Ha az ember bajban van, segítségért ordít teli torokkal. Néha jön is a segítség. Tehát a hanggal elérte, hogy segítsenek neki. Segíthet esetleg az ember saját hangja a bajok leküzdésében saját magának?
"senki sem ért meg többet annál, mint amire lénye egésze képes"
ezzel, ha megengeded vitatkoznék, merthogy nagyon soxor megértünk dolgokat, s az életünk eszerint megy tovább, csakhogy nem tudunk róla, hogy ezért történnek dolgok, ilyenkor jönnek a véletlenek, a bevonzások, az ezotéria felé sodró felismerések...... a tudatos, tehát önfelismerő elme az csak a jéghegy csúcsa, ha a teljes tudatunkat nézzük, s épp ez a szép a dolgokban....
"Új tudást pedig olyas valaki adhat csak aza dot tlénynek, aki többet tud, akinek lénye fejlettebb."
szerintem ez sem teljes állítás, ugyanis tudást a mindenség, a kozmosz, vagy épen teljesen egyszerű lények is közvetíthetnek feléd, feltéve, ha a vevőkészüléked megfelelően érzékeny...:)
Hadilábon állok azzal aki megmondja mit és hogyna tegyek. Magam részéről az ilyemsitől tartózkodom, 2 kivétellel, amikor megkérnek rá, illetve amikor a munka körömbe tartozik, és eképpen a helyzet megköveteli.
A vitához, minkét félnek álláspontját alá kell támasztania, szerinted én mivel védtem az álláspontom?
További gondolataim ebben a pillanatban: Az ego sosem fogja engedni látnod a másik fél világát, az egok világa taszitja egymást. Vagy egyetért, h saját identitását erősitse, vagy ellentmond, hazudik, kiabál, félelmében h léte és világa összeomlik. Ennek a félelemnek az egyik világos jele a "nincs igazad, ez nem így van ... tévedsz, mert ez így és így van, másképpen nem lehet."
Nos szerintem 2 dolog van, ami végső soron egy, objektív világ és szubjektiv világ. Nem csak ez, és csak az, sem mindkettő sem egyik sem. Tudatos figyelemmel ez a problémakör megrthető. Amit még hozzá tudok tenni, senki sem ért meg többet annál, mint amire lénye egésze képes, ez a lény pedig, nem egy születéstől kifejlett tökéj, hanem valami ami változik, erőfeszítés nélkül hanyatlik, ez világos, cska nézz körbe, erőfeszítés esetén növekedhet (!), de erre sincs garancia. Új tudást pedig olyas valaki adhat csak aza dot tlénynek, aki többet tud, akinek lénye fejlettebb. De ez csak a fejlődés igénye esetén áll fent, máskülönben az említett lény megfeszitésre, kiátkozásra kerül, ugynais megrengetia világod, és mi ettől félünk. Szerintem.
Úgy tudom a jógik is különféle sós oldatokat fogasztottak az éppen aktuális mérétkben, arányban, hogy testüket a környezet / kozmikus kölcösnhatásoknak megfelelően tudják tónizálni, hangolni. Már akkor is marha érdekesnek találtam ezt az eljárást. Alapos ismeret lehet emögött.
Alkalmaztam parajdi sót fürdéshez és a tapasztalataim szerint a legjobban bevált. Kisérleteztem más sókkal is. Eddig a parajdi nyerő.
Az élet bölcsője (tengerek. óceánok) is sós. Vannak sós barlangok is, oda is asztmások meg allergiások járnak gyógyulni. Meg a tenger mellé stb. A világ legtovább élő népcsoportjai is ásványkoban gazdag (így sóban is) folyadékot vagy táplálékot is fogyasztanak. A sós oldat elég jól vezeti az elektromos áramot s így jól továbbítja az ingerületeket is a testben. Ellentétben például a cukorral. A só még a "halott" izmokat is mozgásra tudja bírni. Például ha az ember besóz egy megtisztított békacombot (lenyúzott, tehát bőrtelenített), vagy egy egész lábat a felsőtesttel együtt - akkor 1-2 mp alatt "táncba" kezdenek, egész hidegrázó a látvány.
áááh, ez nem az, nagyon csóró mód üzemeltetik, nem lefejős hely: a parajdiak 250 éve bányásszák ott székelyföldön a sót, s nem gagyit mint a pakisztáni só, ami himalájai sóként van piározva:) nem minden biznic - tudom meglepő :)
Popper Péternek sajna megint igaza van, érdemes meghallgatni az orvosokról, a zabálásról, az életörömről, stb:
jó így is, törekvés, igen - én is csak törekszem, kitartóan, nyugodtan, szórakoztatóan, s csak úgy menet közben. Közben az ember észrevesz rengeteg apróságot, amik aztán együttesen jó mederbe terelhetik a test és lélek dolgait.........
Remek a videó, fantázia mire képes - egész kisportolt alkata van. Én egy kicsit másképp állok hozzá, de a cél ugyanaz. Például a légzést bevetem a gerelynél is, nagyon nem mindegy, hogy hogyan lélegzek mikor dobok, vagy mikor megyek a gerelyért. Ebben javultam az utóbbi 2-3 hónapban - lehet ez hozta azt a javulást. Na meg februártól tettem egy kis változást. Kettesével veszem felfelé a lépcsőket (mindenhol és mindig ahol megyek), eddig mindig csak egyesével. Ez egész biztos besegített, hisz attól egy kicsit erősebb és rugalmasabbak lettek a lábaim talán, ami talán egy icipicit jobban fel tud gyorsítani a hajításnál.
Igen, a cél simán egészséges lenni......... Nagyon jó megfogalmazás......
Igen, jól írod. De azért az egyenlőség nehezen elérhető. A hajtóerő igazából a különbözőség. Az egyrészt vonzza is egymást, másrészt meg van az igyekezet ahhoz, hogy kiegyenlítsék egymást. Az egyenlőség amolyan nagy nyugalom, majdnem semmittevés, lassabb fejlődés stb. Az életet a kezdetektől fogva a harc jellemzi, az egymás elleni, meg a körülmények elleni, meg stb.....
Ezzel én is egyetértek. Nálam se a versengés miatt van a dobálás. Elsősorban szórakozás, meg egészség megtartása, meg az eredmény megtartása stb. Most se ember ellen méretem magam, hanem a centik ellen, de nem azért, hogy a fellegekbe menjek, hanem hogy csiszoljak a részleteken - ami végül javulást eredményez. Még mindig sok a részlet, melyet csiszolhatok.
Ez adja a mentális ráhangolást, ez is működik, már bizonyított tudományos kisérletekkel is.
A felső sor az aktuális világcsúcs az egyes korosztályokban, ezt nekifutásssal érték el. Több helyen kérdezősködtem, hogy mennyit tesznek rá nekifutással. Hogy a legjobbak kb 30 métert is. Nos akkor azt csináltam, hogy csak egyetlen ember tudott ennyit és csakis a világcsúcsnál. Minden más eredménynél arányosan kisebb a nekifutással rátett távolság. Ezt nevezem én magamnak virtuális világcsúcsnak. Az elkészített táblázatból szépen látható a különbségekkel is. Én a piros vonal vagyok, három év legjobb adata van ott. Ez a görbe meg felfelé ível, el se akarom hinni. Érdekesebb a hónapokra szétbontott grafikon, majd beteszem azt is. A szlovák (már 45 évtől) és a magyar csúcsok is (70 évtől) már a virtuális alatt vannak. De pár év alatt a magyart is elérhetem nekifutáýs nélkül. Ez is mutatja országaink alacsony átlagéletkorát.
Nem tudom, már az első hsz-od itt megpengette bennem, hogy valahogy ismerős vagy (a három szám), s aztán még más is arra mutat, hogy.... Lehet tudod mire gondolok.....
Igen, nekem is hasonló érzéseim voltak ott, itt ebben a topikban talán egy kicsit más a helyzet. Itt mindent megvitathatunk, legalábbis én így látom és állok hozzá.......
Na ezt a brutális javulást a sótól elhiszem. Hisz gyakorlatilag nekem is végső soron ez adta meg a végső darabot a puzzleban 37 év után. Persze én csak néha napján találkoztam ezzel, mikor látogatóba mentem a fiamékhoz. Inkább ők jöttek hozzánk. A nyál ugyebár tele van sóval, tehát ha az orrjáratokat is átfésülöm vele az már magában jót tesz. De a nyálban még rengeteg más dolog is van a són kívül. A refluxosban is írtam, hogy még mikre szokom használni, például a fülek megfagyása ellen nagy fagyokban (nem hordok sapkát a fülekre). Ja és a gerelynél is kell használnom, hisz másképp drasztikusan csúszna a markolat, tehát a kézre kell juttatnom és szétkenni, hogy a markolat a legjobban tapadjon. Ez is egy kis mágia, hogy mikor a legtapadósabb.
Ennek még megvan az az alőnye ios, hogy minden nálam van és nem kell sehova cipelnem - például a sótéglát.........
Hát szegény kutyus, most egy kicsit szomorkás, de majd felfogja, hogy ez így jobb lesz Neked is meg neki is.....
..ja, a verseny mindig két fél között zajlik, ha a cél az egészségesebb élet, akkor az már/csak: TÖREKVÉS..magadban, elmélyülten, elszántan, s akár meditatív alapon...a versenytől semmi sem áll távolabb, mint a MEDITÁCIÓ, aminek során feloldódik a teljes EGO, minden rossz hozadékával együtt:)))) szép estét!
sótéglát a vámház körút 11 alatt kapsz, remélem a kedves modi nem veszi reklámnak, hiszen a parajdi székely sóbány 300 méterről felhozott kincséről van szó, itt bérelnek kis pincét, 11 től vannak nyitva, s egy 5 kilós tégla 1000 be sem kerül...6 ból építettem gúlát, frankón rendezte a tüdőfujtatómat:)
sok sikert a hasizom-yógához, meg ami vele jár, én is nagy tisztelője vagyok néhány mesternek:
Ennek semmi köze se Kelethez se a sánta sátánhoz :))) Nincsen ideologiája egyszerüen csak hasznos.
A függőleges hasizom megerősitése és mozgatása által a teljes hasüri szekció szolid masszázsa. Évtizedek óta csinálom.Keine pánik.
Állva.Kilégzés,hasat behuzni.Majd a kezeimmel a kissé beroggyantott lábaimat lefelé nyomom,erre a hasizom előre ugrik.Ha a ballábamat nyomom lefele akkor az izom baloldali része aktivabb. A csinja binja egyszerü.Nem kell lótusz ülés és annak is sikerülhet aki nem olyan jóképü mint a videón.Ezt se vigyük tulzásba,a verseny természetes jelenség :))de a cél simán csak egészséges lenni.
az ego jelentése csak szósezrint az ÉN...az ego valójában társadalmi termék, elvárások, kötelességek, rangok és cimek összesége, jelzi a társadalomban elfoglalt szerepedet, összefügg az önértékeléseddel, az identitásoddal, mondom: a keleti filozófiák szerint minden rossz forrása: a versenyé, az önzésé, az emberi gonoszságé...
Tevalójában nem vagy azonos az egoddal, hanem csakis a saját entitásoddal, azzal, aminek születtél, mielőtt elrontottak a társadalmi intézmények, az iskolák, a törvények és a hivatalok!
az ego akkor kap igazán erőre, amikor viszonyít, két embert egymáshoz, rangok, pénz, címek alapján, vagyis a társadalmi én, a személyiség képében. a személyiség már önmagában álarc, az nem Te vagy, hanem csak álarc (personality, görög eredetű szó, álarc a jelentése), persze mindannyuiunknak van személyisége, s mindannyian játszuk a számunkra kiosztott/kivívott szerepeinket...
ha pedig már Jézust hozod: ő kimondottan az EGYENLŐSÉG híve volt, s a tízparancsolat is az ego visszafejlesztése irányába hat...pl a "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel": ez kimondottan ego-leépítő elv, keresztényi elv...
na jó nem okoskodok tovább, csak annyira rövid szentenciát löktél, hogy - mivel fejlett sajnos az egom - kényszerből okoskodtam kissé....többet mint kellett volna :)
egyetértek: az út fontosabb a célnál...vagy: legyen a cél az ÚT :)
de kérdezem én: nem elegendő, ha a cél, vagyis a napi gyakorlás arra irányul, hogy az elért atlétikai eredményt (futásidőt, vagy távot, esetleg gerelynél a dobáshosszat) MEGTARTSUK? s ne akarjuk naponta továbbhaladni? ez a továbbhaladás valahol az atlétika nagy paradoxona lesz: érdemes csak megnézni a 80 évvel ezelőtti idő és dobás, hajítás eredményeket...az emberi test ennyi idő alatt nem fejlődik annyit, amennyit a csúcseredmények fejlődtek....ráadásul az olimpiai elv mindig az összehasonlitásban, viszonyitásban mérte a teljesitménycsúcsokhoz kötődő éremjutalmakat.....holott a viszonyitgatás a keleti filozófiák szerint az ego melegágya, s így minden rossz bölcsöje.....nem tudom....
igen, a reflux topicot átvette a GONOSZ, ami mindenkiben valamennyire jelen van...két ember fontosnak tartja ott a dominanciát, gyanitom a családjukban akad orvos, akiknél létkérdés a fontosság megőrzése, a piac megtartása, s ezt kicsiben is le akarják skanderozni, fórumszinten....ráadásul ez a két ember folyamatos önvizsgálattal küszködött, betegségekkel, így kiművelték magukat, de nem öngyógyitás, hanem ún. "laikus orvos" szinten...jól látható a betegségük oka, ráadásul mind2-en külföldre sodródtak, ezt pedig egyfajta hontalanságként élik meg, ahogy a hazájukról írnak. ragaszkodásukat a fórumközösséghez tehát egyfajta felfokozott, intenzív identitásképzőként élik meg...DE ne analizáljuk ezt tovább...
az allergia kapcsán jelentőset léptem előre, s saját tájékozódás alapján, kerülve a radikális megoldásokat:
vettem 6db parajdi (székelyföldi bánya) 5kg-os sótáglát, amit az ágyam közelébe gúláztam fel, a változás pedig brutális volt már 1 éjszaka után is: a légutak kitisztultak, a légzés már nem stiridolos (sipoló) és sokat remélek ettől...állítólag nem betegszik meg, aki ilyesmit tart a közelében :)
a kutya már nem jöhet az ágyba, s a szobába se, ahol alszok....
Hát igyekeztem ezt azt próbálgatni, kisérletezghetni. A hit önmagunkban segít, de a melót el kell végezni. Tehát a cél nem is olyan fontos, mint az odavezető út. Most is ugyanezt érzem a gerelynél, nem az a fontos nekem, hogy megdobjam a világcsúcsot (virtuálisat), hanem az az út, melyen megyek felé. S ha netán megdobom, megyek tovább az úton, mert jónak néz ki. Na ezt nem gondoltam volna - a gerely rettentő megerőltető a deréknak, térdnek is. Ezekkel nekem is meggyűlt a bajom már 1974 óta, mikor egy esti pinpongmeccs közben kiment a labda az ablakon és utána akartam menni. Nem tudtam, hogy a fal mellett folyosó vezet a pincébe. Olyan 70 centi széles és aztán volt a talaj. Ezt nem láttam a sötétben (a pinponglabdát egy méterrel odébb viszont igen) és mikor kiléptem az ablakon zuhantam a mélybe kb 4 métert. Nyújtott lábakkal és testtel érkeztem a betonra, talán érted mi lehetett a derkammal, meg a térdeimmel, meg a sarkaimmal, 3 fogam ráment - a bal térd az katasztrófa volt, mert hátrafelé mozdult el a becsapódáskor. Örülök, hogy egyáltalán élek. De akkor fiatal voltam és úgy ahogy rendbejött. De aztán voltak évek (1997-2003), mikor óriási gond volt bekötni a cipőmet, elfordítani a nyakamat - pláne a téli foci után. Na és ma gerellyel hajigálok és úgy le tudok hajolni, hogy nyújtott láboknál az ajkammal érinthetem a térdkalácsom.... 2003-tól próbálkozom és kisérletezgetek magamnak a hangokkal és a rezgésekkel - onnantól drasztikusan jobb lett minden téren........
Nem volt véletlen. Tudtam, már akkor egyet mást a méhek viselkedéséről is, de akkor is fergeteges volt átélni azt a hadsereget. Hát igen, elhiszem, nehéz megállni, hogy reflexszerűen ne csapjon oda az ember, vagy ne akarja elhessegetni - na ez nem tetszik nekik és akkor .....
Én ezt az utat (is) követem, már 1979-től. Persze a kezdetekkor még nem volt akkora gurázsom, de fokozatosan toltam a határokat. Bennünk kb 2000 féle pici él és szorgoskodik, egyedszámuk sokkal több sejtjeink számánál és összsúlyuk akár 3 kiló is lehet - ami elég döbbenetesen hangzik. Régebben olyan 1200 grammról tudtam, de az egyik csatornán valamelyik kutató már 3 kilót emlegetett. Tehát kulcskérdés lehet, együttélni tudni ezekkel a kis harcosokkal. Mert sokuk nekünk dolgozik, nem valami szerencsés kiirtani őket.......
