Kérlek segítsetek nekem abban, hogy azt az éter vonszolást hogy kellene elképzelni.
Mert mondjuk a Föld vonszolja az étert, de mondjuk akkor a Mars is, és akkor az éternek valahogy deformálódnia kéne, nyúlnia, tekerednie.
Ez meglehet naív kép, a folymechen alapszik, amiben meg lehet festeni pl. a egy folyadékrészecskét, sőt akár egy egész folyadékvonalat is, és nézni, hogy mozog az áramlással. Egy ilyen folyadékba keringő testeket téve egy megfestett folyadékszál egy idő után egészen komplikált alakú, baromi hosszú. Ilyen lenne az éter is?
Pl. ha Ferihegyen áll egy repülő, a szárnya alatt és felett két pontok összekötök egy a szárny előtt haladó vonallal, akkor, ha a repülő elmegy Los Angelesbe, a két végpont Ferihegyen marad (ha a szél el nem fújja), de a vonal még mindig elhalad a szárny előtt.
1. az eredeti feltételezés szerint, a Föld csak a közvetlen környezetében viszi magával az étert, amiből következik, hogy a csillagok látszólagos helyzete mindenképpen megváltozik a Föld nap körüli pályamenti sebessége miatt. Csak akkor nem változna a csillagok helyzete, ha az éter a teljes univerzumban együtt mozogna a Földdel. Ez az ellenérv tehát kilőve.
Ez egész egyszerűen nem így van. Tényszerűen tévedsz. Rajzold le magadnak, számítsd ki, talán rájössz.
2. Fizau mérése esetében nem azt vizsgálták, hogy a Föld viszi-e magával az étert, hanem azt, hogy a csőben áramló folyadék viszi-e. Tehát ez is kilőve.
Ez így igaz, csak éppen nem lövi ki az elleénérvet. Ha ugyanis a folyadék csak részben viszi magával az étert, akkor valami hasonlóra lehetne számítani a Föld esetében is. Ez valóban nem abszolut ellenérv, de nagyon valószínűtlenné teszi a teljes éter vonszolást.
http://en.wikipedia.org/wiki/Michelson-Gale-Pearson_experiment Interestingly the experiment was expected to generate a positive result both for an entrained aether as well as due to relativistic effects. The main difference would be the magnitude of the effect. It was thus a surprise to everyone when the MGP experiment also returned what appeared to be a null result, or at least a rather inconclusive one.
Sejtettem, hogy nem ismersz más típusú kísérleteket. Ugyanis:
1. az eredeti feltételezés szerint, a Föld csak a közvetlen környezetében viszi magával az étert, amiből következik, hogy a csillagok látszólagos helyzete mindenképpen megváltozik a Föld nap körüli pályamenti sebessége miatt. Csak akkor nem változna a csillagok helyzete, ha az éter a teljes univerzumban együtt mozogna a Földdel. Ez az ellenérv tehát kilőve.
2. Fizau mérése esetében nem azt vizsgálták, hogy a Föld viszi-e magával az étert, hanem azt, hogy a csőben áramló folyadék viszi-e. Tehát ez is kilőve.
3. Volt egy kísérlet azonban, ahol valóban azt vizsgálták, hogy az éter hozzátapadhat-e a Földhöz. Ez volt a Michelson-Gale kísérlet. Itt az volt a kérdés, hogy forgás közben magával viszi-e az étert a Föld. A mérés eredménye az lett, hogy forgás közben NEM viszi magával, vagyis ki tudták mutatni a forgó Föld forgási sebességét az éterhez képest. Ezért gondolták azt, hogy ha forgás közben nem viszi magával, akkor haladás közben sem viheti. Azonban ez sem bizonyíték arra nézve, hogy haladás közben nem viszi magával.
Az igazság az, hogy arra nézve, hogy a Föld haladás közben nem viheti magával a fény vezető közegét SEMMIFÉLE valódi bizonyíték nincs.
"Akkor nincs éterszél, és a kísérlet az éterszél kimérésére lett kitalálva. Ilyen egyszerű.
Természetesen fel is vetették annak idején, hogy a negatív eredmény talán annak tulajdonítható, hogy a Föld magával viszi az étert, mint pl. a légkört. Vagyis úgy járunk, mint ha a repülőgép utasterében próbálnánk hanggal működő MM elrendezéssel megmérni a gép sebességét. Ilyen feltételek mellett az MM kísérlet eredménye negatív."
Tehát igaz az a megállapítás, hogy a negatív eredményhez csakis az kell, hogy éterszél ne legyen. Az nem feltétel, hogy éter sem legyen. Vagyis az MM kísérlet eredménye nem bizonyítja, hogy a fénynek nincs vezető közege, csupán azt bizonyítja, hogy a közeg a Föld felszínén együtt mozog a Földdel.
Örülök, hogy idáig eljutottunk. Most lépjünk tovább egyel:
"...más típusú mérésekkel ezt a lehetőséget már akkor ki tudták zárni."
Lássuk, fel tudod-e sorolni, hogy melyek voltak ezek a más típusú mérések?
Szerintem a harmadik nem teljesül. Mit szólsz ehhez?
Akkor nincs éterszél, és a kísérlet az éterszél kimérésére lett kitalálva. Ilyen egyszerű.
Természetesen fel is vetették annak idején, hogy a negatív eredmény talán annak tulajdonítható, hogy a Föld magával viszi az étert, mint pl. a légkört. Vagyis úgy járunk, mint ha a repülőgép utasterében próbálnánk hanggal működő MM elrendezéssel megmérni a gép sebességét. Ilyen feltételek mellett az MM kísérlet eredménye negatív.
Más kérdés, hogy más típusú mérésekkel ezt a lehetőséget már akkor ki tudták zárni.
Nem kell amit hozzátettél, ugyanis duplázás. Olvasd el a kérdést! :-)
Nekem is eszembe jutott mikor a választ kigondoltam, le is írtam, aztán töröltem, hiszen a kérdés éterszélre vonatkozott, szél meg ugyebár akkor van, ha fúj...
Az persze igaz, hogy M&M azért feltételezte hogy lesz szél, mert a Föld kering a Nap körül.
Kihagytál egy lényeges körülményt. Azt is feltételezték a kísérlet kigondolói, hogy a Föld mozog az éterhez képest. Vagyis a Föld és az éter között sebességkülönbség van. Ha ez nincs akkor az interferencia-csíkok megjelenése nem várható. Ezért végezték el többször a kísérletet, különböző évszakokban.
A vélasz tehát így precíz:
- newtoni világ abszolut idővel
- a fény az éterhez képest c sebességgel terjed
- a Föld mozog az éterben
Így már elfogadható a válaszod:
Legalább egy nem teljesült fenti feltételekből.
Szerintem a harmadik nem teljesül. Mit szólsz ehhez?
A honlap gondolatmenete az lett volna, hogy az MM nem alkalmas éterszél mérésre akkor sem, ha nem létezik specrel, hanem newtoni világ van. Indokolva a beidézett mondattal. Megmutattam, hogy a beidézett mondat téves.
Erre kapom azt a választ, amiből egy látszik - semmiből se ért semmit. Se specrelt, se newtont, se elemei logikát, abszolute semmit. Na, ettől akadtam ki.
Ne égesd már magad... ha az "álló" megfigyelő szerint két ember távolsága L és szembe mennek egymással, akkor L/(v1+v2) idő múlva találkoznak; míg ha üldözik egymást, akkot L/(v1-v2) idő kell a találkozáshoz (tf v1>v2). Ezen a specrel semmit sem változtat.
Számomra a kettő ugyanaz, mert ezt jelenti az ekvivalencia. Nem egymásba alakulnak, hanem egyek. Csak a mértékegység más.
A kettő egysége, azonossága, még szembeszökőbb, ha az időt fényút méterekben mérjük, a t[m]=c[m/s]*t[s] mértékegység-átváltó képlettel. (kb. ahhoz hasonlóan, ahogy a lóerőben vagy kilocalória/órában megadott teljesítményt is W-ban érdemesebb megadni pl. az energetikai számításoknál).
Ekkor ugyanis a sebességnek nincs mértékegysége: E=m, a tömeg és energia mértékegysége is ugyanaz.
Milyen jogon adsz össze fénysebességet egy másik sebességgel, hogy az nagyobb legyen mint c. Ezt sehol máshol nem tennéd meg csak itt és most, hogy ezzel megcáfolhasd amit állítok.
Bármi más esetben (kivéve ha meg kell cáfolni a kételkedőket) c + v = c egyenletet használod a transzformációval.
Így aztán ami a belinkelt lapon áll az nyilvánvalóan nem téves. Másrészt folytatása van a finomítással, és különbenis az interferométer legalább négy különféle okból nem alkalmas az étervihar kimutatására. Az egyik az, hogy nem tudta kimutatni.
Teljesen mindegy, hogy a történelem miként alakítja a gondolataidat, ha bármi máskor használod a Lorentz transzformációt mert bizonyos szempontok szerint szükség van rá akkor itt is illene használni.
A könyvében még részletesebben tárgyalja az energia-impulzus négyestenzorral. Jobb talán ha először ezt olvasnád el, mert ez komisz kérdés volt Einsteinnek is. Szerintem itt van a relativitáselmélet határvonala, ezért vannak ebben egymástól annyira nagyon eltérő állásfoglalások. Nekem mindenesetre emiatt izgalmas a tömeg-energia átválthatósága.
Számomra a kettő ugyanaz, mert ezt jelenti az ekvivalencia. Nem egymásba alakulnak, hanem egyek. Csak a mértékegység más.
Hasonló a tehetelen és súlyos tömeg ekvivalenciájához. Van egy mennyiség amit ígyis-úgyis le lehetett mérni, aztán kiderült, hogy ugyanazt mértük. Mint ahogy lehet beszélni arról, hogy egy terület hány hold (a paraszt hány nap alatt szánja fel egyökrös ekével), meg hogy hány ha. Különös, hogy méterrúddal és ökrösekével is le lehet mérni, de hát ilyen a világ.
Számomra ez az ekvivalencia.
A nyugalmi tömeg egy spekuláció. Tömeg van, nem ilyen vagy olyan, hanem egyfajta. Az, hogy mennyi lenne a foton tömege, ha nem menne értelmetlenség, mert álló fotont még senki sem látott:) Persze ettől még a nyugalmi-, tehetetlen-, súlyos-, transzverzáris- stb. tömegfogalmak még hasznos fogalmak lehetnek.
Nézd itt osztom Hraskó nézetét. A nyelv sok mindent kibír. Azt mondjuk a tömeg ekvivalens az energiával. Ez így is van, azonban nézzünk a tények mögé. Hogyan állunk a tömeg-energia átmenettel? Ez egyertélműen megállapítható a kötési energiára, de a mozgási energiánál már csínján kell bánni a nyelvi megfogalmazással.
Matematikai úton kierőszakolható a tömeg-mozgási energia átmenet, de megtörténik-e ez a valóságban is? Ez a kérdésfelvetés okozott Einsteinnek 30 évig tartó tépelődés, meg egy elvi kérdés is. A fotonnak nyugalmi tömeget tulajdonítani nemcsak fizikai képtelenség, hanem ellentmondana a spec. rel. posztulátumának is.
Ami a belinkelt lapodon áll, az nyilvánvalóan téves.
Pl.:
míg a piros fény szembe megy az éterszéllel addig a kék fény pontosan hátszelet kap, így amennyivel a piros fény lassabban megy a kék fény ugyanannyival megy gyorsabbanA fénysebesség csak az éterhez képest állandó. Ha az éter (amit DVAG -nak hívok) áramlik (pl. nagy tömegek közelében) akkor a mért fénysebesség a fény haladási irányától függően kisebb vagy nagyobb lesz mint c., s ezáltal a kétféle hatás kiegyenlíti egymást.
1/c + 1/c != 1/(c+v) + 1/(c-v)
Például c=1 és v=.5 esetben a bal oldal 2, a jobb oldal 2.666
Pontosan nem értem, hogy mi a jelentősége így szétválasztani a tömeget és az energiát. Szerintem ráadásul fizikailag is összatartoznak, mert ugyanannak a dolognak a megnyilvánulásai. Pongyolán az egyik azt mondja meg, hogy valami hogyan tud hatni, a másik meg hogyan tudnak rá hatni. Olyan ez, mintha a kölcsönhatást mindenáron szétválasztanánk két részre.
Még további problémáim is vannak ezze, de ezek közül csak egyet említenék. A gravitációs egyenletben az energia-impulzus tenzor szerepel. Ezzel szemben a tehetetlen és súlyos tömeg egyenlőségéről beszélünk. A kettő csak akkor egyeztethető össza (szerintem), ha a tömeget ekvivalensnek tekintjük az energiával.
A gauge faktorróül meg annyit, hogy (talán mmormota) elég sok olyan linket adott, ahol meggyőző érvek vannak arra, hogy a gauge faktor csak azzal a feltevéssel hagyható el, hogy az órák kellően lassú mozgatásával képesek vagyunk távoli órák szinkronizálására. Ezt Hraskó nem veszi figyelembe.
Astroján, ha jól belenézünk ez a mérés az egyetlen egy kitüntetett vonatkozási rendszert mutatta ki. Semmit mást. De igazad van, a kukába dobta a relativisták által összetákolt elméleteket.
