Isten 1 mankó. A hit 1eseket segít átvészelni abban a pár évtizednyi létezésben. Ha így fogjuk fel, tkp teljesen mind1, mikor fejeződik be a léted, most, vagy X év múlva.
Nem támasztottad alá érvekkel, mert nem tudtál olyat idézni tőlem, amivel alátámaszthattad volna az itteni folyamatos hazudozásodat.
A nemátalakító műtét, amit egy bugyutácska hozzászólásra írtam emlékeim szerint, abban a kontextusban viccnek szántam. (miközben egyébként komolyabban is érdekelt) Te hiszed azt, hogy én tanácsokat osztani vagyok itt, sőt, hogy hozzád kéne méregetnem magam, mint "tanácsosztó". Hogy "majd mások eldöntik, kinek a tanácsai jobbak", nettó faszság, amiket itt összehordasz.
Lehet, hogy egyszerűen hülye vagy ahhoz, hogy ezen az illib-ballib ellentéten kívül máshova is el tudj helyezni embereket. Nem tehetsz róla. Hülye vagy ehhez.
Mit tudsz te a szerelemről? Igen, sokszor elkövetik az emberek azt a hibát, hogy mondjuk tartós kapcsolatot alapoznak egy múló fellángolásra. De nem azért mert alapból gonoszak vagy számítók, ahogy te itt folyamatosan állítod. Mondjuk mert túl fiatalok voltak, mikor összekerültek.
Talán ismersz pár embert, akik megcsalták egymást, és akkor itt szajkózod hogy az egész világ számító, és az átverésre, kihasználásra hajt. Részedről elképzelhetetlen, talán korod miatt, hogy hoz az ember egy döntést, és van amikor azt nem lehet visszacsinálni? Együtt kell utána élni azzal, és ez nem csak a párkapcsolatban van így!
De ha esetleg megvalósul, és életed párjával élhetsz együtt, még akkor is rengeteg a buktató, a gyötrelem, sőt a kísértés. Olyan csak az illúziókban van, hogy utána soha többet rá nem nézel másra, sőt még a szemed is becsukod, ha az utcán mész. És még a szeretett embernek is lehetnek rigolyái, amiket el kell viselni. Egy erős kapcsolat kibírja ezeket, de akiknél nincs meg ez, azoknak még nehezebb.
Nincs több nikkem, már ezt is leírtam. Nem erőltetek semmiféle rivalizálást, ez is a te mániád. Ellenben az, ahol arról írtam, hogy milyen a sorstársiasság, az valahogy elkerülte a figyelmedet. Sőt, azt is írtam, hogy nálunk van a munkahelyen ilyen kolléganő, aki azt képzeli magáról, hogy szupernő. Ugye a közösségen múlik, hogy melyikből lesz az alfa nőstény? Aki fúrással-faragással kitúrja a többiket? Vagy akinek valóban megvannak az adottságai, úgy a kinézetben, mint a rátermettségben?
Nem tartalak feminista gonosztevőnek, hanem inkább az újfajta divat követőjének, ami elutasítja a nemi szerepeket.
A gender mára szitokszó lett, és ezzel a kifejezéssel illetnek mindenkit, aki ezzel foglalkozik. De a köznyelvben leginkább ez azokat jelenti, akik semleges neműnek tartják magukat, és úgy is néznek ki, hogy ne lehessen róluk megállapítani, hogy nők-e vagy férfiak?
Engem nem zavar, hogy te odajöttél a kényszeres topikba, aztán osztogattad a jótanácsaidat. Inkább az a baj, hogy nem tudod elviselni, ha véleményezik az irományodat a nemátalakító műtétről vagy bármi másról, amiről írsz?
Sajnálom, nekem ez a véleményem, hogy nem segítesz itt senkinek azzal, ha szapulod általában a nőiességet meg a párkapcsolatot. Ezt érvekkel alá is támasztottam, amikre egy sor választ nem kaptam eddig. Az érvelés talán kiment itt a divatból, amióta nem írtam ide, de szerintem ezt hívják vitának, nem azt amit a személyem ellen elkövetsz folyamatosan.
Amúgy kösz, ha pontosan idézed a rizsa összest, bár pont tőled nem várná az ember, hogy mások magánéletén csámcsogsz. A magad problémái iránt a legnagyobb empátiát követeled, más meg kirakja ide a szívét, és te átgyalogolsz rajta szöges cipőben!? Vagy ezt így hogy?
Amiben, akiben nincs szeretet, az nem fog érdekelni. Nagyon rosszul érzem magam ettől.
Miért? Miért jó tönkretenni másokat? Egy ilyen támadást egy csomó időbe kerül feldolgozni, és utána is csak fájdalmas hegek maradnak, mindig egy kissé kevésbé látom az élet színeit. Lehetne egy hely, ahol néha ki lehetne írni embereknek magukból dolgokat, biztonságosan. Miért nem lehet ezt tiszteletben tartani?
Ha ez a jutalma a nőiségnek, a szexuális életben való tapintatlan kotorászással együtt, mint ahogy általában, és ahogy a férfiakkal soha nem viselkednének bizonyos egyének, akkor nincs értelme nőiességgel foglalkozni. Miért kéne még örülni is neki, vágyni rá?
Lehet, hogy meg fogok halni. Lehet, hogy nincs mellettem senki, de itt van nekem Isten. A gyerekkorból, kamaszkorból elfeledett vallásos elemek (fel-feltűnő emlékek) formájában is. Ebben a formában is, amire racionális szemmel nevetve tekint az egészséges ember.
Híd az égbe, van egy ilyen imádságokat tartalmazó kis könyv. Kinyitom itt-ott. Jólesik a szerető hatalmasság, Isten tenyerébe hullni, gyarló porszemként. Nem racionális, "csak" vigaszt nyújtó. Elvégre egy csomó nem racionális dolog vesz minket körül, művészetek, szerelem, szeretet, általában az emberi kapcsolatok során létrejövő érzelmek, indulatok, idő előttinek tűnő halál, szerencsétlenségek, természeti katasztrófák, háború.
Tényleg egy mészároshoz tudnám hasonlítani. Megmondod neki, hogy ott van egy artéria, és ő azért is szétvágja. Ez akar nekem érettségről beszélni? Ez a "rivalizálás" infantilizmus, amit folyton erőltet, de már évek óta több nikken is. Ki a fene akar rivalizálni vele? (vagy bárkivel)
Pedig még itt is leírtam többször, hogy ez a késztetés valahogy hiányzik belőlem. Különbnek lenni azt jelenti, hogy a kiválósággal lehetősége van az adott embernek az emberiséget és önmagát jobban szolgálni. Amint ezt az erőt destruktívan akarja fölhasználni azért, hogy mások fölé kerekedjen, megbukott. Aki tényleg jó, az nem a mások lerombolásán keresztül akar érvényesülni. Aki jobban szeret valaki mást, nem figyel oda eléggé az emberre, azt hagyni kell. A valódi szerelem kizárja azt, hogy a szerelme tárgya ne érdekelje. Nincs időd irigykedni, mert minek irigykedni arra, ami úgysem a tiéd? És minek irigykedni arra, ami úgyis a tiéd? Ezek egyszerű dolgok. Minek ugrálni, mint egy túlmozgásos bohóc?
Konkrétan fizikai tüneteket okozott nekem ez az agresszív picsa, semmi aranyos nincs benne. Úgy, hogy mondtam, hogy nem kérek belőle. A nonszensz hazudozásai, nem veszi észre, hogy miközben ő próbál beletuszkolni egy "feminista gonosztevő" sablonba, ő az, aki folyamatosan próbál kárt okozni bennem.
A frusztrációm oka részben az, hogy a hozzá hasonló emberek alattomos támadásait nem lehet hosszú távon kivédeni. Kialakítanak egy bizalmi vagy legalábbis óvatlan helyzetet, hogy utána tönkretegyenek, csak azért, mert nem vagyok olyan, mint ők, mert nem tudok egy csomó olyan klisével azonosulni, amivel ők igen.
Tőle miért nem kérdezed meg, milyen a szexuális élete? Csak mert korábban írt róla, hogy öt percet reszelgeti a férje szexuális élet címén, amit nem élvez. Ehhez képest egy vibrátor még mindig jobb. De a kölcsönösen kihasználó kapcsolatai sem túl példaértékűek.
Ha egyáltalán létezik ez a személy, és nem egy beteg, unatkozó elme újabb szüleménye.
Te alapvetően nem érted annak a lényegét, amiket ide szoktam írni. Nem élted át, semmi gond, csak akkor el kéne fogadni, hogy van ilyen, nem érted, továbblépsz. Én is elfogadom, hogy te olyan vagy, amilyen, továbbléptem. Érthetetlen, miért jöttél ide a véremet szívni. Megkérlek, hogy hagyjál békén a hülyeségeiddel, a szavaim kiforgatásával, menj vissza a topikodba vagy az öngyilkos topikba, mert te jöttél oda, ahol én voltam, és kezdtél el inzultálni, nem fordítva.
Ezt magadnak is írhattad volna, hogy ne akard már másoknak megmondani, hogy mi a nőiesség! Szerintem kiskamasz korban előfordulhat olyan, hogy valaki tudattalanul kisgyereknek akar látszani, és ezért öltözködik úgy, mintha nem is lenne neme. Mintha semleges nemű lenne.
Például mert szégyelli a nőiességét, és nem vesz tudomást a serdülőkorról. Ahogy írtam máshol, ez olyasmi, mint a Piroska mesében, ahol a szülők szeretnék, hogy a lányuk gyerek maradjon. Az köztudott, hogy a piros sapka a szexualitást jelképezi, ami a lappangó időszak után a serdülőkorban jön elő a fiataloknál.
A Piroska mesének egy híres pszichoanalitikus szerint az a mondanivalója, hogy Piroska megtanul ellenállni a csábításnak. Szerintem inkább a szülei hatására nem rosszalkodik, és jó kislány marad. A mese végére ugyanolyan gyerek marad, mint az elején.
Én nem mondom, hogy nálad ez vagy az a probléma. De azt nem hiszem, hogy a nemiség tagadása segít bárkinek is. Azt megértem, ha valakinél ez nincs központi helyen, de szerintem ez tényleg ritkán fordulhat elő.
Nekem nem a személyeddel van bajom, hanem azzal, hogy nagyon sommásan írsz bizonyos témákról. Ez szerintem az SOS topikban nem biztos, hogy segít másoknak, sőt zavarhatja őket. Főleg ha rossz tanácsokat adsz, ahogy a kényszeres topikban is a nemátalakító műtétről írtál.
Nem írtam sehol, hogy pszichológus lennék, de te se vagy az. Szerintem az olvasó döntse el, hogy kiben bízik jobban. Én már régebben is kiírtam mindig, ha valami orvosi könyvből idéztem, és akkor azt bárki visszakeresheti. Ez a neten egy lehetőség arra, hogy ellenőrizd a fórumozót.
Amit a terápián hallottam vagy saját tapasztalatom, azt persze nem lehet így ellenőrizni. Viszont akinek hasonló gondjai vannak, az tudja, hogy miről beszélek. És fordítva, én is abban bízok, aki itt nem a levegőbe beszél. Szerintem látja azt az ember, hogy ki az, aki pl. még nagyon fiatal vagy fekete-fehérben gondolkozik.
Na mire reflektáltam? A te akárhányadik számú kommentedre, ahol azt írtad, hogy társadalmi nyomás van, hogy nőiesnek kell kinézni. Vagy tagadod, hogy ezt írtad?
Erre válaszoltam, hogy szerintem éppen hogy csökkent a társadalmi nyomás, mert ma pl. nem kell a nőknek megnyomorítani a testüket, csak azért, hogy megfeleljenek a szépségideálnak. (Mellesleg a bálnákat többek között ezért is pusztították, mert a sziláikból készült a halcsont fűző a polgári világban). Ha ezzel nem értesz egyet, akkor várom az érveidet, hogy ma a megjelenés, öltözködés területén miben nyilvánul meg a nőkön a társadalmi nyomás?
Én inkább azt érzem, hogy túl sokat várnak el a nőktől, hogy helyt kell állni munkában, háztartásban, gyereknevelésben. Ez az apa nélkül úgysem fog sikerülni, főleg ahogy nőnek a gyerekek.
Tehát megnyugtatlak, hogy ha valaki más lennél, aki mondjuk nem játszotta el a bizalmamat, lehet, hogy beszélgetnék párkapcsolatról. De ez a játszmázás minden, csak nem valódi beszélgetés, érdeklődés, segíteni akarás.
Te azt nem érted, hogy a személyeddel van bajom. Nem fogok neked bizonyos dolgokról beszélni, mert kb. annyi érzéked van a pszichológiához, mint egy mészárosnak, akinek a kezébe szikét adnak. Nem fog tudni operálni.
Ez az a kijelentés, amire nem lehet jól válaszolni:
"Tehát eléggé káros dolog pont a modern társadalmat vádolni, hogy micsoda rabságban tartja a nőket. Majd ha te annyit fésülködsz meg öltözködsz, mint a régi polgári világban, majd akkor panaszkodhatsz."
"Micsoda rabság" egyértelmű hazugság alapból is, és én sem állítottam, viszont társadalmi nyomás létezik. Folyamatosan azt hallod és látod, mert társadalomban élsz. Aztán, alapvetően hamis érvelés összehasonlításból azt a konklúziót levonni, hogy a jobb az jó is, netalán tökéletes. De te csak erre vársz, azt akarod, hogy eltávolodjak a való élettől, feminista csatározásokba bocsátkozzak veled, aminek semmi értelme, hiszen a való élet számít, nem a feminizmus.
Milyen kirohanásom? Idézet. Ennyi erővel bárkinek a lelki problémája zavaró lehet.
Nem csak a környezetemről beszéltem, hanem általánosságban is. Nem muszáj itt olvasgatnod, ha nem tetszik. Nyugodj bele abba, hogy ebben az országban többségben vannak a hozzád hasonlók, nem kell fenyegetve érezned magad mások fájdalmától.
"A normális világban igenis sokfélék a nők, és a legtöbb férfi ezt képes elfogadni."
Akkor te hogy' jössz ahhoz, hogy meg akard nekem mondani, hogyan éljem ki a nőiességemet, és mi közöd hozzá úgy alapból is? Nem kérdeztelek, nem gondolom, hogy akár csak egy lépést is akarok tenni abba az irányba, amerre te haladsz. (nekem az maga a rémálom)
Még annyit, hogy azt elhiszem, ha te a környezeted miatt panaszkodsz, hogy ott hogy képzelik a nőiességet. De te csak úgy elnagyolva azt írod rögtön, hogy a "társadalom" ilyen meg olyan. Lehet, hogy amit én írok, az is csak az én környezetemben jellemző, és nem az egész társadalomra.
De ha már társadalom, akkor pont az a jellemző, hogy a 20. században (1. vháború után) felszabadították a nőket a hosszú ruha-hosszú haj rabszolgasága alól, hogy a halcsontos fűzőkről ne is beszéljünk. Tehát eléggé káros dolog pont a modern társadalmat vádolni, hogy micsoda rabságban tartja a nőket. Majd ha te annyit fésülködsz meg öltözködsz, mint a régi polgári világban, majd akkor panaszkodhatsz.