"A Lassay-féle szimbólumértelmezések tényleg jók, örülök hogy mások is ismerik. :)"
Louis Charbonneau-Lassay katolikus szimbolista volt és a Regnabit c. folyóirat szellemi atyja. Kérésére René Guénon 1925-1927 között publikált a folyóiratban és közel húsz cikke jelent meg benne, ami a legtöbb francia plébániára eljutott. Ezt megelőzőleg René Guénon 1913 és 1914 között "La Sphinx" álnéven írt a (modern)szabadkőműves-ellenes "La France antimaçonnique" folyóiratba, miközben könyveiben méltatta az 1717 előtti Szabadkőművesség szellemi jelentőségét, hasonlóan a Rózsakeresztesség eredeti formáit, mely a Keresztény tradíciótól elválaszthatatlan. Képviselői közül én hitelesnek tudom be pl. Jacob Böhme és St. Martin szellemi munkásságát. Azt, hogy "Papus" (Dr. Encause) Saint-Martin "igazi tanítványa" már nem tudom elfogadni. Követői közt viszont számos író volt, akik egy "újjászervezet" Martinista Rend keretében a Templomos Lovagrend "szellemi örököseinek" tekintettek magukat. Paródia. Magyar írói vonatkozásban Hamvas Béla tesz említést Böhme és St. Martin ezoterizmusáról, ami véleményem szerint kevésbbé "okkult". Nem tudom a jelen lévők közül ki mennyire ismeri Hamvas Béla életművét, de mivel sokkal inkább metafizikai kérdéseket feszeget, a magam részéről csak ajánlani tudom. Viszont visszatérve kicsit Böhme "világához" mit tapasztalunk? Isten a közzéppont és pl. nem az "ész", de ninccs semmilyen mézes-mázas okkult szinkretizmus sem. Hamvas Béla Böhme világképével a következőkre jutott: "Az ember származásáról autentikus felvilágosítást nem a tudomány ad, hanem a kinyilatkoztatás, és a kinyilatkoztatásnak olyan kommentátorai, mint Böhme." Innentől kezdve pedig nincs más hátra, mint előre, avagy aki reguláris Rózsakeresztes irányzat után kutat félő, hogy el fog tévedni. Kivétel nélkül mindegyik irreguláris. A tendencia pedig, hogy Böhme világképe kevésbbé érthető nem meglepő, ahogy Hamvas Béla fogalmazott: "...a test van fenn és a szellem lenn." Egyik barátom azt mondaná, hogy az (el)Hamvasodás is egy tendencia. Igaza van. Általa csak egy nagyon fontos dologra szeretnék utalni, mint egy, a Nyugat kultúrúját meghatározó Tradíció, a Kereszténység jelenlétére és helyzetére. "A legfontosabb azonban csak most következik."
"Mi ez a Yates-féle vonal? Őt pl. Edighoffer és Faivre ajánlja, Bernard Gorceix sem nyilatkozik negatívan róla, őket pedig hitelesnek tartom ebben a témában."
M. Eliade sem nyilatkozik negatívan róla. Igazából nem is rá gondoltam. Az 1960-as és 1970-es években az Egyesült Államokban és Európában egyaránt, az újjáélesztett okkultizmus üti fel a fejét, amely kf. szektás irányulásokban tör előre, amelyek élén ált. egy-egy önjelölt "próféta" áll(t). Eliade írja a "XIX. századi francia írók és érdeklődésük az okkult iránt" c. fejezetben a következőt: "...említésre méltó, hogy nagyjából ugyanebben az időben angol írók egy csoportja okkult gyakorlatokba fogott és türelmetlenül beavatást akart nyerni titkos hermetikus társaságokba." Hasonlóan volt ez a XX. század közepén is. Eliade "A legújabb keletű okkult robbanás" és a "megújulás reménye" c. fejezetekben taglalja ezt, hozzátéve: "E naív optimizmus számos perspektívából kritizálható - és kritizálják is. Mindazonáltal a racionalista szempontoknál - mint az például, amely az okkult újjáéledésében egy "pop" vallást lát - jelentékenyebb a jelenkori ezoterizmus legkiválóbb képviselője. René Guénon kritikája..." Ezért nem értem kedves Mirdad, ha alaposan ismered René Guénon munkásságát, hogy tudod komolyan venni az LR-t. Vagy bármi hasonlót. Ha pedig magyarázatod van rá (ami nem érdekel) akkor én nem példálóznék René Guénon nevével és munkásságával, vagy mondjuk úgy, nem éppen jó ötlet. Vagy nincs igazam? De.
"Segítenél abban, hogy erről a "light new age"-es rózsakeresztességről írókat egy kicsit elkülönítsük? Nem akarom félredobni, de az "alapozásba" nem szeretném belekeverni őket."
M. Eliade: Az okkult és a modern világ. Tradíció 2001. 15. o.
"Itt ez a jelkep (több is van benne): pl. ez kinek mit mond? Ha mar itt van..:)"
Pont ez a lényege, hogy jelkép, szimbólum és nem egy "szó", vagy "szavak" (ahogy tetszik.) Imagináció. Ami viszont érdekessé teheti számodra, az az, hogy az ilyen és ehhez hasonlatos szimbólumokat 1717 után már nem találjuk meg, vagy együtt legalábbis ilyen közegben nagyon ritka.
"Bolond és a bölcs....ugyanazt fogják elmondani róla annak ellenére, hogy teljesen mást értenek alatta."
Igy van, ez az "őrület", hogy szavaink mennyire nem fedik a Valóságot. Ugyanakkor mégis: a látható-hallható "valóság" (szint) mögött húzódik a lényeg, az, ami a igazán megkülönböztető erejű.
A leírt-kimondott gondolataink ugyanis hordozzák azt az erőt, amit mi szándékoltunk! Pl. itt a fórumon is az érzékenyebbek érezhetik, hogy a feszült, agresszív beírások feszültséget keltenek az olvasóban.
Ha pedig a gondolataink hordozzák személyes (vagy személytelen) erőnket, akkor bár "ugyanazt" a gondolatot mondjuk-írjuk, mégis a saját minőségünket fogja hordozni. Ezért lesz más az, amit a bolond mond a fáról, mint amit a bölcs. Teljesen más valóságból születik a két gondolat, noha szavaiban (formájában) azonos.
... inkább a MI látásunknak, tudati-lelki állapotainknak vannak "rétegei", hisz BElátás híján, amíg fátylaink rajtunk vannak semmi mást nem láthatunk, csak saját magunkat.
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." - Morpheus, Mátrix I.
Valahogy úgy, hogy mondjuk alapban nem értem h az micsoda, ezért hülyére veszem a figurát. Aztán tanulok egy kicsit, nagyjából értem, hogy mit jelent, és lelkesen magyarázom hogy ez a szimbólum itt azt jelenti, az amazt, az egész meg hűűűű :)
Aztán lenyugszom, és rájövök hogy nem is biztos hogy egészen így van. Meg is mosolygom magam, hogy milyen beképzelt voltam, hogy azt hittem, pontosan ismerem a jelentéseket. Még jobban utánanézek, mondjuk esetleg még plusszba meditálok, kontemplálok rajtuk, hatások is érnek -> ismét "tudom" hogy mit is jelentenek ezek a szimbólumok....de valami még mindig nincs rendben....és újra és újra és újra :))
Szóval vannak az igazságnak rétegei. Talán Blake mondott olyat, hogy "a bölcs nem ugyanazt a fát látja mint a bolond" -hozzáteszem, azért lehet, hogy ugyanazt fogják elmondani róla annak ellenére, hogy teljesen mást értenek alatta.
:) És ezt most ne magadra vedd: Erről Lukiánosz: "Az istenek gyűlése" jut eszembe, amikor Mómosz a gúnyolódás istene nevetséges színben tünteti fel az egyiptomi vallást, kinevetve az állatábrázolásokat (amolyan egyiptológus módon;)). Zeusz válasza erre jól tükrözi a jelképek mögötti mondanivaló fontosságát:
"Valóban visszatetsző, amit az egyiptomiakról mondasz Mómosz. Csakhogy mindez a misztériumok világába tartozik és a beavatatlan ne nagyon nevessen rajtuk."
(Idézi Kákosy Kászló: "Fény és káosz - A kopt gnoszikus kódexek", 27.o.)
Köszi, valamikor olvastam őket. Guénon azért is állt közel hozzám, mert korábban behatóan foglalkoztam az iszlámmal ebből mára csak a szúfi és a "keleti gnosztikusok" (pl. Szuhrawardí) maradt ;)
Szuhrawardí alapvető "meséi" fényről és sötétségről (ishráq: kelet=megvilágosodás) Máni képeit idézik (Gyöngyhímnusz) pl.
Mindez jól jelzi, hogy az igazi "ínyencségekről" alig írnak a közkeletű könyvek: számunkra lesz minden világos, kerülnek helyre a mozaikok és csak a megfelelő időben.
A tradicionalista irányzat alapjai valóban Guenonnál találhatóak, nála azonban inkább a "purgáló" tevékenység a kiemelkedő (doktrinális írásai jórészt későbbiek, és bennük is inkább csak a kérdésfelvetésre és az alapok rendkívül vázlatos kidolgozására szorítkozik -aminél többre kezdetben nem is volt szükség).
Ami a szív és az intelektussal, szeretet és tudás, kegyelem és koncentráció együtt-működése szempontjából problémás, az az Evola-László András vonal, vagy leágazás, amin a hazai tradicionalisták is állnak. A Schuon-féle tradicionalizmus viszont ellenben remek példája annak, hogy hogyan kell szeretni, hinni, szelídnek és alázatosnak maradni úgy, hogy közben az igazságban élsz.
"Ilyen alapon holnap én is alakíthatok egy rózsakeresztes társaságot?"
ILYEN ALAPON IGEN - Guénoni alapokon :) De mint kiderült a korábbiakból is (és ha olvasod a Lectorium oldalát, ki kellett derüljön) a láncot nem kell "felvenni és folytatni". Ami közös, az LÉNYegében közös és a tanulók LÉNYében tárul fel.
Ha megértetted a korabeli "láthatatlan szerzet" fogalmát, akkor tudod miért. (Ha könyveket ajánlasz, feltételezhető, hogy tudod mire gondolok.)
A misztériumok egyetemes törvénye mindenkor: Úgyis csak annyit kapunk amennyit megérdemlünk. Amire méltók leszünk.
Valami nem attól "igaz", mert papiroson kimutatható az 500 éves kapcsolat az időben korábbi csoportokkal. Az, amitől annak lehet nevezni egy-egy belsőkeresztény szerzetet, aminek, az az erő, ami hatásos az egykoriakban és a maiakban. Ez pedig független az időtől és a papírostól.
Ez az, ami igazán közös. Ami LÉNYegében közös, az a misztériumok egykori és mai jelöltjeinek, tanulóinak LÉNYében tárul fel. Csak ott.
Persze ettől még lehet közeledni bármihez, csak ha valamit nem kapunk meg (a módszereinkkel), akkor ne azt okoljuk, ami nem tárta fel számunkra titkát. (Mint Ágoston a manicheusoknál: nem találta meg náluk, amit keresett, nosza ellenük fordult. Az egyszerűbb.)
Előfordulhat, hogy a mi készülékünkben van a hiba".
Ez mind szép, az alapkérdés azonban változatlan: ha egy beavatási lánc megszakad, akkor azt kinek áll jogában fölvenni és folytatni? Ilyen alapon holnap én is alakíthatok egy rózsakeresztes társaságot?
"tudományos tény, hogy teljesen megváltoztak a Földet érő kozmikus hatások"
"Kontinuitás", "zárt beavatási közösség".... Ezek tényleg a tradicionalista Guénon gondolatai ("beavatási láncolat"). Ezek úgy tekintik a beavatást, mint valami örökséget, amit meg kell őrizni, amit "csak a régiek tudtak igazán", stb.
A világ azonban nem állt meg: a "közös nevező" nem a források, nem az írott hagyomány (lásd a rengeteg Biblia-(félre)értelmezést), mely befogadás nélkül csupán holt betű. Minden kornak megvannak a szellemi iskolái (misztérium, beavatási iskolák): tudományos tény, hogy teljesen megváltoztak a Földet érő kozmikus hatások, minden kultúra korszakokról, Júgákról beszél (lsd. Vízöntő-kor). Azt hinni, hogy valami 500, vagy 5000 évvel ezelötti "technika", módszer ma is megszabadító lenne, azt jelentené, hogy nem vesszük figyelembe a korszakok változását és megállítjuk a világot a tradíciónál :)
Ahogyan chlodvig szépen írta: A hagyomány szívvel keletkezett és csak szívvel, megtisztult szívvel fogadható be. A külső nézet, a papíros, egy jelkép, egy tárgy, stb. úgyis csak akkor nyeri el megvilágosító értékét, ha úgy közelítenek hozzá.
COMENIUS: A VILÁG ÚTVESZTŐJE ÉS A SZÍV PARADICSOMA - részlet
"I. fejezet
A VILÁGBAN VALÓ VÁNDORLÁS OKAIRÓL
Amikor életem útján eljutottam oda, ahol értelmünk már megkülönböztetni kezdi a jót és a rosszat, felismertem, mennyire eltérők az emberek közti csoportok, rendek, hivatások, munkák és szándékok; ekkor nagy szükségét éreztem, hogy alaposan meggondoljam, melyik csoporthoz csatlakozzam, és mily dolgok közepette töltsem el életemet. Erről én sokat és gyakran gondolkodtam, eszem tanácsát vizsgálgattam, végül aztán abban állapodtam meg, hogy olyan életmódot kell megkedvelnem, amelyben minél kevesebb legyen a gond és törtetés s minél több a szemlélődés, a béke, a lélek derűje."
Ez tipikusan a szellemi kereső állapota: lelki minősége folytán eljutott a "jó"-rossz" bizonyos szintű megkülönböztetéséhez, de keresése vágya mélyebb felismerésekre hajtja. Szeretne végre "megállapodni" valahol, olyan kincsekre lelni, amiknél megpihenhet, amik valódi belső tudással, örömmel töltik el: ahol eléri a "béke, a lélek derűje", ahogy Comenius írja.
Hát ezért kezdi el vándorlását, keresését "Mindenleső" kíséretében - ez is beszédes név! ;) A JÓLTÁJÉKOZOTT "Mindenleső" "tud" mindent (úgy hiszi), meglesett már mindent és lelkesen ajánlja a főhősnek az egyes csoportokat, hogy "na ez aztán biztos kedvedre lesz végre és megleled, amit annyira kerestél." Persze nem így lesz.
Az európai hírű pedagógus, Comenius (Jan Amos Comensky) csodás művében, "A világ útvesztője, szív paradicsoma" 13. fejezete (jelképes szám;) ): "A rózsakereszteseknél".
E szép könyv lényege röviden, hogy a szerző keresi az igazi kincseket, múlhatatlan értékeket, és végigkalaúzolják mindenhol: tudósok, kereskedők, katonák, látszatvallásosok, Fortuna Várában,stb. Szívet melengető stílusban, szellemességgel vonja le mindenhol a következtetést, hogy hol hibádzik mindegyik "életvitel", amit ott olyan értéknek tartanak. Fantasztikus az egész hangulata.
Amit keresel, arra találsz ezt-azt Yates és Tobias Churton lentebb említett könyveiben (sajna nagyon elkúrtam alant a szerző nevét, a The golden builders-et természetesen nem E. Ashmole, hanem Tobias Churton írta, és az egy hosszú fejezet szól Ashmole-ról benne, szóval bocs a súlyos bakiért, pillanatnyi elmezavar).
Egyébként pedig fölösleges itt tradicionalisták kontra akármi dologként felfogni ezt az egészet. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy voltak valamikor rózsakeresztes röpiratok, máig kérdéses, volt-e valaki mögöttük, tegyük föl, hogy igen, ám azokhoz szervezeti szinten nincs köze a ma magukat rózsakeresztesnek nevező társaságoknak. Ez ilyen egyszerű. Modortalanság ebből személyeskedő megjegyzéseket kreálni, hogy kinek milyen a "belső tudása" stb., mint ahogy ugyancsak nem ildomos belerugdosni abba, ha valaki könyvekből akarja tanulmányozni ennek a 17. századi folyamatnak a történetét. Máshonnan nem is tudja, hiszen a kontinuitás szervezeti szinten megszakadt. Az egy zárt, beavatási társaság volt, hogy mivel is foglalkoztak, arról tulajdonképpen nincs pontos tudomásunk, hiszen nincs hiteles és értelmezhető dokumentáció. A ma magukat rózsakeresztesnek nevező szervezetek ugyanakkor tanfolyamokat és internetes fórumokat kínálnak. Innentől fogva szerintem joggal merülhet föl a kérdés, hogy ha a szervezeti kontinuitás megszakadt, és a dolog ma már csak evégett is másról szól, akkor milyen egyéb folytonosságról beszélhetünk? Ez nem "hiteltelenség" vagy "nem hiteltelenség" kérdése, egyszerűen az, hogy lehet-e egyáltalán közös nevezőt találni.
"Andrea egyszerre utolsó és első a "hagyományos" és a "lightnewage-es" rózsakeresztesség szempontjából"
"Hagyomanyos".... a hagyomany annak hagyomany, aki azzal közeledik hozzajuk, amivel keletkeztek: SZIVVEL. TISZTA SZIVVEL. Az intellektualis kivancsisag segithet, de egy ponton tul mar keves.
"lightnewage-es": ez a megkülönböztetes milyen tudasbol szarmazik? :) Mert ha van lightos, akkor kell komolynak is lennie. Ez viszont nem talalhato a tradicionalistak könyveiben;)
"- meg akarom érteni a folyamatot, és ehhez kezdetben jól jönnek az ilyen referenciák."
A "folyamathoz" (milyen?) nem "referenciak" kellenek. Egy külsö nezetröl el lehet beszelgetni törtenelmi hivatkozasok alapjan. De a "folyamatrol"...? Ajanlottam a hires Eliade könyvet.
De "semleges" (ha teszik avatatlan:)) szerzö mit irna a dologrol...?
Ami a hermetikusokat, gnosztikusokat, rozsakereszteseket, katarokat,stb. azza tette, amik, az nem törtenelmi kategoria es nincs bezarva egyetlen könyvbe sem.
Az utat jarni kell, hogy megtudjuk milyen VALOBAN es hova vezet. A törtenelmi szalak legfeljebb a külsö nezetröl mondanak el valamit.
clodviq; van egy olyan érzésem hogy max. érintőlegesen válaszoltál arra, amit kérdezni szerettem volna, ellenben kihasználtad a lehetőséget, hogy egyúttal kritizálj valamit amiről ugyan szó sem volt, de te a kérdés mögött álló tartalmi résznek gondolod. :)
Azért keresek (ismét leírom akkor) olyan magyarul meg nem jelent szekunder irodalmat a rózsakeresztességről, ami Andreae írásaival foglalkozik ilyen vagy olyan nézőpontból, mert - magukhoz a Manifestokhoz már volt szerencsém - Andrea egyszerre utolsó és első a "hagyományos" és a "lightnewage-es" rózsakeresztesség szempontjából - meg akarom érteni a folyamatot, és ehhez kezdetben jól jönnek az ilyen referenciák.
Valamit elnéztél. Nem írtam "A rózsakeresztesek" című könyvet, ergo nem is ajánlgattam.
"A "belsö tudas hianya" nem elöitelet, hanem megnyilatkozas"
Honnan van Neked információd az én belső tudásomról? Ha nincs róla tudomásod, akkor hogy minősítheted hiányosnak?
"Itt a forumuk, itt beszelgetnek, itt lathato mivel foglalkoznak, hogyan nyilatkoznak meg: http://lectorium.hu/forum"
Ismerem. Ez alapján is tartom a véleményemet. (Egyébként ha jól tudom, a Lectorium sem tart igényt a 17. századi testvérisségel való kimutatható kapcsolatra.)
Az az elöietelet, ahogyan rendre hozzaszolsz ehhez a temahoz. Olvasd el a hsz-eidet. Egyedül vagy ezzel.
"A rozsakeresztesek" cimü könyvet szoktad ajanlani. Gondolom azert, mert Te irtad.
A "belsö tudas hianya" nem elöitelet, hanem megnyilatkozas: Kerdeztel mar egyetlen alapvetö rozsakeresztes jelkepröl, fogalomrol, sat. vagy csak a mai "hiteltelen" csoportokrol mondod el a velemenyed?
Ide tenyleg eleg keves rozsakeris ir, (nem a mennyiseg, hanem a minöseg:)) de a legjobb kepet sajatmaguk adjak magukrol - nem masok:
Itt a forumuk, itt beszelgetnek, itt lathato mivel foglalkoznak, hogyan nyilatkoznak meg: http://lectorium.hu/forum
