Most egy kicsit offtopik leszek,de még sem annyira.Fiam,aki a múlt héten velem együtt teljesítette a Kéktúra 1128.km-ét ennek a csapatnak a tagja.Marha jó a zene és nekem tetszik a film is.Akit érdekel nézze meg,jó a szöveg is a zenéhez és a filmhez.
Én viszont azt köszönöm kvte, amit az info rádióban lenyomtál ma délelőtt 9-től fél 10-ig!
Éppen bevásárolni voltunk a tecsónál, én meg szokás szerint kinn maradtam a kocsiban. Soha nem szoktam máskor rádiót hallgatni, csak ilyenkor, mikor a női szakasz shoppingol én meg addig szundikálva és a híreket hallgatva számolgatom az égen a bárányfelhőket! De ez a stúdióbeszélgetés betalált! Okos kérdések, jó válaszok voltak! :-)
A mai nap abszolút meglepetése: Dobogókőn, a Természetjárók Napján az OKT50 egyik "faltól-falig" teljesítője (István) személyesen köszönte meg a szervezésben résztvevőknek és a túratársaknak az OKT50-es élményeit egy-egy emléklappal. Nagyon figyelmes gesztus volt! (és teljesen váratlanul ért)
Hát igen, sajnos... szomorú. Valóban nehezebb az előzetes egyeztetés, mint a fű alatti megoldások. Pályázati pénzt nyerni, egy olyan dologra hivatkozva, amit le sem beszéltek. Ha az MTSZ enged, akkor innentől valóban mindenki oda vezeti a kéktúrát, ahová csak akarja... Gibártot kár volna kihagyni, hiszen egy gondozott szép falu, és a 100 éves műemlék vízerőmű is ott van. Igazán kompromisszumos megoldás talán a Hernádcéce - Híd - Hernád jobb parti gátja - Gibárt lenne, amennyiben -mint hallom- a híd gáttól gátig, nem pedig ártértől ártérig tartana...
Vajon minek lehetne nevezni azokat a "tisztelt erdőjárókat" akik a drága pénzen kiépített pihenőhelyeket , padokat, asztalokat egyszerűen kiássák a helyéről és hazaviszik a kertjükbe (?)
pld. a Kőröshegyi völgyhíd feletti pihenőtől vagy a balatonföldvári parkerdőből?
Csak halkan mondom, hogy az erdész és a vadász az két külön dolog, és hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, nagyon sok erdőben nem az erdőterület kezelője rendelkezik a vadászati joggal, hanem teljesen más cég.
Mivel a vadászaton a fizető vendég lő, és nem a kísérő vadász ( ő csak a piszkos munkát végzi) nem igazán van ideje még megenni is a terítéket, főleg mert azzal szigorúan el kell számolni.
Az az erdészben biztos nem merül fel, hogy a vadászat miatt elzárt terület szélén az eligazító táblával a legnagyobb valószínűséggel az ország legfontosabb túristaútvonalának be- és kilépési pontján fog találkozni a T. Túrista.
A 15 (13) egyéb pont közül is tudja az erdész, hogy melyiket használják még viszonylag sűrűbben emberek, ahova érdemes kitenni a táblát.
Ez éppen úgy hozzátartozna a vadászathoz, mint ahogy vadászat után megisszák az áldomást és megeszik a vadgyesznópörit, gondolom.
Amúgy szulejmánszultán történetében én a vadász helyében nem a túrázóra haragudnék, hanem arra, akinek felelőssége lett volna a táblák kihelyezésével (is) a megfelelő feltételek biztosítása. Ezért fizetnek ugyanis nemkeveset, gondolom.
Sajnálom, ha ezzel néhányatoknak az jött le, hogy a vadászok és a vadászat ellen hangolok bárkit is.
Nem ismerjük a másik oldal véleményét, lehet, hogy a táblákat ellopták, vagy más miatt történt a félreértés.
S az mitől jobb, ha kirak összesen 2 db-ot, egy-egy úthoz, egymástól 10 km-re, mikor az adott területre még be lehet menni minimum 15 helyen? Ennyi erővel eleget tett a jogszabálynak.
"Van a faluban egy térkép is, ami az elvezetett útvonalat mutatja… Miért öltek bele ennyi pénzt, egy hamis útvonal kialakításába?!"
Most rákerestem erre a dologra, mert meglehetősen régi, szinte már szakállas ügy ez...
A (29012)-ben írtam le először 2009. novemberében, hogy levélben kerestek meg amiatt, mert táblák lettek kihelyezve Hernádcécénél a kéktúra útvonal változásáról. Mivel partizánakciónak tűnt nekem akkor ez, megkerestem az MTSZ-ben Pálmai Vencelt, mégiscsak őrá tartozik ez leginkább. Őt is meglepte a dolog, le is mentek a szövetségtől körülnézni meg intézkedni, hogy a táblákat távolítsák el, a festéseket tüntessék el, vagy az MTSZ-szel egyeztetve alakítsák ák K+-re a felfestett utat, és legyen alternatív útvonal (ennek mondjuk nem sok értelme van szerintem, mert Gibárton pecsételni kell mindenféleképpen az erőműben).
Azóta a változás a nullával egyenlő. Az új cécei gyalogos Hernád-hídra ugyanis a pénzt pályázaton nyerte el az önkormányzat, és ebbe a pályázatba aztán beleírták legfőbb indokként a hídra, hogy a K- jelzés vissza lesz helyezve a korábbi útvonalára, mert a híd a régi, megszüntetett kompot pótolná. Igen ám, de erről az MTSZ-t nem értesítették! Mint ahogy a jelzések áthelyezéséről sem.
Nomármost. Ha a táblákat nem távolítják el önként azok, akik kihelyezték, akkor mások ezt nem tehetik meg, mert az rongálás lenne (azok is a pályázati pénzből készültek). Ugyanígy az is, ha lefestenék, leragasztanák. Az MTSZ ebben a kérdésben nem léphet semmit, csak kérhet. Márpedig az önkormányzat maga nem fogja a táblákat és a festést felszámolni, mert akkor a híd megépítésére vonatkozó legfőbb érvet tüntetné el. Tehát az önkormi nem enged presztisből, az MTSZ mégúgyse, ez tehát patthelyzet.
Az erdőgazdaságok elérhetőségét tartalmazó honlapot valaki korábban belinkelte.
Sztem amikor valaki túrát szervez – és különösen akkor, ha magát túravezetőnek mondja, akkor nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy hány kilométer, mennyi szintkülönbség, talajviszonyok, nehézségi fok,, hanem azt is, hogy mi zajlik az erdőben.
Utazási iroda se akkor szervez múzeumlátogatást, ha az adott helyen nemzeti ünnep miatt minden zárva van….
Látom már, mik lesznek a további reakciók – a vadászok miért nem néznek utána, hogy megy a kéktúra, a vadászok miért nem….! a vadászok miért ….! a vadászok …..! a…..!
Mindegy, akárhogy is részemről ennyi erről a témáról elég.
Kedves Túratársak! Aki nem szeretne sok átszállással, körülményesen, időigényesen utazni, az NE! Fancsalon szakítsa meg a túrát. Én sajnos így tettem… 14:11-kor szálltam le a közvetlen Miskolcról jövő buszról, ami kb. fél Borsod megyét bebarangolta.
Fancsal egyébként egy kellemes kis falu, az idő is jó, bélyegzés után neki is ugrottam az előttem álló távnak. Fel a falu feletti dombra, aztán megpillantva a Zempléni-hegységet, le a dombról, és hopp! útelágazás! Jelzésfestésre kb. kilométeres körzetben nincs lehetőség, aztán még az elterelt jelek mumusa is ott ólálkodott körülöttem, így belőttem az Abaújdevecsernek legmegfelelőbb irány, ahol kb. 1 km. után, az első fán meg is találtam a jelzést. Abaújdevecser, aztán Encs aszfaltútjai, az 56-os emlékfa, majd ki Encsről, és a bicikliúton végigsétáltam Gibártig. Ez egy nagyon hangulatos apró Hernád menti, ma már önálló közigazgatású település. A fő útja szépen rendben tartott. Vízerőműnél megkaptam a pöcsétet, iszkiri tovább, ki a faluból, a szántóföldeken át. Itt egy kék hullám jelzés is csatlakozott hozzánk, ami egy tanösvénynek a jelölése, bár egy kicsit ötletdúsabb jelzést is kitalálhattak volna, mert mihelyst kopik a jel, összetéveszthető a kékkel! És ugye nem mindenütt megy együtt a két út.
Hernádcéce előtt, ott ahol a térkép egy keresztet jelöl, van egy érdekes, új tábla. „ORSZÁGOS KÉKTÚRA ÚTVONAL” felirattal mutat egy útra, ami a Boldogkőváralja vasútmegálló felé vezet. Elsétáltam a kíváncsiság végett, de további jeleket nem találtam, még a beton villanyoszlopon sem!!! De nagyon megtévesztő, hiszen aki erre elmegy, kikerüli Hernádcécét! Fordított irányba meg visszajut B. kőváraljára… Besétáltam Hernádcécére, bélyegzés, és egy újabb vadiúj tábla mutatja, itt már a jó irányt! Na, akkor most merre van az arra??? Van a faluban egy térkép is, ami az elvezetett útvonalat mutatja… Miért öltek bele ennyi pénzt, egy hamis útvonal kialakításába?! Vagy ha már ilyen szépen megcsinálták, miért nem lehetett meghagyni nekik?! Persze, akkor mindenki oda vezette volna az OKT-t ahová akarja… de akkor legalább eltűntethetnék ezeket… Szomorúan kell megállapítanom, hogy kis országunkban az egyeztetés, a megbeszélés, a kompromisszumok helyett, még mindig a „kerülőutas megoldások”, aztán pedig az egymásra mutogatás megy… Szomorú, hogy még a természetben, túrázás közben is ezt a képet kapja az ember…
Innentől, átvágva a cécei tökföldeken, megérkeztem a Boldogkőváraljai, szépen karbantartott vasútállomásra, bélyegeztem, és felballagtam az aszfalton a faluba, amit az egyre közeledő vár látványa tett szebbé. A Tekerjes fogadóban vacsiztam, és itt is hajtottam nyugovóra fejemet, eme hosszú, és fárasztó nap után.
2011. 09. 16.: Boldogkőváralja – Regéc:
Reggel először a várba kapaszkodtam fel, a KL, és kék hullám jelzéseken, a temető mellett. A vár felújítás alatt van, így maradt a kilátás, ami gyönyörű innen fentről.
Vissza a faluba, és irány Arka felé, az aszfaltos úton. A táj varázslatos, talán az első kéktúrás aszfaltúti szakaszom, ami valóban tetszik! Ezt is megéltem!!! Arka rendben tartott apró falucska, bolt viszont nincs! Ezután következik, az igazi Zempélni-hegység. Az Arka-patak völgyében vezető keskeny ösvény, szó szerint árkon-bokron át vezet. A jelzések jók, de néha nehéz követni a vonalvezetést, egy-egy kidőlt fa, vagy felnőtt csalán végett. A patakban csak kevés víz volt, így ezzel nem volt gond. A völgy maga hangulatos, kőtengerekkel tarkított, ill. egy összedőlt vadászház, és kerekeskútja is található itt. Majd egy rét, ahonnan a Regéci várat látjuk, és a Bónyi-kút, amit majdnem felűlről kerültem ki. A felső útról tisztességes levezető csapás mutatja, hogy nem én vagyok az első, aki negedett a széles út csábításának. A víz iható. Felfrissülve tipegtem fel Mogyoróska utcáira, majd innen erős kapaszkodóval a Regéci várba. Ez is felújítás alatt áll. Belépő 400 ft. A kilátás gyönyörű. Nem érdemes már csak a kilátásért sem kihagyni.
Innen már csak egy ugrás Regéc község, ahonnan napi 2! busz jár (de az meg már minek?!) Ahol a Veronika panzió előtt, faragott ládikában megtaláltam a bélyegzőt.
Szállásom Fő utca 25.-ben Kovácséknál volt, egy külön kis házikóban.
A faluban bolt nincs!!! Érdemes Boldogkőváralján felpakolni. Reggel jár egy kenyeres autó 6:45 körül, amit a háziak tudnak. Tőlük érdemes megkérdezni.
2011. 09. 17.: Regéc – Makkoshotyka:
Reggel a kenyeres kocsiból reggeliztem, aztán irány a hegyek! A legszebb Zempléni tájak következnek Regéc felett. A faluból kiérve egy kis patak partján először a Korona-kő (inkább kövek) –et érinti az út, majd egy-két szép nyírfákkal teli rétet, és felérek a helyszínen Dorgó-tetőnek nevezett magaslatra (723) Kisétálok, és a fenyők-tölgyek között megbújó kövekről hallgatom a szarvasbőgést! Igazi őszi idill. Séta tovább a fenyvesben, egy széles poros úton, amit majdnem Makkoshotykáig követünk. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha sáros időben érkezem… Érdemes mind a 4 kitérőt végigjárni. Első a Pengő-kő, kb. 100 méterre az úttól. Kilátás nincs, de a szikla alakja érdekes. Itt rövid tízórai szünet, majd a következő a Nagy Péter-mennykő. A kilátás lebilincselő a hegyek belsejébe, a Sátor-hegyekre. Újabb fenyves szakasz, majd az István-kúti-nyírjes, és a vadászház jön, ahol bélyegzés, és az István-kútban kulacsfeltöltés eseményét hajtottam végre! Bővizű forrás, lehet rá számolni, még ilyen száraz időben is. A Mlaka-rétről felvezető Sárga háromszög jelzés ugyan kapaszkodós, de megéri kimenni a Sólyom-kőre. Innen a másik irányba van kilátás. A sziklákon ülve szarvasbőgést hallgatok innen is, távolban a Regéci vár. A hangulat idillikus, festeni lehetne, de hát nem tudok festeni… Az utolsó ilyen kilátó pont a Kerek-kő, ahová szintén kimentem. Ismét a Nagy Péter-mennykőhöz hasonló irányba van szintén csodás kilátás. A TRÜKK!!!: Az OKT. atlaszban még két irányból megközelítető Kerek-kő, az újabb kiadású Zempléni-hegység térképen már csak egy irányból vezet fel a kék háromszög, csak éppen a másik út a valós. Az ami a Cselliszka-rétről indul.
Megérkezem a Fekete Péter-forráshoz, ismét feltankolok vízzel, aztán egy pöcsét az Eszkála erdészháznál. Erős jobbkanyar, és szinte eltéveszthetetlen az út a Zsidó-rétig. Itt balra, egy illegális „szép kilátás” irányába vezető fehér háromszög. Alig követhető ösvényen megkíséreltem felfedezni a kilátást. Igen! Van kilátás, méghozzá a Sátor-hegyek felé. Nem is rossz! Érdemes volna kék háromszög formájában legalizálni ezt a kb. 100 méteres kitérőt.
Továbbsétáltam a széles úton, ami a Cifra-kút közelében még sáros is volt. Ez a forrás sajnos tönkre ment. A kivezetése alatt folyik ki a víz. Innen egy ösvényre térve lehet lemenni Makkoshotykára. A falu előtt egy helyen elbizonytalanodok, hogy valóban jó helyen járok-e, de aztán meg van a jel.
Bélyegzés a Hársfa krimóban, szállás Vilma néninél, a Rákóczi utca 8. ban, vacsorával! Ami nagyon jól esik, hiszen Boldogkőváralja óta nem ettem főtt ételt, illetve Regéc óta lesétált 30 km.-re kimondottan jó ízűen lapátoltam magamba a finom gulyáslevest, és a sztrapacskát.
Utolsó utamra indulok, eme csodás napsütötte reggelen. Vásárlás a bótba, Aztán rátérek a kékre, felkanyarodok egy utcába, és hopp! egy sarokban lévő kertkapun a jel. Nézem a térképet. Itt elhagyja az utcát a kék. Na de ez itt egy veteménye kert?! És kapu van rajta?! Odamegyek: belül is jel… Akkor benyitok, és feltipegek a dombra. Kis kápolna van itt, így a kapu csak jelzés értékű, hogy ez minden bizonnyal az Egyház telke. A kápolnától tovább egy ösvényen, ami itt még jól van jelezve, egészen egy szántóföldig. Ezt átvágja az ösvény, (nem tudom mi van, ha épp be van szántva…) aztán egy kis útvesztő, de a térkép segítségével jól követhető a kék. Rövid kitérő a Kádas-forráshoz, aminek csak egy kis barlangszerű foglalata van. Kivezetése nincs. Megérkezem a Cirkálótanyára. Bélyegzés után iszkiri tovább. Fel a Rókás-völgyön, és innen többször találkoztam olyan elágazásokkal, ahol ölég szarul van festve a jel. Egyébként másutt jó a sűrűség. Eltipegek a Rákóczi fa mellett, átkapaszkodok a Bancsi-gödör ösvényén, és elérem a szőlőket. Át a Pandák-völgyön, sűrű szederbokros terület, és megérkezem a Bányi-nyeregbe. Úgy döntök idáig tartott nekem a kéktúra, hiszen a buszok sűrűsége hagy kívánnivalót. Muszáj lesétálni a kék kereszt jelzésen a Nagy-nyugodó-nyereg érintésével Sátoraljaújhelyre.
Így legközelebb ismét itt Sátoraljaújhelyen folytathatom a túrát, de akkor már célba veszem a Magyar kálváriát is.
Bocs', hogy belebeszélek, de a szálláshelyet említetted. Az jutott eszembe, hogy Mindszentpusztánál a vadásztársaság ebbe is beleszólt, hiszen amiatt nem tudtam ott megszállni, mert a terület urai rávették az üzemeltető Kft-t, hogy ne adjon ki a turistáknak szállást most. Szellemházzá is vált a szép új épület, ahogy kell. Mindenesetre elég rendesen nyomul ez a banda, az látszik. Még jó, hogy Gánton és Várgesztesen nem tiltották be a gyalogos forgalmat a hajnali órákban. :D
Világos. Én máshogy látom. "Ha valaki kimegy az erdőben, sétálni, kirándúlni, túrázni, az turista/kiránduló, nevezzük bárminek." Nem, aki kimegy az erdőbe sétálni, kirándulni, túrázni, és nem okoz környezeti terhelést az egy erdőben sétáló, az kiránduló, túrázó. Aki kimegy hogy berúgjon, kábszerezzen, őrjöngjön, rombolja a padokat, épületeket, szemetet szétdobálja, az egyik előbb említett csoportba sem tartozik. Még akkor sem, ha azt sok kilométerre bent, mélyen az erdőben teszi. Az egy hulligán, egy kábszeres, egy részeges alak, aki történetesen nem a városban tombol és éli ki a torz vágyait, hanem az erdőben. Ez a nagy különbség kettőnk értelmezése között. Az hogy felületes megfogalmazásban - főleg olyanok szájából, akik nem kirándulnak, nem túráznak és fogalmuk sincs az egészről - egybemossák a két halmazt, az elég baj, legalább nekünk nem szabadna, hiszen mi tudjuk mi a különbség. A két csoport fogalmi elkülönítésére már korábban is volt kísérlet, emlékezz a Másfélmillió lépés Magyarországon sorozat Cserepeskői-barlangos részére. Én nem hagyom magam besároztatni olyanoktól, akik magasabbrendűnek érzik magukat és lenézik a túrázást, mert ők teszem azt egy drága sportot űznek, vagy kezükben van az erdő kezelésének joga, vagy csak egybites gondolkodásúak, esetleg ismerik a helyzetet, de lusták és egyszerűbb általánosítani nekik. Nem is szólva arról, ami már meg lett itt pendítve, hogy ezeket az erdei bútorokat azért időnként karban is kell tartani ám. Nem csak kitenni és 20 évenként két szöget beleütni, már ha marad addig valami, amibe lehet. A természet is végzi a maga munkáját ezeken a fa alkalmatosságokon. Aztán a szétmállott, szétrepedt, kidőlt dolgokra mutogatva mondja a főokos, hogy a túrázók miatt ment szét. Na nem! (Mondom, nem vitatom, hogy vannak futbalhulligán viselkedésű emberek, akiknek a természetben való tartózkodása romboló)
"Ha horgászjegyet veszel, mert halat akarsz fogni, te sem örülsz neki, ha valaki melletted - mert dögmeleg van - elkezd ugrálni a tóba..." Nem valóban, csak általában erre van egy olyan partszakasz a tavaknál, ahol mindenki tudja, hogy azt a horgászok szokták használni (ott sem kizárólagosan!) más célra nem igazán alkalmas(!) és vannak fürdőhelyek. Pedig még jelezve sincs. A horgász sem megy a strandra (mondjuk én ilyet is láttam, a strand végében horgászót, oszt' megvót ő is és a lubickolók is) pecázni és fordítva. Illetve vannak külön horgásztavak is, ott nem is lehet fürödni. Ezeken kívül viszont a horgászok sem zavarhatják el a fürödni kívánókat sehonnan, csak mert ők fizettek a horgászás lehetőségéért. Ezenkívül ha valaki mégis lubickolni kezdene ott, ahol horgászok, akkor én megvárnám, amíg befejezi, vagy ha sokáig tartana, akkor én magam húzódnék arrább. Ugyanis nincs bennem az a magatartásforma, hogy egy közterületből kisajátítani akarom azt a területet, ahova én letelepedtem és nem formálok mindenféle jogot magamnak a horgászásom miatt. Keresek tehát egy másik helyet, ahol nyugalom van, a botommal lazán dobhatok jó nagyokat (nem akad össze a damil másik horgásszal), és a fürdőzők is jó távol vannak és tudom, hogy erre nem is járnak - a fürdő messze van innen.
