Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: „Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne – immár másfél évtizede.” Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
Elviekben szép is lenne így, ha így működne. Azért nem hiszem, hogy minden eset arról szól, hogy a fiatal kutatók nem mennek oda. Atyai jóbarátom, egykori témavezetőm, míg nem vonult nyugdíjba, a számtalan adminisztratív és szervezési munkára hivatkozva "tologatta" a winchesterén a megírt disszertációmat. Nyugdíjba vonulása után egyszerűen azt mondta, hogy most már szeretne végre a saját kutatásaira fókuszálni. Hangsúlyozom: az "atyai jóbarát" nem ironikus, valóban pártfogolt és sokat köszönhetek neki. És hangsúlyozom, nyugdíjasként is dolgozik. De bár büszkén vallom magam a tanítványának, szakmailag segíteni őszintén szólva nem sokat segített, amit tanultam tőle, azt a könyveiből, cikkeiből tanultam.
Ez persze egyedi eset, hogy mennyire jellemző, nem tudom. Amit mondani akarok vele, az az, hogy intézményes keretek biztosítása nélkül nem hagyatkozhatunk az érintettek saját bölcs belátására vagy jószándékára. Azon a jónevű angol egyetemen bizonyára azért működik mindez, mert ezt szokták meg a nyugdíjas korba érő kiváló kutatók, oktatók. Amíg nálunk a munkaviszonnyal rendelkező témavezetőtől sincs elvárva a rendszeres konzultáció, nem várható, hogy a nyugdíjas - hacsak nem kivételesen tehetségkutatás-orientált, és miután már kinevelt egy kutatógenerációt, a következő képzésébe is be akar segíteni - ilyen jellegű tevékenységben részt vegyen.
Értem én azt, hogy keményen prüszköltök az akadémikusok tiszteletdíja ellen, mert úgy vélitek, hogy hasznosabb lenne ha a semmit sem csináló vén trottyok helyett fiatalkutatók kapnák meg a pénzt. De azért nem árt tudnotok, hogy a vén trottyok igénybevétele nem unikálisan magyar találmány. Igen neves angliai egyetemről tudom konkrétan, hogy bevett szokás náluk a már komoly eredményeket produkált elmék állományba vétele, akiknek semmi egyéb konkrét feladatuk nincs, csak hogy rendelkezésére álljanak az ifjú titánoknak, ha azok megkeresik őket a problémáikkal. Mert az a tapasztalat, hogy a velük való konzultációk a koncepciók tisztázásánál, a holtpontra jutott kutatások tovább lendítésénél, a vakvágányra futott programok korrigálásánál gyakran eredményesebb, mint a saját programjaikkal leterhelt pályatársak segítsége.
Na most a magyar szisztéma elvben a fentiekhez hasonló rendszer. Az akadémikusoknak, akik azért mégiscsak letettek már valamit az asztalra, a nyugdíjazásuk után a munkahelyük általában meghagy egy szobácskát, ahova bejárhatnak. A jelenléti díjukat az Akadémia állja a már róla szó volt tiszteletdíj formájában. Konkrét feladatuk ugyan már nincs, de azért mindegyikük talál magának valami elpiszmogni valót. Plusz bárkivel boldogan konzultálnak, aki megkeresi őket. Az már más kérdés, hogy az aktív magyar kutatók olyan okosak, hogy erre nincs szükségük.
A 3. bekezdés revíziója:
Másként ismerem a történetet. Szabó Csaba a 2005-ös ülésen vett részt. Nem Pálinkás Gábor, rohant ki (aki nem volt tagja a 4T-nek), hanem Keviczky László, az MTA alelnöke (http://www.mta.hu/index.php?id=421&TID=369) (Glatz idején főtitkár). Ahonnan kirohant az a Tudomány- és Technológiapolitikai, Versenyképességi Tanácsadó Testület (4T) ülése, amin részt vett Boda Miklós (NKTH elnöke) és Kóka János (GM, az SzDSz mostani elnöke) is (http://4t.gov.hu/main.php?folderID=1231; http://4t.gov.hu/main.php?folderID=1247). (A 4T tagjai a megalakuláskor: Somlyódy László (elnök – most az MTA elnöki címre aspiráns), Boda Miklós, Bogsch Erik, Frenyó V. László, Keviczky László, Kondor Imre, Kondorosi Ádám, Lepsényi István, Mandl József, Varga György. Közülük Boda Miklós, Frenyó V. László és Kondorosi Ádám más irányú kinevezésük illetve külföldi tartózkodásuk miatt 2004. elején kiváltak a testületből. Az új tagok, Bedő Zoltán, Bojár Gábor és Vámos Tibor kinevezése csak 2005-ben történt meg. http://www.matud.iif.hu/05sze/10.html. Mai tagok: http://4t.gov.hu/main.php?folderID=1234).
Szabó Csabát tanszékvezetője Kollai Márk (http://www.bla.hu/profs/index.php?oldal=tagok_tab.php?page=12) másnap valóban magához rendelte. Kollai második diplomáját a BME-n szerezte, a Villamosmérnöki Karon. Egyik ismert szakmai kapcsolata Keviczky László (http://www.sote.hu/download/inst207/cv_kollaimark_magyar.pdf), akivel közös publikációjuk is van (M. Kollai, L. Fedina, A. G. Kovach and L. Keviczky 1978. A mathematical approach to quantitative analysis of somatosympathetic reflexes. Comput Biomed Res. 11 (2): 159-66 – http://lib.bioinfo.pl/auth:Keviczky,L).
Kérdés 1: Kollai Márktól (PBK) ki követelhette Szabó Csaba a fejét az MTA-tól? Másnap még csak Keviczky (http://www.doktori.hu/teszt/index2.php?menuid=192&sz_ID=1616). Ki mást tudott róla és kinek a kapcsolata volt? Miért tagadta azonban Vizi ezt? Esetleg Keviczky csak telefonált Kollainak, de az ötlet már helyi szintű?
Kérdés 2: Hogyan lett Keviczky 14 IF-fel az MTA alelnöke? Mellre szívhatja valaki azt, hogy Szabó Csabának 1600 van?
Nem tudom, hogy mondott-e Tulassay Tivadar (PBK), a SOTE rektora olyasfélét, hogy „beleszartál fiam a nagybőgőbe, és mostantól kezdve nem leszel támogatva”, tény viszont hogy ezt tette. Mai általános rektor helyettese: Kollai Márk (http://dataweb-systems.hu/usnhu/index.php?option=com_content&task=view&id=1883&Itemid=163).
Kérdés 3: Tulassay Tibor lesz az MTA új alelnöke?
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0812&article=2008-0324-0833-38HOXM
„K+F. Gondolatok a kutatásról, fejlesztésről, innovációról. Irodalom Kft. (1997) szerkesztette Tarnói Gizella”
Érdekes, ritka könyv – szerzők: Balassa Ákos (OMFB, MNB – ma GKI), Bárczy Pál (Miskolci Egyetem), Bihari István (EGIS, OMFB ), Braun Tibor (MTA), Csáky György (VKI), Csepeli György (ELTE – ma Gazd. Min.), Darvas Béla (MTA), Havass Miklós (SzAMALK, METESz), Hermann Imre (BME), Kálmán C. György (PTE, MTA), Kiss Dezső (KFKI), Kovács Lajos (TKI), Matolcsy György (Privatizációs KI – később Gazd. Min.), Michelberger Pál (BME, MTA), Nyíri Lajos (OMFB – ma Zinnia Grp), Orbán István (EGIS), Osman Péter (PSzÁF), Pakucs János (Magyar Innovációs Szövetség), Papanek Gábor (GKI), Pálmai Zoltán (BME Innotech), Pungor Ernő (BME, OMFB), Simon Ferenc (MTA), Szabó Katalin (Közgazdasági Szemle), Szentgyörgyi Zsuzsa (Magyar Tudomány), Tamás Pál (MTA), Timár József (SOTE), Török Ádám (Ipar és Vállalatkutató Intézet), Vámos Tibor (MTA).
Az egesz csak a fiatalok szopatasara jo. A D.Sc. cim eleresehez jellemzoen csoportteljesitmeny kell (agrar, termeszettudomany, orvostudomany), egy fiatal viszont sem csoporthoz, sem ennek uzemeltetesehez szukseges forrasokhoz nem jut hozza. Az ilyen forrasok hianyaban egy fiatal szamara harom ut van: 1, kulfoldon osszeszedni a D.Sc. cimhez szukseges osszeszednivalokat, tulajdonkeppen ez a legjellemzobb (bar jo idoben jo helyen kell ehhez is lenni, a kozhiedelemmel ellentetben kulfoldon sincs kolbaszbol a kerites) 2, valamilyen modern technologiai platformot elsajatitani, es az orszag ilyen igenyeit kiszolgalni, kozben valamit azert a tudomanyhoz is hozzatenni. Ilyen D.Sc.-bol is van jonehany. 3, beallni valaki (D.Sc, M.H.A.Sc) melle es tolni a szekeret, abban bizva, hogy valami le fog esni. Ez a leggyakoribb helyzet, megis az ilyen D.Sc.-kbol van legkevesebb, illetve az ilyen D.Sc-k jellemzoen 50 eves kor kornyeken lesznek meg. Ez a reteg a legveszelyesebb, mert pont akkor jut hatalomhoz, amikor a tudomanyos teljesitmeny mar lecsengett.
A D.Sc. rendszerrel az a fo baj, hogy sokkal tobb vesztest general a jelenlegi forrasok mellett, mint ahany gyoztest, ez pedig szvsz nem jo.
Ezzel parhuzamosan le kell szamolni a hazai klubrendszerrel is. Azaz azzal, hogy ha valaki bekerul a klubba, akkor utana teljesitmenytol fuggetlenul elete vegeig privilegiumokat elvez.
A klubrendszert fel kellene egy olyan rendszernek valtania, amelyben a privilegiumok idoben korlatozott modon mindig az aktualisan legjobb teljesitmenyekhez rendelodnek. Azaz az orszagban eppen legjobb 500 kutato kapna 500.000 Ft jovedelemkiegeszitest (kb. ennyi akademikus van) es meg nehanyezer kapna havi 100.000 Ft jovedelemkiegeszitest (kb. ennyi D.Sc. van).
Tovabba at kellene dolgozni a teljesitmenymeresi rendszereket, hogy a mennyisegrol a minosegre, az elmosott teljesitmenyekrol (pl. tarsszerzoseg) a fokuszalt teljesitmenyre (elso es senior szerzoseg - ennek nem minden tudomanyteruleten van persze ertelme) helyezodjon at a hangsuly.
Politikailag korrekt modon ezt persze nem az MTA tiszteletdijainak eltorlesevel, hanem uj osztondijak kialakitasaval (ez persze eleinte tobbletkoltseg), es a kihalo MTA tagok helyenek uresen hagyasaval lehetne megoldani. Kb. 20-30 ev alatt igy teljesen at tudnank terni egy teljesitmenyorientalt, a fiatalok szamara is valoban osztonzo rendszerre.
A tudomanyos dontesekben pedig az MTA koztestulet hataskoreit kellene novelni, es a D.Sc, M.H.A.Sc cimekhez kotott hataskoroket pedig irtani.
Előbbit nem kell magyarázni, jobban működő gazdaság mellett is irreális, mit várjunk most. Utóbbit viszont lefordítom a topik eredeti témájához kapcsolva: nemzetgazdasági és tudománypolitikai érdek, hogy a nem húzóágazatoknak kijelölendő (vagy divatos, vagy túlontúl periférikus) tudományágak képviselői hidegebb/melegebb éghajlathoz szokjanak.
Jómagam senki nemzetének ellensége nem akarok lenni, a tudományágam viszont nem lesz az én életemben beláthatóan húzóágazat.
"Magyarországnak - humán és pénzügyi erőforrás-korlátai reális megítélése és komparatív helyzetének tárgyilagos mérlegelése alapján - viszonylag szűk sávban, erőteljes erőforrás koncentrációval célszerű a tudásteremtés "piacára" lépnie, ezt is lehetőleg azzal a feltétellel, ha a tevékenység szervesen kapcsolódik a nemzetközi tudásáramlás hálózatát alkotó intézményrendszerhez. Óvnék a divatirányzatok követésétől, már csak azért is, mert ezeken a területeken kicsi az esély eredetit alkotni".
"gazolódott Bihari Istvánnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Tanácsa elnökének előrejelzése: az 1995. évi 0,75 százalékos GDP-arányos K+F-ráfordítás (a K+F-költség és a beruházás összege) 1,5 százalékra való emeléséről (az ezredfordulóra) lakonikus rövidséggel ezt írta: "...nyilvánvalóan irreális". Jelzésértékű, hogy ez a mutató az elmúlt tíz évben csak 2002-ben és 2006-ban érte el az egy százalékot, miközben a ráfordítás folyóáron 1996 és 2006 között 46 milliárd forintról 238 milliárd forintra nőtt."
Mégsem hagyott nyugodni.
Itt van az a gerilla ábra, ami alapján én látom.
A leszakadás még Európától is döbbenetes. Nem az egyes évekre gondolok, hanem a tendenciára (irány a béka segge alá) és az eltelt két évtizedre – ezért mondom azt, hogy ez a támogatás csak vegetálásra elégséges
Az MSzMP volt a legjobb gazda? Kedves rendszerváltók, hát itt ez lett volna? (Mi volt akkor az utólag is lehangoló süketelés a szürkeállományról?)
Semmi különbség a kormányok között, mert a.) egyik sem számolta fel a hazai K+F-et (csak arra tartott); b.) mindegyik hagyta lepusztulni (de nem akart a hóhéra lenni).
Horn reformot akart, csak nem volt róla víziója. Glatz konszolidációt ígért. Persze csak bűvészkedett.
Orbán visszaemelte a K+F-et arra a szintre ahol még megfulladni nem lehet, de nemzetközi szinten teljesíteni sem. (Átlagról beszélek és nem a kiemelt intézetek támogatásáról.)
Gyurcsány beérte ugyanezzel.
Az MTA elnökei valahogy aszinkronban voltak az aktuális politikai pártokkal. Dacos kis uracskák ültek a történelmi falak között.
Problémák a grafikonnal:
A GDP abszolút összege nagyon is eltérő – ez Magyarországra nézve tovább tágítja a lemaradást. Vicc az önfényezés: a „kutatásban nagyhatalom vagyunk” blabla. Tényleg jók a prioritásaink? Ugyanazokat kell választani mint az USA-nak?
Lehet mindezt egy főre vetíteni: az is nagyon elszomorító végeredményű.
1A. Mert az életük a.) nem szólt lemondásról (röpítették őket a fényes szelek; kéretik nem félreérteni); b.) nagyon is lemondásról szólt (az elsőgenerációs gazdagok nem adakozók)
1B. Mert ők a.) sohasem üzentek (küldték őket, ejtőernyőjük volt); nagyon is üzentek volna, de mikorra megérkeztek már elfelejtették a latin betűt (vö. Cirill és Metód legendája)
1C. Mert szívesen hinnék én a csodákban, de a.) az csak azt éri el, aki tudja, hogy az álmok nem hazudnak; b.) aki nem kap pecsétnyomót negyvenévesen, mindjárt a kései csörgős korszak után
2. Szeretjük mi az osztogatókat (jobbak, mint a fosztogatók), osszanak bár üveggyöngyöt, lecsókolbászt esetleg öszvérdíjat (az akadémiai bálon befolyt összeget ifjú roma tudósjelöltek kapták; http://www.mta.hu/index.php?id=634&backPid=646&pS=1104534000&pL=2678399&arc=1&tt_news=1016&cHash=17a5ea4320 – figyelmetekbe ajánlom az ehhez illeszkedően visszafogott menüt és ízléses programot)
Ad 1. Sőt, a jelzésértékhez ennél már sokkal kevesebb is elég volna. FGy_SciCom blogján valaki azt kérdezte, miért nem mondanak le az akadémikusok a tiszteletdíjukról, ez felrázná a közvéleményt, mert nemes gesztus, etc.
Még csak ennyi sem kell. Elég lenne egyetlen egy(!) hónapi apanázsukat nemes gesztusként összedobni kellően nagy hírveréssel, akár F.Gy. avatott kommunikációs vezetésével. Ez az összeg senki fiatalon nem segítene komolyan, de lenne egy-két érthető üzenete. A társadalom felé az, hogy ezek az emberek a tudomány jövőjének érdekeit - ha arról van szó - képesek a saját rövidtávú érdekeik elé helyezni (szemben a politikusokkal), aztán hogy itt tényleg valami komoly gond lehet, ha a nagytiszteletű grémium erre a lépésre szánta el magát, etc. A fiatal kutatók felé pedig szintén egy olyan gesztus lenne, ami a szolidaritásról biztosítaná őket (ahogy ezt valaki a másik blogon is kiemelte). Az akadémikusok ebből csak megerősödve jöhetnének ki, egy relatíve apró áldozat árán.
De attól félek, hogy ez csak álom. Sokkal, de sokkal kényelmesebb szemet becsukni és nem tudomást venni semmi kellemetlenről, amíg nem abszolút muszáj.
Ad 2. Ah, itt van egy apró bökkenő, valóban. :)
Ad 3. Így igaz. Hogyne támogatná a magánszféra a kutatás-fejlesztést már most is. Támogatja az, csak áramvonalasan, két pont között megkeresve a legrövidebb utat.
Egy fiatal barátom, aki érintett az alábbit írta nekem (úgyszintén nem válaszolok helyette és ő nem fog ide írni):
„Beleneztem kicsit a forumba es a Fabri felebe is. Keveseknek problema ez meg mindig, es nem nagyon mondanak ujat. Vitatkozni, meggyozni pedig oriasi szelmalomharc, amibe meg Szechenyi is beleorult. Valami ilyesmi jutott eszembe: Ha valaki egy szemettelepen vagy emesztogodorben uldogel, es nem gyanus neki semmi, akkor egeszen addig lesz nyugodt, amig ra nem jon, hogy a kellemetlen erzest a terjengo szagok okozzak. Ekkor egy olyan szemely szamara, aki eletet tudatosan eli, nem az a megoldas, hogy lapatot vesz, hivja a haverokat es az ismeros teheraurosofort, hogy elhordjak a szart – hiszen olyan mennyisegrol van szo, amellyel a legosszetartobb es legkiterjedtebb barati kor sem banhat el –, hanem egyszeruen odebb all, es akinek csak teheti szol, hogy ne menjenek a kozelebe.”
Ismét csak jelzem, az "egyformán" kvalitatív értelemben is szerepelhet, nem kell azt jelentse, hogy "ugyanolyan mértékben". Ha jóindulattal olvassuk a mondatot (és miért tennénk másképp fórumozó felebarátunkkal), akkor nem a kvantatív értelmet olvassuk ki belőle. Hála a magyar nyelv sokrétűségének.
... Mert szerintem sem. Hanem azt, hogy azok a kormányok, amelyek alatt némi emelkedés volt tapasztalható, azok sem húzták ki a szekeret a kátyúból. Ennyiben ők is felelősek. Can_Gurunál a pont az én olvasatomban is.
Olvtársak! Igazat írtam! Ezt még Phat Mammma is elismerte. Gyertek gyorsan. Mindenki az én vendégem. Vivát Benyovszky! Vivát Bezerédi! Vagy valami ilyesmi.
