Feynman azzal nyitja az elektromágnesességet, hogy szavakban felírja a Maxwell-egyenleteket.
(Pszeudo képletként.)
És azt állítja, hogy ebben a négy egyenletben a teljes elektrodinamika benne van.
(Az más kérdés, hogy később áttér a potenciálokra, mert azzal könyebb számolni.)
Azt állítja, hogy ebben a négy egyenletben a teljes elektrodinamika benne van.
Frászt!
A mozgási indukció nincs benne. A mágneses mezőben mozgó töltésre ható erő egyik része nincs benne.
Mert az a mező transzformációs szabályból következik.
(Einstein ebből hozta ki a transzformációs szabályt.)
Alapos okkal feltételezem, hogy a mágnesességet nem az okozza, hogy a mozgás következtében a töltések sűrűsége megváltozik. Hanem az elektromos mező a mozgó elektronok vonatkoztatási rendszerében nyugszik, amit Lorentz szerint ha áttranszformálunk a vezeték frémjébe, megjelenik a mágneses mező.
Amiatt örvényes, mert a vezetéket körbe lehet járni.
Nézzünk egy hasonlatot:
Feynman vesz egy áramjárta végtelen kiterjedésű sík fémleületet, amelyben egyszerre változtatja meg az áramot.
Most tekintsünk el attól, hogy ez nem fér össze a relativitással, mett Galilei-téridő kellene hozzá.
Hosszú egyenes vezeték helyett vizsgáljuk meg ennek a végtelen felületnek a hatását.
Milyen mágneses mezőt kelt egy áramjárta végtelen vezező felület?
Örvényesnek nem mondható. Párhuzamosak az erővonalak és legfeljebb a végtelenben záródnak.
Majdnem feltaláltuk a mágneses monopólust. Csak az a baj vele, nem pontszerű. :o)
Ha tévedek, pk1 majd kijavít. :o)
Tévedhetetlennek lenni unalmas lenne, mint tolólappal taroni a sakktáblán. :DDDD
Pontszerű töltés esetén a térerősség 1/R2 szerint csokken.
Vegyünk egy hengerkondenzátort vagy koaxiális kábalt. Feltéve, hogy elég hosszú.
Ott már 1/R szerint csökken a térerősség.
Sík kondenzátornál pedig nem csökken. Eltekintve a széleitől.
Ha igaz lenne Feynman állítása, hogy a töltéssűrűség megváltozása okozza a mágnesességet, akkor a hengerkondenzátornak nem lenne elektromos kapacitása. :o)
Mágneses kapacitása lenne.
Fluxuskondenzátor. :DDDD
Továbbá a feltöltött sík fémlap egy harmadik (ismeretlen) kölcsönhatást mutatna.
Se nem elektromos, se nem mágneses. Hanem valami egészen más.
Tehát a geometria is beleszól az erőtörvénybe, de a kölcsönhatás típusát nem változtatja meg.
Legalább is makroszkopikus méretekben.
Egyébként pedig mozgó töltés trajektóriájával (ködkamrában) ki lehetne mutatni az áramjárta semleges vezeték elektromos és mágneses komponensét.
#Hogyan nullázzák ki egymást? B-t nem nulláza ki az álló HK mágneskorong.
Végtelenül egyszerű: forgásszimmetrikussá válik a mágnes. Így egy tetszőlegesen kiválasztott pontban B-t mérve nem változik, ha elfordítod a mágnest.
Ez az, ami nem így van, ha a mágnesből csak egy kis darabot veszel, a többit elhagyod.
De most hagyd Maxwellt! Ne azzal magyarázd folyton!
Miért ne? Ebben a modellben vizsgálom a problémát, és olyan szerencsés a helyzet, hogy végtelenül egyszerű ennek keretén belül bizonyítani, amit akarok.
Az erőtörvény felől magyarázd meg!
Miért pont úgy? Egy helyes bizonyítás nem elég? Ha neked így tetszene csak, miért nem csinálod meg? Nehezebb, de nem túl nehéz. Vedd észre, hogy Maxwellt használnád a bizonyításnál, nem valami örök érvényű kőtáblába vésett alaptörvényt. Mert anélkül nem tudom, hogyan számolnál E rotációt B hely-idő fgv-ből.
>minden találomra kiválasztott, nem középső darabkája egyenként indukálna, da az egész együtt nem, pont kinullázzák egymást.
#Hogyan nullázzák ki egymást? B-t nem nulláza ki az álló HK mágneskorong. Akkor a forgónál hogyan következik összességében a nulla E? De most hagyd Maxwellt! Ne azzal magyarázd folyton! Az erőtörvény felől magyarázd meg! inverze (mágnesesdarabok haladnak, vezetékszakasz áll)
Pár szövegdobozzal lejjeb ott van nálad is, hogy az erőtörvény következik a Lorentz-transzformációból oda is, és inverze vissza is. Ha pedig erő hat a töltésre a saját rendszerében, akkor ott van E. Ha a mágnes mozog, vezető áll, kihoztad, hogy ugyanúgy erő hat a töltésre, mint fordítva.
Jó, de azért nem elég csak egy vékony fővonalat nézni, kicsit szélesedik az a tartomány a rés után, ami járuléka még kell. Meg amúgy is olyan pici az az árnyékrész, hogy kötve hiszem, hogy oda olyan tökéletes szolenoidot lehet csinálni, hogy mellette totál nincs semmi B. Jó, az is igaz, hogy a kvantumelméletnél B nem is használható, nem való bele.
"Megint a pongyolaság. Az álló vezetékben az emf-et az örvényes E mező hozza létre."
És ezt hogyan képzeled?
Ki mondja meg már, hogy melyik megfigyelő mozog és melyik áll?
Kapjál már a fejedhez!
Az egyik esetben örvényes az elektromos mező, a másik esetben pedig konzervatív.
És mindez csak a megfigyelő sebességétől függ.
Ez egy óriási topológiai baki.
Sajnálom, de a Lorentz-transzformáció a topológiát nem tudja átgyurmázni.
Elvileg.
Az viszont egy érdekes kérdés, hogy a mozgó elektronoktól származó elektromos mező képes örvényes mezőt produkálni. Persze a mágneses mező eleve örvényes. Pedig a mágneses monopólust és a konzervatív mágneses mezőt sokan keresik.
