"Tíz évvel ezelőtt a felnőtt magyar lakosságnak több mint 20 százaléka "nagyon vallásosként" határozta meg önmagát. Ez a szám ma kereken 15 százalék. Ennél is nagyobb mértékben csökkent a rendszeresen templomba járók aránya: 26,5 százalékról 19-re. Egyúttal 30-ról 35 százalékra nőtt azok száma, akik soha nem mennek templomba."
örülök, hogy így látod és remélem a te tapasztalataid általánosságban, nagyobb halmazra is érvényesek.
Mert ez azt jelenti/tené, hogy a puszta külsőségekben megjelenő vallásosság, üres külsőség vagy megszokás helyett valós tartalom/világnézeti elkötelezettség van azok mögött akik ma még hívők..
A hozzászólásodnak számomra van egy enyhe undok kismalac bukéja, "kuss, én így szoktam leszállni!", mondja a kerékpárral hatalmasat taknyolt kismalac. Valahogy hiteltelen ez a minőség vs. mennyiség tertium non datur, nézzük csak a focit párhuzamnak, Németországban egy-egy menőbb csapat meccseit 80 000 szurkoló izgulja végig a lelátókon, Magyarországon nyolcszáz. Ugye erre is rá lehetne sütni, hogy igen, mert nálunk a minőség a fontos és nem a mennyiség, de szvsz ember nem merne ezzel bepróbálkozni. :-) Persze én nem értek a focihoz, így nem tudom összehasonlítani ifjabb Hegedűst egy németországi megfelelőjével, de gyanítom, hogy ahol ilyenek a válogatott játékosok ott talán mégsem véletlen, hogy csökken a szurkolók száma ;-)
Minden lehet kutatni, azt is, hogy a csirkeszar felrobban -e vagy sem....
Az, hogy sokan elfordulnak Istentől még nem jelenti azt, hogy a vallás rossz lenne, esetleg, hogy Isten nem létezik. Különben is, a halálos ágyukon ezek az emberek úgyis megtérnek.
Meg ha kutatunk legyünk alaposabbak:
- Csökkent a hívő emberek száma, de vajon nem nőtt e véletlenül, a boldogtalan, lelki beteg, pszichésen problémás emberek száma?
"Az egyháziasan vallásosak csoportjának érdekes belső átrétegződésére világított rá ugyanakkor egy 2007 elején megjelent kutatás, amit Hegedűs Rita közölt a Szegedi Tudományegyetem vallástudományi tanszéke által kiadott, az „Úton” című tanulmánykötetben. Eszerint a hagyományos egyházias vallásosság - legyen szó bármely "történelmi" felekezetről - korábban inkább az idősebb, főként a községekben élő generáció jellemzője volt. Magyarán: minél feljebb állt valaki a társadalmi státus vagy településszerkezet szempontjából, annál valószínűbb volt, hogy az illető vallástalan. Bő egy évtizede azonban megindult az ezzel ellentétes irányú átrétegződési folyamat: a fiatalabb nemzedékek egyháziasan vallásos tagjai egyre inkább a kedvezőbb társadalmi helyzetű csoportokból kerülnek ki. Jelenleg két nagyon eltérő réteg alkotja tehát az egyháziasan hívők táborát: a legtanulatlanabbak és a legtanultabbak köréből kerülnek ki a legintenzívebb egyházias vallásgyakorlattal jellemezhető hívők. Az elkövetkező évek igazán izgalmas kérdése tehát az lesz - vélik a kutatók -, hogy a generációs átrendeződés nyomán idővel olyan elit csoporttá válik-e a vallásukat az egyházukhoz kötődően gyakorlók tábora, amelyben már a középosztályi, értelmiségi, nagyvárosi csoport lesz a meghatározó. Ez a változás egyben azt is jelentené, hogy az egyházak legfontosabb társadalmi bázisát a mainál jóval nagyobb befolyású réteg alkotná."
>de a logika azért megengedi azt a változatot is, miszerint a hazai egyházak elkúrták és az emberek tényleg azért fordulnak el, mert tényleg ennyi a valódi értéke...
Igen, egyfajta - meglehetősen egyszerű - logika mentén lehet ilyen következtetésre is jutni.
És persze elképzelhető azért ennél kicsit átgondoltabb értelmezés is...
Tesékk elgondolkodni azon az apró tényen, hogy hosszú ideje a gyermekeknek mintegy egyharmada házasságon kívül születik. Az ő szüleik, ha talán hívők is, a vallásukat mindenképpen eléggé individuális felfogásban gyakorolják...
Mint régóta egy katolikus közösséghez tartozó nő, ezt teljesen meg tudom erősíteni.
A rendszerváltás utáni hangulatban - talán tényleg a hangulat hatására, esetleg valami nosztalgiából, vagy ki tudja, miért - szerintem is sokan kezdtek templomba járni, akik aztán később újra eltávolodtak.
Az okok közül hiányolom, hogy a konzumizmus erősödését nem említik, pedig az is lényeges ok - szerintem.
Ugyanilyen ok lehet, hogy az egyházban erősödött a minőségi tendencia.
Ez azt jelenti, hogy a korábbi tömeges, felszínesebb vallásásosság helyét egyre inkább a minőségi, elkötelezett, komoly tartalommal bíró spiritualitás kezdi felváltani.
Jó példa erre a keresztelés.
Azelőtt minden gyereket szinte formálisan megkereszteltek, akinek a szülei ezt kérték.
Manapság már a keresztelés nem egy formális szertartás, hanem belépés és befogadás a keresztény közösségbe. Ennek pedig feltétele a komoly szándék a közösség életében való tényleges részvételre.
Szóval a mennyiség, a formalitás helyett a minőségre kerül a hangsúly, és ez szükségképpen mennyiségi csökkenéssel jár. Ugyanakkor a minőség, a komoly elkötelezettség, a tartalom javul tőle.
Szerintem nagyon jól van így.
Megmaradnak és erősödnek a komoly elkötelezettségű keresztény közösségek, amelyek később majd segíteni tudnak azoknak is, akik akár egyéni életük válsága miatt, akár külső válság miatt majd újra kezdenek rájönni, hogy a lelki életnek milyen nagy a jelentősége, és milyen megnyugtató stabilitást hozhat az egyén életébe.
Dehogy baj, csak ez nem ilyen egyszerűen mérhető. Magyarán bajod van a kutatással? Konkrétan? És ha azt hozta volna ki, hogy 25%-al nőtt, akkor az már egy jó kutatás lenne? :-)
Hogy egy adott dolgot többen vagy kevesebben szeretnek, nem feltétlenül van összefüggésben az adott dolog valódi értékével...
Emlékeim szerint valamelyik színészóriásunk poénkodta azt, hogy attól, mert kirúgtak valakit a színiakadémiáról még lehet rossz színész. :-)
Szóval itt is valami ilyesmi van, hogy oké, nem feltétlenül, de a logika azért megengedi azt a változatot is, miszerint a hazai egyházak elkúrták és az emberek tényleg azért fordulnak el, mert tényleg ennyi a valódi értéke...
Dehogy baj, csak ez nem ilyen egyszerűen mérhető. Ez olyan lenne mintha azt mondanád, hogy nőt a máunika sháú nézettsége, a deltáé meg csökkent és ebből is látszik, hogy a máunika sháú nézői mennyivel értelmesebbek....
Tehát rögzíthetjük, hogy az emberek az individualizmust és a szabadságot mégiscsak jobban kedvelik, mint kollektivizmust és a dogmatikus irányítottságot? :-)
