Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A Favoritra azt írja hogy a rakétán keresztül oldja meg a célkövetést (Track Via Missile-TVM): a célt a rakétafej látja és a földi berendezés számítógépe irányítja rá a célra ezzel egyszerűbb a rakéta szerkezete. Annyit vélek érteni belőle hogy a rakéta nem igényli a cél megvilágítását mert a fejében valamilyen érzékelő van (hogy hőképes vagy lokátor azt nemtom) és a földre sugározza a cél helyzetét amit a földi számítógép egyeztet a keresőlokátor adataival és ennek megfelelő kormányparancsot küld vissza. Ha véletlenül jól értelmezem ezt a bölcsészagyammal, akkor ez azt jelentené hogy nincs szükség a cél megvilágítására és kiküszöböltük a fedezőszög problémáját?
Nem!
A parancsközlő rávezetés (Dvina, Nyeva, Volhov, Krug)
a tűzvezető lokátor méri a cél, és a rakéta helyzetét, és küldi ki a rakéta számára a kormány parancsokat.
Előnye: egyszerű olcsó rakéta (mivel a rakéta nem látja a célt)
Hátránya: a rávezetés pontossága a távolsággal csökken.
Félaktív rávezetés (Kub, Vega)
Itt a cél közelében a rakéta veszi az alávilágító lokátor által megvilágított, célról visszaverődő jeleket, és azokat követi.
Előnye: a pontosság a rakéta célhoz közelítésével nő
Hátránya: drága rakéta (mivel a rakéta számítja ki a kormányparancsokat)
TVM (Patriot, S300)
Itt a cél közelében a rakéta veszi az alávilágító lokátor által megvilágított, célról visszaverődő jeleket, és azokat visszaküldi a lokátornak, ami kiküldi a rakéta számára a kormány parancsokat.
Előnye: egyszerű olcsóbb rakéta (mivel a rakéta látja a célt, de nem számítja ki a kormányparancsokat), a pontosság a rakéta célhoz közelítésével nő
Várj csak: a HT azt írja, hogy a félaktív lokátorrávezetéses irányítási mód (hőképes önrávezetővel kombinálva) az Sz-300V és V1 változatra érvényes, ez viszont csapatlégvédelmi eszköznek készült. 300V: 9M83 rakéta magasság 250m-25km, megs zóna távolsága 8km-75km. A 300V1-nél ez 9M82 rakétát jelent, az adatok sorrendben 1000m-25km és 13km-100km. Utóbbi rakéta ballisztikus rakéták fejrésze ellen 2000m-30km és 13km-40km.
A Favoritra azt írja hogy a rakétán keresztül oldja meg a célkövetést (Track Via Missile-TVM): a célt a rakétafej látja és a földi berendezés számítógépe irányítja rá a célra ezzel egyszerűbb a rakéta szerkezete. Ez persze nekem laikusnak egy nesze semmi fogd meg jól... Annyit vélek érteni belőle hogy a rakéta nem igényli a cél megvilágítását mert a fejében valamilyen érzékelő van (hogy hőképes vagy lokátor azt nemtom) és a földre sugározza a cél helyzetét amit a földi számítógép egyeztet a keresőlokátor adataival és ennek megfelelő kormányparancsot küld vissza. Ha véletlenül jól értelmezem ezt a bölcsészagyammal, akkor ez azt jelentené hogy nincs szükség a cél megvilágítására és kiküszöböltük a fedezőszög problémáját? Na ebbe most jól belebonyolódtam-bocs az értetlenkedésért:-)
Ha a cél 540 m/s alatt közeledett, a paramétere kisebb volt 20 km, a magassága 5 és 20 km között volt, akkor a lőszabályzat megengedte a passzív szakasz kihasználását.
Az APP az aktív, vagy a passzív hatótávolságot jelenítette meg?
Az áttöltés folyamata egyszerü volt. A PU a megfelelö töltési szögre állt. A ZM kigurult a PU-hoz és egy mechanikus kapcsoló szerkezettel összekapcsolódott vele.
Az 54 kilométer (nem 55) kifejezetten nem a sodródó léggömbök ellen volt alkalmas. Ha a cél 540 m/s alatt közeledett, a paramétere kisebb volt 20 km, a magassága 5 és 20 km között volt, akkor a lőszabályzat megengedte a passzív szakasz kihasználását. A 43 km-t nem tudom, hol találtad, de a Volhov M2 és M3 zóna távoli határa 36 km volt és nem 43.
Na most megint lehet hogy megdől egy axióma???
VM könyvében 143./185. oldalon is a 43/55km -t adja meg.
Az áttöltés folyamata egyszerü volt. A PU a megfelelö töltési szögre állt. A ZM kigurult a PU-hoz és egy mechanikus kapcsoló szerkezettel összekapcsolódott vele.
Ezutan a ZM megemelte a raketat az orranal. Ekkor a starthatomuvon levo hatso gorgok leereszkedtek a toltopalyara es az OS-1 vedo kiszabadult.
Ezutan ratolta a PU-ra a raketat majd leengedte az elejet is. Amikor az elulso tamasztekok felfekudtek az indito sinre, szetkapcsol t a ZM es visszament a fedezekbe. Amint a ZM megfelelo tavolsagra ert, az OS-1 elektromos-levego csatlakozo automtikusan felcsatlakozott.
TZM-PU:
A toltesi palyak kegyenliteset, parhuzamossag, elektomosan tortent. Par masodperc volt az egesz. Az atteltesek elektromosan tortentek. 4'15" mar kivalo volt.
Nem tudom. Ez a földre lövés dolog szerintem csak egy lehetőség volt, amit én nem is tudok nagyon hova tenni. Hiszen a rakéta nem arra készült. Hiszen a harci része a leggyengébb fedett létesítmény ellen sem ért semmit. Én csak a nagy területen összetömörült élőerő ellen tudom hatásosnak elképzelni ezeket az eszközöket. Ez a dolog már csak azért sem működött a véleményem szerint, mert minél lejjebb hajtottad az antennát, annál sűrűbben és intenzívebben jelentek meg az indikátoron az állócélok. Ha magad elé képzeled a terület dombortérképének metszetét az indikátoron, azt láttad szinte bántó "tejfehéren" az indikátoron. Ezt ugyan az SZDC-vel el lehetett tüntetni, de akkor a földi cél is eltűnt.
Az 54 kilométer (nem 55) kifejezetten nem a sodródó léggömbök ellen volt alkalmas. Ha a cél 540 m/s alatt közeledett, a paramétere kisebb volt 20 km, a magassága 5 és 20 km között volt, akkor a lőszabályzat megengedte a passzív szakasz kihasználását. A 43 km-t nem tudom, hol találtad, de a Volhov M2 és M3 zóna távoli határa 36 km volt és nem 43.
Ezzel a 25 méterrel nekem csak annyi aggályom van, hogy csak kis távolságon tudom elképzelni. (max 50 km) Pláne, hogy ennek a paraméternek a teljesítéséhez olyan terület kell, mint a Nagykunság. Ha ez teljesül minden irányban 200 - 200 kilométerig és megfeledkezünk a Föld görbületéről, akkor elhiszem az adatot. Ám ha akármilyen kis fedezőszög közbepofázik, máris süthetjük a 25 méterünket. Az SZ-300 különböző variációi is félaktív önirányításúak, vagyis a rakéta csak akkor képes követni a cél, ha az RPC (Alávilágító lokátor) folyamatosan megsugározza a célt. Vagyis, ha közben valami hegy miatt nem tudunk a célra sugározni, akkor semmit nem érünk a komplexum 25 méterével.
A Volhovét tudom, az helyből 4 perc, 300 méterről (szakaszfedezékből) azzal a távolsággal több. Nem véletlenül kellett állandóan futtatni a kannibálokat. Volt egy vékonyka kis őrmesterünk annak idején, akitől rettentően féltek a kannibálok, de mellette tűzbe is mentek volna érte. Az megcsinálta azt, hogy felült a csőrös ZIL lökhárítójára, és amelyik katonája lemaradt a többiektől, azt hátbavágta egy seprűnyéllel. Máskor a rajnak a TZM mögött kellett futni, de az ilyen alkalmak kivételek voltak. Ennek a csapatnak sose volt kiválónál rosszabb eredménye. Kint a lőtéren sem.
A Volhov TZM-ről indítóállványra 7 perc alatt lehetett rátölteni, de ez csökkenthető volt egy pontos ráállással, mert akkor nem kellett a két pálya egyeztetésével tökölni.
A ZM az indítóállványra ajtónyitástól zárásig 4 - 5 perc alatt felnyomta.
Emellé még képzeljetek el egy betontuskót is, ami valami harminc fokra volt a sínektől, és arra kellett a TZM-nek rátolatnia. Ez egy kicsit macerás volt abból a szempontból, hogy ha nem sikerült pontosan beállni, akkor a töltőpálya mozgatásával kellett korrigálni az eltérést. Én is küldök még egy képet, amin ha nem is teljesen, de látszik ez a beton.
Nálam mindenesetre többet tudsz tehát szakember vagy:-))
Mindenesetre most már kezdem érteni hogy az Sz-300-hoz miért rendszeresítettek külön kismagasságú lokátort (76N6). A Haditechnika azt írta, hogy a Favorit 25m és 30km közötti magasságon dolgozik. Megsemmisítési zóna távolsága minimum 5km, max 200km. Rakéta típusa 46N6E2. Egy korábbi változatából India 1milliárd USD-ért vett 6 komplexumot, ez gondolom egy dandár ereje, komplexumonként 48 rakétával.
Na itt van. Ezt a két masinát úgy képzeld el, hogy két kb 15 - 20 fokot bezáró sínpáron ácsorog belőle egy - egy. Mezőfalván egy osztálynak volt két fedezéke, amiben két két ZM volt. Ezek gombnyomásra szépen előcsoszogtak - közben a kábelt szépen feltekerte magának, nehogy belegabalyodjon, majd a rakétát szépen rátolta az indítóállványra. A rakéta egyébként a seggével előre jött ki a fedezékből. Mikor a rakéta a helyén volt, a ZM szépen visszacsoszogott a fedezékbe. A hat indítóállvány közül csak kettő mellett volt fedezék, a többi négynél a szabad ég alatt volt a technika. Ezekre egyébként nálunk nem is raktak rakétát, hiszen az ügyeletes rakétáknak elég volt a két fedezék. Sőt. Még a gyakorló rakétákat is ott tartottuk.
1982-ben a 11. dandár négy osztálya, (2 Nyeva, 2 Volhov), a 104. ezred két osztálya (2 Dvina), némi repülő és némi csapatlégvédelem (2 üteg KUB volt lövészetre tervezve. Ez a brigád ki is ment. Nagy lövészet volt, éppen kint voltam. Az volt a Dvináink utolsó lövészete, ebből az alkalomból elindítottak egy csomó öreg rakétát. Akkor láttam életem egyetlen valóban éjszakai lövészetét. Sajnálhatod, hogy nem lehettél ott. Bár a 105. ezredről akkor szó sem volt. Ha Neked valaki azt mondta, hogy tervezve vagytok lövészetre, akkor nagyon átvertek.
Én megtartottam volna azt a hajtóművet. Más öröme nem nagyon érdekelt volna ebben az esetben, egyébként is nálam is lehetett volna örülni.
Véletlenül erre járva élvezettel olvastam az írásaidat - én magam sorállományú KIPSZ-es voltam Miskolcon. Úgy volt, hogy 1982-ben megyünk lövészetre, és még önként rá is húztam volna néhány hónapot a szolgálatra, de sajnos elmaradt a dolog.
De mivel nagyon szerettem a technikát hazavittem jónéhány darabot belőle, és évekig nosztalgiázva őrizgettem, bár összerakni nemigen akartam. Kedvenc darabom egy Dvina 2. fokozat hajtóműve volt, amit két éve adtam el, hogy más is örüljön neki. Itt egy kép róla, a leendő vevő támaszkodik a zsákmányra, míg én békésen tejet iszom a háttérben:
Attól függ, melyik. Mert ugyebár ahány ház, annyi szokás...
A Nyeva TZM két rakétát vitt, azzal rátolattak az indítóállványra, és a rakétát egyszerűen áttekerték a töltőpályáról az indító pályára. Hogy az állványhoz pontosan oda lehessen állni, erre volt az úgynevezett töltőhíd. Lemezből készült híd volt, és ha pontosan rááltak a töltőkocsival, akkor már nem kellett sokat variálni a rakétával.
A közepes rakéta töltőkocsija az indítóállványra merőlegesen, az elé állt. átfordították a töltőpályát, összecsatlakoztatták az indítópályával, majd a rakétát itt is áttekerték az indítóállványra.
A Vegánál valamivel bonyolultabb volt a helyzet. Ott kétfajta töltőkocsi volt. Az egyik a TZM (szállító töltő kocsi), ami szállította a rakétát és képes volt az indítóállványra tölteni. Az állványra rá kellett tolatni és a rakétát némi egyeztetés után lehetett áttekerni. Ám a Vega rakétáját nem az állványon tartották, hanem a ZM kocsin (automata töltő kocsi), ami egy kapcsoló hatására képes volt a rakétát rátölteni az állványra. Sajnos a TZM-ről a ZM-re közvetlenül tölteni nem lehetett, feltétlenül közbe kellett iktatni az indító állványt. Néhány képet felrakok, abból talán láthatod azt, amit magyaráztam.
1. A Nyeva TZM ugyanúgy nézett ki, mint a Pecsora TZM-je. Ezen a képen felülről látod a dolgot, és bár a TZM le van ponyvázva, a beállást láthatod. És a töltőhidak is jól láthatók.
2. A képen a Nyeva indítóállvány töltőhídját látni. Csak a ZIL hátsó kerekeivel kellett ráálni, és már mehetett is a töltés.
3. A képen a Volhov TZM azon elemét láthatod, aho a töltőpályát el lehetett fordítani. Látod az íves kényszerpályát, ami a töltőpálya elforgatása közben egyeztette a töltőpálya magasságát az indítópálya magasságával.
4. A kép első harmadában láthatod a két töltőhidat. Az egyiket a ZIL-131 két hátső tengelye közé kellett venni, a másikra ekkor pont rákerült a TZM kereke.
5 - 6.A képeken a TZM és az indítóállvány látható abban az állapotban, amikor a két pálya egyeztetése megtörtént, de a rátöltés még csak ezután kezdődik. Az egyiken látod is a töltőhidakat. A másikon nem látom, de úgy rettentő macerás volt a rátöltés, mert nem volt azonos magasságban a töltő- és indítópálya.
7. Ez a Vega TZM. Rá kellett tolatni az indítóállványra, és mehetett fel a helyére a rakéta. Az állvány mellett volt egy beton híd, ami a TZM kerekeit rávezette a töltési helyzetre. Ha nem volt nagyon béna a sofőr, akkor nem volt nagy dolog. Én egyszer kipróbáltam, gyakorlat nélkül is meg tudtam csinálni.
8. A ZM kocsiról sajnos csak egy olyan képet tudok mutatni, ahol a ZM fent van a szállítókocsin. Ez a masina tudta automatikusan a rakétát feltölteni.
Változatlanul fenntartom azt a véleményemet, hogy egy eszköz magában semmit nem ér. Ha csak azt veszed, hogy az SZ-300-nak mekkora a hatótávolsága, abból egyenesen adódik, hogy kis magasságon, pláne földközelben nem sokat ér. A Vega nagyon pompás eszköz volt nagy távolságon, de 1000 méter alatt sok hasznát nem lehetett venni, az az 1000 méter is csak bizonyos távolságig volt érvényes. Tehát a légvédelem csak akkor ér valamit az én nézetem szerint, ha a különböző technikai lehetőségű és rendeltetésű eszközöket meghatározott rend szerint telepítik és alkalmazzák.
Én egyébként az alap SZ-300 paramétereit láttam, azokat ismerem. Az alap eszköz 100 kilométert tudott, de kismagasságon nem volt túl jó, a maximális hatómagassága pedig valahol ott volt, ahol a Volhové.
Tény és való, hogy ha intenzív szárazföldi harctevékyenység van, akkor nem nagyon kell kismagasságon repülő gépekkel számolni, de csak erre nem lehet alapozni a légtér kismagasságon történő lefogásánál.
