Szent István király uralkodásának idejéből eredeztetjük a magyar vármegyéket, melyeket 1950-ben számoltak fel. A Tanácsköztársaság idején próbálták meg először eltörölni a vármegyerendszert, majd a kommunista államhatalomnak sikerült ezt ténylegesen véghezvinnie. A Magyarságkutató Intézet szerint üdvözlendő eredmény a megyék vármegyékké történő átnevezése:
Az ispán (latinul: comes) legismertebb jelentésében a vármegye király által kinevezett első emberét jelentette a középkorban, az újkorban a tisztség neve főispán lett. Ilyen minőségében megfelelt a frank grófnak (grafio). Ispán állt a királyi udvartartás (udvarispán), a királyi kápolna (kápolnaispán), a pénzügyigazgatás különböző szintjei (harmincadispán, pénzverőispán, sókamaraispán, urburaispán) élén, de az úri nemzetségek, egyes kiváltságolt népcsoportok vezetőit (besenyők ispánja, székelyispán), a magánuradalmak első embereit is így hívták.
Döbrögi úr örökös jószágában, ki magáról Azt tartotta, hogy ott neki a Felség se parancsol; Amit akarta, a' vólt törvény, s tetszése igazság. - A portékáknak maga szokta kiszabni az árát, És amely darabért többet mert kérni az áros, Elkonfiskáltatta, meg is büntette keményen. Hogyha pedig nétán más olcsón vett meg akármit És neki megtetszett, csak azért kivetette belőlle, Hogy fenntartódjon fegyverrel nyert ösi jussa.
Kedves kis propahantista, ez így messze nem pontos ám.
A Kongói Szabadállam, a későbbi Belga Kongó nem Belgium gyarmata, hanem Lipót belga király magánbirtoka volt (1885-től kezdődően). A katonai felügyeletet nem a belga hadsereg, hanem Lipót soknemzetiségű zsoldos magánhadserege gyakorolta. Miután az általuk elkövetett aljasságok híre eljutott az európai közvéleményhez is, 1908-ban a belga állam vette át a közigazgatási felügyelete. (Azaz lett "rendes" gyarmat.)
„Egy modern, jövőorientált alkotmányban nincs szükség arra, hogy olyan kérdéseket érintsenek benne, amelyek sértik emberek érzékenységét, vagy amelyeknek a XXI. század Magyarországához semmi közük nincs.” Lázár János reményét fejezte ki, hogy a „józan ész felülírja az érzelmeket”.
