Tegnap szomorú hírt kaptunk. Életének 73. évében elhunyt szerkesztő-társunk, Gál László. Barátainak, nekünk: Tatus.
Tatus a Fortepan legelső szerkesztői közé tartozott. 9 évvel ezelőtt, ismeretlenül kerestem meg azzal az ötlettel, hogy segítsen nekünk a fotók azonosításában és leírásában. Tatus mellény-zakó-ballonkabátban érkezett a találkozóra, kicsit Maigret, kicsit a városmajori parkban sakkozók stílusában. Jókedvű volt és határozott. Ebből aztán nem is engedett, mindig szeretett érvelni és nevetni. Ennél jobban csak két dolgot szeretett, lóversenyezni és emlékezni. Utóbbi nálunk megszokott, mondhatnám, a Fortepan részben az emlékezésről szól. Beleértve, hogy arra is emlékszünk, amire nem emlékszünk. De Tatusnak határozott emlékei voltak. Mintha gyerekkorától az újságokat böngészte, meg a helyeket figyelte volna: presszókat, színházakat, focipályákat. Gond nélkül elsorolta a Fradi 66-os kezdőjét, a Minisztertanács tagjait, vagy a Képzelt Riport szereposztását, némely lókötőről a magánéleti stikliket is megemlítve. Kocsma- és vendéglőnevek alapján azonosította a budapesti utcákat, sőt, főiskolai éveinek miskolci helyszíneit is. A háború utáni polgárság képviselője volt, ha volt ilyen. Volt ilyen.
Tatussal egy pici külön szálon is kapcsolódtunk egymáshoz, mindketten kötődünk a budai Várhoz. Tatus itt született és bár jó régen elköltözött, szerintem itt maradt. Még a lóversenyről is szeretnék írni valamit. Például, hogy Tatuson kívül egyetlen embert sem ismerek, aki lóversenyezett volna. Leginkább az angol derbykre fogadott - remélem jól írom - elképesztő energiákat építve a fogadásaiba. Minden futamra elemzéseket készített, a napirendjét is a lovakhoz igazította. Ez is tetszett benne.
A fentiekből kevesen gondolnák, de Tatus hallatlan szorgalommal és precizitással szerkesztette a Fortepant. Órákat töltött egy-egy helyszín, vagy szereplő azonosításával. Legemlékezetesebb korszaka Hunyady József fotóinak leírásához köthető. Hunyady többszáz anonim íróportrét készített a hatvanas években, amiknek jórészét Tatus azonosította. Egyúttal bele-beleolvasva ifjúságának szerzőibe is, Mándyba, Galgóczyba, Csurkába. Milyen kár, hogy a fotók leírásában nem szerepel a neve - sokezer képnél olvashatnák: megfejtette Gál László.
Kedves Tatus! Jó volt dumálni Veled. Ne vedd a ballonodat, maradj még - mondanám. Megyek, mert fut a lovam - mondanád.
Bizonyára más is gondolt már arra, hogy egy fórumon sokszor látott személy hirtelen elmaradása miért történt. Itt ugyan sokan ismerik egymást személyesen is, hála az időnkénti találkozóknak, de máshol nem derül ki a jelenlét megszakadása. Ez valószínűleg megoldhatatlan helyzet.
Szeptember óta nem láttuk, de ezt inkább arra fogtuk, hogy nem frissül a gyűjtemény. Az fb - ről tudjuk, hogy örökre itthagyott bennünket, nem győzte kivárni az új fortepant. Tatus, nem erről volt szó!
A legújabb időknek, mióta ugyanis képes lapjaink száma kettővel megszaporodott, a concurrentia szüleménye, hogy azok ismét visszaestek régi hibáikba, és a botrányhajhászat, az erkölcsöt és illemet sértő aljas szenvedélyek fölkorbácsolása egész meztelenségébel üli orgiáit hasábjaikon a nyomdászat nem nagy dicsőségére, a közmorál nem nagy épülésére. Hogy a nép ily ocsmány olvasmányok által nem művelődik, hanem aljas cselekedetekre ösztökéltetik, melynek lejtőjén alig van megállás, már a tudomány által is rég bebizonyított tény.
A görög "τό Ναυτικό μας" (Haditengerészetünk) folyóirat (a Görög Királyi Haditengerészet lapja) 1948. novemberi számában megjelent rövid visszaemlékezés szerint a kapitány mellbe lőtte magát, majd kimentették a hajóról és a pireuszi haditengerészeti kórházba szállították, ahol hosszú lábadozást követően felépült a sérülésből.
A jelek szerint, a Pesti Napló nyert... Az Auckland Star híre szerint valóban öngyilkos lett.
Az oldal jobb felső sarkában található a vonatkozó hír, emígy:
SINKING SHIP DRAMA.
The Greek Navy patrol boat Panormos (250 tons), while returning from maneuvers, struck a bank near Aegina and sank. The accident was due to the steering gear having been damaged in a rough sea. Captain Demetrius Duccas, the commander, refused to leave the sinking ship and shot himself with a revolver.
...magyarul:
DRÁMA A SÜLLYEDŐ HAJÓN. A görög haditengerészet Panormos nevű járőrhajója (250 tonna), miközben visszatért a manőverekből, Aegina közelében a partnak ütközött és elsüllyedt. A baleset oka az volt, hogy a kormánymű megsérült a háborgó tengeren. Demetrius Duccas kapitány, a parancsnok, nem volt hajlandó elhagyni a süllyedő hajót, és egy revolverrel agyon lőtte magát.
Hát az ilyenekről beszélek. Nem úgy hívják, nem az történt... De az Arcanum csodája, hogy mivel fél tucat újság van párhuzamosan digitalizálva, a káoszban rendszerint felbukkan az igazi információ. Valahol.
drága embert előbb megmentik aztán mégis csak sikerül megöngyilkolni magát
A „Panormosz" nevű görög torpedónaszád a nagy viharban az Aegina-szigel egyik sziklájába ütközött és elsüliyedt.
Egy közelben tartózkodó gőzös mentőcsónakot akart kiküldeni a süllyedő hajó személyzetének megmentésére, azonban csónakjait a vihar fölborította. A torpedónaszád 6Í főnyi legénységének sikerült úszva partot érnie. A hajó kapitánya öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették.
— Egy görög hajóskapitány hősi halála az elsüllyedt cirkálón. Athénból jelentik: A görög flotta Panormos nevű cirkálója a minap zátonyra futott és léket kapott Aegiua közelében.
Demetrius Duccas kapitány, amikor meggyőződött arról, hogy a hajó menthetetlen, menekülésre szólította fel tisztjeit és legénységét. Mindenki elhelyezkedett a mentőcsolnakokban. Azt hitték, hogy végül a kapitány is követni fogja őket. A kapitány azonban ezt kiáltotta le nekik a hajóhídról.
— Előre! Én itt maradok, nem hagyom el a hajót!
Hiába figyelmeztették a halálos veszedelemre, nem mozdult a hajóhídról. A hajó gyorsan süllyedt és amikor a hajóhíd nagy része is víz alá került, a kapitány a homlokához íllesztette revolverének csövét és agyonlőtte magát. Néhány pillanat múlva összecsaptak a hajó felett a hullámok.
Annyi van, hogy én bizonyos szempontból már menthetetlenül öreg és fejlődésképtelen vagyok. Szívesen fogyasztom az internetes tartalmat, napi informálódásra elég is, de nagyobb lélegzetű dolgokat már nem szívesen olvasok képernyőről. Mivel többnyire felületesen olvasok, néha visszaugrom egy korábbi részre, azt meg telefonon, vagy laptopon nehéz, míg papíron "seperc" alatt megvan. Szóval a "rendes" cikkek (oknyomozó, szociográfia, tehát amik régen a klasszikus Magyar Nemzet, Népcsabi hétvégi mellékletek, vagy a Heti Válasz cikkei voltak) így már kimaradnak. Meg hát ezek már printben nem is léteznek, talán a Magyar Hangot lehetne olvasni, de pont szombaton, ki a csoda megy le csak újságért? :-)
Én pont azt tapasztaltam, hogy az újságok között időben és fajtánként is volt különbség. Valamelyik helyi lapból csak a helyi hírek hiányoztak (mint ma), és 1945 után érdemleges információt max az apróhirdetésben közöltek, a többi tartalom egyforma volt (mint ma)
De azért akad köztük igazán forrás értékű híradás is!
Nos, az Arcanum egyik nagy tanulsága számomra, hogy az újságok régen semmivel sem voltak jobbak, mint ma, csak 1. több volt belőlük, 2. nem volt rádió, tévé, internet, így aki meg akarta tudni, mi van, kénytelen volt olvasni őket. Ma fordítva van, némelyik printelt lap az etalon, csak éppen ti a "lapszemlét" olvassátok az ingyenes szájtokon. (Már aki. A többiek mag szavaznak. Bocs, ON.)
A Centrálban pá éve még volt. Fel volt akasztva a fogasra újságostul, és he kellett, levetted. Persze -ahogy Boszorka is mondja- jó kérdés, hogy manapság mit lehetne rátenni? Mármint olyat, amit érdemes is.
Pár éve a Várban, egy néhai pincérnő lakásában találtam egy ilyent és – mivel egy nógrádi rászoruló családban nem valószínű, hogy értékelni tudták volna – nem küldtem el adományba, hanem a Kereskedelmi és Vendéglátó Múzeumnak ajándékoztam, bár biztos volt hasonló nekik bőven, örömmel elfogadták.
Kedves Fotrepan! A kijárat ellen szólna, hogy nem kapcsolódik közvetlenül a homlokzathoz, csak egy alacsonyabb átkötés látható. A Gyöngyösi példáig én inkább egy belső funkció kiszolgálására gondoltam, pl. telefonfülke (távbeszélő) vagy hasonló.
A Gyöngyösi kávéház forgóajtós vagy sima nyílós lehetett?
