"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Ha szükség lett volna rá, akkor akár milliós hadsereget is bevethettek volna. De nem volt szükség rá. A francia támogatással felszerelt és kiképzett román királyi hadsereg tökéletesen elvégezte ezt a feladatot.
Olvasd már el a francia keleti hadsereg parancsnokának jelentéseit arról, hogy milyen siralmas állapotban volt a hadserege és lehetetlennek tartotta, hogy megszállják Magyarországot.
Stromfeld felvidéki hadjárata alatt a csehek többször kérték a franciákat, hogy segítsenek és mindig az a válasz jött, hogy nem tudnak.
Sokadszorra mondom, nem az elveszett világháborút kellett volna megnyerni, hanem megpróbálni megvédeni legalább a magyarlakta területeket.
Nem tudom elégszer említeni Károlyi saját szavait, miszerint nem azért nem védi meg fegyveresen a határokat, mert nem képes rá, hanem azért, mert jobban bízik a szavak erejében.
A tk példája meg pont azt mutatja, hogy még egy ennyire vállalhatatlan kormányzattal szemben sem vonult fel az antant, ahogy azt te folyton vizionálod.
Pár éve pont te írtad, hogy Horthy jelentkezett szolgálatra Károlyinál, de a nagy pacifizmus jegyében hazazavarták...
A románok szempontjából 1918-19 egy folyamatos román-magyar háború volt. Először elfoglalták Erdélyt, aztán a Partiumot, a Tiszántúlt, Budapestet, és végül majdnem az osztrák határig jutottak. És ehhez még a csehszlovákok és a délszlávok segítségére sem volt szükség.
Hadügyminisztérium létezett, hadsereg nem. No meg vezérkar sem volt.
Akármennyit toboroztak volna, az elvesztett világháborút magunk nem nyerhettük volna meg. Még a Tanácsköztársaság sem szállt szembe közvetlenül az Antanttal, hanem csak a csehekkel és a románokkal. Horthy pedig eközben a franciákkal, tehát az Antanttal barátkozott a megszállt Szegeden.
Ugyan már. Létezett önálló magyar hadügyminisztérium és létezett önálló Magyar Honvédség is.
Károlyiék 1,2 millió hazatérő katonát szereltek le 1918 őszén-telén 3 hónap alatt, beleértve a bevethető alakulatokat is. Maga Károlyi mondta azt, hogy nem azért nem védi meg fegyveresen az országot, mert nem képes rá, hanem azért mert jobban bízik a szavak erejében.
Toborozni meg úgy elég nehéz, hogy közben a bolsevik agitátorok és bomlasztók folyamatosan lázítanak miközben a kormányzat ezt tétlenül nézi.
És úgy is nehéz toborozni, hogy a szocdemek követelésére a parasztság soraiból nem lehetett toborozni.
Ha Magyarország egyedül folytatta volna a háborút, akkor az Antantnak lett volna elég ereje megszállni az egész mai országot. Gondold meg, hogy erre a román hadsereg egyedül is képes volt.
1918-ban nem létezett magyar hadsereg. Az, amire te gondolsz a K.u.K. hadsereg volt, és az a Monarchia megszűnésével felbomlott. De még a magyar vezényleti nyelvű egységek legénységének fele is nemzetiségi volt. Ugye nem gondolod komolyan, hogy pl. a román nemzetiségű katonák harcoltak volna a román királyi hadsereg ellen vagy a szlovákok az újonnan megalakult csehszlovák hadsereg ellen. Persze a világháború végén hazaözönlő magyar katonák többségének sem az volt a fő kívánsága, hogy miután szerencsésen megúszták a világháborút, újra harcba vessék őket. Ezek a katonák egyszerűen hazamentek.
Új hadsereget kellett szervezni, de abba még annyian sem jelentkeztek, amilyen létszámot a belgrádi antantparancsnokság engedélyezett Magyarországnak. Magyarországnak hat gyalogos és két lovashadosztályból álló hadereje lehetett,
"Károlyi adott utasítást arra, hogy önálló magyar hadsereget szervezzenek"
Miután szétverte a meglévőt és megtiltotta a védekezést.
"elég reménytelen cél lett volna fegyveresen ellenállni az antantcsapatoknak"
11 éve várom tőled a Magyarország felé masírozó angol, amerikai, japán, brazil stb antant csapatok listáját de csak homályos görögöket tudtál felmutatni. Ezzel szemben 101x tolták az arcodba a forrást hogy a franciák megmondták 1918-ban, nincs elég ereje az antantnak Magyarországot lerohanni.
"Ha ezt megtesszük, az csak Magyarország teljes területének megszállásához vezetett volna"
1919-ben Károlyinak és Kunnak köszönhetően nagyrészt megtörtént.
Károlyi adott utasítást arra, hogy önálló magyar hadsereget szervezzenek. Viszont azután, hogy Németország, a Monarchia, Törökország és Bulgária elvesztette a világháborút, elég reménytelen cél lett volna fegyveresen ellenállni az antantcsapatoknak. Ha ezt megtesszük, az csak Magyarország teljes területének megszállásához vezetett volna.
Ausztria számos területet elvesztett, így pl. egész Csehországot, ahol a lakosság jelentős része osztrák volt. A volt Monarchia jóval több német anyanyelvű polgára találta magát idegen országban, mint ahány magyarral megtörtént ez.
A Monarchiának az 1911-es népszámlálás szerint 12 millió német anyanyelvű polgára volt, míg 1923-ban Ausztria teljes lakossága csak 6,5 millió volt (és ők sem voltak mind németek).
"Raffay végtelenül elfogult a kérdésben. Hazudik,, mivel nem akarja elfogadni, hogy nem Károlyi, hanem az 1914-es osztrák-magyar elit tehetett a Monarchia széteséséről és aztán Magyarország területvesztéséről."
Ha valaki nagyon elfogult (mindig a magyarság ellen), és hazudik, mint a bűn (mindig a magyarság ellen) az éppen te vagy!...
"Arról persze sohasem beszélnek, hogy Ausztria több területet vesztett, mint Magyarország, de mégsem foglalkoznak az osztrák politikusok Nagy-Ausztria visszaállításával."
Ismét a kedvenc maszatolásaid és hazugságaid egyike!
Nagy Ausztria ugyanis sohasem létezett, de az újonnan létrejött osztrák állam területileg sem vesztett jóformán semmit, mivel Déltirol elvesztéséért Nyugatmagyarország területéből pótolták (ma Burgenland)! Ráadásul az újonnan létrejött Ausztria népének egyáltalán nem volt semmi nemzettudata, amit az is bizonyít, hogy Németországhoz akartak csatlakozni, de a győztes hatalmak ezt megtiltották nekik.
Ausztria helyett a Habsburg birodalom omlott össze, amivel elvesztette azokat a területeit, amelyeket hódításokkal, vagy dinasztikus úton szereztek meg hasonlóan, mint korábban pl. az Oszmán-Birodalom. Tehát a hódított területek (pl. Cseh-Morvaország, Galícia, Bukovina, Bosznia-Hercegovina, stb.) egyáltalán nem voltak Ausztria szerves részei, és sok esetben a központi hatalommal is eléggé laza kapcsolatban álltak.
Ezzel szemben a Magyar-Királyság egy több száz éve fennálló, természetes határokkal rendelkező, földrajzilag, gazdaságilag, közigazgatásilag és politikailag is szervesen összefüggő ország volt, amit a legembertelenebb kegyetlenséggel barmoltak szét a győztesek. Ezzel a tettükkel minden viszonylatban a történelem egyedülállóan elvetemült gaztettét követték el…
Az viszont - úgy látszik - természetes neked, hogy a "pirinyó" Szerbia provokálhat egy nagyhatalmat.
Persze, azt te is tudod, csak játszod itt a hülyét, hogy Szerbia orosz támogatással provokálta a Monarchiát, különben bele se mert volna kezdeni egy ilyen, számára kockázatos vállalkozásba. Neki az volt a szerepe a "játszmában", hogy kiprovokálja a háborút. Sajnos sikerült neki...
Miután már sokadszorra cáfolták meg ezeket az agybaj tüneteit is magán viselő, ismétlődő hazudozásaid, nekem csak annyi mondanivalóm maradt számodra, hogy fordulj orvoshoz!... :)
Raffay végtelenül elfogult a kérdésben. Hazudik, mivel nem akarja elfogadni, hogy nem Károlyi, hanem az 1914-es osztrák-magyar elit tehetett a Monarchia széteséséről és aztán Magyarország területvesztéséről.
Arról persze sohasem beszélnek, hogy Ausztria több területet vesztett, mint Magyarország, de mégsem foglalkoznak az osztrák politikusok Nagy-Ausztria visszaállításával. Nagyon jól elvannak a mai Ausztriában, nekik az a feladatuk, hogy ott teremtsenek prosperitást és boldog életet, és ebben jóval ügyesebbek, mint a magyar vezetők.
Az össz-európai konfliktus kirobbantója Oroszország volt, amikor arra ösztönözte Szerbiát, hogy utasítsa el az amúgy már elfogadott ultimátumot, majd azonnal katonai lépéseket tett Németország és a Monarchia ellen.
Tényleg megérte egy balkáni kis királyság miatt lángba borítani a világot? 18 millió áldozata volt az I. világháborúnak.
Valahogy mindig megfeledkezel Oroszország jelentős szerepéről ebben az ügyben. De akkor nézzünk ismét egy kis kronológiát:
Június 28. A szerb titkosszolgálat hathatós közreműködésével boszniai szerbek meggyilkolják Ferenc Ferdinánd trónörököst.
Július 5. Berlin támogatásáról biztosítja a Monarchiát.
Július 7. Szazanov orosz külügyminiszter jelezi az orosz külképviseleteknek, hogy Pétervár mindenféle, a konfliktust mérsékelni akaró kísérletet elutasít.
Július 14. Az osztrák-magyar közös minisztertanács megegyezik a Szerbiával kapcsolatos eljárásról: ultimátumban követelik a teljes együttműködést. HA ezt elutasítják, akkor a Monarchia katonai büntetőakciót kezd Szerbia ellen.
Július 18. Szazanov kijelenti a pétervári angol követnek, hogy Oroszország nem marad közömbös egy Szerbiának szóló ultimátum esetén és katonailag is fellép.
Július 20-23. Francia-orosz tárgyalások Szentpéterváron: Poincare és II Miklós egy Németország elleni katonai akcióról tárgyal.
Július 23. Az ultimátum átadása. Szazanov fogadja Paléologue francia követet és együtt győzködik Buchanan brit követet, hogy Anglia hagyjon fel semlegességével és együtt lépjenek fel Németország ellen.
Július 23. Szazanov fogadja gróf Szapáry osztrák-magyar követet, aki egy dossziét akar átadni az orosz külügyminiszternek, amely a szerb fél bűnösségét bizonyítja. Szazanov nem veszi át a dokumentumokat és közli, hogy Oroszországot ez nem érdekli.
Július 24. az orosz minisztertanács döntést hoz a 13 nyugat-orosz hadtest mozgósításáról. Dobrovolszkij tábornok, a mozgósítás végrehajtásáért felelős orosz parancsnok megjegyzi, hogy innentől a háború elhatározott dolog volt, minden más csak a „történelmi dráma díszlete”.
Július 24. Grey brit külügyminiszter javasolja, hogy 4 nagyhatalom közvetítsen a Monarchia és Szerbia illetve Oroszország között. Oroszország ezt elutasítja, és ezt javasolja Szerbiának is.
Július 25. Pasic szerb miniszterelnök táviratban értesíti az összes szerb külképviseletet, hogy a Monarchia ultimátumát maradéktalanul elfogadják. Ugyanezen a napon este Spalajkovic pétervári szerb követ jelzi Belgrádnak, hogy Oroszország mozgósítani fog a Monarchia és Németország ellen és bármeddig elmennek Szerbia védelmében, valamint azt javasolják Szerbiának, hogy utasítsák el az ultimátumot. (Azt, amit egyébként már a szerb kormány elfogadott.) Szerbia ennek hatására megváltoztatva eredeti döntését elutasítja az ultimátum 6. pontját, az 5. pontra pedig kitérő választ ad. Erre a Monarchia elrendeli a részleges mozgósítást Szerbia ellen. (Csak ellenük)
Július 26. Az oroszok elrendelik a mozgósítás előkészítését.
Július 26-27 Spalajkovic jelzi Belgrádnak, hogy Oroszország 1,7 millió katonát mozgósít és kész azonnal megtámadni a Monarchiát.
Július 28. A Monarchia hadat üzen Szerbiának.
Július 29. Az oroszok elrendelik a részleges mozgósítást a Monarchia és Németország ellen.
Július 29. Németország figyelmezteti Oroszországot, hogy vonja vissza a mozgósítást. Oroszország ezt elutasítja és Szazanov értesíti Izvolszkíj párizsi orosz követet, hogy Oroszo. nem lép vissza, háború lesz.
Július 30. A németek a mozgósítás leállítását követelik az oroszoktól, mire azok általános mozgósítást rendelnek el Németország és a Monarchia ellen.
Július 31. A németek újra a mozgósítás leállítását követelik, egyben proklamálják a háborús veszélyt. Ugyanezen a napon az orosz általános mozgósítás hírére a Monarchia is elrendeli az általános mozgósítást.
Augusztus 1. Az oroszok újabb elutasítása után Németország is elrendeli a mozgósítást és hadat üzen az oroszoknak.
Ezek az események mozgásba lendítették a szövetségi rendszereket és gyakorlatilag augusztus végére szinte mindenki hadban állt mindenkivel.
Az szerintem nem vitatható, hogy ha nem itt és nem ekkor, akkor pár éven belül más ok miatt amúgy is kirobban egy általános európai háború. De, hogy éppen ekkor és éppen így lett világháború, abban az oroszok vastagon benne voltak, sőt, alapvetően rajtuk múlt. Ha nem tesznek meg mindent azért, hogy leszámoljanak a Monarchiával és Németországgal, akkor az osztrák-magyar-szerb konfliktus megmarad helyi konfliktusnak
