A karácsonyi kaktuszaim már elvirágzottak, viszont nagy örömömre a vesszőkaktusz most virágzik. Aprócska, dde elég sok fehér virág nyílik a szárak hegyén, mindig elgyönyörködöm benne.
Bevallom, már-már kísértésbe estem egy törpepapagáj kedvéért, legalább Silver egész nap gyönyörködhetne benne. Így kénytelen beérni a bárba érkező madarak bámulásával. De azért azt hiszem, ha már madár, legyen rizspinty, azok csendes, diszkrét madárkák.
A tegnapi délelőtt sem múlt el kiállítás nélkül, ezúttal papagáj kiállítást láttam. Közel volt a lakásomhoz, ezért aztán elmentem, nem is bántam meg. Hihetetlen színpompás jószágok voltak, még a szürke-vörös jákópapagáj is elegánsan festett a szép, gyöngyös mellényével. Úgy törögette a napraforgómagot, hogy csak ámultam-bámultam. Remélem, nem a személyem iránt ellenszenv volt az oka, hogy pont akkor köpte ki a héjakat, amikor a ketrece előtt álltam.
Viszont a sziklapapgáj eleinte csöppet sem tetszett, sötétszürke tollú, unalmas jószágnak tűnt. Egészen addig, amig el nem kezdett tollászkodni, akkor kiderült, hogy a szárnytollai csodás zöldes-fekete színárnyalatúak, és minden toll egy kicsit más mintájú. Rögtön megváltozott a véleményem. Egy nagy arapapagáj társaságában pedig bárki lefényképeztethette magát, persze, nem ingyen, de szerintem megérte, még akkor is, ha én nem éltem ezzel a lehetőséggel.
Egyébként is a járdán fogok közlekedni, a roller pedig összecsukható, és vállra lehet akasztani, így nem kell a parkolással vesződnöm. Szép nagy kormánya van, és annak az elején egy csinos lámpa, ha világítani akarok. Akárhogy is, kell nekem! Fogalmam sincs, eddig hogy éltem nélküle.
A feketét nehezebben veszik észre sötétben, így kevésbé várható hogy ellopják. A kocsik is kevésbé veszik észre, így viszont nagyobb az esély hogy elütnek.
A macskakiállításon csodás elektromos rollereket is mutogattak, egyből nagyon megtetszettek. Ideális járműnek tűnt ahhoz, hogy a telekre oda-vissza járjak vele. Volt mindenféle színben, és miután nem tudom eldönteni, a fehéret vagy a feketét válasszam, inkább mindkettőből veszek egyet. Esetleg egy fűzöldet is, azt kizárólag tavasszal használnám.
Holnap meg papagájkiállítás, méghozzá nagyon közel a lakásomhoz, azt hiszem, ezt sem hagyom ki.
Mind az öt karácsonyi kaktuszom szépen virágzik. Gyönyörű látvány, csak kissé elsiették a dolgot, de így is szívesen nézem őket. Négy piros és egy fehér virágú van köztük, változtatnom kellene az arányokon, de több virág már nem fér el nálam.
Nálunk olyan igazi novemberi nyúlós-nyálkás idő volt és van, délelőtt egy kevés havas eső is esett. Ilyenkor jólesik otthon maradni, és békés szöszmötölésssel tölteni az időt, legalábbis nekem.
Délelőtt tíz óra körül értem ki a telekre, és az otthagyott vödörben a víz tetején még vékony jégkéreg volt. Gyorsan felszedtem a maradék almát, víztelenítettem, és - főként - enni adtam rendszeres vendégemnek, a teknőctarka macskának. Meglátogatott, és nyomatékosan a tudtomra adta, hogy a vendégnek némi élelem dukál. Ezt be is láttam, és kiszolgáltam. Egyébként nem éhezik, és felkészült a télre, mert jó vastag a bundája, bár csak egy pillanatra hagyta megérinteni magát.
Tévedtem a szezon zárással. Most telefonált haver, hogy látta üresek az ágyások. Hogy ne unatkozzak dobott át egy rakodógép kanálnyi (kb 1,5 köbméter) trágyát. :-))
Ma mi is haladtunk növény ügyileg. Maradék termény betakarítva, 1 adag savanyúságnak eltéve, ágyások kitakarítva. Idei szezon ezzel lezárva. (sajnos :-((((( ) Még a füvet kell nyírni valamikor.
Minden növény behordva az erkélyről, hosszas helyezgetés után megvan a helye az összesnek. Mondhatom, nem volt könnyű! Aztán elégedetten felsóhajtottam, hogy ezek után nem kell többé a dzsungelt kerülgetnem. Viszont olyan szomorúan kopár és egyhangú lett minden, hogy gyorsan vettem egy cserép bimbós krizantémot.
Megnéztem, mivel riogat az időjárás előrejelzése, és nekiálltam behozni a növényeket az erkélyről. Előtte azonban lefestettem azt a kis polcot (inkább polcocskát) amin a kaktuszokat tartom. Szép fehér és fényes lett, csak a fejem fájdult meg kissé a festékszagtól, de ez gyorsan elmúlt. Már a kezemről is lejött a fehér festék, legalábbis nagyjából. Viszont a mázolmány kissé nehezen szárad, ezért a következő lépéssel holnapig várnom kell. Addig is elővettem egy másik polcot, az kifogástalan állapotban van, no meg nekiláttam egyik-másik növényt átültetni. Sikerrel. Holnap már gyorsabban kész leszek, addig is gondolatban kisakkozom, mit hol tudok elhelyezni.
Hazahoztam a csincsillát is, annak nem nagyon örült, hogy megfogtam és a szállítóba zártam, pár csomó szőr maradt a doboz alján ama híres bundájából. Sebaj, rengeteg maradt!
Lehet, hogy ez az ún. fekete paprika? Ami a fekete paradicsomot illeti, termett belőle néhány darab, de nem sokban különbözik a többitől. Ő fő méltósága pedig elégedettt lehet, hiszen a piros szín kiemeli a szépségét.
