akinek neve az avarokra emlékeztethette őt. Megjegyzem, hogy magam is azon a nézeten vagyok, hogy a görög hagyományok e mondai alakjának nevében, aki jósként és varázslóként is szerepel, valóban a később feltűnő avar (< abar) népnév rejlik. Minthogy pedig ’Αβαρις alakját a görög hagyomány még a Kr. e. VII. századba helyezi, e név a görögségnek a török népekre vonatkozó egyik legkorábbi értesülése emlékét őrzi."
Persze lehet továbbra is ignorálni ezt a két – ráadásul láthatóan egymástól független – korai adatot, de véleményem szerint semmi sem bizonyítja, hogy a Hungarus, Hungarian, венгерский stb. alakok az onogurból stb. alakultak ki. Egyszerűen arról van szó, hogy az adott népnevet az egyik nép, ill. szerző így, a másik meg amúgy idomította a maga anyanyelvéhez, illetve az általa használt nyelvhez.
"Jordanes más esetben is olyan alakokat használ, amit rajta kívűl senki más ... a 'hunuguri' ... láthatóan a hunokkal való tudatos vagy tudatlan egybemosás eredménye nála ... A 'hunuguri' kifejezés és a VIII. századtól felbukkanó 'ungarus', 'hungarius', 'hunger' nevek közt nincs kontinuus összefüggés; a hol felbukkanó, hol nem alkalmazott 'h' a nyugati latin írásbeliség terméke volt."
Moravcsik hivatkozik az általad küldött tanulmányban egy IV. századi örmény forrásra Marquart nyomán, amely egy Honagur nevű hun emberről tesz említést.
Moravcsik Gyula (1930): "... arra kell következtetnünk, hogy Priskos rövid értesítése az ogur népek általános nagy vándorlásáról tudósít, s feltételezhetjük, hogy az említetteken kívül más ugor népek vagy törzsek is részt vettek benne, melyek nevét forrásunk nem őrizte meg".
Vásáry István (2003): "A Priszkosz által említett három nép nevében ott találjuk az ogur elemet ... 463 táján tehát egy ogur törzsszövetség vagy egyszerűen csak lazább összefüggésben levő ogur törzsek jelentek meg a Volgától nyugatra."
Nem azt lehet ezzel kizárni, hogy az onogurok nem építettek ki kapcsolatot a hunok felé, ellenkezőleg, a közeli rokonnak vélhető onogundur név ennek az együttélésnek a terméke volt. Annyi lefixálható, hogy Nicephorus és Theophanés Nagy-Bulgária fejedelmét, Kuvratot az 'onogundurok urának' nevezik; minden esetleg levonható következtetés csak ez után következik.
Hun-avar (onogur) övdíszek Európából
Heftalita-hun (hun-avar, onogur) betörések Perzsiába és Indiába
A VII. Konsztantinosz rendeletére összeállított Excerpta de legationibusban található – a szaragurok, urogok, szabírok, abarok mozgásairól emlékező – Priszkosz-töredék és Szuidasz lexikona megfelelő szöveghelyének egybevetése Moravcsik i. m. 5. o. nyomán.
