Mérnök vagyok, tehát a nyelvtudományokhoz lövésem sincs, viszont elég jól beszélek két idegen nyelven, és meg vagyok veszve a magyarért - nagyon szeretem, érdekel minden vele kapcsolatban, és szeretném minél szebben, precízebben, színesebben használni. Ezzel kapcsolatban régóta furdalja az oldalamat egy kérdés: Van-e olyan, hogy "nyelvromlás"? Hiszen a nyelv állandóan változik. Arany János sem úgy beszélt, mint Csokonai, Kosztolányi sem úgy, mint Arany, Örkény sem pont úgy mint az elődei, mégis mindnyájan a nyelv nagymesterei voltak.
Érdemes egyáltalán harcolni bármilyen nyelvi jelenség ellen, vagy mondjuk azt: a nyelv szervesen fejlődik, a magyar nyelv az, amit a magyarok használnak, felesleges és értelmetlen beavatkozni?
Vakóban, mondhatjuk azt (a papír/képernyő mindent kibír), hogy mindenki, aki Magyarországon, magyar emberek közt nőtt fel, tökéletesen tud magyarul, mert ő is magyar ember, a magyar nyel tehát az, amit ő beszél - csak éppen primitívnek, butának, iskolázatlannak nézik, ha pallérozatlan nyelven szólal meg.
Konkrétan "helytelen" némettel, ha még egy akcentus is adódik hozzá, jó eséllyel nem tudsz érvényesülni, még a boltban is lehet, hogy miután először kinyitottad a szádat, másodjára hagyja elmenni a füle mellett, és inkább a másik vásárlót szolgálja ki.
Ugyanígy van ez a magyar nyelvoktatással. Az érvényesüléshez adott esetben nélkülözhetetlen.
Ilyen értelemben az iskolai nyelvoktatás illemszabályok oktatásához hasonlít inkább, és a gyermek jól felfogott érdeke. Azonban nem "anyanyelvoktatás" a szó szoros értelmében, mert mint azt előttem írták "anyanyelvét" a gyermek kezdettől fogva tökéletesen beszéli. Csakhogy anyanyelve jó eséllyel nem a magyar köznyelvi, esetleg irodalmi sztenderd.
Majdem biztos. Még olvastam is egy anekdotát erről:
A do általános használata először az amerikai angolban alakult ki, a brit angol megmaradt a haven't got, Have you got használatnál. A do a brit angolban eredetileg ismétlődő, rendszeres jelleget adott a cselekvésnek.
Miért tőlem kérdezed, hogy miért kell törődni az idegen nyelvtannal? Szerintem ugyanis nem kell. Az, hogy az idegennyelv-oktatás során nagy hangsúlyt fektetnek a nyelvtanra, puszta technológia. A kisgyerek kb. 4 év alatt tökéletesen elsajátítja az anyanyelvét, de jó esetben már a harmadik évben olyan szinten alkalmazza az anyanyelve grammatikáját, hogy egy nyevtanár megnyalná a tíz ujját, ha ennyi idő alatt el tudná érni a tanítványaival. És közben ez a három éves kisgyerek azt sem tudja, hogy létezik nyelvtan.
A németes példád tökéletes. A praktikus nyelvtudás nem igényli a tökéletességet, ennek másfajta motivumai vannak: pl. ha valaki asszimilálódni akar. Ha valaki csak kommunikálni, az megy nyelvtani hibákkal is.
Én pl. tisztességesen elsajátítottam az egyetemen az orosz nyelvtant, de a gyakorlatban rá kellett jönnöm, hogy bizonyos dolgokat folyamatos beszéd közben képtelen vagyok alkalmazni (pl. a melléknevek egyeztetését). Ezért elleinte állandóan korrigáltam magam, ami nekem is rossz volt, de a partnereimnek is.
Történt egyszer, hogy még a régi rendszerben egy Moszkvában laó grúz ismerősöm el akart vinni kirándulni Zagorszkba. Ez 65 km, és az én útlevelemmel csak 30 km-re lehetett elhagynom Moszkvát. Azt mondja a barátom, hogy na és, ki veszi észre, ha az ő autóján megyünk. Mondom, hogy észreveszik a beszédemen. Azt felelte, hogy dehogy veszik, a Szovjetunióban, ahol a lakosság jelentős részének nem orosz az anyanyelve, az én orosz tudásom nem feltűnő. "A grúzok pl. rosszabbul beszélnek oroszul, mint te, és egyáltalán nem zavarja őket". Hát, ezek után én sem zavartattam magam. Az eredmény, hogy hibásan, de folyékonyan beszélek oroszul, érvényesülök a társaságban, mert nem kell várni rám, és a nyelvhasználatom nem feltűnően rossz.
"Továbbá: milyen alapon különbözteted meg az anyanyelvi és nem anyanyelvi beszélőket?" Megkérdezem, mi az anyanyelve.
Marhaság, szerintem.
Biztos vagyok benne, hogy pl. Ungvári Tamás jobban beszél angolul/amerikaiul, nagyobb szókinccsel, tehát pl. gyorsabban megért egy magasröptű angolnyelvű újságcikket, mint egy iskolázatlan amerikai ember - ennek ellenére, szerinted Ungvári esetében van értelme helyes/helytelen nyelvhasználatról beszélni, a bronxi félanalfabéte srác esetében meg nincs. Érdekes!
"Ezek szerint az iskolai nyelvtanóráknak sincs értelme." De lehet, ám semmiképp sem az, hogy megtanítsa a gyereket az anyanyelve szabályaira. Azokat ui. már kisgyerek kora óta tökéletesen birtokolja, használja.
"Ezek szerint nem mondhatom azt, hogy valaki szépen, igényesen beszél magyarul, a másik ember meg nem." Mondhatod, de ízlésekről nem lehet vitatkozni.
"Továbbá: milyen alapon különbözteted meg az anyanyelvi és nem anyanyelvi beszélőket?" Megkérdezem, mi az anyanyelve.
Egy másik topikban már feltettem ezt a kélrdést, itt is megismétlem: ha NINCS olyan, hogy helyes/helytelen nyelvhasználat, akkor miért kell annyit nyüglődni az idegen nyelvtannal?
Miért kell bemagolnunk a német névelőket?
Hiszen, ha azt mondom: im Schule vagy Ich habe gegangen, azt is megérti a német, bár ő nem úgy mondaná. Na és? Közöltem valamit, amit akartam, megértették, és kész.
Én még nem találkoztam antinyelvművelővel, aki az "el van utazva" kifejezést helyeselet volna. Magam, mint - rumcihoz hasonlóan - antinyelváőoló - úgy vélem, hogy az "el van utazva" a magyarban szemléleti kérdés. Az elutazik ige jelentése nem alkalmas állapot kifejezésére, ezért nem használható rá az állapothatározói igeragozás.
Az állapothatározói igeragozás során a tárgyas ige passzív tövéhez járul a -vA toldalék, a mondat tárgyából alany lesz, az alanya pedig vagy eltűnik (általános), vagy az által névutóval (helyenként, választékosan a -tÓl raggal) alkotott határozó lép a helyébe.
Ezek az átalakulások a mozgást, helyváltozatást jelentő igékkel (és még sok más igével) nem hajthatók végre.
Tehát, Anlat szavával élve, az "el van utazva" anem helytelen, hanem nincs.
Te is a magyar nyelvhasználatról beszélsz, és nem magáról a nyelvről. A magyartanárokat hagyjuk. Három fajtájuk van: az egyik, aki olyan, amilyennek te mutatod, a másik, aki elszabotálja a nyelvtantanítást (lehet, hogy ez a réteg jár el helyesen), a harmadik, szűk réteg pedig rendesen és a tudomány iránti alázattal azt oktatja, amit kell.
Azr hiszem, ezeknek a visszamenőleges spekulációknak nincs sok értelme. A baj az, hogy ez a nyelv dolog közkincs: mindenkinek van róla véleménye, és sokaknak nem belülről leszűrt véleménye, hanem hallomás autáni.
Sajnos, ez nem olyan fogyasztói terület, mint a te célcsoportod, a film. Eszembe jut, ha pl. valaki kötelező kánonná formálná az amúgy igen jó Ejzenstein megoldásait, egyszerűen nevetségessé válna, utánozza bár Nyevszkij herceg hosszú pillantását, vagy Sztyepok lobogó szőke haját a Bezsin Lug-ban.
Kénytelen vagyok az állításodat a visszájára fordítani. A hűség szó esetében nem az áltaslad méltatlannak vélt jelentéseket vezették be manipulatív módon, hanem ennek a szónak egy jelentése alapján (amely valamiféle erkölcsi emelkedettséget is magába foglal), próbálod (nem hiszem, hogy bármilyen iskolát képviselnél ezzel) kisajátítani valamiféle kultusz számára.
A hűség szónak meglehetősen sok, abszolút semleges jelentése van, amelyeknek semmi köze nincs azokhoz az emelkedett gondolatokhoz, amelyek nevében tiltakozol.
A ÉKSz két jelentést említ:
1. Vkihez, vmihez való álhatatos, kitartó ragaszkodás
2. Vminek az eredetivel, a valósággal való egyezése.
Az első jelentés eredendően motiválatlan, azaz a hűség szempontjából mindegy, hogy az, amihez, akihez ragaszkodik valaki, az pozitív jeletésű dolog. Ha úgy tetszik, a "légy hű magadhoz" sem jelent értékelést, sőt, a "hű marad magához" kifejezés igen gyakran fordul elő negatív konnotációval.
Úgyhogy, szíves engedelmeddel, azzal, hogy egyes kifejezések jelentéskörét szigorúan megkötöd, vagy legalábbis kísérletet teszel erre, te törekszel a nyelv lehetőségeinek korlátozására, azaz a nyelv, mint eszköz, rongálására.
Kivételesen egyetértek. Minthogy az "el van utazva" kifejezést sokan — jóllehet főként munkahelyi zsargonként — használják, antinyelvművelők bizonyára nem kifogásolják, viszont Lőrincze Lajos aligha pártolta. Analógia az angolban: he is gone (he has gone helyett). Tkp. egyfajta Zustandspassiv, amely szemléletesen érzékelteti, hogy a lényeg nem a cselekvés, hanem az annak eredményeként beállt állapot, mármint hogy az ipse/pofa/ürge huzamosabb ideig nincs ott, ahol lenni szokott.
Igen, éppen ezért használom én újabban a gyarmatáru (vö. német Kolonialware) szót eredeti jelentése helyett a fejlett tőkés országokból a félgyarmati sorba süllyedt kelet-európai országokba behozott, nyugati márkájú, de a Nyugaton szokásosnál gyengébb minőségű termékekre. Jó pár évvel ezelőtt egy svájci cég képviselője egy magánbeszélgetés során bizalmasan elárulta, hogy szándékosan gyengébb minőségű márkás árukat szállítanak Mo.-ra, mint ugyanazon márkából pl. Ausztriába, mert a magyar fogyasztónak a gyengébb minőség is megfelelő.