"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Itt van ni! Kék szemű... Na és a nézése... hmmm... Fincsi egy fickó... És a foglalkozása is nagyon tuti... Mozdonyvezető... Jahhjj... csak ne lenne tökkelütött... :)
Szerintem egy normális kapcsolatban kizárólagosság van. Aztán nsilvánvalóan lehet csibészkedni akár egy életen át, de az megalázó lehet másoknak, nehéz korrektül úriembernek lenni.
Ne állj össze olyan nővel, akivel nem akarsz elköteleződni. Ha viszont ő elköteleződne veled, tisztázd vele a helyzetet. És ha így is vállalja a kapcsolatot, akkor tiszta erőből, tövig:)
Nekem a kérdés úgy érthető, mondhatja-e egyik ember a másiknak, hogy “csak az enyém lehetsz/legyél KIZÁRÓLAGOSAN”? Mert ez (szerinted) úgy hangzik, mintha birtokolná a másikat
Na ez a nehéz. A nők többsége szerintem kizárólagosságot akar a szeretett férfi felett. Mert különben úgy érzi, nem tud mindent megadni, amit a férfi akar, ha más nő is kell neki.
Mennyire legyen erős egy férfi, vagy mennyire ne fitogtassa?
Legalább két csajt kell tartanod. Mindkettőt tisztelve, ill. mindhármótoknak tisztelve mindhármótokat. Ha találsz két ilyen belevaló csajt, akkor szerencséd van! :)
A foglalkozásod, a kinézeted, korod alapján nincs nehéz dolgod, nagyon férfias. (Bár nekem a túlzott erőfitogtatásod nem jön be.) De két csaj talán boldogul ezzel is...
De talán a lényeg az utolsó mondatod ... ha jól értem :
" ...ha én mást is akarok szeretni (mint azt aki az enyém akarna teljesen lenni) - szóval ez megérthető-e a normális emberek elméjével? "
Nemtom' engem a normálisak közé sorolsz-e , de az én elmémmel nem érthető meg . Illetve érhető (hogy szeretnél félrevirágozni .... mer' többnyire ilyenek vagytok ti férfiak) , csak nem elfogadható . A fene se kíváncsi egy olyanra , aki az "én a tiéd , te a miénk" elvét vallja .
Egyáltalán hogy jut ilyesmi valaki eszébe ? Hogy egy normális nő ezt elfogadná ....?
Sziasztok idevalósiak, egy élő beszélgetésben olyan következtetésre jutottam amiről kíváncsi lennék a véleményetekre.
A kapcsolati tulajdonviszonyokból indultunk ki élőszóban, hogy én már nem akarok valaki másé lenni.. én a sajátom vagyok. HA valaki azt szeretné érezni hogy az enyém akar lenni, attól még nem rendelkezhet felettem.
Elfogadom hogy létezik olyan hogy viszonossági alap, meg azt is elfogadom hogy ha én a másé akarok lenni akkor megtehessem - de nem fogadom el hogy viszonossági alapon felettem kizárólagosan rendelkezhet az aki az enyém akar lenni.
Illetve még az hangzott el hogy az emberek nyolcvan százaléka így él, és nem fogadja el hogy a maradék húsz százalék nem.
Most jön a kérdésem : "mit érdemel az a bűnös.. aki nem szeret eléggé.. aki nem fogadja el az övé lenni akaró személy kizárólagosságát? "
Egyszerűbben kérdezve : ha én mást is akarok szeretni (mint azt aki az enyém akarna teljesen lenni) - szóval ez megérthető-e a normális emberek elméjével?
Hm.. ez is egy stabil helyzet, erre tudnak a szeretteid alapozni.
Az ideszánt kérdésre te sem mondtál véleményt : miért csak az az egyféle módszer hangzik el szinte hogy az ajándékozni kívánó legyen állandó felderítési üzemmódban?
Miért nincsen legalább feleekkora híre a más stílusú ajándékozási módszereknek..
A következő megállapításodra : ..deigenishogy szoktam analóg is lenni.. :-)))
Az ajándékozásról: elég határozott elképzelésem van dolgokról, épp ezért nem is szeretem a meglepetés ajándékokat.Mindenkinél jobban tudom, melyik illat tetszik nekem, milyen nadrágot akarok, de ezt a családom is tudja (már).
Aki meg nem ilyen, az meg minden csipcsup ajándéknak örül, annak könnyű ajándékozni. Te biztos tudod, hgy akit meg akarsz ajándékozni, az milyen. Ha meg nem, tessék kipuhatolni:)
