Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ezek az adatok már csak azért sem jók, mert a Volhov csak 36 kilométerig ment el, (passzív szakaszon 54-ig, de csak közeledő célra) tehát ez a 100 kilométer igazából értelmetlen. Egyébként ha ez így jó is lenne, akkor valóban megmenekült. Előlem. Ám a többiek elől nem valószínű. A Vega például 255 kilométerig bírta, és ott hiába pakoltál rá akár 1 hangsebességnyit.
Ez egy. A másik meg az, - valahol korábban már írtam - hogy a légvédelem elsődleges célja nem az, hogy a repülőt lelője, hanem ELTÉRÍTSE A FELADATA VÉGREHAJTÁSÁTÓL. Magyarán, ha elpucol, akkor valószínűleg nem tudta elvégezni a dolgát.
Ez azt jelenti akkor, hogy kb 100km es távolságban lévő távolodó vadászra, aki képes min 2 Mach-os sebességre, és "csak 400" m/s -al halad ( ami a rakéta utazó sebessége) távolodó irányban, arra már nem is indult rakéta? Hiszen a SAM hatására egyből odapörkölt még egy hangsebességnyit, és meg is menekült... tévedek?
Ja bocs. Én arra emlékeztem, hogy a műszerek az OP-tól jobbra, egy kis asztal felett voltak. Arra nem emlékeztem, hogy a tanteremben hogy van. Egyébként a két dolog független egymástól, az egyik az egyetlen kabinos kannibál pultja, a másik meg a parancsnoké.
Bár a Nyeva indikátora lényegesen kisebb területet fogott le, azért arról az indikátorról sem lehetett olyan gyorsan kilépni. Tehát ha a cél eltünt egy hegy mögött, a következő pillanatban meg ismét feltűnt, akkor ismét elfogták a célt, és ment minden a maga útján. Viszont a Nyeva kifejezetten kismagasságra készült, és az állócélok jelenlétére mindig kellett számítani. A dolog tehát rendkívül egyszerű volt be kellett kapcsolni az SZDC berendezést, és az szépen megette az állócélokat. Igaz, kicsit evett a mozgócélokból is, de azért maradt a stabil követésre való mennyiség. Mindazonáltal nem kellett folyamatosan használni az SZDC-t direkt amiatt, hogy gyengítette a jelet. Ám ha nagyon alacsonyan repült a cél, akkor az SZDC folyamatosan be volt kapcsolva, tehát elméletileg a cél nem tűnhetett el.
A távolságmérés pontossága a kisugárzott impulzus szélességétől függött, ami 75 kilométeres léptékben 0,4 mikroszekundum, 150 kilométeres léptékben pedig 0,8 mikroszekundum. (A fene egye meg. Nem tudok beszúrni sem cirill, sem görög betűket. Kínait meg pláne.) Mikor már megvolt a Vektor, akkor azzal vadászt is tudtunk irányítani, és azt állítólag 10 méter pontossággal lehetséges volt. (na persze akkor nem kellett leolvasgatni a műszereket, akkor a berendezés dolgozott és továbbította a dolgait azzal a pontossággal.) Az indikátoron a karcok 5, illetve 10 kilométert jelentettek. Ám ha nagyon pontosan akartál valamit tudni, akkor átkapcsoltál 5 kilométeres léptékbe, és akkor már a közvetlenül leolvasható távolság is viszonylag pontos volt.
A távolsági kézikövető indikátora valóban nem volt kalibrálva, de neki a távolság csak annyiból volt fontos, hogy a céljelet középen kellett tartania.
Egyébként meg a rávezető inndikátort is át lehetett kapcsolni 5 kilométeres léptékbe.
Ha a célra kilőtt nyeva (+mégegy 6 mp után) és a vezető kabin hirtelen elvesztette célt ( a lokátor-ok jelentése után), mert pl. a cél hegy takarásába krült, akkor mit csináltak a kézi követőK? és mi volt, amikor a tiszt kiadta a rakétának a pukkanj fel parancsot mert a cél eltűnt, és a következő másodpercben ismét a cél felbukkant a lokátorok képernyőjén a hegy takarásából kijőve?
Hát ez egy érdekes dolog, mert mi a rakéta sebességével sose foglalkoztunk. Azt tudtuk, hogy amíg a starthajtómű ég addig a rakéta gyorsulása folyamatosan növekszik, (az indítópálya végén állítólag már 10 G volt) az utazó hajtómű hatására pedig a gyorsulásbeállt egy állandó értékre. Tehát a rakéta, amíg tartott benne a kakaó, addig folyamatosan gyorsult. Egyes szakirodalmak szerint a rakéta égésvégi sebessége Dvina esetében kb 1000 m/s, míg Volhov esetében 1000 - 1200 m/s. Amit Veres MIska bácsi írt, az a leküzdhető cél sebessége volt közeledő szakaszon. A berendezésünk egyébként jobban szerette a közeledő célokat.
Ezt a pici szöget úgy értsd, hogy csak tájoláskor találkoztam ezzel a pontossággal. A berendezés egyébként fokban és tized fokban dolgozott, de az a tüzérségi tájoló műszer, (PAB-2) amivel ezeket a berendezéseket tájoltuk, az meg vonásban mért. És bizony 1 vonás volt a pontossága. Tájoláskor a tájoló távcsővel az egész pontos beállításokat már vonás pontossággal kellett csinálni. Nekem egyébként fent a Pilisen az egyik távoli tájoló pontom a dobogókői Nimród szálló tetejénn egy antenna volt. Ott bizony nézegettem, hogy ablaknyi széles állításokat tudtam csinálni. Az pedig elég kicsi. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy a berendezés tudta volna ezt a pontosságot. De egy jó távcsővel ilyen finom elfordulást nyugodtan lehetett ellenőrizni.
Régebben volt pár hozzászólásom a topikhoz, most azt szeretném kérdezni, hogy az egyes rakétáknak mennyi volt az "utázi sebessége". Biztosan tudja valaki a választ. Nem gyorsulásokat szeretnék megtudni, hanem sebességeket.
Az amit látsz, az a kézikövető által meghatározható forgási sebesség, az valóban 0,1 o/sec volt. A rávezető kerékkel is viszonylag pontosan lehetett állítani, de azzal csak egy adott helyzetet lehetett, sebességet nem. Tulajdonképpen nem is volt lényeges, csak a PV kabin tájolásakor. Akkor viszont nagyon pontosan lehetett állítani. A berendezés tudta produkálni az 1 - 2 vonás (kör/6000) pontosságot. Csak olyankor nagyon óvatosan kellett vele bánni.
A mozgatás finomságát meg a PV kabin meghajtás egységén lehetett szabályozni, ha jól be volt állítva, a finom mozgást a kabinban észre sem lehetett venni.
A minimális szögsebesség 0,1 o/sec volt. Ez az a sebesség volt, amit a kézikövető tudott állítani. Hogy a rávezető kerékkel mekkora lehetett a minimális elfordulás, nem tudom, de nem is volt lényeges.
... kérdés: a PA-11V, és PA-12V antennáknak a felbontása 0,7 fok volt, mekkora volt a PV kabin minimális elfordulása? Mekkora pontossággal tudta a mechanika az antennákat mozgatni?
Csodálatos képek. A technikai terület az alsó képen jobban látszik. A képen láthatók a technika fedezékei, szakaszfedezékek (mindhárom) Cikloida fedezék. A kép hozzánk közelebbi oldalán egyetlen idítóállvány fedezék nem látszik, mert ott az osztály szektoros harcrendben volt telepítva, és az állványok pont a másik oldalon voltak. Még gyengén látszik az egyik lokátor fedezék is, más már nem. A többi elem meglehetősen távol volt a fák takarásában.
Ez a polémia a megsemmisítési valószínűség körül teljesen félrevisz benneteket a valóságtól. A megsemmisítési valószínűség egy teljesen elméleti szám volt, amit lőtéri eredmények és kísérleti adatok alapján hoztak össze. És ez a szám annyi, amennyit korábban leírtam. Hogy nektek nem jön ki, az egy dolog, a másik dolog meg az, hogy ebben a kérdésben - én soha nem éreztem kellő affinitást, hogy utánaszámoljak - inkább az orosznak hiszek és nem az amerikainak, hiszen az egészet ők találták ki, és higyjétek el, nagyon értettek hozzá.
