Már vitattam Jézus tanításainak elferdítését Pál apostol megváltás elmélete bírálatába alatt. A hosszú viták során azt láttam, hogy amennyiben Pál apostolt nem sikerül Jézus elé helyezni, akkor ezt megteszik Mózes és a próféták felhasználásával, az eredmény megint csak az Isten Országáról szóló tanítás eltorzítása lesz. Ezért készítettem el Jézus vagy Mózes című tanulmányomat, amely most a közöttük húzódó szakadékot igyekszik megvilágítani, ls ezzel párhuzamosan különbséget próbáok tenni Mózes Úristene és Jézus mennyei Atyja között.
http://jezusvagymozes.andreanum.hu/
„A bűnök bocsánata Jézus szerint a vétkes ember irgalmától függ, tehát attól, hogy ő hajlandó-e másoknak az ellene elkövetett bűneit megbocsátani.” Nagyon örülök, hogy Te is így gondolod, mert szerintem ez az egyik legfőbb tanítása Jézusnak, mikor a mózesi-páli-isteni kegyelem elé helyezi a sértett megbocsájtását. Pontosabban a vétkes bocsánatkérését, és a sértett megbocsájtását, egy szóval a megbékélést fontosabbnak, előbbre valónak tartja az isteni kegyelemnél. Itt megint pontosítanom kell, mert ez csak a Bibliából olvasható így ki, a valóságban egy behelyettesítés történt, azaz az isteni megbocsájtást egyszerűen felváltotta a felek megbékélése, ami egy teljesen természetes és valóban célravezető, az eseményeket mindenki számára véglegesen lezáró aktus. Ld még: 5050 hsz.-t Az, hogy a Bibliában benne van, hogy a megbékélés után még vihet az Úrnak ajándékot, pusztán a papokkal való konfliktus elkerülését célozta, az isteni kegyelem már lényegileg huszadrangú kérdéssé süllyedt…(a templom, a papok megkapták azt ami „jár” nekik, az áldozati ajándékot.)
„Az persze kérdés, hogy Jézus tanítása mennyire helyesen van megörökítve,” Igaz, hogy csak egyetlen, de legalább főhelyen – a Hegyibeszédben –találkoztam vele, számomra teljesen egyértelmű szövegértelmezéssel, de ezzel együtt nem mindenkinek világos ez a mondanivaló. Talán azért nem, mert az írásmagyarázók rendre átugorják, mert meglehetősen kényes témát érint (fölösleges a papi közvetítés, és a megváltás-elméletnek is lőttek) Mt5:23. „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:” 24.” Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.”
Mivel a Magyar Katolikus Lexikon lepergett rólad teszek még egy kísérletet:
Eredendő bűn: Félreérthető kifejezés; ...E kifejezésen a mai teológia az egész emberiség negatív meghatározottságát érti: meghatározottság, mivel kezdettől és egyetemesen létezik, megelőzve az egén helytelen magatartási formáit és döntéseit; negatív, mert a bűn szövedékét ("a kárhozat terhét") jelenti, amely az egész emberiség történelmére hatással van; s végül félreérthető, mivel a "bűn" ebben az esetben nem olyan tettet jelöl, amely valakinek személyesen felróható, s mivel a valódi bűn, amelyért személyes felelősséggel tartozunk, nem örökölhető.
A vonatkozó tiltó történet értelmes verziójához ezt meghaladóan még nem volt szerencsém pedig próbálkozok. "
Ja de volt nagyon is, hogy az tehát a jelen szenvedésteli vagy nem szenvedés mentes helyzetet indokló filozófiai és egyáltalán nem hétköznapi favágó szöveg.
Nem próbálja, mert mint 5ször írtam aetiológiai értelmű az eredendő bűn és Pál sem szó szerint hanem filozófiai értelemben okoskodik, akkor sem ha ennek nem vagy hajlandó utána názni pedig online is lehet.
A szabad akarat az erkölcsi felelősség alapja a mai napig. úgymint ha kényszerítve van valaki valaki más által az nem felel/bűnös. Épp tegnap is... érvényesült a Biblia e tekintetben, a felsőzsolcai önkormányzat beosztotjai ui. nem felelnek csak a kényszerítő főnökök. Ha a kényszer tudati eredetű úgy mint elmebeteg az sem felel mivel nincs meg a szabad akarata ahogy az bizonyos életkor alatt is hiányzik, azaz a szabad akarat a mai napig uralkozó szándék etika alapja, míg az eredmény etikára is van szöveg (szemet szemért).
A vonatkozó tiltó történet értelmes verziójához ezt meghaladóan még nem volt szerencsém pedig próbálkozok.
"a bűn attól még megtörtént, és következényei vannak"
Mások bűnével te nem vagy vádolható. Ezékiel próféta szerint mindenki a saját vétkéért felel, Pál apostol erősen téved azzal, hogy Ádám bűnéért más embereket kezdett bűnösöknek beállítani pusztán Ádám tette miatt. És itt most nem beszélünk azoknak homályos jelentéséről, hogy mit is jelent a bűn, mi az hogy következmény, és vajon igazságos dolog lenne-e Istentől, hogy gyermekeket büntessen az atyáik tettéért.
"Sokan elfelejtik, hogy Isten nem csak szeret, hanem igazságos is egyben."
Azt pedig te felejted el, hogy az igazságosság nem egyenlő a bosszú tételes alkalmazásával.
"Az igazság szerint pedig a bűn zsoldja a halál."
Nem az igazság szerint. Pál apostol szerint, és ez egy kitalált magyarázat a halál okára, amely természetesen nem igaz. A halál nem azért van a világban, mert Ádám evett a jó és a gonosz tudásának fájáról, ugyanis ha ez a tétel igaz lenne, akkor az Isten lenne igazságtalan, mivel ártatlanok millióit büntetné halálos ítélettel pusztán egy ember cselekedete miatt.
"Ha a bűnt elkövető ember megtér, megbánja, és elhagyja bűnét, akkor kegyelemből megtartatik."
Pál apostol hibás nézete szerint. Jézus tanítása erről másképpen szól. A bűnök bocsánata Jézus szerint a vétkes ember irgalmától függ, tehát attól, hogy ő hajlandó-e másoknak az ellene elkövetett bűneit megbocsátani. Az persze kérdés, hogy Jézus tanítása mennyire helyesen van megörökítve, ám Pál apostol nézetének megítélése még az ismert anyaga mellett is jóval alul múlja Jézus elképzelését a bűnök bocsánatáról. Pál nézete persze kényszeríti az embert a bűnök elhagyására, de a bűn eleve homályos megfogalmazása mellett az a megtérés eleve a magyarázó kénye kedve szerint értelmezhető. Jézus nem teszi függővé a bocsánatot az ember megtérésétől, a megtérésnek nála az egyén belátásától kell függnie, azaz a felismert igazságnak kell változást elérnie az ember életében, amely így tud "gyümölcsöt teremni". Mint ismerjük a bocsánat Jézusnál az egyén megbocsátó ténykedésétől függ.
"Ellenben a bűnért valaki mégis felel."
Persze más ember felel, ha a bíró igazságtalan. Vagyis ha a bíró igazságtalan és könyörtelen, elfogadja a bűnös helyett egy ártatlan ember elítélésének lehetőségét az ítéletben, ami se nem igazságos, se nem irgalmas cselekedet. A megfizetés igazságosságának elve ütközik a megfizetés tárgyának igazságtalan cseréjével. Ez az igazságtalanság jelentkezik már az ószövetségben is, amikor ártatlan állatok ezreit mészárolják le pusztán azért, hogy bűnök ezrei alól mentsenek fel embereket.
Az barátom se nem irgalmas, se nem igazságos cselekedet, ha a bűnös felmetése kedvéért ártatlan embert keresek a bosszúm végrehajtására. Pál apostol hamis tanítása a megváltásról pontosan ezt teszi, és az Istent állítja be igazságtalannak és könyörtelennek, azért, hogy az embernek adott kegyelemet igazságosnak és irgalmasnak állíthassa be.
"Az Ószövetség bemutatja, hogy nem marad a bűn büntetés nélkül."
És azt is bemutatja, hogyan kell mindáron ártatlanokat büntetni, vagy igazságtalanul ítélni. Az Úristen például az egyiptomi fáraó vétkéért ártatlan elsőszülötteket öl halomra, ami a büntetés igazságtalan voltát mélységesen kiábrázolja az újszövetségben. De a tízparancsolat is fogalmaz meg igazságtalan büntetést, amikor az atyák vétkéért a fiakat fenyegeti meg büntetéssel.
Másfelől marad bűn büntetlenül.
Hós 4:14 Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.
„A kölcsönhatás nem egyenlő a függőséggel.” Ez tényleg két külön fogalom, de a kölcsönhatásban lévő felek nem függetlenek egymástól, éppen a kölcsönös egymásra hatás miatt. Természetesen mindkettő valamilyen szintig rendelkezik önállósággal, mert ha nem így lenne akkor azonnal a másik fél akarata érvényesülne, de az nem fordulhat elő, mert a kölcsönhatás ezt nem engedi meg. Egyetlen lehetséges „üzemmód” létezik, a harmónia.
--"Teljesen mindegy, hogy a természet törvényeit, ha úgy tetszik erőit isteni akaratnak tartjuk, vagy materialista szemmel nézzük; mi, emberek képtelenek vagyunk környezetünk fölé kerekedni, irányítani azt." --„Te leuralni akarod a környezeted talán, és ezt nem hagyja a környezeted, és így állandóan kudarcosak lehetnek a kísérleteid.” Az én mondatom nem erről szól. Én arról beszélek, hogy nem lehet büntetlenül a szabad akaratunk szerint bármit megtenni, csak azt, amivel nem borítjuk fel a fennálló egyensúlyt, amit a fentebb említett kölcsönhatásban résztvevők „elviselnek”.
„Az egyén, amikor nem alkalmazkodik, hanem megérti a környezetét nem képzeli attól magát a világ közepének.” Ha megérti akkor valóban nem. Ha viszont figyelmen kívül hagyja, akkor már igen. Az alkalmazkodás az én olvasatomban nem behódolást, feltétlen engedelmességet jelent, hanem egyensúlyra, harmóniára törekvést. Ha valaki nem képes alkalmazkodni (egy kicsit sem) kvázi elvárja, hogy a környezete alkalmazkodjon őhozzá. Nos, ez hosszú távon tarthatatlan.
--"Ha Jézus tanítását az utódok szemrebbenés nélkül megmásították, vajon miért ne tehették volna ezt az elődök is meg Um Napisti tanaival?" --„Megtehették. Ám ez nem jelenti azt hogy Ezsdrás meg is tette.” Bocs’ félreérthető voltam, nem Ezsdrás másította meg, hanem az asszírok. Ezsdrás csak sokat tanult az asszíroktól. Feltehetően a fogat-fogért szemléletet, talán Mózes/Sarrukin történetét is ő hozta Izraelbe…
„Azért van különbség a kettő között. Jézus tekintélyét felhasználva befolyásolni igyekeztek tömegeket, míg az eposszal nem.” Nem egészen… Ugyanis a sumér Gilgames olyan nagy tekintéllyel bírt, hogy mind az akkádok, mind az asszírok átvették történetét. Vele párhuzamosan Jézust meg sem említik a zsidók.
„Pardon, említett link nem tartalmaz bizonyítékot a lélekvándorlásra.” Nem jártam utána, tény, hogy nincs tudományos értéke, de Te példát kértél. Ami az ezzel kapcsolatos kutatásokat illeti a neten elérhetők (Dr. Ian Stevenson és még sokan mások)
„Egy olyan ember (itt téged értelek alatta), akinek élete folytonos alkalmazkodásból áll a környezet szabályaihoz, parancssaihoz és törvényeihez, mindezeket elismeri, támogatja, és igyekszik magát folytonosan alájuk vetni, persze tökéletesen érthetetlen egy '"felsőbbrendűség", "függőség", "irányítás" nélkül működő Isten létezése.”
Ennek rém-egyszerű oka van: NINCS ilyen és nem is lehet, mert az ember egy sokkal nagyobb rendszer szerves része, mellyel minden pillanatban kölcsönhatásban van, következésképp egy pillanatra sem független a környezetétől."
A kölcsönhatás nem egyenlő a függőséggel. Föggőségről lehetne beszélni akkor, ha az ember egy billiárdgolyóként lenne egy billiárdasztalon, és oda gurulna, amerre löknék. Ám nem így van. Az ember tud válaszolni a környezet hatásaira, és ezeket a válaszokat eldöntheti a környezet kényszereivel szembefordulva is.
"Teljesen mindegy, hogy a természet törvényeit, ha úgy tetszik erőit isteni akaratnak tartjuk, vagy materialista szemmel nézzük; mi, emberek képtelenek vagyunk környezetünk fölé kerekedni, irányítani azt."
Beszélj a magad nevében. Te leuralni akarod a környezeted talán, és ezt nem hagyja a környezeted, és így állandóan kudarcosak lehetnek a kísérleteid. Törvényt hirdetsz nekik, azt nem tartják be, parancsokat szeretnél követtetni velük általános igazságként, örök bölcsességként, ősi tanításként hangoztatva, és folyton cáfolják, hagyományokba öltözve akarsz nekik irányt szabni és tiszteletlenek veled, szóval elég elkeserítő lehet számodra a környezet, hogy képtelen vagy fölé kerekedni és irányítani. És most alkalmazkodás álcájába bújva próbálsz másokat erőltetni az illeszkedésre, igazodásra, és hogy elfogadják az általad "örök törvénynek", "isteni akaratnak" beállított elveidet? És kavarod a dolgokat. Isteni akarat létezik, de örök törvény nem, tehát párhuzamot húzni közöttük elég botorság.
"az egyénnek kell megtanulni alkalmazkodni, tudomásul venni, hogy nem az egyén a „világ közepe”"
Mi köze a kettőnek egymáshoz? Az egyén, amikor nem alkalmazkodik, hanem megérti a környezetét nem képzeli attól magát a világ közepének.
"Ha Jézus tanítását az utódok szemrebbenés nélkül megmásították, vajon miért ne tehették volna ezt az elődök is meg Um Napisti tanaival?"
Megtehették. Ám ez nem jelenti azt hogy Ezsdrás meg is tette.
"Más szóval, ha Jézus szavait néhány évszázad porától meg kell tisztítani, akkor Um Napisti gondolatait sem árt leporolni egy-két évezred távlatában."
Azért van különbség a kettő között. Jézus tekintélyét felhasználva befolyásolni igyekeztek tömegeket, míg az eposszal nem. Nagyobb (vagy talán ferdítettebb) torzulás eshetett Jézus beszédein, mint egy költemény alakján.
„Sziasztok! Van egy majdnem 3 éves kisfiam. Ő az előző életéről szokott mondogatni dolgokat, és "tud" olyan személyről aki kb 15 éve halt meg. Csak nem értem honnét tud róla.”
„Sziasztok! A kisebbik lányom (most 4,5 éves) egy pár éve azzal "szórakoztat minket, hogy mesél előző életeiről.”
Pardon, említett link nem tartalmaz bizonyítékot a lélekvándorlásra. Mindegyik verzió valamilyen lezajlott eseményről szerzett információhoz való jutásról szólhat, amelyet szerezhet - feltéve, hogy nem valami "mindenkire igaz", "mindenhol megeshet" leírásról van szó - tehát információszerzést bizonyíthat, de ez megeshet más elképzelt módon is, mint ahogy képzelik a lélekvándorlást.
„Ezsdrás nem fosztotta meg a nőket a jogaitól, hanem bálványokat (Mózes érckígyója) és kultuszokat (Aserákat, Baál, égnek serege) szüntetetett meg nemüktől függetlenül,” Meglehet, hogy igazad van, de ha nem ő, akkor valaki más kellett, hogy legyen a kivitelező. Csakhogy a vallás megreformálása is az ő nevéhez köthető, és azt Te is tudod, hogy a vallás mindenkor tükörképe az adott társadalomnak. Tehát olyan nem képzelhető el, hogy az elsőszámú istenség nőnemű, ugyanakkor a nők jogfosztottak, és fordítva… Más szóval; a női istenség és a nők jogfosztása egyazon időpontra tehető. Azt persze nem vitatom, hogy ez a folyamat nem kezdődött el már jóval korábban, de intézményesítve erre az időre tehető. – Szerintem.
"Azt gondolod, valóban létezett Mózes, mert szerintem kitalált személy"
Részben lehet igazad, az idézett lopott születési leírással például a születés körülményei lehetnek valótlanok. De nem feltétlen minden kitalált a személye körül, és hasonlóan nehézségekkel küzdünk, mint Jézus személyével kapcsolatban, illetve szinte minden személlyel kapcsolatban, aki a Bibliában szerepel. Még Pál leveleiben is vannak mára már kiderített átírások, módosítások, és betoldások, miért lennének megkímélve a régebbi alakokról szóló dokumentumok? Jézus születési körülményei is költöttek, attól még születhetett Názáretben, vagy máshol.
Ezsdrás esetében sem bizonyítható, hogy mi az amit eredetileg talált, és mi az amit hozzátettek, de küzdeni kell az anyaggal, és talán pontosabbá lehet tenni a hitelesebb tételeket.
"Ezsdrás meglévő zsidó és nem zsidó hagyományokat gyúrt egybe, kiegészítve a babiloni ismereteivel, tapasztalataival. Ez volt az a bizonyos vallásreform, mely a nőket is és a női isteneket is megfosztotta jogaitól"
Ezsdrás nem fosztotta meg a nőket a jogaitól, hanem bálványokat (Mózes érckígyója) és kultuszokat (Aserákat, Baál, égnek serege) szüntetetett meg nemüktől függetlenül, mégpedig a mózesi szellemiségnek megfelelően. A nők helyzete pedig nem Ezsdrásnak köszönhető, hanem annak a vallásosságnak, amiben a nők értékrendjét inkább férfiak alakították ki. Ha Ezsdráson múlott volna, akkor Ezsdrás lelépésével a csak hozzá fűződő elvei is letűntek volna.
"fucsállom, hogy mégis Sára és Rebeka mondja meg, ki legyen a kedvezményezett utód, ráadásul mindkét esetben a szokással teljesen ellentétesen nem az elsőszülött, hanem a sokadik gyerek részesül ebben a kegybe, s furamód mindig a nemzsidó feleség gyereke a jogfosztott. Nem látsz némi ellentmondást itt?"
Nono. Rebeka csalárdan nyer kedvezményt Jákobnak, nem ő mondja meg ki kapjon kedvezményt, hanem átvágással szerzi.
Sára esetében is az igazi elsőszülött Izsák volt, Hágár fiai pedig kényszer-esetek voltak a meddősége alatt.
"Akkor miért kellett az elsőszülöttet jogfosztani, hogy az anya zsidó lehessen?"
Nem fosztották meg az elsőszülöttségtől az elsőszülöttséget. Ellenben Sára volt a felesége Ábrahámnak, nem Hágár.
"a nők jogfosztása a bírák és Ezsdrás közötti időben megtörtént"
Ezsdrás korában nem történt "női jogfosztás". A női istenek ledöntése (a férfi istenek mellett) nem jelenti a nők jogainak csorbulását.
"ha nincs Pál" - "Akkor a judaizmus megmaradt volna partikuláris vallásnak."
Ez azért nem egészen igaz. Jézus tanítása nem a judaizmust erősítette, hanem egy új irányzatot alapozott meg, és Pál nélkül ez sokkal tisztábban maradhatott volna fenn.
"Pál ember volt. Az arany középút emberi követelményszint. Ennyit kér kora embereitől."
Az általában értelmesnek tartott "arany középút" gondolata valójában egy óriási tévedést hordoz magában, és alkalmatlan a valódi problémák helyes megoldására, amelyek átlagosnak felállított mértékek középútjától eltérő mértékű megoldásokat igényelnek. Az emberek különbözőek, ezért igényeik nem elégíthető ki egy "arany középút" mértékének megszabásával, mivel egyénileg választandó teljesítések lennének helyesek.
Pál apostol isteni küldetése is éppen azokon a vélekedéseken bukik meg, amelyek eredete kimutathatóan emberi balgaságból származó olyan nézetek megőrzését tükrözik, mint az általad említett "arany középút" gondolata. De Pál ráadásul ilyet nem is mondott. Nem arról beszélt, hogy a bűn és erény között legyünk féig bűnösek, vagy csak közepesen legyünk tiszták:
2Kor 11:2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
vagy
Fil 2:15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
Pálnál nincs középút, és nem ezt kéri a kora embereitől, ellenkezőleg, teljes odaadást vár Krisztusért és a hitért.
"Ha nincs Pokol akkor hol marad az igazságtétel?"
Az igazságszolgáltatás nem egyenlő a primitív emberi bosszúelvek megvalósulásával, akkor sem, ha azt isteni akcióban képzelik el. A pokol egy maradi találmány azoktól, akik az igazságot nem a problémák megoldásában keresik, hanem a tettek "megfizetésében", a gonosznak ítélt tettek megbosszulásában. Ha például igazságtalanság rejlik abban, hogy valaki képességeitől eltérő helyen és módon cselekszik, akkor igazságos az lesz, ha képességeinek megfelelő helyen és módon fog cselekedni.
"Ján.5:45Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.46Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?"
Nem tűnik hiteles jézusi mondásnak az általad idézett beszéd. A legfontosabb kérdéses pont az idézetben maga a hivatkozás, hiszen Mózes nem beszélt Jézusról, nem írt Isten Fiáról sem, prófétáról beszélt, akit a Jahve majd küld a jövőben. Ha nagyon akarjuk a jóslat teljesülését feloldhatjuk az ószövetség nagy prófétáinak fellépésével, akik valóban Jahve szellemiségében megfogalmazott üzenetekkel léptek fel, de Jézus üzenete éppen egy fajta szembenállást jelent Mózessel és késői követőivel. Valamint inkább tanító volt Jézus mint próféta, vagy törvényhozó.
Az idézet értelme egy összehasonlítás, amelyben megkérdőjelezi az abba vetett hitet, akit a körülötte állók ismernek, idéznek, és követni próbáltak régóta, szemben saját hitelességével, aki csak egy kis ideje került a szemük elé. Mózes tekintélyét a régmúltba visszamenően tartotta fenn a hagyomány, és ha ilyen közismert tekintély követését nem tartotta fontosnak a körülötte állók egy része, mit kezdenének egy hagyományos tekintély hiányában fellépő tanító hitelességével? A probléma amit Jézus eredetileg feszegethetett, az korántsem a keresztények erőltetett magyarázatában rejlik, hogy itt Jézus saját magát éppen Mózes tekintélyének árnyékába igyekszik helyezni, hiszen látható a beszéd alapján, hogy Mózest sem követik, tehát minek lenne szüksége egy olyan érvre, amely eleve holt már Mózes hitelességének csekélysége miatt?
Ellenkezőleg, az eredeti gondolat arra vonatkozhatott, hogy egy beszéd hitelssége nem valakinek a tekintélyén kellene múlnia, hanem annak igazságtartalmán, amit nem a hagyománytisztelet támaszt alá, hanem az egyén cselekedetei, vagy a tények.
Hát nem érdekes, hogy akármelyik részéhez érünk a Bibliának , olyan sok gondolat, értelmezési lehetőség nyílik meg előttünk, hogy hetekig elbeszélgethetünk róla???----Van még egy ilyen írás??
Igen, az emberi felfogóképesség határaira, korlátaira gondoltam. Mi az amit képes felfogni az ember? Ezzel visszacsatlakozom a vallás, Isten megismerésének a problémájához. Mi az , amit, ill. amennyit fel tudunk fogni Istenből!??
Most keverednek a témák. Te melyikről beszélsz? ---Azért egy könyv eszembe jutott:Bruno Bettelheim:A mese és a gyermeki lélek. Olvastad?----Én kihagytam mert már nagyok voltak a lányaim, de most nagypapaként lehet hogy elolvasom.
Akkor szerinted a vallás mese? ---- Szerintem egy óvodás korú mindent elhisz, ha olyan felnőtt mondja neki, akiben bízik.----A felnőtt utánanéz a dolgoknak.
Szerintem tényleg nem értjük. ----De azt is elhiszik, hogy a farkas bekapta a nagymamát, meg a Piroskát is, aztán a vadász fölvágta a farkas hasát, és onnan kibujt a nagymama, és a Piroska.
Akkor szerinted aki ilyet elhisz, nem hisz el mindent? Anélkül hogy értené!!??
Aranyos vagy, de egy új élet, egy baba létrehozása, megszülése kicsit más. ---Gondolj az ovisokra, mennyit érthetnek meg ebből? Még egy saját háziállatot sem mernék rájuk bízni, mert agyon nyuzgolnák....
