Sztrabón híradása a parthus dinasztia alapítójának "előéletéről" önmagában természetesen nem jelentheti azt, hogy dák vagy avar (aparnosz) származású lett volna, az örmény források (a VII. századi Szebéosz, továbbá Movszesz Khorenaci stb.) ugyanis az "uraságokat" heftalita-hun eredetűnek mondják. Nem lehetetlen tehát, hogy az avarok Ókhosz menti csoportjának, a dákoknak az élén valóban hun előkelők álltak Diodótosz szatrapa lázadása idején.
Emlékeztetünk itt az európai dák várnevek jellegzetes -dava végződésének és a Déva váráról szóló népballadánknak, a Kőmíves Kelemennének a hun főváros, Tongvancseng építési legendájával fennálló szoros összefüggéseire (Jin-shu-kézirat, 130. tekercs).
A. D. H. Bivar szerint a kaukázusi Dagesztán toponímája sem 'hegyvidék'-et jelent, hanem a dákok népnevének emlékét őrzi:
'Dahae' was preserved in the toponym 'Dahestan'/'Dihistan', a district "on the eastern shore of the Caspian Sea"...
Lásd:
The Political History of Iran under the Arsacids;in:W. B. Fischer-- Ilya Gershevitch szerk.: Cambridge History of Iran, vol. 3/1, Cambridge University Press, London, 1993, 27. o.
A 109. oldalon megtudhatjuk, hogy a dák kométai, capillati 'hajasok, hosszú hajúak' kifejezést az ókori iráni férfitársaságok tagjaira ugyanúgy használták
Δααι, egy scythiai eredetű és messze elterjedt nép, különösen a Caspiusok tengerének keleti részén, az Oxus és Margus mentén, a mai Turkesztánban. Darius, Sándor és N. Antiochus seregében mint lovasokat látjuk őket (Arr. III, 11, 3; XXVIII, 9; V, 12, 2; Curt. VII, 3; Liv. 35, 38, 37, 38). Tacitus szerint (Ann. XI, 10) a Sindes folyó választja el őket az ariusoktól.
A Boirebisztasz hatalmának csúcspontja körüli években, Kr. e. 63 táján született pontoszi földrajztudós még azt is elárulja, hogy kóbor pletykák keringtek az Azovi-tengertől északra megtelepedett dákok pariosz nevű törzsének és az Ókhosz menti aparnoszok daha törzsének a rokonságáról:
„Az aparnoszokhoz tartozó Daai törzsről azt mondják, hogy a Maiótisztól északra lakó és xandioszoknak vagy parioszoknak nevezett Daai törzsek köréből vándoroltak ki. Ámde nincs egyetértés abban, vajon a Daai törzs a Maiótisztól északra lakó szkítákhoz tartozik-e. Egyesek tehát azt állítják, hogy Arszakész ezektől [a Maiótisztól északra lakó parioszoktól] származik, mások baktriai származásúnak mondják; szerintük a Diodótosz hatalmának növekedése előli menekülése indította meg Parthüaia felkelését.”
A dákok népneve egyébként tahó nemzetiségünk nevében él tovább. Őket a szlávok poloveceknek hívták, ebből lett a palóc. Ez a szó mára persze felvett egy másfajta jelentést is – a nyíregyházi szlovákok tirpák nevéhez hasonlóan –, de valószínű, hogy eredetileg a magyarság etnogenezisében fontos szerepet játszó dahákat jelölte.
Ha pedig egyszer voltak hajasok az erdélyi dahák között, akkor értelemszerűen kopaszok is. Máskülönben nem lett volna értelme a megkülönböztetésnek.
Összevetve ezt Agathiasznak az avar szolgák hajviseletéről szóló tudósításával, rendkívül érdekes megfigyelést tehetünk, ugyanis Sztrabón szerint a makedón iga alól szabaduló aparnoszoknak volt egy daha nevű törzse, s ebből származott a parthus dinasztiaalapító:
„Amikor a Taurusz hegységen túli területeken felkelések törtek ki amiatt, mert Szüria és Média királyai, akik akkor e területek urai voltak, egymás elleni harcukkal voltak elfoglalva, először Baktrianét és az egész vele szomszédos vidéket szakították el helytartói, Euthüdémosz és társai. Ezután Arszakész, egy szkíta férfiú a Daai [lat. Dahae] törzs élén – így nevezik az aparnoszok népének nomádjait, akik az Ókhosz mentén laknak – megtámadta Parthüaiát, és meghódította. Állama eleinte gyenge volt, mert szüntelen harcot kellett folytatnia neki is és utódainak is azok ellen, akiknek földjét meghódították. Az idők folyamán különböző harci sikerek eredményeként egyre újabb szomszédos földeket hódítottak meg, így erre kaptak, és végül az Euphratészen túl fekvő valamennyi terület uraivá lettek.”
Mészáros Gyula már 1938-ban felismerte, hogy a Hérodotosz leírásában szereplő pisze, nagyállú emberek a mongolid embertani típust képviselik, azaz például a manysikat és a hantikat. A haj eltávolítása viszont szerinte mágikus okokra vezethető vissza, stársadalmi rangot is jelzett: a szolgák, rabszolgák haját a különféle népeknél gyakran lenyírták.
A puszta északi határa valóban a Volga szögleténél és a Káma alsó folyása táján végződik, s összességében a mai Kijev–Csernyigov–Kaluga–Rjazany–Nyizsnij-Novgorod–Kazany–Perm vonaláig terjed észak felé. Északkeleti irányban legmesszebb a Bjelaja folyóig nyúlik Európában.
A Meótisztól észak felé (egy napi útnak 200 sztadionnyi távolságot számolva, vö. IV, 101), tizenöt napnyi távra a szauromaták éltek. Az út idáig fátlan pusztaságon vitt keresztül. Rajtuk túl, sűrű erdővel borított földön a budinoszok következtek. Ezektől északra az út hét napig ismét pusztaságon vezetett keresztül. E pusztán túl kissé keletre fordulva a thüsszageták vadásztörzsei laktak. Mindjárt mellettük, fával sűrűn benőtt területen, a szintén vadászatból élő jürkák éltek, akik a vadat lóháton űzték (IV, 21–22). Ezeken túl északra laktak az ananyínói szkíták.
„Ezen szkütháknak a földjéig az eddig leírt vidék egészen síkés kövér föld; innen azonban kövecses és durva. Ha nagy utat teszünk e durva vidéken át, magas hegyek tövében embereket fogunk találni, akikről a szóbeszéd azt mondja, hogy gyermekségüktől fogva mindnyájan kopaszok, férfiak és nők egyaránt, úgyszintén piszék és nagy álluk van; saját nyelvükön beszélnek ugyan, de szkütha ruhában járnak, és gyümölcsfákról nyerik táplálékukat”.
Ezek a keleti lovas etnikumok az Ural hegységen és folyón keresztül a nyugati, valódi szkítákkal – azaz a hettitákkal – feltehetően szoros kapcsolatban álltak. Ugyanis a Volga-könyökben és a Káma alsó folyásának medencéjében a klasszikus szkíta kultúrának egy különálló csoportját fedezték fel a régészek immáron száz éve, Ananyínói-kultúra néven (pl. Szpicin). Hérodotosz írja: "Ezeken túl, északra fordulva, más szküthák laknak, akik a királyi szkütháktól elszakadtak, és így jutottak erre a vidékre."
Greek writers began describing the griffin around 675 B.C., at the same time the Greeks first made contact with Scythian nomads. Griffins were described as guarding the gold deposits in the arrid hills and red sandstone formations of the wilderness. The region of Mongolia and China where many Protoceratops fossils are found is rich in gold runoff from the neighboring mountains, lending some credence to the theory that these fossils were the basis of griffin myths.
A szóban forgó töredékek tulajdonképp a szaragurok, az – általában ugorként értelmezett – urogok és az onogurok követeinek elbeszélését tartalmazzák, melyeket azok Bizáncban adtak elő népük vándorútjáról 463 táján. Eszerint korábbi lakóhelyükről a szabírok mozdították ki őket, akik viszont az avarok miatt kényszerültek költözködni, miután azokat az Óceán mellett lakó népek szintén elűzték otthonaikból. Csak a Szúda-lexikon beszél arról, hogy az utóbbiak nyugtalanságát az Óceánból felszálló ködök és a griffek nagy száma idézte elő, arról viszont a rövidebb szövegvariáns (az Excerpta) is számot ad, hogy a szaragurok hódolásra késztették az akatzirokat vándorútjuk során. Az Excerpta (139, 23–24) és Jordanes (V, 36) szerint az akatzirok a Fekete-tenger északi partvidékén éltek. Külön érdekes – erre Moravcsik is rámutat –, hogy az "ajándékozás" a kelet-rómaiak császára részéről már ekkoriban az évi adófizetés vállalását jelentette, azt, amely megismétlődik majd száz év múlva, Baján onogurjainak megérkeztével.
--------------------------------
Adrienne Mayor (Stanford University) szerint a griffek azoknak a lovas népeknek a mitológiájában születtek meg, amelyek az Altáj és a Tien San hegységekben aranyat bányásztak. A griffábrázolás valóban ezeknek a lovas népeknek a művészetében a legszembetűnőbb, a valódi, európai szkítákat is beleértve. Mayor feltevése szerint ezek a népek megtalálták a Protoceratops nevű dinoszaurusz fosszilis maradványait, amelyből az antikvitás – elsősorban a Kr. e. VII. században Prokonnészosz szigetén (jelenleg: Marmara, Törökország) élt Ariszteasz elveszett költeménye nyomán – megalkotta a madárfejű, oroszlántestű lény alakját.
Bendefy szerint a Theophülaktosz említette Bakath városa a Kaukázus előterében, a Kuma folyó menti Magyar város romjainak közelében épült. Erre a feltevésére azonban nem tud kielégítő magyarázatot adni azonkívül, hogy az említett terület három szeizmikus fővonal találkozásánál húzódik, s hogy a bizánci szerző értesülései szerint földrengés okozta az onogurok említett településének pusztulását.
Vékony Gábor
Rácz Anita
Agathiasz szerint az európai hun-avarok is lenyírták alattvalóik haját
Tájkép a Középső-Uralból
Adrienne Mayor
Adrienne Mayor (Stanford University) szerint a griffek azoknak a lovas népeknek a mitológiájában születtek meg, amelyek az Altáj és a Tien San hegységekben aranyat bányásztak. A griffábrázolás valóban ezeknek a lovas népeknek a művészetében a legszembetűnőbb, a valódi, európai szkítákat is beleértve. Mayor feltevése szerint ezek a népek megtalálták a Protoceratops nevű dinoszaurusz fosszilis maradványait, amelyből az antikvitás – elsősorban a Kr. e. VII. században Prokonnészosz szigetén (jelenleg: Marmara, Törökország) élt Ariszteasz elveszett költeménye nyomán – megalkotta a madárfejű, oroszlántestű lény alakját.
Guszár és Csiszár városai Üzbegisztánban, az Amu-darja jelenlegi folyásához közel
Guszár / Qusar városa Azerbajdzsánban az azonos nevű folyó partján
Hun-avar (onogur) övdíszek Európából