Az általad linkelt oldal hoz egy másik statisztikát is:
"The number of deaths caused by European-indigenous warfare has proven difficult to determine. In his book, The Wild Frontier: Atrocities During the American-Indian War from Jamestown Colony to Wounded Knee, William M. Osborn sought to tally every recorded atrocity in the area that would eventually become the continental United States, from first contact (1511) to the closing of the frontier (1890), and determined that 9,156 people died from atrocities perpetrated by Native Americans, and 7,193 people died from those perpetrated by Europeans. "
Véleményem szerint aligha hihető, hogy kevesebb európai, ill. euro-amerikai esett volna a két faj közötti fegyveres konfliktusok áldozatául, mint őslakos, úgyhogy én ezt kellő fenntartással kezelem.
Egyébként egy ennél sokkal döbbenetesebb, bár valószínűleg erősen túlzó statisztika található Molnár László Miklós könyvében, amely szerint az első virginiai angol kolónia, Jamestown alapítása (1607) és a Pine Ridgei-i kapituláció (1891) között a fehérek az USA mai területén mintegy 400 ezer indiánt öltek meg.
Elég durva, még akkor is, ha a békeidőben megölt indiánokat is beleszámítja.
Mindenesetre az igazság W. M. Osborn 7 ezre és Molnár László Miklós 400 ezre között valahol félúton lehet.
Van egy honlap, ha jól emlékszem www.forttour.com a címe, amiben van egy oldal, ami az indiánháborúk ütközeteivel foglalkozik, de elég elnagyoltan és nem túl nagy rendszerességgel.
Ez az oldal hivatkozik többször is Michno egyik könyvére.
Ha emlékezetem nem csal, Encyclopedia of the Indian Wars a címe.
Egyébként nem Michnot akartam megbántani, hanem aki ezt a genocídiumos oldalt a Wikiben összedobta.
Nekem Richard Dillon: Indian Wars c. könyve van meg németül (!!!: Indianerkriege), annak a végén némileg más statisztika olvasható: eszerint 1891-ig az Egyesült Államok területén mintegy 1.000 indián csata, ütközet és rajtaütés volt, amelyben kb. hatezer indiánt öltek meg, az US Army pedig összességében kb. kétezer katonát veszített.
Ugyanakkor sajnos nem említi az amerikai "civilek" és különféle önkéntes alakulatok veszteségét.
Tehát akár még összhangban is lehet Michno adataival, dehát további részletek híján erről bővebben aligha lehet nyilatkozni.
Nos, aki ezt a népirtásos wiki cikket összegányolta, nyilvánvalóan sohasem olvasta Michno könyvét, az általad idézett mondatot (a könyvre való hivatkozással együtt) innen ollózta be:
Az illetőnek lövése sincs az egészről, mert azt hiszi, hogy ez az indiánok vesztesége, pedig a "civilians and soldiers" kifejezésből világosan kiderül, hogy ez a fehérek vesztesége volt (esetleg mindkét oldalé összesen - nem tudom, mert nem olvastam a könyvet, a netre teljesen összefüggéstelenül odabiggyesztett egyetlen mondatból pedig nem derül ki).
Az Amazonon található olvasói kommentekből kiderül, hogy Michno a könyvében 840 nagyobb és kisebb csatáról és összecsapásról nyújt adatgazdag ismertetést az 1850-1890 közötti időszakból, részletes statisztikai táblázatokkal a harcokban résztvevők számáról, a veszteségekről.
Úgyhogy a wikire odahányt egyetlen mondat alapján Michnót álságosnak és semmitmondónak minősíteni nagy butaság, szvsz az álságos és semmitmondó, amikor valaki fogadatlan prókártorként próbál a wikin népirtásról lamentálni úgy, hogy a szóban forgó történelmi korszakról halvány lila fingja sincs, és hivatkozik olyan könyvekre, amelyeket soha el sem olvasott.
Jómagam Michnótól csak a "Lakota Moon"-t olvastam, de az alapján is bizton állíthatom, hogy Michno egyike a legelfogulatlanabb szerzőknek, akik az indiánháborúk történetével foglalkoznak. Sem valamiféle amerikai fehér felsőbbrendűség, sem pedig a számomra értelmezhetetlen "politikai korrektség" (az a politikailag korrekt, aki a kisebbségek érdekében csúsztatással és elhallgatással történelmet hamisít? Mi értelme van ennek?) által sem hagyja magát befolyásolni, pusztán a tények és nem prekoncepciók alapján dolgozik.
Különben a halottakat, sebesülteket, elfogottakat elég álságos és semmitmondó egy kalap alá venni statisztikailag.
Ugyanis a sebesült felépülhet, akár még maradandó következmény nélkül is, a fogoly kiszabadulhat és hazamehet a családjához, de aki elesik a csatában vagy rajatütésben, az ebben a világban már nem fotbalozhat.
Célszerűbb lett volna tehát Michno részéről is olyan stattisztikát prezentálni, amely külön jelzi az elesettek, külön a sebesültek és külön az elfogottak számát.
Bizony, az amerikai protestánsok az Ószövetségben találhattak és találtak is éppen elég szellemi muníciót az indiánok kiirtásának eszmei megalapozásához. Viszont az egymást váltó amerikai kormányok a 19. sz. második felében sosem engedték, hogy az "extermination" a hivatalos kormányzati politika szintjére emelkedjen. Pedig a nyugati territóriumok fehér telepesei részéről mindig nagy volt a nyomás erre vonatkozólag. A legkirívóbb mészárlásokat általában a különböző félkatonai gárdák és polgárőrségek követték el, vagy a polgárháború alatt a környékbeli telepesekből toborzott önkéntes katonai alakulatok, melyek a déliek elleni harc helyett inkább az indiánkérdés "megoldására" koncentráltak. Persze az indiánok rezervátumba zárása, gyermekeik erőszakos elszakítása, a fehérek iskolájába kényszerítése, az, hogy az indiánokból megpróbáltak fehéreket csinálni manapság már (egyébként nagyon helyesen) szintén népirtásnak számít, de akkoriban ezt még az indiánokkal szimpatizáló fehérek többsége is üdvös dolognak tartotta.
Szia Tibbie!
Készséggel elismerem, hogy az indiánok is követtek el attrocitásokat a fehér telepesek ellen, sőt sok indián háborúnak gyakorlatilag ez volt a kiváltó oka. Ugyanakkor véleményem szerint ilyen esetekben a fejlettebb vagy fejlettebbnek tartott kultúrának kellett volna bölcs önmérsékletet tanúsítani és nem egész falvak, törzsek kiirtásával reagálni szórványos gyilkosságokra. Az amerikaiak azonban, bár formailag a keresztyén, pontosabban a protestáns civilizáció prominens képviselői voltak, szemmel láthatólag nem bővelkedtek a könyörületesség keresztyéni erényének gyakorlásában. Sőt azt lehet mondani, hogy inkább az ószövetségi zsidók kegyetlen, bosszúálló szellemiségét gyakorolták az indiánokkal szembeni bánásmódban, mintsem az újszövetségi krisztusi könyörületességet….
Annyit tennék hozzá a teljesség kedvéért, hogy a janákat nem az amerikai hadsereg irtotta ki szinte az utolsó szálig 1864-ben, mindössze néhány hónap leforgása alatt, hanem a "gárdisták", akik környékbeli bányászok, farmerek, de leginkább a a véresszájú kocsmai söpredék soraiból kerültek ki. Az indulatokat az korbácsolta fel, hogy 1863 júliusában indiánok elraboltak három fehér gyereket, akik közül kettőt megöltek, a harmadiknak végül sikerült megszöknie. Erre válaszul a gárdisták bosszút álltak: persze nem a az elkövetőkön, hanem a békés majdu és vintun indiánokon. A következő év augusztusában indiánok két fehér nőt gyilkoltak meg, ezután végképp elszabadult a pokol: decemberig a gárdisták megöltek 2-3000 jana indiánt, mindössze kb. 50 túlélő maradt (nem számítva a jahikat).
Igaz, az az, csak ahogy látom, elírtam: Dr. Saxton Pope. A könyvet pedig le lehet tölteni , ha valakit érdekel az újkori íjászat eredete (ugyanis az angolok is Ishitől tanulták vissza a longbowzást..):
"A fehérek legelső letelepedése óta állandóak voltak az ellenségeskedések és ennek eredménye volt, hogy a fehérek évente szerveztek expedíciókat a Yana indiánok ellen, és ezek nagy számú indián lemészárlásával végződtek. A legutolsó nagy hadjárat 1872-ben volt, amikor a törzset éppen aratás közben lepték meg. Ekkor a fehér fegyveresek olyan nagyszámú indiánt öltek meg, hogy a terület elkárhozott volt a holtak tetemeitől. Pontos beszámolót ezekről a napokról Wattermann újságjából nyerhetünk. /American Archeology and Ethnology, 13. kötet, 2. szám./ Az egyik utolsó rajtaütéskor egy kis csapat Yana asszony és gyermek bújt el egy barlangban. Megtalálták, és hidegvérrel leöldösték őket. A csapat egyik tagja lakonikusan mondta, hogy revolverével loccsantotta ki agyvelejüket, mert a karabély túlságosan bemocskolta volna a barlangot. Így történt, hogy 2-3000 Yana indiánból mintegy tucatnyi menekült meg a kiirtástól. Ezek is főleg öregek, asszonyok és gyerekek voltak. Ez a maroknyi törzs a Deer Creek canyon áthatolhatatlan bozótjában és vulkánikus sziklái között keresett menedéket. Itt elrejtőzve és bujkálva éltek miként a vadállatok, távoltartva magukat a fehérektől, mígnem teljesen elfeledkeztek létezésükről."
Egyszerűen döbbenet. Ezért mondtam, hogy az ilyenek miatt az US-t nyugodtan felelősségre lehetne (kellene?) vonni népirtásért...
Volt egy Emory őrnagy nevű amerikai katonatiszt is, aki - azt hiszem, hogy az 1870-es években - teljes komolysággal egy törvénytervezetet nyújtott be a Kongressushoz, amelyben az Államok területén élő összes indián teljes kiirtását javasolta. Szerencsére nem fogadták el.
A janákhoz meg még annyi kiegészítést, hogy volt egy Yahi (jahi) nevű altörzsük, amelynek utolsó élő tagjáról, Ishiről egy könyv is született, Ishi, az utolsó vadember címen.
Szomorú história ez.
Bár a hsz-eimől láthatjátok, hogy nem vagyok egy érzelgős ember, de ilyen történetek hallatán néha még nekem is könnybe lábadt a szemem....:((((
Dr. Saxton Pose könyvében áll, amikor a jana törzs maradékát, főleg nőket és gyerekeket, egy barlangban kapták el. A tiszt saját szavai szerint a gyerekeket revolverrel lőtte főbe, hogy ne fröcsögjön annyira a barlangban a vér.
"mert az apacsok még az 1880-as években is harcoltak."
Ez így kicsit sarkos, Nj!
Az igazság az, hogy az apacsok túlnyomó többsége az 1870-es évek közepétől békésen pengette az életét a rezervátumokon az amerikai katonák Springfield-puskáinak fenyegető árnyékában.
Csak néhány javíthatatlan lázadozó, mint Victorio, Heronímó, Nana, Tanana, Chato, Loco, Ulzana és Naiche folytatták pusztító portyáikat Arizona és Új-Mexikó déli határvidékén, míg aztán az amerikai és a mexikói hadsereg huzagolt csövű puskái le nem kaszabolták vagy megadásra nem kényszerítették valamennyit...
No mi van, rajtam kívül senki sem akarja felelősségre vonni az Egyesült Államokat az indiánok kiirtásáért?
Féltek a csillagos-sávos lobogós szuperhatalomtól, ugye?
Gyáva nyulak:-)
Én egy másik topikban már az Oszmán Birodalmat, ill. annak jogutódját, a Török Köztársaságot is felelősségre vonattam a magyarországi török pusztításokért:-)
1878-1879-ben még távolról sem volt teljes béke az Északnyugaton.
Ha a lakota és északi csejenn konfliktusoktól el is tekintünk most, akkor is legalább három fegyveres indián konfliktus volt ebben a két évben, amik az amerikai történetírásban kiérdemelték a megtisztelő "War" - háború titulust:
1) The Bannock War - 1878
2) The Sheepeater War - 1879
3) The White River War - 1879.
Ez utóbbit hívják Ute War-nak, azaz jút háborúnak is, bár a jútoknak csak egy csoportja vett részt benne.
Ennyi erővel akkor Spanyolországot és Portugáliát is elő kéne venni a dél- és közép-amerikai indiánok kiirtása miatt.
Ezenkívül nem nagyon vagyok a kollektív bűnösség elvének híve, a jenkik között is voltak olyanok - ha nem is sokan - akik felemelték a szavukat az őslakók kisemmizése és kiirtása ellen.
Végigolvasva néhány témával foglalkozó könyvet meg ezt a topikot is, az jutott eszembe, hogy az Egyesült Államokat nem kéne beperelni népirtásért a hágai nemzetközi törvényszéken?
Bizonyíték van dögivel, szerintem megállna a vád.
Egy próbapert legalább megérne.
Ha már a MÁV-ot be lehetett perelni a holokausztban való közreműködésért....
No persze a jenkik biztos megmagyaráznának a bizonyítványt, hogy ők csak méltányos önvédelmi erőt alkalmaztak a gonosz, terrorista indián csoportok ellen....
