Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Hát ez valóban csak városi legenda, és ráadásul nem is igaz. Többféleképpen lehetett kijutni a lőtérre, de egy - egy alakulat valamennyi tagja, hangsúlyozom, valamennyi, együtt utazott. Marhavagonnal soha nem mentünk, hanem csakis orosz hálókocsikkal. Hogy aztán azok milyenek voltak, az már más kérdés. Volt olyan változat, hogy Budapesten felszállt a csapat a Tisza expresszre, ami kedd estétől csütörtök reggelig járta meg az utat Moszkváig, a Kijevi pályaudvarig. Ott a honi légvédelem egy átvonuló szállóján eltöltöttünk egy kis időt, lehetett menni vásárolni. Arra emlékszem, hogy töméntelen mennyiségű kéziszerszámot behordtunnk, és ha kissé oroszos minőségű is volt, az ára is az volt. Pénteken este a Paveleckíj pályaudvaron felszálltunk a Lotusz expresszre, és azzal vasárnap reggelre érkeztünk meg Asulukba. De azt mégegyszer hangsúlyozom, hogy mindenki egyformán, és nem volt marhavagon. A vonaton azt ettél, amit vittél magaddal. Kint már saját kajánk volt, saját konyhaszemélyzettel. A kinti konyha bizony nem volt valami híres, így az első főzés előtt hatalmas súrolás ment. Valahogy más fogalmaik voltak a tisztaságról. Ha másként nem ment - ez különösen rövid lövészeteknél volt - akkor készételkonzerveket vittünk és azt ettük melegítve. Igazából túlságosan sok időt töltöttem el a seregben ahhoz, hogy válogassak, de éhesen soha nem maradtam. A hadtápnak - mert akkor még nem logisztika volt - még arra is volt gondja, hogy töméntele mennyiségű ásványviizet vittek ki, és mindenki kapott egy napra egy kétliteres flakonnal. Elég is volt.
Ha technikával utaztunk, akkor általábann a technika és az állomány egy vonatonn utazott, de nem marhavagonban. Akkor külön konyhavagonunk volt hűtőkocsikkal. Az orosznak még arra is volt külön kocsija, hogy a technikát kísérő őrállományt viszonylag komfortosan tudták utaztatni. Az 1986-os éleslövészetről nincs információm, de 1987-ben a Vega rendszerbeállító lövészetére nem ilyen körülmények között mentünk. Akkor valami ökör az LRP-n későn kezdett neki kavarni, és csak három részletben kaptuk meg a vonatjegyeket. Úgy is mentünk ki, három részletben. Az osztálycsoport egy 10 fős csapatának én voltam a parancsnoka. Lenyomtuk a lövészetet, majd az asztrahányi katonai repülőtérről külön repülőgéppel (MALÉV TU-154) jöttünk haza, de mindenki együtt.
Lövészetek. Keményen megdolgoztattak benünket, és mindent számszerűen értékeltek. Nagyon objektív és jól kidolgozott értékelési rendszerük volt, és ugyan nem igaz, hogy mindig kiválót adtak. Az akármilyen lövészeti eredményt nagyon kemény egyéves felkészülés előzött meg, és az éleslövészet csak egy kis pont volt. Az csak arra volt jó, hogy a személyzet hallja a rakéta hangját, érezze a segge alatt a remegést, és lássa azt, hogy azzal a hosszú vacakkal valóban el lehet találni a repülőt. Az igazi próbatétel az az volt, amikor az éleslövészet előtt vagy negyven manőverező célra, intenzív zavarás mellett kellett némalövészetet csinálni. Az kemény volt. Meg az is kemény volt, hogy a teljesen ismeretlen technikát kellett néhány nap alatt a lövészetrre felkészíteni, és az orosz azt is ellenőrizte. Utána még bizottság előtt vizsgáztál is.
A nyolcvanas évek elejei lövészet, amit említesz, az bizony nem kint volt, hanem Drégelypalánkon, de jóval korábban. Akkor egy IL-28 húzta a célzsákot, de nem részeg orosz tiszt volt a tettes, hanem egy béna magyar. Még szerencse, hogy a jármű parancsnoka észrevette, hogy a Silka automata üzemmódban ráfordul a repülőre, így még a tűzkiváltás előtt leállította az egészet. Ám a dolgot a pilóta is észrevette, ledobta a célzsákot, közölte a rádióján, hogy a "jó édes anyátok repüljön nektek célt" és hazarepült. Akkor volt utoljára ilyenn célanyag.
Önjáró légvédelmi gépágyúkkal az asuluki lőteret soha nem használták, mert az ahhoz túlságosan nagy volt. A lőtér eleje a Volgától keletre volt valami 100 kilométerre, és onnan vagy 600 kilométerre volt a vége. Mi 1987-ben a Vegával 180 kilométer körülre lőttünk, de nem értük el a lőtér harmadát sem. Egyébként ezt a célzsákos módszert többnyire csak kis lőtéren használták, ahol korlátozott volt a célanyag. A kinti lőtéren az orosz nem tudott mit csinálni a rengeteg céllal, annyi volt nekik. A MIG-15 és 17 gépek hajtóműveire ácsoltak egy a V-1-re hasonlító kasznit. és hagy menjen. Valami két órát lehetett rádión irányítai. El tudod képzelni, mennyi maradék hajtóművük volt? Az összes régi RSZD-300-as rakétát is felhasználták, így aztán volt mire lövöldözni, nem kellett vontatni a célzsákot. Egyébként kint voltam 1979-ben, 1981-ben, 1982-ben, 1983-ban, 1984-ben (instruktorként) és végül 1987-ben.
Amikor katona voltam 94-95ben (Bia), akkor valamikor 95 első felében kimentek a tesztek pukkongatni rakátéval Lengyelországba kb 2-3 hétre. Én voltam a HV írnok, azért tudom, azt hiszem 4 hétig voltak távol. Amikor hazajöttek, semmi pozitívumot nem mondtak, csak azt, hogy egyetlen célre próbáltak lőni, de a raketta a tengerbe zuhant...soha nem tudtam meg, hogy milyen volt az eredmény igazából...Volt ott egy kackiás bajszos tiszt is ( ez még akkor volt, amikor bázison voltam, és odajött a körletbe hozzánk, az mondta, hogy amikor ő volt éleslövészeten, akkor kb 200 méterre ment el a rakéta előttük, de annyira remegett minden, hogy kapaszkodni kellett a padokon, amiken ültek, nehogy leesenek..., és ne tudjuk meg milyen, amikor el kell indítani egy Nyevát) .azt hiszem valami politikai tiszt volt, a nevére nem emlékszem. ja, egyébként nemsoká, a mai napon leírom katonai élményeimet a Bia -i támaszponton történt időről , kb 2-3 órqa múlva. elég figyelemre méltó lesz. neveket nem írok, csak azt jegyzem meg, hogy szjmh hozzászóló akkor főhadnagy volt, és Ő volt az egyetlen, akit érdekelt is tiszti mivoltából a dolog. a mai napig tisztelem őt, mint felettesemet, ha hadba kéne menni, és választhatnék, akkor őt szeretném parancsnoknak kapni. ez nem "nyalás", hanem józan ész döntése- a B.hadnagy aki akkor a HV század parancsnoka volt semmihez nem értett, a kis Koko meg jobban elvolt foglalva a klikk-rendszerek kihasználásával, mint hogy szakmailag előre vitte volna a századot.. de majd ezekről bővebben...
Egy főhadnagy mesélte, aki volt kint, hogy tök mindegy volt, hogy ténylegesen hogy sikerült a lövészet, a besorolás mindig "kiváló" volt, a politikai szempontok miatt.
Ez nem igaz, lásd:
11.ezred/dandár
Kiválló volt: 70,71,72,73,77,80,82,90,93,95,96
Jó: 61,65,68,74,75,76,79,83
Megfelelt: 63,85
Nem Felelt meg: 87 (1.oszt)
Állítólag '86.-ban (?) voltak kint utoljára magyarok,
1988-ban volt kint a ruszkiknál a 105. ezred két osztálya. Utánna a lengyelekhez jártak.
Volt Tüzér! Te jártál még kint a SZU-ban rakéta éleslövészeten? Állítólag '86.-ban (?) voltak kint utoljára magyarok, és kemény rémtörténeteket meséltek róla. Pl. hogy a tisztek kényelmesen repülőgépen mentek, a sorállomány pedig 2 hétig marhavagonban utazott a technikával együtt, plusz ugyanennyit visszafelé. A kaja minősíthetetlen, az oroszok gorombák, és levelet írni sem lehetett, mert hogy "titkos"! Egy főhadnagy mesélte, aki volt kint, hogy tök mindegy volt, hogy ténylegesen hogy sikerült a lövészet, a besorolás mindig "kiváló" volt, a politikai szempontok miatt. Szintén elmeséltek egy történetet egy '80.-as évek eleji lövészetről, amikor a magyar rakétások mellett oroszok is használták a lőteret, önjáró légvédelmi gépágyúkkal. Az egyik zseniális parancsnokuk - részegen - véletlenül lelövette a _célvontató helikoptert_ (!) és mindkét pilóta meghalt. Bajuk mégsem lett belőle, mert állítólag az alakulat parancsnokának apja valami marsall féleség volt, így simán elkönyvelték balesetnek. Szóval, ha voltál kint te is, írhatnál erről valamit, mégis jobb az autentikus forrás, mint az "urban legends"... Üdv:
Az alsó képen lévő három folt közül meg a legnagyobb a 104. ezred harcálláspontja volt. Ott települt még a fene tudja, hányadik Rt. zászlóalj vezetési pontja, meg a sárbogárdi Rt. század eszközei. Kívülről egyébként csak a lokátorokat és a dombjaikat lehetett látni. (Egy darab K-66 komplexum volt ott 2 darab P 37 távolfelderítő és három darab PRV-17 magasságmérő lokátorral). A vezetési pont egy komoly domboldalban volt, és a készenléti épületre a földszinten mentél be, onnan vagy két emeletet kellett lefelé lépcsőzni a vezetési pontokhoz. A vezetési ponttól még kissé lejjebb voltak a SZENYEZS kabbinjai, és ugyancsak a földszinten jutottál ki a kabinoktól a szabad ég alá. A területnek meg még az építőktől örökölt szám szerint 50-es volt a neve. A másik két zöld folt meg az 51-es és az 52-es terület, amik az ezred RH és URH adóállomásai voltak.
Hááát...A Vektor tulajdonképpen hasonló hatékoysággal tudta vezetni a Vegát, mint a Szenyezs. A kettő között csupán annyi különbség volt, (a Szenyezs javára) hogy az egyik több célra tudott rávezetni vadászt és több osztályt tudott irányítani. A Vegának egyébként sem volt sok beleszólása a dologba. A rossz nyelvek szerint az akkori dandárparancsnoknak nem illett bele a vezetési koncepciójába a Vega, tehát ezért szüntették meg. Hogy bele illett vagy nem, szerintem meg egyáltalán nem értett hozzá. Azt azért tudni kell, hogy a Vega teljesen más gondolkodást igényelt, mint a korábbi technikák úgy a működését, mint a harci alkalmazását tekintve. Ezt ismerve el tudod képzelni, hogy bármelyik Vegásnak volt a dolgokba beleszólása?
A Szenyezst mindazonáltal szerették volna felvinni Érdre, de nem jött össze. A Szenyezs ugyanis egy kabbinal többb volt, mint a Vektor. Ám ez még a kisebb gond volt. A nagyobbik gondhoz tudni kell, hogy az összes ilyen technika teli volt egérrel és hasonlókkal, mert rettentően szerették a kábelek szigetelését. Védekezésképpen a Szenyezst úgy telepítették, hogy a kábelalagutakat kitöltötték úgynevezett "robbanó betonnal". Lehet, hogy nem így hívják, de arra jó volt, hogy az alagutak végeit tökéletesen kitöltötte. Nem is lehetett többet kiszedni a kábeleket. Kábel nélkül meg hiába vitték volna Érdre a technikát, nem értek volna vele semmit. Egyébként a Vega is ugyanígy járt, még annak a technikának is ott van a kábelei egy része Mezőfalván a harcálláspopnt fedezékében. Pedig azt annak idején el akarták volna vini a lengyelek, mégpedig azért, hogy cserében az összes Nyevát átalakították volna mobilra. (Lásd képek) Csak hát kábel nélkül meg nem kellett nekik. Hát ennyi a dolgok háttere. Egyébként nekem sem tetszhetett volna a dolog, ugyanúgy nem számított semmit, mint a Vegások nemtetszése.
A kititkosítás még műkődik, a HM térképészet végzi,a fominak is ők dolgoznak...úgy látszik 2000-ben még titkos minősítésű volt a terület..
..azt olvastam a SZENYEZS-ME-ről,hogy mikor tartalék harcálláspontá minősitették,az a VEGA-soknak nem igazán tetszett,mert a VEKTOR2-VE kisebb hatékonysággal volt képes vezetni az osztálycsoportot..igaz ez?
Erre gondoltam. Az alsó képen lévő három folt közül meg a legnagyobb a 104. ezred harcálláspontja volt. Ott települt még a fene tudja, hányadik Rt. zászlóalj vezetési pontja, meg a sárbogárdi Rt. század eszközei. Kívülről egyébként csak a lokátorokat és a dombjaikat lehetett látni. (Egy darab K-66 komplexum volt ott 2 darab P 37 távolfelderítő és három darab PRV-17 magasságmérő lokátorral). A vezetési pont egy komoly domboldalban volt, és a készenléti épületre a földszinten mentél be, onnan vagy két emeletet kellett lefelé lépcsőzni a vezetési pontokhoz. A vezetési ponttól még kissé lejjebb voltak a SZENYEZS kabbinjai, és ugyancsak a földszinten jutottál ki a kabinoktól a szabad ég alá. A területnek meg még az építőktől örökölt szám szerint 50-es volt a neve. A másik két zöld folt meg az 51-es és az 52-es terület, amik az ezred RH és URH adóállomásai voltak. Mindez a Sárbogárd - Mezőfalvai út mellett van, először balra a vezetési pont, majd egy éles bal kanyarban jobbfelé az utelágazás az 52-es felé, nnéhány 100 méterre egy éles balkanyarban egyenes kis útelágazás az 51-es felé. Vagy fordítva?
Azt egyébbként nem igazán nem értem, hogy mi a fenének kell letakarni már nem használt katonai objektumokat, mikor már nem is katonai, meg már semmi titok nics bennük.
Ezeket a FÖMI-től származó légifelvételeket állítólag meg lehet szerezni az önkormányzatoktól, csak azok jóval nagyobb méretarányúak (1 : 5000) direkt a birtokhatárok vizsgálatára. Nem tudom, azok ki vannak-e takarva.
Sziasztok!
Igazad van, 1989 novemberében nem az ezred megszűnéséről beszéltek, mindössze egyetlen mondat hangzott el arról, hogy várhatóak szervezeti változások. A miskolci ezredet érintő „átszervezésről” előbb hallottunk, minket, bogárdiakat csak később tájékoztattak a változásokról. Arra emlékszem, hogy nagyon meglepődtünk, mivel mi, fiatalok még ’89-ben az Sz-300-ast vártuk, mint új technikát… Nos, azóta megtanultam, hogy a „szervezeti változás” csak egyvalamit jelenthet az „átalakuló Magyar Honvédségben”… :-(
A kilencvenes évek közepén a haderőreform ürügyén először kivették az osztályokat a megerősített tüzelőállásokból, és összevonták osztálycsoportokba. Igaz, hogy osztálycsoport szervezete csak a Vegának volt, de ez a nagyokosokat nem zavarta abban, hogy valami "újat" kitaláljanak. Aztán 1995-ben először a Volhovokat összevonták Sárbogárdon akárhányadik légvédelmi rakéta zászlóalj néven, és egy - egy valamikori osztályból már csak üteg maradt. Sárbogárdon talán két komplexum volt valamennyire feltöltve, a többségnek a személyi állománya mindössze két főből állt. A sárbogárdi komplpexumok közül a 3. üteg volt olyan állapotban, hogy 1998-ban még a NATO-nak is fel merték ajánlani, persze nagy szükség nem volt rá. A 3. üteg volt utoljára lövészetre tervezve, de a nagy készülődést megszakította a koszovói háború és erre hivatkozva leállították a dolgot. Igaz az én véleményem az volt, hogy itt az hiányzott, ami Montecuccoli kolléga szerint három példányban kell a háborúhoz. A Volhovokra tulajdonképpen innentől keresztet lehetett vetni.
1996-ban elérte a végzet a Nyeva osztályokat is, azokat meg ha jól tudom, a Vasvári laktanyában vonták össze.
1997-ben lett az utolsó honi légvédelmi rakéta alakulatból, a 11. dandárból ezred lett. Ugyanebben az évben szűnt meg a Vega is.
Tudomásom szerint az egészet 2000-en szüntették, meg onnantól honi légvédelem névleg sincs Magyarországon.
Ezek a parancsirányítású légvédelmi rakéta komplexumok alapvető rávezetési módjai. A "K" módszerre (jelentése konstans) már nem emlékszem. A HP módszer valahogy úgy nézett ki, hogy a rávezető állomás, a rakéta és a cél a repülés, illetve a rávezetés teljes szakaszán egy vonalra esett. A ET rávezetési mód valahogy úgy nézett ki, hogy kihasználták a légvédelmi tüzérség kezdetektől meglévő tüzelési (előretartásos) módját, és némi módosítással képeztek egy előretartási szöget, majd azt folyamatosan a repülés teljes ideje alatt alkalmazták. Ezeket a rávezetési módokat a lőszabályzat előírásainak szigorú betartásával a rávezető tiszt kapcsolta, ettől eltérni nem lehetett. A rávezetési módok előírásai szerint aztán a parancs kidolgozó berendezés (SZVK) kidolgozta azt, amit ki kellett, és ment minden a maga útján. Ha az eszköz jól volt beszabályozva, a rakéta teljesítette azt a maximális mellérepülést, amit a harcirész hatósugara még megengedett. A Dvina és a Volhov rakéták harcirészének hatósugara 60 méter volt, és ezen belül nagy valószínűséggel eredményesen "szólította" meg a repülőgépet, hogy "kolléga, lefelé!". A lőtéren néhány ezer rakétát elindítottak a fennállása alatt, de rendkívül kevés volt az a rakéta, ami közvetlenül talált is. Az átlagos mellérepülés emlékezetem szerint 20 méter körül volt. Akárhány lövészeten voltam kint, minden alkalommal ott volt az orosz az UV kabinban, és a kis műszerét (akkora volt, mint egy stúdiómagnó) telepítve pontosan mérni tudta a mellérepülést. Sikertelen lövészet előfordulhatott a harci munka hibájából is, és a rakéta hibájából is és akkor legalább a mellérepülés alapján tudtak valahogy értékelni. Szerencsére sose volt rá szükség, mert minden alkalommal sikerült az eredményt összehozni, de az orosz mindig közölte az eredményt. Emlékeim szerint a miénk 6 méternél sose volt jobb.
Többet most nem írok erről, mert piszkosul régen volt, amikor nekem ezzel utoljára foglalkoznom kellett, és hát a memória szelektál.
H<1; H>13. 13 és nem kilenc.
Abból kell kiindulni, hogy az eredeti Dvina komplexumok megsemmisítési zónájának alsó határa 2000 méter, a felső határa 25 000 méter körül volt. A hatvanas évek közepén, az első komoly átalakításakor az orosz szakállomány építette be ezt a módosítást, amivel lehetővé vált a kismagasságú célok megsemmisítése 500 méterig, a nagymagasságú céloké pedig 35 000 méterig. Érdekes, hogy innentől kezdve teremtették meg a földre való lövés lehetőségét. Nekem annak idején azt magyarázták, hogy ez a rakéta zömmel csak fedetlen élőerő ellen lehet egy kicsit hatékony, mert a bármilyen módon fedett, vagy páncélozott célok ellen a harci rész repeszhatása nem elegendő. Persze azt azért tudni kell, hogy ezt a rakétát csak oda lehetett irányítani, amit az indikátorokon is láttunk. Ám az élőerő, hacsak nem lebegett valahol, a talajon tartózkodott. És a Dvinának még nem volt semmi olyan lehetősége, hogy az állócélok ellen tudott volna valamit csinálni. Ezt csak a Nyeváknál és a Volhovoknál csinálták meg, az volt a neve, hogy SZDC. Ezen eszköz híján aztán a földre történő lövészetről annyit kellett tudni, hogy kicsi volt a valószínűsége a találatnak. Persze egy légvédelmi rakétát nem is arra találtak ki.
Korábban felmerült kérdésként, honnan kapott Nyeva technikát Mezőfalva 1991-ben. Autentikus forrásból származó információ szerint Nyírtelekről, a FVTEK-tól vettek át egy középjavításon átesett technikát, ami valószínűleg előtte Únyban volt.
Ezek szerint valamikor 1995 előtt szünhetett meg a 11/10 Únyi rakéta osztály?
Látod, ezért volt jó a PV kabin, mert ott magasan volt a küszöb, meg ráadásul forgott is. Így oda a vendég csak akkor tette be a lábát, ha én beengedtem. A harcállásponton egyébként előfordult az ilyen bolondokháza, mert ott kicsi volt a hely, de még is mindenkit oda evett a fene, mert ott mindent viszonylag jól lehetett látni.
Sziasztok!
Korábban felmerült kérdésként, honnan kapott Nyeva technikát Mezőfalva 1991-ben. Autentikus forrásból származó információ szerint Nyírtelekről, a FVTEK-tól vettek át egy középjavításon átesett technikát, ami valószínűleg előtte Únyban volt. A debreceni kiképző központ komplexuma Sárbogárdra került, tankomplexumnak.
