Ja, még annyit, hogy pedig magyaroknak jobb a német nyelv, mert az alap nyelvtan ugyanaz, csak van még egy-két turpisság (névelő és melléknévragozás, szenvedőszerkezet, befejezett jelen). Az angol ideidői és ragozásnélkülisége idegenebb a magyar nyelvi logikától, szóval ott át kell kapcsolni fejben, hogy ne tükörfordítsunk, németben viszont sose lehet melléfogni a tükörfordítással. :)
Nekem az első mondatom az volt: ihhmöchtemitHerr***sprechen. A cégnél idomítottak be rá, ahol kezdtem, és az egyik tulaj osztrák volt, csak akkor volt szívás, amikor visszadumált a titkárnője, de akkor se nagyon, mert ő is be volt idomítva, hogy fogalmatlan hülye magyarok is fogják hívni a főnökét. Persze általánosban jártam német szakkörre (meg franciára is), de valahogy azok nem hagytak mély nyomot bennem, még az oroszt is elfelejtettem sajnos, amit rendes tantárgyként tanultam. De biztos segített valamit, mert amikor végre beiratkoztam nyelviskolába 30 évesen, akkor úgy ragadt rám a német, mint másra a bogáncs. :)
Pedig anyu is elhagyta a feketét, és szerintem paradox módon fiatalosabb lett az ősz hajával. :) Azzal magyarázom, hogy nem csak a hajunk veszti a színét, a bőrünk tónusa is változik, és ő pláne vega, szóval egy kicsit hiporeklám is a vérszegénységtől, és az eredetileg is fekete hajszín nagyon elütött már a bőrétől.
Nem volt egyszerű, gyűrűs vőlegény volt, a menyasszonyát Brigittének hívták! Elkövette azt a hibát, hogy Agárdra jött egy hétvégére és pont ott voltam! :D