BOLDOG NŐNAPOT!
Nőnapi köszöntő...
Kedves Hölgyek, gyönyörű Lányok,
Ma egy jeles nap virradt rátok.
Díszbe öltözött az egész világ,
Megtisztelve ezzel a Nők Napját...
De hogy is jutottunk el ide?
Erről regél e kis versike.
Most elmesélem néhány szóban,
A történetét ezen nyomban;
Kezdjük tán a kezdeteknél,
A két legelső Embernél...
Nos, meg van írva Bibliában,
A komoly hiányérzet Ádámban.
Unatkozik szörnyen egyedül,
A Paradicsomban, kedvetlenül.
Így fohászkodik folyvást folyton;
Szörnyű egyhangú nekem a dolgom...
A Jóisten, ki fohászát nem bírja tovább,
Eképen szólítá meg bánatos alattvalóját.
Kapsz Te oldalbordádért másik oldalbordát...
De könnyezed még, ha nem is eszel tormát!
E szavakkal az Úr nagy hirtelen nekilátott,
Megteremté Évát, ki boldogítá Ádámot...
Éltek is vígan, míg az affér megesett,
Éva miatt mindkettejük kiűzettetett.
Lett is ebből nagy - nagy viszály,
Nemek harca, mi a mai napig is áll...
Szidja is egymást mind a kettő,
Míg világ a világ; - férfi és nő.
De nézzük inkább a történelmet,
Nincs oly eset, mi nő nélkül esett meg...
Trója veszte, háborúk, Thébai mondakör,
Mire képes egy nő, ha a férfi hatökör...
Volt is idő, mikor a nő ki volt tiltva,
Nem mehetett el egy Görög amfiteátrumba...
Sőt, szerepét is férfiak játszották,
Önmagukat bolondítva az ostobák!
Zárták már a nőket hárembe, hogy zabolázzák,
De ott tudtak csak csinálni igazán nagy lármát...
Írók, költők regélték meg a történelmet,
de nincs oly mű, melyben ne jelenjen meg.
Egyszerre szidja a férfi, és tiszteli,
Catullusnak erről szólnak a művei...
Jött Kleopátra, meg sokan mások,
Kik meg akarták hódítani a világot...
Halad az idő, megy a történelem órája,
Már füstté vált a rómaiak demokráciája...
A nő azonban még mindig ugyanaz maradt,
Egyszerre épít, és rombol le világokat.
Eljött a középkor, megjelent a lovagi torna,
De ismét csak a nők szíve lett a céltábla...
Pofozhat a nő, de férfi vissza nem üthet,
Mert ezt kívánja meg a lovagi becsület...
Ha nem lett volna István anyja Gizella,
Bizony Magyarhon már csak legenda volna...
De nézzük meg, ami később lett,
Az újkorban mi változott meg?
A nők csábosak, megtehetnek minden csodát,
Balsac erről írta a sok epikát...
A Franciáknál nincs lehetetlen, ha egy nő,
Példának okáért Pompadure a titkos jótevő...
Bölcsek a királyok de még bölcsebbek királynők,
Minden férfi azt hiszi, hogy ő fogja a gyeplőt...
Így érkezett el végre a huszadik század,
Melyet egyesek, atomkornak is deklarálnak...
A nő többé nem akar kiszolgált lenni,
Férfiakkal szeretne versenyre kelni.
Legyen mindkét nem egyenjogú teljesen,
Tüntetnek a szüfrazsettek lelkesen...
S lám, elérték, mit akartak,
Vége van egy korszaknak...
Már a nők is dolgoznak,
Éjjel, nappal robotolnak.
S a napot, mely emlékére ezt elérték,
Nemzetközi nőnappá minősítették.
Ezen a napon a férfiak megállnak,
Fejüket meghajtva szeretettel gratulálnak;
Tisztelünk, és szeretünk lányok, hölgyek bennetek,
Tiszta szívből örülünk, hogy itt lehetünk véletek.
Kérjük, fogadjátok nagy-nagy szeretettel
E verset: minden jóért hálás köszönettel!
 |
