Különösen az ókorral-középkorral foglalkozók számára elengedhetetlen fontosságú az egykori földrajzi viszonyok, a vizsgált történelmi eseményekkel egykorú természeti adottságok ismerete, de a közelmúlt történései szempontjából sem közömbös olykor, gondoljunk csak a Tisza szabályozását megelőző helyzetre...
Ez a térképrészlet sajnos csak Oroszország vonatkozásában tünteti fel az éghajlati zónákat, de jól látható rajta a Kaszpi-tavat északnyugat-észak-északkelet felől körülölelő, kifejezetten sivatagi, majd félsivatagi sáv, amely kelet felé fokozatosan szélesedik (csak azt már nem mutatja a térkép). Az ábrázolás Szamaránál vonja meg a sztyepp északi határát.
Életkép a sivatagos-félsivatagos területektől övezett Mugodzsár hegységből: nyírfaligetecske lehel némi életet a kopár terep egyhangúságába (1 híján száz évvel későbbi felvétel, mint Prokugyin-Gorszkij előbbi képe :) )
Nem kapcsolódik szorosan az előbbi témához, de Prokugyin-Gorszkijtól megint találtam egy kitűnő fotót, ezúttal 1910-ből Baskírföldről, egy ottani vasbánya munkásairól (ha jól értem, Bakalü falu, Ufától 173 km-re)
Mugodzhar Hills (Mugojar, Russian: Мугоджары, Мугоджарский хребет, Kazakh: Mughalzhar, Mugalzhar) is a series of mountain ranges in Northwestern Kazakhstan 275 miles (440 km) long. Latitude (DMS): 48° 38' 38 N Longitude (DMS): 58° 32' 47 E. They are considered to be a continuation of Ural Mountains and connected with Southern Ural by Guberlinskiy hillocks (Губерлинские горы). They form the divide between the Caspian Sea and Aral Sea basins.
The Mughodzhary proper are of length about 200 km with width up to 30 km. They start at the Or River (река Орь) as a narrow range that further splits in two: Eastern Mugodzhary and Western Mugodzhary. The highest place (657 metres) is at Eastern Mygodzhars, Mount Boktybay (Boqtybay, Боктыбай). Major rivers that run from Mughodzhary are Or River, Emba River and Irgiz River.
In a wider sense, Mughodzhary also include a number of other highlands and hillocks, in particular, Ural-Tobolsk Plateau, and the Northern Mughodzhary, which actually connect with Guberlinskiy hillocks.
Nézd, ha csak 10 kilométerekkel dobálózunk, már akkor is akadhat, én ezt nem vontam kétségbe. Az egésznek annyi a haszna, hogy kiderült: nem olyan egyszerű az átjutás, mint ahogyan azt a legtöbben képzelik.
The Southern Urals, extends some 340 miles to the westward bend of the Ural River and consists of several parallel ridges rising to 3,900 feet and culminating in Mount Yamantau, 5,380 feet; the section terminates in the wide uplands (less than 2,000 feet) of the Mughalzhar Hills. In the Mughalzhar Hills and the Southern Urals there are summer winds of hot, dry air from Central Asia. The Urals ... south is the steppe, culminating in semidesert around the Mughalzhar Hills.
"persze az is, honnan indult el egy-egy népcsoport. Mongóliából nézve lehet, hogy az Ural déli hegyein át vezető út nem jelentett akkora kerülőt. Az Aral vagy akár Taskent vidékéről nézve pl. más a helyzet."
Nagyjából így képzelem én is.
Az Araltól én már az északi utat részesíteném előnyben, de ez itt lényegtelen.
Ljudmila Vlagyimirovics Koljakova és Andrej Epimakhov szerint az eurázsiai sztyeppe az Ural déli részén Orenburg tartománynál nem terjed tovább:
The Urals and Western Siberia in the Bronze and Iron Ages
Cambridge University Press, 2007, 32.
(Cambridge World Archaeology)
Úgy látszik, hogy az Ural magasabb vonulatai és a sivatagi zóna között erdős sztyepp húzódik, s errefelé lehet "bekanyarodnia" annak, aki Európába át szeretne kelni...
A mindenkori politikai-katonai viszonyok döntötték el, melyik a kedvezőbb vonulási irány - no és persze az is, honnan indult el egy-egy népcsoport. Mongóliából nézve lehet, hogy az Ural déli hegyein át vezető út nem jelentett akkora kerülőt. Az Aral vagy akár Taskent vidékéről nézve pl. más a helyzet.
Sokat gondolkodtam Corippus sorain: a havas tájakon, befagyott folyókon való átkelés, a perzsák engedelmeskedésére való célzás, az Euphratész, Parthia és Babilónia említése, meghódításának lehetősége (azaz hogy a var-khunok elfoglalhatták volna ezeket a területeket), a kemény népekkel való ütközetek nem valamiféle kaukázusi áttörésre utalnak-e. Legalább a varkhoniták egy részét illetően:
„Az avarok királya, a kagán legyőzte a világ legbelsejét, nagy harci erénye híres türannoszokat terített le, számtalan népet és hatalmas királyságot igázott le. Az ő hadserege képes a víz kimerítésével kiszárítani a thrákiai Hebroszt, ivásával a folyómedret üressé teheti, s még ha ez megtörtént, akkor sem távozhat onnan szomját teljesen kielégítve. A vad perzsák féltek tőle, a fenyegetőleg felmagasodónak a térdeihez emelték kezüket, könyörgésükkel érdemelték ki a békességet. Ha nem így történt volna, hiába övezték volna Babilóniát magas falak, Parthia most az avarok uralma alatt nyögne. Áttörtünk az Euphratészen, jeges folyókon keltünk át a téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását, és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél. Láthattuk, hogy üvegszerű páncélból kifeszített hidak borulnak az állóvizekre, folyókra, csermelyekre. Kovakő vagy márvánnyal burkolt talaj módjára fedte a megszilárdult víz a rokonát, a folyékony vizet. Csikorgó szekereinket keményre fagyott hullámokon vezettük át. A gördülő kerekek nem hagytak nyomot maguk után, az érckerékpánt a szokásostól eltérően haladtában nem mélyített barázdát, a törékeny kristályos jég nem deformálódott, mert a rendkívül kemény fagy megmerevítette. A patásállatok őrült zajt csapva a vizet tapodták körmükkel, mintha az sík mező volna. Esővízen tiportunk: száraz lábbal jártunk a habokon. A terjedelmes hómezők tágas utat nyitottak. Kemény népek ellen indítottunk komoly háborút. A sereg egy része tábort vert. Ütközetekbe bocsátkoztunk, erődített helyeket vettünk be, falaikat lerombolva hatalmas városokat döntöttünk le. Győzedelmes királyunk most elérte a szkíta Duna partjait, s a széles mezőkön sűrű tömegben üttette fel a sátrakat, s bennünket, császár, e fényes falak közé küldött. Itt az ideje, hogy kézhez vegyük bőkezű atyád évenkénti juttatásait. Amit ő, a szentséges uralkodó nyújtott nekünk, azt úgy illik, hogy ti is nyújtsátok. Ha azt akarod, hogy a szövetség és a béke érintetlenül fennmaradjon, és a megállapodások továbbra is érvényesek legyenek, akkor királyunk kérésére elküldöd a neki járó ajándékokat.”
"a Nemzeti Múzeumban én szkítákat láttam, ameddig a szem ellátott Eurázsiában"
Megboldogult Hérodotosz volt az, aki azt találta leírni, hogy a perzsák minden "szkítát" szakának hívnak - tudvalevő azonban, hogy az óperzsa forrásokból bőven merítkező szerzőnk elsősorban a pontuszi szittyákat tekintette szküthának, méghozzá feltehetően az ún. királyi rész nevének az etnogenezisben részt vevő többiekre való átruházásával.
Egy ilyen kiállítás látványosan megtámogathatja a Fekete-tenger mellékiek és a rokon életvitelű belső-ázsiaiak azonosságának gondolatát: életvitel, leletanyag, hitvilág tekintetében ugyanis a Kaszpi-tó másik oldalán élő pontusziak (= tayaiy paradraya'tengerentúli' szakák) és a többiek (haumavargā 'közép-ázsiai', tigraxaudā 'transzoxianai', tayaiy para Sugdam 'Szir-darján túl élő' szakák) kétségtelenül rokonai egymásnak.
Az elnevezések eme nagyvonalú használatát illetően bátorkodtak azért néhányan hangot adni fenntartásaiknak. Így Közép-Ázsia ókori története c. dolgozatában Harmatta János leszögezte, hogy a görögség késői szkíta fogalmához hasonlóan az óperzsa szaka népnévnek sincs pontos etnikai tartalma, "s így nincs sok értelme a használatának a mai tudományos irodalomban sem" (Antik Tanulmányok XLVII, 2003, 65.).
Röviden ennyit az egyébként pazar kiállításról meg akhaimenida Perzsia és a hellénizmus toposz-szemléletének önkényes vegyítéséről.
"Tegyél már be néhány fotót ennek a »bűvös hatávonalnak« a völgyszorosairól is!"
Déchy Mór 1905 és 1907 között megjelent köteteit ajánlom mindenekelőtt az érdeklődők figyelmébe. Állítólag senki nem tudott nála többet a Kaukázusról.
Az ún. Dar-i Alan (= Alán kapu) dél felől közelítve. Prokopiosz szerint egy Ambázuk nevű, hun származású parancsnok őrizte I. Kavád idejében. Szarmata vagy Ibér kapunak is nevezték.
A déli előhegyekben szerinted nincsenek erdőségek???
"Vagy nem. Mert ugye út az volt a Kaspi-tengertől északra is!"
A szkíták útját, megtelepedési körzeteit például olyan szépen lehet rekonstruálni Transzkaukáziában (Araxész vidéke) és a Kaukázusban, hogy túl sok kétséged ne legyen az útvonalat illetően. A szarmatákról is írja Diodórosz, hogy Médiából valók. De nem hiszem, hogy ezen különösebben csodálkozni kéne. A Kaukázus inkább csak egyesek fejében akadály, valamiért egy bűvös határvonal...
Az utóbbi népesedéstörténeti folyamatok ismertetése azonban már a topik kereteit szétfeszítené... (arra ott van néhány más rovat, a hatti/szkütha, magyar/méd, szarmata stb., csak győznénk szabad idővel :) )
A Kaszpi-tengertől közvetlenül északra egy széles sávban az út járhatatlan, mint láttuk, s nem úgy, ahogy szokás még mindig beállítani, hogy csak úgy ide-oda szállingóznak rajta a népek. S magad ismered el, hogy az északabbi útvonal már nem is a sztyeppei hadviselés igazi területe. Köszönjük!
Olyan kategorikus formában, ahogy megpróbálod elferdíteni, sohasem tagadtam az átjutás lehetőségét, de a történeti-régészeti példák azt igazolják (a kimmer-szkíta-méd korszaktól kezdve), hogy a kelet-európai sztyepp elsősorban a Kaukázus hágóin és szorosain át népesült be. Esetenként változott nyilván, hogy melyik népcsoport, -töredék hogy jutott át.
"a Kaukázusban legalább annyi, sőt több »letelpült« nép élhetett, akiken úgyszintén nem lehetet csak úgy simán »áthaladni« - főként nem egy teljes népnek, asszonyokkal, gyerekkel, állatokkal"
Ha járatos vagy a kaukázusi népek történetében, bizonyára tudod, milyen sokszor zaklatták őket az említett "nomádok" a betöréseikkel. Sokszor nem is tudni, a "hunok" alatt pl. kiket értenek az örmény és grúz krónikák (lásd pl. Bíró Margit tanulmányát Juanser művének egyes részleteiről). Itt kevésbé mobilis, helyhez kötöttebb társadalmak álltak szemben mozgékony lovas csapatokkal, akik egyes esetben nyilván a családjaikat is vitték magukkal (lásd Corippus megjegyzését a var-khunok szekereiről vagy a Csormagánnal érkezőket). Az Ural déli lábainál viszont hasonló harcmodort képviselő népekbe ütköztek a mongolok, de mások is, akik arra akartak elhaladni. Az már sokkal keményebb falat volt számukra; még Szübőtejéket is bekerítették a hungarusok és az ottani bolgárok.
"Ibn Fadlan valahol valahogy eljutott egy karavánnal Buharából a volgai bolgárokhoz"
Nagyon jól tudod, hogy nem ez volt a kérdés, hanem arra kértem tőled adatokat, hogy pontosan kik és mikor szelték át a sivatagos részeket a Kaszpi-tenger mellett a sztyeppei lovas népek közül. Ugyanis azt állítottad, hogy simán el lehetett mellette vonulni, kerülő nélkül. Ibn Fadlán leírását ismerjük, nemrég magyarul is kiadták; ő azonban nem a sivatagot szelte át kelet–nyugati irányban, hanem megtette azt a kerülőt, amelyet 1223-ban a mongolok is, Dzsebe és Szübőtej visszafelé, vagyis északról a Kaszpi-tengert övező sivatagos részeket nagy ívben megkerülték, de legalábbis nem a tenger mellett haladtak el. Vagy ha elismered, hogy csak az Ural előhegyein vagy a fő vonulatokon keresztül lehetett egy lovas seregnek átkelni Európába, akkor nincs miről vitáznunk. Ha vitázni akarsz, hozz a sivatagi átkelésre példát, úgy, ahogy én tettem az Ibn Battúta-idézettel.
Nem, az a vidék nem járhatatlan. Viszont, mint jeleztem, ott már megtelepedett népekkel kellett számolni, s a mongolok meg is ütköztek velük, mert másként nem haladhattak át az Ural déli előhegyein vagy hágóin.
Az egyik orosz oldalról van egy nagy felbontású légifelvételem is, de ide nem fér be. Mindenesetre jól látható rajta a kietlen és széles sivatagi sáv.
2008-ban expedíciót szerveztek a Rün-sivatag átszelésére: egy ikerpár, Szergej és Alekszander Szinelnyik gyalogosan, hátizsákkal vállalkozott az utazásra, s ez előbbi már a Volga és az Ural közti 250 mérföldes szakaszról úgy nyilatkozott, hogy "nagyon elhagyatott hely", melynek gyér füvezetén csak némi pásztorkodás lehetséges itt-ott. A szovjetek nulkeáris és egyéb fegyverekkel kísérleteztek itt, Kapusztyin Járban. Szinelnyikék autós kíséretet is kaptak.
В посёлке Новая Казанка Жангалинского района Западно-Казахстанской области стартовала российско-казахстанская спортивно-техническая исследовательская экспедиция "Переход сквозь пустыню Рын-Пески - 2008". Как сообщается сегодня, 26 октября, возглавили её заслуженные путешественники России, братья-близнецы Сергей и Александр Синельники. Цель команды из четырёх человек пересечь пустыню Рын-Пески от посёлка Новая Казанка до района вблизи посёлка Кошалак. О подробностях предстоящего маршрута рассказал своему московскому штабу сопровождения руководитель экспедиции Сергей Синельник: "Во-первых, мы должны пройти пешком этот тяжёлый район междуречья рек Урала и Волги на протяжении 250 км. Это совершенно безлюдные места, где даже чабаны не пасут скот. В советские времена здесь проводились испытания ядерного оружия и боевой техники с печально знаменитого военного центра Капустин Яр.
В настоящее время в Республике Казахстан выполняется "Государственная программа по развитию внутреннего туризма" и мы выполняем задание Западно-Казахстанского детско-юношеского госцентра туризма и экологии. До сих пор эта пустыня является "белым пятном" на туристской карте Прикаспийской низменности, хотя края эти очень красивы, здесь совершают миграции десятки видов птиц, здесь множестов древних реликвий оставшихся от ханских династий, когда климат был помягче и здесь жило много людей".
В экспедиционной команде четыре человека, тактика их работы такова, что двое - это братья-близнецы Сергей и Александр Синельники, идут пешком с рюкзаками за плечами, а двое других - Андрей Сармин и Василий Плешивцев на машине сопровождения обследуют окружающую местность, ведут фото- и видеосъёмку. Предполагется, что за сутки таким образом будут обследованы 20 км маршрута. Ночуют путешественники в палатках, пищу готовят сами на примусах. На постоянной круглосуточной связи с командой находится московский штаб сопровождения, который открыт в российском Фонде Кругосветных Экспедиций.
По поводу старта нового проекта Глава Совета учредителей Фонда Евгений Орлов рассказал корреспонденту ИА REGNUM, что "нынешний переход сквозь казахстанскую пустыню Рын-Пески - это фактически подготовительный этап перед более сложной экспедиций. Заслуженные путешественники РФ, братья-близнецы Синельники собираются пересечь пешком тяжелейшие пустыни: Каракумы, по территории Туркменистана, и Такла-Макан, по Китаю. Так что сейчас отрабатываются образцы одежды и снаряжения, варианты питания, обеспечения связи и взаимодействия "большой земли" и маршрутной команды." По планам "Переход сквозь пустыню Рын-Пески - 2008" займёт две недели. Команда не сообщила точного места финиша перехода, уточнив только, что "закончит работы примерно на широте 47 градусов 20 минут, на линии проходящей через посёлок Кошалак."
"hogy a steppén élő népek csak úgy simán »elmennek« mellette"
Hát ez az, hogy nem.
Mivel egy, a mai Magyarországnál csaknem ötször nagyobb területen (az azonos éghajlati zónát képviselő Kaszpi-mélyföld és a Rün-sivatag együttvéve), pontosabban annak a Kaszpi-tengertől északra eső, túlnyomó részét kitevő vidéken egy lovascsapat sem tudott csak úgy keresztülgázolni, semmilyen logisztikával. Ha megnézed, a Rün-sivatag még jócskán ki is ékelődik északkeleti irányban, óriási kerülőre kárhoztatva a lovasokat, akik csak a tőle északra elterülő sztyeppén tudnak továbbhaladni, ez pedig már egy óriási körívet rajzol ki, vagyis a Kaszpi-tó mellett, tőle közvetlenül északra már akkor sem lehetett ellovagolni. Ahol pedig ez a zord és forró vidék véget ért, ott már megtelepült nagyállattartó népekkel kellett számolni.
"Ahogy a mongolok is tették 1236-ban IS!"
Ismertetnéd a pontos útvonalat források alapján a Kaszpi-tengertől északra?
"Ibn Battuta nem 1000 hanem kb 700 éve utazgatott arrafelé"
Ha tudsz róla, hogy az alatt a 300 év alatt drasztikus változások történtek arrafelé. Az elmúlt 700 évben ezek szerint nem történt semmi lényegi változás.
"igazán bethetnél már egy jó felbontású térképet a kérdéses régióról!"
Ez a térképrészlet sajnos csak Oroszország vonatkozásában tünteti fel az éghajlati zónákat, de jól látható rajta a Kaszpi-tavat északnyugat-észak-északkelet felől körülölelő, kifejezetten sivatagi, majd félsivatagi sáv, amely kelet felé fokozatosan szélesedik (csak azt már nem mutatja a térkép). Az ábrázolás Szamaránál vonja meg a sztyepp északi határát.
Délről-délkeletről a Mugodzsár és az Ural felé közeledve... Errefelé haladtak el a XIV. században Ibn Battútáék.
Sziklakarc ugyanonnan. A ló mellett elkelt a teve is...
Életkép a sivatagos-félsivatagos területektől övezett Mugodzsár hegységből: nyírfaligetecske lehel némi életet a kopár terep egyhangúságába (1 híján száz évvel későbbi felvétel, mint Prokugyin-Gorszkij előbbi képe :) )
Nem kapcsolódik szorosan az előbbi témához, de Prokugyin-Gorszkijtól megint találtam egy kitűnő 
The Southern Urals, extends some 340 miles to the westward bend of the Ural River and consists of several parallel ridges rising to 3,900 feet and culminating in Mount Yamantau, 5,380 feet; the section terminates in the wide uplands (less than 2,000 feet) of the Mughalzhar Hills. In the Mughalzhar Hills and the Southern Urals there are summer winds of hot, dry air from Central Asia. The Urals ... south is the steppe, culminating in semidesert around the Mughalzhar Hills.
Ljudmila Vlagyimirovics Koljakova és Andrej Epimakhov szerint az eurázsiai sztyeppe az Ural déli részén Orenburg tartománynál nem terjed tovább:
Úgy látszik, hogy az Ural magasabb vonulatai és a sivatagi zóna között erdős sztyepp húzódik, s errefelé lehet "bekanyarodnia" annak, aki Európába át szeretne kelni...
Az ún. Dar-i Alan (= Alán kapu) dél felől közelítve. Prokopiosz szerint egy Ambázuk nevű, hun származású parancsnok őrizte I. Kavád idejében. Szarmata vagy Ibér kapunak is nevezték.
Az átjáró 1906-ban
2008-ban expedíciót szerveztek a Rün-sivatag átszelésére: egy ikerpár, Szergej és Alekszander Szinelnyik gyalogosan, hátizsákkal vállalkozott az utazásra, s ez előbbi már a Volga és az Ural közti 250 mérföldes szakaszról úgy nyilatkozott, hogy "nagyon elhagyatott hely", melynek gyér füvezetén csak némi pásztorkodás lehetséges itt-ott. A szovjetek nulkeáris és egyéb fegyverekkel kísérleteztek itt, Kapusztyin Járban. Szinelnyikék autós kíséretet is kaptak.
A vigasztalan Kaszpi-mélyföld
