"csak magamból indultam ki, hogy én annak idején nem sok mindent tudtam volna kezdeni ezzel. mert érted, ezt most ki nem tudja, hogy el kell fogadnunk magunkat, meg inkább legyünk optimisták, mint pesszimisták...csak a felismerés még nem elég egy mélyen gyökerező séma megtöréséhez."
Én is úgy voltam sokáig, hogy az ilyen bölcsességek az én esetemben sajnos nem működnek, hiszen hogyan is fogadhatnám el magam, amikor... (a pöttyök a régebbi irracionális gondolataim hosszú felsorolását jelentik :)
Most úgy gondolom, hogy nem elég egy dolgot másképp látni, hanem egymással összefüggő gondolatok, hiedelmek, sémák egész hálóját kell újragondolni. Tehát nem elég azt mondani (magunknak vagy másnak), hogy "fogadd el magad", hanem azt is részletezni kellene, hogy egy "kis nyomi kuka" ugyanannyit ér mint egy "emberekkel jól bánó" egyén, meg hogy jobb leszokni arról, hogy másokkal túl sokat hasonlítsuk össze magunkat, meg bizonyára sok egyéb irracionális gondolatra is fény derülne egy kognitív terápiában.
Nem áltatom magam azzal, hogy a hozzászólásaim valamiféle "online kognitív terápiát" alkotnak, mivel hatékonyan segíteni az embereken nehéz és fáradságos, ahogy arsen is írta, és mellesleg nem is vagyok pszichológus. De ettől még leírhatom, hogy szerintem mi a nagyjából jó irány, aztán mindenki eldöntheti magának, hogy mit kezd ezzel.
Ha ez számít, én elhiszem hogy szocfóbos voltál és a hogy már nem vagy az. Ugyanezeken mentem kereesztül én is. (Megszünt a görcs a testemben, felszállt a köd a fejemből, gondolom ismerős. :)
Ráadásul egy sor olyan dolog is megváltozott, amit nem is ennek tudtam be.
Igaz, a kajálás fóbia még hátra van, de az annyira mélyen van bennem (sejtem is az okát), hogy szakember segítsége nélkül egyedül nem fog menni.
Csakhogy a javuláshoz nem kellett megerőszakolni az életvitelem, ezért gondolom hogy máshol van a titok.
De egyetértek, érdemes mindent kipróbálni, ha akárcsak 1 embernek is segít, az már jó.
áh, értem. ami nekem elsőre okoskodásnak tűnt, az valójában saját sikerélményen alapuló online kognitív terápia. bocsánat akkor. minden jó, ami segíthet. csak magamból indultam ki, hogy én annak idején nem sok mindent tudtam volna kezdeni ezzel. mert érted, ezt most ki nem tudja, hogy el kell fogadnunk magunkat, meg inkább legyünk optimisták, mint pesszimisták...csak a felismerés még nem elég egy mélyen gyökerező séma megtöréséhez. de mondom, ha valakinek segít az jó.
Persze, épp demonstrálom, hogy én mennyire át is élem a tanácsaimat :)
Kaphattam volna dührohamot is, amiért ilyen ítéleteket engedsz meg magadnak (nem tudom élni a tanácsaimat, kényszereim vannak) miközben az égvilágon semmit sem tudsz rólam. Vagy hihettem volna neked, és lehettem volna emiatt depressziós, és elhatározhattam volna, hogy nem nekem való a fórumokon való hozzászólás, amíg az "állapotom nem javul".
De ezek helyett nem izgatom magam túlságosan, mert az önértékelésem nincs veszélyben, akármit is gondolsz vagy mondasz rólam :)
"hogy kezdjen hozzá?"
Többféle módszer létezik, például a gondolatok elemzése. Egyébként pont azt csináltam - elemezni próbáltam selyemcukorka leírt gondolatait.
"erről valószínűleg már ő is értesült. olyat írj ami hiteles, mert éled. neked sikerült. hogy sikerült? ez csak levegőben lógó áltanács."
Pontosan annyi okod van azt gondolni, hogy ez nem sikerülhet, mint másnak azt gondolni, hogy te nem is voltál soha igazi szocfóbos. Ismételgetheted görcsösen, hogy ami neked eddig nem sikerült, az másnak sem sikerülhet, és neked sem érdemes többet próbálkoznod (ez jót tesz az önbecsülésednek, csak mellékhatásként elbassza az életedet), vagy lehetsz egy kicsit nyitottabb. Amúgy nekem leginkább a kognitív terápia által sikerült, ezt már annyiszor leírtam, hogy már unom is ismételgetni. Nem vagyok távolról sem tökéletes most sem (szerencsére már nem is akarok tökéletes lenni), de sokat javultam, és elszomorít, ha a régi öngyűlöletemet látom másokban, ezért írtam selyemcukorkának. Mondhatjuk hogy kényszeresen együttérző vagyok, ha mindenképpen negatívan akarod megfogalmazni :)
Azért nincs igazad porter, mert már ismerjük, olvastuk egy csomó hozzászólását, árult már el magáról egy-két dolgot, épp eleget ahhoz, hogy el tudjuk képzelni. Nem a levegőben lógnak a szavai. De amúgy a kérdéseid jók, engem is érdekelne, hogy honnan jött fel eddig, és hogy.
Meghallgattam, jó... nem is tudtam erről a Maradona filmről, pedig így első infók alapján instant get kategória.
Engem megerősít amit írsz, úgyhogy az egy már nem kérdés, a második emberért megy a most vita :) De engem is csak megerősít, mert hasonlókra jutottam magamtól is, bár így nem fogalmaztam meg. Nem tudom, megváltani tudna-e, ha épp szarba lennék.
hát ha még csak az elején tartasz, olvasd csak tovább, akkor látod igazán, hogy mennyire nem könnyű...
igen, erre már én is gondoltam, hogy nyílván hatásosabb lenne élőben, csak hát ott is csak ezt tudnám mondani, amit itt leírok. de sokat számít hogy az embernek van arca és úgy mondja. és a kritikákat is arccal mondják. talán kevesebb lenne a konfliktus, vagy könnyebben kezelnénk. ebben én is hibás vagyok egyébként tudom, csak bosszant, hogy hol a párkapcsolatomról kell beszélne, hol az szocfóbos exvoltamat bizonygatnom, hol pedig természettudományos vitákba bonyolódom, ahelyett, hogy mehetnénk előre. ez ezzel jár. nem készültem föl erre. de ha bárkinek, egy embernek is segít majd, akár csak egy kis javulást is eredményez, akkor már nem volt hiába.
na ezt hallgassátok meg. ez ment amíg írtam. ha megvárjátok a végét látszik, hogy a Maradona tök elérzékenyül. de jó hangosan hallgassátok úgy ér.
"Először talán jobb lenne önmagadat elfogadnod és szeretned, akármilyen is vagy, akármit is gondolsz arról, hogy mások mit gondolnak rólad."
például egy ilyesmi tanáccsal elég nehéz mit kezdeni. te szereted és elfogadod magad? hogy kezdjen hozzá? erről valószínűleg már ő is értesült. olyat írj ami hiteles, mert éled. neked sikerült. hogy sikerült? ez csak levegőben lógó áltanács.
"Arról van itt szó, hogy a figyelem irányítását lehetővé tesszük azzal, hogy az ülő, fekvő, szellemi tevékenységeket megbontjuk valami fizikai, testi, mozgásos tevékenységgel. A figyelmünket tudatosan nem is kell ilyenkor irányítani, tehát nem kell görcsösen törekedni arra, hogy kifelé irányuljon. Ez idővel magától ki fog alakulni. Ha egész nap nem tettünk semmi aktívat., semmi mozgással járó „profán” dolgot, akkor ne várjuk, hogy egy esti fél órás mosogatástól a figyelmünk a tevékenységre irányul majd. Mivel a tudat megszokta, hogy befelé figyeljen, ezért a váltás nem megy. De ha napközben tudatosan váltogatjuk a fókuszt a tevékenységeken keresztül, szépen automatikusan ki fog alakulni, hogy hol be hol ki. Rugalmasabbá válik a tudat, a figyelem. Itt a hangsúly a váltogatások gyakoriságán múlik. Nem az erőltetett figyelemirányításon. A tudat fókusza, a figyelem idővel idomulni fog a váltott típusú tevékenységekhez."
tigris ezt a 18as hszemből másoltam.
az a legrosszabb ha rágörcsölsz, hogy kifelé akarsz figyelni. csak arra figyelj, amit csinálsz. az úgy bőven elég.
Szia topik, elolvastam amennyit tudtam, ijesztően sűrűn vannak a betűk az elején. :) Porter, én azon gondolkoztam mostanában, hogy a segítő technikákat másnak átadni mennyire nem könnyű. Végülis a pszichológusok is ezt csinálják, és azért tudnak megélni belőle, mert ez kőkemény munka. Mindig adott időre késznek kell lenniük segíteni, kell hogy legyen mindig adott személyre szabott mondanivalójuk, amit hitelesen meg kell tudniuk magyarázni... jó fárasztó lehet. Neten, nikkel meg még nehezebb (ha nem lehetetlen), mert a hivatásos vállalja a nevét és az arcát, amitől már indulásnál hitelesebb lehet, mint egy nikk, főleg a frissreg... Szóval elég kemény fába vágtad a fejszédet, ne vedd magadra szerintem, ha esetleg nem sikerül.
Téged most csak annyira "szedtelek ízekre", hogy megjegyeztem, hogy az izmok nem termelnek oxigént. Nem tettem volna, ha tudom, hogy ekkora lelki törést okoz :)
Ha a másoknak adott tanácsaimmal is bajod van, akkor szerintem jobb lenne, ha a személyeskedés helyett - amiben nem szeretnék a színvonaladra leszállni - a konkrétumokról beszélnél. Szívesen hallanám, hogy pontosan mit látok rosszul.
teknős kérdezhetek tőled valami? talán bántón hangzik majd, de őszintén érdekel hogy van ez veled.
szóval hogy van az, hogy töményen lököd a kifogástalan elméleteidet miközben élni abszolút nem tudod őket. tanácsokat osztogatsz, kijavítasz, ízekre szeded bejegyzéseket, a hozzászóló személyiségét, viselkedését, egy részlet sem kerüli el a figyelmed. mindez azonban a "szádból" üres spekulációnak hangzik. na ez itt a bántó része, bocsi tényleg előre is, de nem fér a fejembe, hogy honnan jön neked ez az ellenállhatatlan tanácsadási, megmondom hogy vannak a dolgok valójában-kényszered.
válaszolok mecseki tigrisnek, és írok is a topic témában is, ez csak ilyen off bejegyzés mondjuk.
(szóval teknős ess neki a bejegyzésemnek, másold vadul a soraimat és mondd meg hogy is vannak a dolgok valójában:))
"Folyamatosan összehasonlítottam magam vele, hogy ő milyen jól bánik az emberekkel, különben is mit akar tőlem, aki egy kis nyomi kuka vagyok..."
Nem tudom, mennyire világos, hogy ez a fajta gondolkodás a szocfóbnál is nagyobb baj. A rosszabbodás az önmagad felett való felesleges ítélkezés miatt lehetett, és nem a szocfób szükségszerű következménye volt.
"Szóval én csak annyit tanultam az esetből, hogy addig nem akarok komoly kapcsolatot, amíg én nem jöttem rendbe."
Hát ha rendbejövés alatt azt érted, hogy ha majd te is "jól bánsz az emberekkel", akkor szerintem nem a jó tanulságot vontad le. Először talán jobb lenne önmagadat elfogadnod és szeretned, akármilyen is vagy, akármit is gondolsz arról, hogy mások mit gondolnak rólad. Ha ez megvan, az "emberekkel való bánás" is könnyebben fog menni.
Nekem volt 17-18 évesen egy komoly kapcsolatom, de nemhogy segített, inkább rosszabb lett. Folyamatosan összehasonlítottam magam vele, hogy ő milyen jól bánik az emberekkel, különben is mit akar tőlem, aki egy kis nyomi kuka vagyok... Ráadásul nagy csajozógép volt (engem mondjuk nem csalt meg), és így féltékeny is voltam, ok nélkül. Szóval én csak annyit tanultam az esetből, hogy addig nem akarok komoly kapcsolatot, amíg én nem jöttem rendbe.
Egyébként egyetértek azzal, hogy egy szocfób lánynak könnyebb összeszedni vkit. A volt párom nagyon-nagyon rámenős volt és nem hagyott békén. Így jöttünk össze.
"CSak én annyira szorongtam, hogy még amikor a lányok hívtak el akkor sem mentem randira a félelem nagyobb úr volt."
Sok mindenen múlik az ilyesmi, nem csak a te állapotodon. Ezt fontos szerintem átgondolnod, mert úgy látom, hogy ez a megfutamodásod számodra meghatározó élmény volt. Valószínűleg ha még türelmesebben, bátorítóbban hívogattak volna azok a lányok, csak elmentél volna azokra a randikra. Tehát a tapasztalataid NEM azt bizonyítják, hogy te valahogy reménytelenül randiképtelen vagy.
Persze a szocfóbos lányoknak könnyebb. Emlékszem, mesélte valaki, hogy egy teljes napon keresztül győzködte egy pasi, mire kezdett felengedni. Téged nem fognak egész nap győzködni, már csak azért sem, mert feltehetőleg férfimódra eltitkolod az érzelmeidet, így a nők nem is érthetik, hogy mi lehet a gond veled.
"Ha mozdulunk az izmaink oxigént termelnek, szívünk vért pumpál és energiához jutunk. És ami a jó, hogy az energia a lendületen keresztül további energiát szül. de a kezdő lépés az akarat, mely beindítja a folyamatot."
Ezek a fránya természettudományok... Az izmaink nem termelnek oxigént, csak fogyasztják azt :) De ettől a lényegtelen részlettől eltekintve, szerintem is nagy igazság van itt. Minél depressziósabb valaki, annál gyengébb az akaratereje, és annál kevesebb kedve van bármit is tenni. És mégis, nincs más út, mint cselekedni, akár van kedve az embernek, akár nincs, akár értelmesnek tűnik a cselekvés, akár hiábavalónak.
Ne a szavakon lovagolj. Akkor pirulással, izzadással, félelemmel az arcodon, menekvévággyal, hogy tudtál megismerkedni a barátoddal?
Gondolom mentetek ide-oda. Valaki "végig" fogta a kozedet a lelkitársad volt stb. Ez tudod mekkora előny? Ha nekem lett volna 17-18 évesen barátnőm valószínűleg már ki tudtam volna ebből az egészből jönni. CSak én annyira szorongtam, hogy még amikor a lányok hívtak el akkor sem mentem randira a félelem nagyobb úr volt.
jajaj tigris nem erről van szó, ne vidd el ezt ilyen irányba, mert ez a másik véglet. agresszió, magabiztosság ok,
arrogancia, gátlástalanság sok
önzőség a jó értelemben véve. add meg magadnak ami jár, figyelem, anyagi, szellemi lelki táplálék stb, hogy aztán legyen erőd másnak is adni. majd írok még sokat az agresszióról is, mert rengeteg tévhit van körülötte.
Én így érzem a leírtak alapján. Ezért írtam, hogy az én véleményem.
Ha megnézed, hogy a szocfób mikor keletkezik, akkor rájöhetsz, hogy 10 éves korban ugyanolyan napi életvitellel élsz, mint a többiek. Ennek ellenére Te még is szorongsz és gátlásos vagy. DE miért? Kurvára nem ültem a gép előtt sokat volt a lábam a földön. :) egészségesen éltem stb. És még is szorongtam megmagyarázhatatlanul. Ezt a egy dolgot kivéve tökéletesen működtem.
Erre Te jössz számomra eléggé kuszának tűnő leírással, hogy Te ez alapján gyógyultál ki a gátlásosságodból. Nekem mesébe illőnek tűnik, hogy aki állítólag kb.10 évig masszív szocfóbos volt képes legyen teljesen átfordulni, hogy még a átlagánál is sikeresebben adjon elő egy előadáson és kimerje azt jelenteni, hogy bármikor és bárkivel és bárkik előtt képes nem kóros szorongással produktumot letenni az asztalra.
Számomra még mindig nem derül ki, hogy pontosan, hogy érted ezt el.
Lehet, hogy jobb volna csak erre fektetni a hangsúlyt amikor írsz. Hogy érted ezt el? Csak az ne mond, hogy az alvásos megváltoztatásával.
Ez igaz, de ezt a gyakorlatba nem lehet átültetni olyan egyszerűen, ahogy állítólag Neked ez sikerült. Hiszen a szocfóbosnak ez a legnagyobb baja. Amikor kiáll szinte képtelen a belső világára (a témára) összpontosítani. Ez a félelem átjárja a testét már az eseményt megelőző időszakban is.
ok. ha ez a véleményed akkor várom a konkrétumokat. hogy jutottál erre, ezt miből gondolod, és ha nem ez vagyok akkor mi? sign. 12 éves korom óta tartott ez a szar. azt hiszed én nem bújtam pszichológiai könyveket? egyszer, egyetlen egyszer még pszichológusnál is voltam, aki ha ez megnyugtat, azt mondta, igen valóban a szociális fóbia este forog fenn. nem ismersz, nem tudsz rólam semmit, honnan jön neked ez ez a kitartó ellenállás?
tehát ha az előadásos esetet nézzük, sem nem az a megoldás hogy őket figyeled, sem nem az ha megadat. tehát nem vagy ki vagy be. az ideális, ha arra figylesz amit csinálsz. így képes vagy figyelni magadra a mondandódon kerszetül (tehát mondjuk hogy befelé) és képes vagy figyelni is őket a mondandódon keresztül (tehát kifelé), de ezek valójában nem ennyire éles határok. és hogy ezek megszűnjenek tesz jót a váltott mód és az alvási periódus